Dunántúli Napló, 1978. március (35. évfolyam, 60-89. szám)
1978-03-26 / 85. szám
DN HÉTVÉGE I0. FIATALOK 1978. MÁRCIUS 26. • * Mi kell a házassághoz? A „komoly szándékkal" is- merkedni vágyó nők és férfiak manapság leginkább a szórakozóhelyeket és a társaságot részesítik előnyben. Egy, a megismerkedési szokásokat vizsgáló szociológiai felmérés szerint az asszonyok egyhar- mada munkahelyén ismeri meg jövendő férjét, s a házasságok tizede eredeztethető gyermekkori barátságból, illetve iskoláskori ismeretségből. A párválasztásnál jóval kevesebbet nyom a latba a barátok, a szülők ismeretsé- ge-ajánlása, az utazás és az üdülés pedig még ennél is kevésbé sikeres „házasság- szerző". Meglepő tény, hogy elenyésző azok száma, akik az újságok kedvelt hirdetési rovata jóvoltából kelnek frigyre. A városlakók, illetve a szellemi foglalkozásúak számára a munkahely és az iskola a megismerkedés legalkalmasabb terepe. Az elvált vagy megözvegyült nők viszont elsősorban barátok ajánlása révén ismerik meg jövendőbelijüket, ugyanakkor a hasonló családi állapotú férfiak kevésbé hagyatkoznak a szíves közbenjárásra. A most 10—15 éves házas asszonyok átlagosan kétéves ismeretség után járultak az anyakönyvvezetőhöz. A nők felénél egyéves vagy még rövi- debb ismeretség elég volt a döntéshez, sőt minden tizedikük olyan jó emberismerőnek vélte magát, hogy még féléves együttjárást sem tartott szükségesnek. A vizsgálat cáfolta azt az elterjedt hiedelmet, hogy a fiatalok elhamarkodják a dolgot: a 25 évnél idősebb nők uqyanis kétszer annyian mennek férjhez néhány hónapos ismeretség után, mint a fiatalabbak, akik kényelmesebb tempóban eveznek a házasság réve felé. Nincs viszont korrigálnivaló a többség ama vélekedésén, hogy a meggondolatlan „hamar munka" a házasság esetében sem célravezető: a statisztika tanúvallomása szerint a néhány randevúval „alapozott" házasságok sokkal hamarabb bomlanak fel. Tapasztalati tény, hogy az életkor előrehaladtával emelkedik a „próbaházasságok” száma. A 35-ön túli nőknek több mint egyharmada, a 30-34 éveseknek pedig egynegyede már a házasság előtt egy fedél alá költözik vőlegényével. Az ennél fiatalabb korosztályoknál jóval kevesebb az együttélő párok száma. A boldogító igen kimondását gyakran odázzák el a tanulásra, a munkára, valamint szülői beleegyezés hiányára hivatkozva, ám a házasságot késleltető okok között első helyen áll a lakás hiánya, újraházasulóknál pedig emellett a válóper elhúzódása akadályozza a ceremóniát. A lakásügyekben egyébként a vőlegények igényesebbek: fontosabbnak tartják a kényelmet, mint aráik, talán azért, mert közülük többen kóstoltak bele az albérlet és társbérlet „örömeibe", mint lánykorukban az ifjú asszonyok. A házaspároknak csupán egynegyede kezdi önálló lakásban közös életét. Azok a fiatalok teremtik elő köny- nyebben a pénzt, akiket szüleik, rokonaik fogadnak be otthonukba — manapság a házaspárok kétharmada kéz. di igy közös életét. Bármily sokat számít is a pénz, a kiegyensúlyozott, harmonikus családi élet nem pusztán anyagiakon múlik. A kölcsönös megértés és egymás megbecsülése, a gyermekek vállalása, nevelése - a megismerkedési szokások mellett ez a jó házasság fundamentuma. Gergely Róbert Huszonötén érettségi előtt Sokat ígérő új tanulási forma Négy éve, amikor beindították az érettségi vizsgára előkészítő gimnáziumi tanfolyamot, az egerági művelődési házban még a kezdeményezők sem tudták, beválik-e egyáltalán. Megpróbálták a felnőttoktatás és a munkásművelődés egyik, mindenki számára sokat ígérő, új formáját. Korpa Sándorné művelődési