Dunántúli Napló, 1978. március (35. évfolyam, 60-89. szám)
1978-03-05 / 64. szám
1978. MÁRCIUS 5. BELPOLITIKA DN HÉTVÉGE 5. A múlt heti havazás tapasztalatai A tömegközlekedést biztosítottuk Beszélgetés o pécsi hószolgálat főnökével Nézem az országos adatokat: ma a pártalapszervezetek vezetésében 27,4 száza- lék a nők aránya, az országgyűlési képviselők egyharmada nő, a szakszervezet vezetőségi tagjainak 50 százalékát, a tanácstagok 25 százalékát a nők alkotják. Romeisl Ferencné Gázsity Milutinné Hegedűs Margit Halas Ilona Nők a közéletben Bóna Emőné Akiket felkerestem, közéleti posztokon tevékenvkedők: Ra- meisl Ferencné, a megyei párt-vb tagja, a Szakszervezetek Megyei Tanácsának titkára, Gázsity Milutinné ország- gyűlési képviselő, Hegedűs Margit, a megyei párt-vb tagja, a Baranya megyei Építőipari Vállalat művezetője, Halas Ilona, a HNF megyei titkárhelyettese, Bóna Emőné, a KISZ Baranya megyei Bizottságának első titkára. o Rameisl Ferencné 1950 óta végez közéleti munkát. Tizenhárom évig tanácstag, tizenkét évig pedig országgyűlési képviselő volt. 1951-től 1958- ig a városi pártbizottság, 1959-től pedig a meavei párt- bizottság tagja. A megyei Nőtanács titkári posztján is dolgozott. A kérdés kézenfekvő: — Ha ön annak idején, az induláskor, a Mecseki Szénbányák üzemében nem vállal közösségi feladatokat, ha háziasszony marad, többet együtt a családdal, a maga gondjaival — nem lenne ma boldogabb ...? — Nem. S ez a nem igen határozott. Valószínű, hogy még ebben az esztendőben nyugdíjba megyek, de nem tudom elképzelni magam csak a konyha falai között. Vallom: aki egyszer megérzi a közéleti munka ízét, az nem hagyja abba soha. — Miben látja ön a nők közéleti ténykedésének akadályait? — Akadály lehet a család, a férj. Akadály a helytelen szemlélet, a nő önbizalmának hiánya, bátortalansága. Véleményem szerint a helytelen szemlélet a legdöntőbb ok, emiatt tudtunk igen nehezen előbbre lépni az 1970-es párt- határozat óta. Iskolapélda: ha egy női vezető valamilyen oknál fogva nem képes feladatát ellátni, akkor általánosítunk, s azt mondjuk, lám-lám, a nők alkalmatlanok a vezetésre. Miért nem mondjuk uayanezt, ha egy férfi halmoz kudarcot kudarcra? — A szakszen/ezeti tisztség- viselők majdnem fele nő ... — Ez nagyon jó dolog. De a bizalmi posztokon, ott, ahol a tömeg van, még erős a férfiuralom. S ez már kevésbé jó. — Mik a teendőink? — A nők közéleti tevékenységének alaofeltétele, a közös munkában való részvétel, társadalmunkban ma már biztosított. De mint már említettem, a nők maguk is félnek, viszo- lyoanak a vezetői-közéleti ténykedéstől. Feladatunk tehát politikailag úgy felkészíteni őket, hogy legyőzzék ezt a bátortalanságot, ami hellyel-köz- zel még jelentkezik. Emellett: olyan oktatási-képzési formát kéne választanunk, ami egy családos nő „szabadidejéhez" a legjobban alkalmazkodik. Ez talán a levelező oktatás lenne. .. — A Központi Bizottság határozata óta sok minden történt. Egy újabb nyolc év után miről beszélgethetnénk...? — Nehéz jósolni. De tisztában kell lennünk azzal, hoav a célok elérése — a nők helyzetének további javítása — a társadalom előtt álló feladatok sikeres vagy kevésbé sikeres végrehajtásától függ. Az külön öröm azonban, hogy az új generáció már másképpen indul, mint mi annakidején. Egy modern gondolkodású családban ma nem lehet gond, hogy a nő közéleti munkát vállaljon . . . o Gázsity Milutinné tanárnő Drávasztárán. Országgyűlési képviselő. — Milyenek