Dunántúli Napló, 1978. március (35. évfolyam, 60-89. szám)
1978-03-29 / 87. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! Duncintull napló XXXV. évfolyam, 87. szám 1978. március 29., szerda Ára: 80 fillér Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja Szegre akasztott vándortarisznyák Tito elnök üzenete az SZKP főtitkárának Brezsnyev megbeszélése Minies jugoszláv külügyminiszterrel Aktív tevékenységet a további enyhülésért, a fegyverkezési verseny megakadályozásáért Fejtrágyázzák az őszi gabonaféléket a görcsönyi termelőszövetkezetben. A mfitrágya-tárolóhelyen markolóval rakják meg a szórókocsit. Nagyobb sebességre kapcsolni Kukoricavetés előtt Silókukorica helyett kukoricát ■ A háztájiban cseréljék a vetőburgonyát N e bízzuk el magunkat azért, mert szögre került néhány tízezer vándortarisznya: ám a tényt érzékelni kell: ha lassan, vontatottan is. de valamelyest csökken az iparban a munkahelyet váltogatok tábora. Igaz, még mindig irdatlanul nagy tábor ez, hiszen egy esztendő alatt száz foglalkoztatottból huszonnégy, huszonöt veti vállára a vándortarisznyót, s indul útnak, mert jobbat remél, esetleg több bért, könnyebb munkafeltételeket, kedvezőbb időbeosztást, s persze, sokan csak azért mozdulnak, mert szeszélyük löki őket, valós indokaik nincsenek, nem is keresnek ilyeneket. Útjuk most már — az ismert, korlátozó rendelkezések következtében, mint amilyen az előző helyen kapott bérrel egyező javadalmazás, a kötelező kiközvetítés bizonyos esetekben stb. — nem annyira zavartalan, akadálytalan, mint korábban, jónéhányan azonban megtanulták, miként kell selyemcipellőben gödrös úton járni. ' Mielőtt ferde szemmel néznénk minden ki- vagy belépőre: a munkaerő-mozgás egy része társadalmilag szükségszerű, sőt, akadnak esetek, amikor kimondottan hasznos. A pályát kezdő ifjú: új belépő. A megérdemelt pihenést választó nyugalomba vonuló: ott szerepel a kilépők statisztikájában. Az is munkaerő-vándorlás, amikor felszámolnak egy-egy üzemnek nevezett manufaktúrát, s az ott dolgozók olyan helyre kerülnek, ahol munkájuk társadalmi hatékonysága többszöröse a korábbinak, Ök kor- holást érdemelnének? Támogatást a beilleszkedéshez, új feladataik minél gyorsabb megismeréséhez. Az már kétarcú eset, amikor — a ruházati ipar a példa — a végzett szakmunkások tizenöt százaléka két éven belül nemcsak munkahelyét hagyja ott, hanem az iparágat is. Bizonyára vannak közöttük, akiknek nyomós oka van erre, de olyanok Hzintén, akik így korrigálják a rossz pályaválasztást, a felületes na majd meglátjuk elhatározást. Ez a korrekció azonban sok pénzbe kerül, s nem azoknak, akik mennek, hanem a maradóknak. Egy-egy nagyobb vállalat pénzben mérhető vesztesége — a munkaidőalap átmeneti csökkenése, a betanulási idő alacsony teljesítménye stb. miatt — a munkahelyváltoztatások következtében esztendőnként forintmilliókat tesz ki. Számítások és becslések egyaránt arra a végeredményre vezettek, hogy a társadalmilag nem indokolt munkahelyváltoztatások egyetlen esztendőben 3,5—4 milliárd forint kárt okoznak — közvetlenül. A közvetett kár, s még inkább az erkölcsi veszteség, fölmérhetet- len. Ennek tudatában már másként láthatjuk a hol kopott, hol nagyon díszes vándortarisznyákat: aligha alaptalanul alakulnak át nyűggé, kolonccá, amitől jó lenne mielőbb megszabadulni. Ami nemcsak az ipart szorítja, hanem kivétel nélkül a népgazdaság valamennyi fő területét. Mert hiszen 1976-ban- cfc 1977-es végleges adatok még nem állnak rendelkezésre- a 476 ezer ipari foglalkoztatott kilépése mellett az építőiparban 130 ezer „tarisznya” vándorolt, a kereskedelemben meg a teljes létszám 34,6 százaléka, 152 ezer férfi és nő, mondván, ide a munkakönyvét, megyek. Az új helyen meg azzal kopogtatott, jöttem, mit kínálnak, mit ígérnek. Az ilyesfajta — hogy