ház iqazgató, tanfolyamvezető: — Könnyen indultunk 46 fővel, volt köztük fejőnő, gépkocsivezető, háztartásbeli, fodrász, bolti eladó és sok más szakma képviselőié. Aztán sokan lemorzsolódtak, átjelentkeztek más középiskolába vagy meghaladta az erejüket az itteni tanulás. Belőlük huszonötén állnak az érettségi előtt, elsősünk 15, harmadikosunk 14 van. — ötvennégyükkel az egész kezdeményezés is vizsgázik, önökkel együtt, — Valójában, de úqy érzem, eredményesen. Jó közösséqaé kovócsolódtak az osztályaink, segítik, támogatják egymást, szorgalmasak. Az öthónaoos tanév nálunk októberben kezdődik, 180 előadást foglal magában. Hétfőn és szerdán 16— 20 óráig tartanak az óráink, pénteken 16 órától matematika, fizika és kémia, szerdán este 8 órától biológia korrepetálást tartunk. Iskolánk magánvizsga jelleqgel, de teljes felkészítést adva üzemel. * Bán József asztalos és fele- séqe, Ilona élelmiszerbolti eladó, Lothárdon laknak, Pécsre járnak dolqozni, a férj a Pécsi Faipari KTSZ-hez, a feleség a Konzumba. — Miért kezdték el? — Jártam már Pécsre a Dolgozók Esti Gimnáziumába, de abbahagytam, nehéz volt idővel bírni — kezdi a családfő. — Véletlenül tudtuk meg ezt a lehetőséaet, gondoltuk, megpróbáljuk. — Hogy miért? — veszi át a szót Ilona. — Nem a szakmánk miatt kell újabb négy év gyötrődés, hanem az ismeretbővítés, a tudós, az ön- kéozés és a averekeink miatt. Zolika harmadikos. Valika elsős, idővel úgyis illik seqíteni, íav meg valóban kérdezhetnek tőlünk, nem fogunk széqyen- kezni. A férj méq hozzáteszi: — Meg aztán sokkal könnyebb együtt. — Hogy és mikor tanulnak? — Hétköznap alig jut rá idő és energia. Fél hatkor kelünk, beülünk a Skodába a gyerekekkel együtt és megyünk Pécsre. Ök iskolába, mi meg fél hétMatematika óra a negyedik osztályban rock könyvéből Ez a négy kölyök a Beatles. Balról jobbra: George Harrison, Paul McCartney, Pete Best, John Lennon. Skiffle minden mennyiségben Európában ekkor a Lonnie Donegan által népszerűsített skiff le-zene hódított. Ez a skiffle Angliában amolyan csi- náld-magad muzsika volt, a gitáron és a bendzsón kívül hagyományos hangszerei nem voltak, a zenészek felhasználták a Kazoo-t (vécépapírral borított fésű), a Jugot (dobolásra alkalmas köcsög) és a blues-szájharmonikát. Uavanakkor a nagyvárosok „huligánjai", teddyboy-ok, rockerek viselkedésben, vadságban kopírozták az amerikai énekeseket fiatalokat. A harmadik vonulat a jól fésült énekeseké volt: Angliában világszámnak tartották a kedves mosolyú, jófiús Cliff Richárdot (akit a Beatles tíz éven keresztül pocskondiázott, s ennek ellenére Cliff még most is sikeres énekes) vagy az egérfogú, fakószőke Tommy Steelét. Steele még eredeti nevén, mint Tommy Hicks a kereskedelmi tengerészeinél szolgált, Számtalan siker nélküli próbálkozás után került színpadra, ahol Elvis Presley szelídebb brit változatát adta, némi teddy-boy viselkedéssel. Némi vadság, némi érzelmesség, némi anyátlanság — íme Steele. Már korai korszakában szerepelt szirupos angol filmekben (nálunk is játszották ezeket a hatvanas évek elején), majd ötéves eltűnés után váratlanul felbukkant az Eavesült Államokban. Egyetlen lett az énekesegyéniségek közül, aki más műfajba vándorolva aratta igazi sikerét. Ugyanis Tommy Steele a legnagyobb Brodway- musicalek k o m i k u-s sztárja lett, énekesi talentumánál nagyobb komédiázó tehetségét számos Oscar-díj bizonyítja. Egy énekesnek képességeinél nagyobb világhírt szerzett a zenetörténet: Tony Sheridan 1940-ben született, s tizenkilenc éves korára „középkáder” lett az angol show-üzletben. Volt