a férfiak önnel szemben? Előfordult-e, hogy éreztették: ön nő? — A munkám során sose. Én úgy vélem, a férfiak többsége segítőkész. Őszintén mondom, ha nálunk nem alakult volna ki odahaza az egészséges munkamegosztás, ha a férjem nem segítene, ma országgyűlési képviselő sem lennék. Hol lett volna időm a közéleti ténykedésre? Hol lett volna energiám arra, hogy a községünknek „kijárjam" a bekötőutat, hogy többek segítségével összegyűjtsük a vidék néprajzi emlékeit, hogy ... De hadd ne soroljam tovább! — Sok szó esik a női érzékenységről, önnek mi erről a véleménye? — Mi inkább érzelmi oldalról közelítjük meg a kérdéseket: jobban tudunk lelkesedni, hamarabb elkeseredünk. Legalábbis én így vagyok. Egy- egy kudarc napokig foglalkoztat. De ahogy ismerem a közélet frontján ténykedőket, azt is elmondhatom: a „gyengébb nem" sokkal harcosabb, következetesebb céljai megvalósításában. Vagy nem? — Ha úgymond „nőkérdésben" interpellálna az országgyűlésen, mit mondana? — Ma mindenkinek megvan a lehetősége arra, hogy a közéletben szerepet vállaljon, hogy a közösséget képviselje. De szeretnék azokhoz a férjekhez szólni, akik csak portájukon kívül ismerik el a női egyenjogúságot. Az ő szemléletükön is változtatni kell ahhoz, hogy a nők tényleg társak, és ne a háztartás rabszolgái lenvenek... o Hegedűs Margit a Baranya megyei Állami Építőipari Vállalat művezetője. Három esztendeje tagja a megyei pártvégrehajtóbizottságnak. Hatvanhétben lett párttag. Esti technikumba járt, amikor „felfigyeltek rá". — ön nics férjnél — tehát szabadon rendelkezik idejével. Segiti-e ez a közéleti munkában? — Bizonyára. Bár házimunkám nekem is van: édesanyámmal élek együtt. így sem tölthetek sokat otthon a napi 24 órából: 9 órát elvisz a munkahely, tanulok a Marx- xizmus—leninizmus Esti Egyetemen, pártmunkát végzek az alapszervezetben is. Kapok feladatot a megyei pártbizottságtól. Legutóbb egy dohánygyári felmérésben vettem részt: a nők és a gyár kapcsolatát vizsgáltuk. (Zárójelben: örömömre szolgált, hogy a vizsgálat nyomán csak jót mondhatok a gyárról.) — A közéleti munka jár-e valami előnnyel? — Igen. Jobb a közérzetem. Ha viszont másra gondol, téved. Semmiféle anyagi plusz- szál nem jár, nem is járhat. — ön szerint miért húzódoznak a nők a közéleti ténykedéstől? — Szerintem is az első helyen a családi gondok állnak, s egy rossz szemlélet: a családfenntartó, a férfi járja a maga útját, ő fusson be karriert. De az is igaz, hogy sok nőnek nincs önbizalma, nehezen hiszi el, hogy ő is el tudna végezni egy feladatot. S ha nem támogatják, az első kudarc után feladja. Szeretném azt mondani mindenkinek, hogy ha bármilyen társadalmi vagy egyéb feladatot kap, bátran vállalja el, s hiny. gyen benne. Akkor menni fog. o Halas Ilona aliq egy hónapja tevékenykedik új posztján, mint a Hazafias Népfront Baranya megyei titkárának helyettese. Az úgynevezett mozgalmi munkát a KISZ-ben kezdte, 1961-től a KlSZ-isko- lán oktatott, 1970-től pedig a szakszervezeti mozgalomban dolgozott. — Szereti-e munkáját? — Természetesen. Talán nagy szavaknak tűnik, de az indulás éveiben is úgy éreztem, s érzem ma is: a közös- séaért, emberekért dolgozni, képviselni őket, a legszentebb, legnemesebb feladat. — A kérdést sokszor megkerülik: nem merik feltenni. Vajon egyenlő esélyekkel startolnak a férfiak és a nők? — Megeshet, hogy egy nőnek eayes emberek előtt többet kell bizonyítania, de ott már szemléletbeli problémákat látok. Én