szakszerűek legyünk — munkaerő-mobilitásnak vajmi kevés köze van a tervszerűséghez, a munkaerőgazdálkodáshoz, a kívánatos irányú munkaerő-áramláshoz. Az egyéni elhatározáshoz természetesen mindenkinek joga van, ámde - s itt a lényeges különbség a vélt és a valós igazság között - a társadalomnak nem kötelme az egyéni óhajok mindenféle részletének teljesítése. Sőt, az lenne sűrűn az érdeke, hogy szembeszegüljön az irreális kívánságokkal, erre azonban ma még ritka a példa. Sojnos, hogy ritka, mert ez a hűséges, józan többséget sújtja. Vándornak se bírája, se barátja, mondták valamikor, arra utalva, aki nem kötődik sehová, senkihez, annak értékrendje is elüt másokétól. Mi tagadás, keserves bizonyítékot kapott erre sok munkahely, ahol némelyek úgy jöttek és mentek, hogy elprédált anyagokat és szerszámokat, lerobbantott gépeket, silány termékeket hagytak maguk után. Józan felismerés volt tehát annak a döntésnek az alapja, hogy ma már jónéhány vállalat szóba se áll a tarisznyás vándorokkal, azt tartva, a kevesebb olykor több, az összetartó gárda megoldja a növekvő feladatokat. Sokféle intézkedésnek, szabályozó finomításnak — így a bértömeggazdálkodásnak - adminisztratív közbeavatkozásnak része van a vándortarisznyák egy-egy tucatjának, százas, ezres pakkjának szögre akasztásában. Mégis, ezeket a tényezőket, nem lebecsülve, úgy véljük, legalább ilyen súly- lyal, erkölcsi erővel hatott és hat a közhangulat változása, a szembefordulás a szire-szóra fölkerekedő vándorokkal, a közösségek egészséges önvédelme, amit mind több helyen tapasztalni. ■ ■ gyeskedők, rendelkezések j lapjait boszorkányoson I össltekeverők ma is van- nak, de valahogy megrendült alattuk a föld; már nem mindenütt várják tárt karokkal őket. Kezdik elveszíteni hitüket abban, hogy szemesnek áll a világ, mert lám, itt is, ott is ajtót - kaput - mutattak nekik. S ha szóba álltak velük, nem azt sorolták, nekik mi jár, hanem azt, tőlük mit vár, uram bocsá’, mit követel munkaadójuk. S ez utóbbi gyakorlat terjedési sebessége nagy befolyással van arra, mennyi vándortarisznya kerül a már szögön lógók mellé. Mészáros Ottó Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke kedden délelőtt fogadta Milos Minicset, a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Központi Bizottsága Elnökségének tagját, a szövetségi végrehajtó tanács alelnökét, külügyminisztert. Minies, aki hétfőn érkezett munkalótogatásra Moszkvába, átadta Joszip Broz Titánok, a JKSZ elnökének, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság elnökének személyes üzenetét. A megbeszélésen, amelyen részt vett Andrej Gromiko, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió külWilly Brandt, a Német Szociáldemokrata Párt elnöke és kísérete kedden a zirci Bakony Tsz-be látogatott. A vendégeket Pap János, a Veszprém megyei Pártbizottság első titkára, Vetzl Nándor, a tsz elnöke és Antal Ottó, a tsz pártbizottságának titkára fogadta. A tsz tevékenységéről adott tájékoztatójában Vetzl Nándor hangsúlyozta: a mintegy ezer tagot számláló zirci termelő- szövetkezet tagságán belül a németajkúak 25—30 százalékot képviselnek. A több mint 9000 hektáron gazdálkodó Bakony Tsz évente mintegy 250 millió forint termelési értéket hoz létre: tagjainak átlagos jövedelme meghaladja a 48 ezer forintot. A nagy érdeklődéssel kísért beszámoló után Willy Brandt ügyminisztere is, megelégedéssel állapították meg, hogy a szovjet—jugoszláv együttműködés számos területen meggyőzően növekszik. Szó volt több olyan nemzetközi kérdésről is, amely mindkét felet érdekli. A megbeszélésen hangsúlyozták: feltétlenül szükség van az olyan aktív te-i vékenységre, amely a feszültség további enyhítéséről, a fegyverkezési verseny megakadályozására, az államok között az egyenlőségen alapuló jószomszédi kapcsolatokra