a magam példájából tudok csak kiindulni: velem soha nem éreztették a műn-* kában, hogy „NŐ" vagyok ... A közélet munkásai nincsenek nemenként felosztva. A család mindenesetre nehezíti a nők startját, de nem minden esetben. — Mi a feltétele annak, hogy több nő kerüljön közéleti posztra, több nő legyen vezető? — Baranyában a tanácsta- tagok több mint 27 százaléka nő, s ez már igen szép eredmény, ha 10—15 évre visszatekintünk. Az 1970-es párthatározat végrehajtása a közélet frontján jobban áll, mint történetesen a gazdasági életben. A következtetés nyilvánvaló: még több energiát kell fordítanunk a nők szakmai képzésére, hisz többségük még ma is mint betanított vagy segédmunkás dolgozik. Jelenleg a szakmunkástanulóknak csak a 27 százaléka lány. Ügy vélem, hogy itt, az alapok lerakásánál kéne egv kissé előbbre lépnünk. — Van-e közéleti típusú nő? — A kérdést így nem lehet feltenni. Közéleti típusú ember van, s azt hiszem, egvre többen vannak nők is, férfiak is. Olyanok, akik az egyéni érdekeik fölé tudják helyezni a közérdeket. Ez végső soron elkötelezettség. Én 19 éves korom óta végzek mozgalmi feladatokat, s úgy vélem, hogy, aki e munkába belekóstol, az sosem képes hátraarcot csinálni. — Milyen tanácsot adna annak, aki most startol? — Ne a karrier miatt tegye, amit tesz. S ne éljen vissza helyzetével. Szívvel-lélekkel képviselje azt a réteget, .ahonnan küldték. Ne álljon le, állandóan képezze magát! e Bóna Emőné. a KISZ Baranya megyei Bizottságának első titkára. Ő volt ebben a funkcióban az országban a harmadik, akit megválasztottak. Mint említette, a KISZ- életben megyénkben az „országos átlagnál" előbbre is vagyunk. Nő a városi első titkár, s az egyik megyei titkár is. — Nővonalon tehát a KISZ-nél nincsenek gondjaink? — Nehéz egyértelmű igennel vagy nemmel válaszolni. A mozgalomban tényleg jól állunk, az aktív KlSZ-tagok körében gondunk alig akad. De amint a lány férjhezmegy, alig-alig számíthatunk rá. Vezető posztjáról szinte azonnal lemond, sokuk a KISZ-ből is kilép. Városban, falun azonos a szemlélet: az asszonynak a férje mellett, a főzőkanál mellett a helye ... S ezen a szemléleten igen nehéz változtatni. — A közéleti munka tulajdonképpen a KISZ-ben kezdődik, s ha a család nem parancsol megálljt, nincs is baj.. — Igen, azaz folytatva a mondatot: akkor nincs baj, ha sikerül az aktívákat más társadalmi szervezetbe „átmenteni", ha megvan a folytonossá". A KISZ-kor — ami uavan elméletben nincs — betöltése után azonban sok embert elvesztünk, Éppen ezért újabban az a törekvésünk, hogy a KISZ-en belül családi programokat szervezzünk,' hogy a KISZ kötődni tudjon a családokhoz is... Ugyanakkor szinte természetes az is, hogy a gyesen levő kismamákat nem zárhatjuk ki a szervezetünkből csak azért, mert nem tud KISZ-feladatot vállalni... — Nemegyszer előfordul, hogy a nők nem vállalják el a nekik felajánlott posztot. — Sok objektív és szubjektív tényezője van ennek. Gondoljunk csak az egyetemet végzettekre, a 23—25 évesekre. Jön a házasság, aztán a gyerek — esetleg több is —, s néhány esztendő azonnal kiesik, s ha jól megfontolom, ilyen körülmények között nem is vállalhat vezető posztot. Már azonnal hátrányban van a vele egyidőben startolt férfival. Később aztán megmarad a családi kötöttségben ... Jószerével ezt aztán szemére sem lehet vetni.. — önnek néhány hónapos kisfia van, a nagymama vigyáz rá. Nemhogy a gyest nem vette igénybe, de nem élt a szülési szabadság egészével, avval a 20 héttel sem. Néha napján nem volna jobb itthagyni csapot-papot, s hazafutni a gyerekhez? — De. o Lenin fogalmazta így: „Nekünk az kell, hogy a dolgozó nő ne csak anyagilag, hanem a gyakorlati életben is kivívja az egyenlőséget a dolgozó férfival. :. Ehhez az kell, hogy a munkásnők egyre fokozottabban vegyenek részt a társadalmi vállalatok és az állam irányításában." Pártunk ezt a lenini útmutatást tartóttá szem előtt, amikor kongresszusi határozatában célként jelölte meg a nők vezetésben való részvételének fokozását, közéleti tevékenységük fejlesztését. Kozma Ferenc „A köztisztasági felkészült a télre...” Nincs ősz, hogy e mondat meg ne jelenne lapunkban. Aztán, amikor leesik a hó, térdig aázolunk benne, autókerékkel és lábbal olvasztjuk, „takarítjuk". Egy hete e hasábokon zord, kegyetlen télről írtunk, most ismét tavasz köszöntött ránk, a hónak Pécsett nyoma sincs már. De tanulságot bizonyára hagyott maga után. Mit tapasztalt az utca embere? Azt, hogy a város főútvonalait példás gyorsasággal megszabadították a hótól. De azt is, hogy a mellékvonalakon mintha az időjárásra bízták volna a hóeltakarítást. Néhány napig e kategóriába tartozott a Kossuth tér is, ahol naponta sok ezer ember mozog. Sok autóbuszmegállóban is akkora havat hagytak a hóekék, hogy a fel-, leszállók nehéz helyzetbe kerültek. A keskeny járdákon haladó gyalogosokat szennyes fröccs fenyegette, valahányszor egy-egy sebesebben elhúzó kocsi ment el mellettük. Az egyhetes pécsi tél tapasztalatait Szaffner József, a Pécsi Köztisztasági és Útkarbantartó Vállalat hószolgálatának vezetője foglalta össze: — Évek óta négyhónapos hóügyeletre készülünk fel emberekkel, járművekkel, anyaggal. Amire nem tudunk felkészülni: az elemi csapásként ránk zúduló, nagy tömegű hó, Mi 38 centis havat mértünk, ez 18 fokos hidegben hullott. A megbízatásunk arra szól, hoav a tömegközlekedési útvonalakon mindenképpen biztosítsuk a közlekedést. Szombaton hajnalban már kint voltak az ügyeletes gépkocsik, s úgy nézett ki, jól megy minden, hiszen néhány belső útvonalon — Kossuth Lajos utca, Munkácsy Mihály utca, Perczel utca — a magnézium- kloridos kezelést is megkezdtük. — Szombat este jött az újabb hó, széllel. Ekkor vetettük be a hóekéket. A kijelölt utakról le kellett tolni a ■havat, hogy minél kevesebb maradjon a sózáshoz. Évek óta nem mozgott egyszerre ennyi kocsink havazáskor a városban, mint most. A tömenköz- lekedési vonalakon biztosítani tudtuk a közlekedést. Ha mégis voltak elakadások, az nem egyértelműen a mi hibánk. Mi egyetlen hószolgálatos kocsit sem engedtünk ki jó gumik nélkül. Gondolom, U""anez lett volna más autótartó vállalatok dolga is. — Ami az észrevételeket illeti ... Hétfő délelőttől szombatra virradó éjszakáig szállítottuk a havat. A Kossuth tér valóban késett env kicsit, erre a jövőben aondolnunk kell. Az is igaz, hogy az autóbusz- megállókat nem szabadítottuk meg időben a hótól. Az e célra bevetett 4 kocsi kevés volt, 7—8-ra lett volna szükség, hogy gyorsan eltakarítsuk a havat. A gyalogosokat a le- fröcskölés elsősorban a lejtős utakon fenyegette. Nem hiszem, hogy ilyen időben feltétlenül a megengedett legnagyobb sebességgel kell haladni. Úgy vélem, a jövőben ezeket az utakat előnyben kell részesítenünk a magnézium- klorid-oldatos mosásnál. A négyhónapos hóügyeletből 20—22 nap telik el riadókészültségben Pécsett. Legyen vigasztaló számunkra, hogy a nehezén —remélhetőleg — túlvagyunk. H. I.