és a békés egymás mellett élés politikájának erősítésére irányulnak. A találkozón jelen volt Jozse Szmole jugoszláv nagykövet is. meleg szavakkal mondott köszönetét a szívélyes fogadtatásért és örömét fejezte ki, hogy magyarországi tartózkodásuk idején alkalom nyílt egy vidéki termelőszövetkezet tevékenységének megismerésére. A kötetlen beszélgetésen a német szociáldemokrata párt elnöke tájékozódott a termelőszövetkezeti tagok anyagi ösztönzéséről, a megyei, a városi, a községi tanácsok és a tsz együttműködéséről, valamint a dolgozók érdekképviseletét ellátó szakszervezet tevékenységéről. Elismeréssel hallgatta, hogy a tsz-tagokat háztáji gazdaság illeti meg, s hogy a megyei és a tsz-vezetők kapcsolata, csakúgy, mint szakszervezeti részről, sokoldalú, a mindennapok munkájára kiterjedő. Willy Brandt és kísérete este Budapestre utazott. A tartósan hűvös tavaszi idő visszatartotta fejlődésében a gabonát, tavaly ilyenkor szebben zöldelltek az őszi vetésű növények. Baj azért nincs. A gabona erős, egészséges, a melegebb idő hatására szépen megindult — tájékoztatta tegnap lapunkat dr. Baracs József, a Baranya megyei Ta,- nács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályvezetője, a legfrissebb megyei adatokkal szolgálva a tavaszi munkák állásáról. Az őszi gabona fejtrógyázá- sa befejeződött a gazdaságokban. Amire most figyelni kell — a mezei pocok. Baranyában eddig 40 ezer hektárnyi gabonában és lucernásban végeztek pocokirtást, újbóli jelentkezésükre azonban számítani lehet, sürgősen intézkedni kell irtásukról. Mégpedig együttműködve a vadásztársaságokkal, ügyelve a vadvédelemre. Országos érdek a kukorica vetésterületének növelése. A minisztérium többek között azt szorgalmazza, hogy kerüljön a télen kifagyott gabonák helyébe is kukorica. Baranyában szerencsére nem fagyott ki gabona. Ennek ellenére is van lehetőség, hogy a nagyüzemek az egyéves takarmánynövények — elsősorban a silókukorica — terhére növeljék a kukorica vetésterületét. A kieső takarmányt a melléktermékek — a kukoricaszár, a répafej, a szalma stb. — nagyobb arányú és szélesebb körben való felhasználásával, nem utolsósorban a ma is mostohán kezelt ágazat: a rét- és legelőgazdálkodás fellendítésével és többlet- hozamaival pótolhatják. Tavaly Baranyában 81 000 hektáron vetettek kukoricát. Mennyi lesz végül is az idén? Van törekvés, hogy a tavalyinál néhány százalékkal több legyen a termőterület. A vetőmag már a gazdaságokban van. Fajtaválasztékban ugyan sajnos nem mindig azt adta a vetőmag-ellátó, amit a gazdaságok kértek, de mennyiségben teljesítette az igényeket. A gazdaságok most a vetés előtti vegyszerezést végzik. Tíz nap múlva kezdődik a vetés. A legkedvezőbb időszak az április közepe, de április végéig mindenképpen el kell vetni. A legkedvezőbbnek tartott vetési idők szigorú betartására egyébként — mint a többlet hozamok egyik döntő forrására — az iparszerű kukorica- termesztő rendszerek szakemberei nyomatékosan felhívták a partnergazdaságok figyelmét. • A kukoricával egy időben kezdődik a burgonyavetés. Intés a háztájinak és a többi kistermelőnek: váltsanak! A burgonya-vetőmagot a fogyasztási szövetkezeteken és a mezőgazdasági nagyüzemeken keresztül cseréljék — ez az alapja a jó termésnek. S hogy milyen fontos kérdés ez, a kistermelők gondoljanak arra — és legyen dicséretükre mondva —, a burgonya felét ők termelik piacra. Végül a többi növény vetésének állása a legfrissebb adatok szerint. A borsóvetés befejeződött. A nagyüzemi gazdaságok tavaszi árpából elvetettek a terület csaknem 80 százalékán, zabból több mint 50 százalékán, fővetésű lucernából 6 százalékán, cukorrépából 10—20 százalékán. Ami főként a cukorrépavetést illeti — nagyobb sebességre kell kapcsolni. (Miklósvári) Willy Brandt látogatása a zirci Bakony Tsz-ben