tévéműsora, Beat Testvérek együttesével neves előadókat kísért, 1960-ban pedig a Német Szövetségi Köztársaságban játszott. Később önkéntesként Vietnamba ment, az US Army őrnagyaként szerelt le, 1969-ben visszatért Nagy- Britanniába, azóta ott él, sikerek nélkül. Anyagi gondjai mégsincsenek, két lemeze révén. A két nagylemez fölvételénél annak idején ő volt a sztár, most viszont csak azért nyomatta újra a korongokat az EMI, mert Tony Sheridan névtelen kamaszokból álló kísérő együttesét Beatlesnek hívták. A „Kedvesem" virtuóz népdal-feldolgozásban, a „Sírás egy Árny miatt" remek szólójában, a „Hát nem aranyos?!” mutáló kamasz énekében mutatkozott be, ismerkedett a fekete korongok világával John Lennon, és — akkor még — négy társa. (Folytatjuk) Szántó Péter kor kezdünk. Délután négyre érünk haza, ha délelőttösök vagyunk — sorolja Ilona. — Józsi előveszi a gyerekeket, számon- kéri a leckét vagy végzi a társadalmi munkáit, én meg ellátom a háztartási munkákat, készítem a vacsorát. — Amikor tanulnak, a gyerekek egymást csitítgat- iák „pszt! apuék tanulnak". Nemsokára kivesszük a tanulmányi szabadságot, megtoldjuk a rendes évivel. Érettségire készülünk .. * Háger Márton pécsi fiatalember Egerágra jár dolgozni — felszolgáló a kisvendéglőben és tanul. Ö is érettségire készül. — Érettségivel szeretnék a szakmámban továbblépni. Jól jött ez a lehetőség, kár lett volna kihagyni. Ismerősök között, jó közösségben tanulunk, készülünk. Légrádi Ferenc nem dicsekedhet a körülményeivel, de nem is panaszkodik. Máriaké- ménden lakik, Pécsre jár dolgozni a MÉH Gomba úti telepére, ahol nehézgépszerelő és ide jár tanulni busszal, stoppal vagy ahogy sikerül. — Mindenképpen szerettem volna tanulni, gondoltam a pécsi gépiparira, de elvetettem, amikor megtudtam ezt a lehetőséget. Iskolai napokon reggel ötkor kelek és este tíz után érek haza. A hétvégeken szoktam tanulni, Ha végzek, a technikusi minősítőt szeretném még letenni. * Schób Zoltánná Átán lakik, fodrász. — Nincs nagy forgalmam, gondoltam kihasználom az időt — hát így kötöttem ki itt a gimnáziumban. Ha nincs vendég, előveszem a könyvet és tanulok. Ha ez a lehetőség nem volna, másutt nem vállalnám ... Kozmetikus szeretne lenni. Forrai Tibor általános lakatos a tsz-nél. Elkezdte ő is a gépiparit, de a nősülés miatt abbahagyta. — Ha ez nem indul, pihenek, A feleséqem és a családban is mindenki érettségizett — hót én se lógjak ki a sorból. Érettségire a földrajzot és történelmet választom, kedvencem a magyar. A matekot a tanárnő szerettette meg velem. Vélemények a folyosón a cigarettaszünetben : — Meqéri. Olyan lehetőség, amivel bűn nem élni. — önmagunk és a qyereke- ink miatt is kell tanulnunk — ne valljunk idővel szégyent. — Lehetőséget ad a továbbiakban, ha nem is azonnal. — Amióta itt tanulok, többet értek és többet élvezek a tv- műsorokból, olvasmányokból, újságokból, az életből. * Az első ballagok — huszonötén - nemsokára a Pécsi Dolgozók Esti Gimnáziumának vizsgabizottsága előtt itt a helyszínen adnak számot a tudásukból. Ha az osztályvizsga sikerül, beutaznak Pécsre, hogy ott érettségizzenek. Murányi László Néhány szó az ifjúság érdekvédelméről Aki látott már döntésképtelen, a vitáért vitatkozó, fiatalok választotta testületet, intézményi vagy üzemi főnök előtt sápadozó ifjúsági vezetőt, demagóg, botcsinálta szóvivőket, nem kételkedik abban, hogy az ifjúság érdekvédelméért még korántsem tettünk eleget. Állítom — és ezt könnyen tehetem, hiszen személyes tapasztalataim vannak — sokan egyáltalán nem tudnak arról, hogy a KISZ-nek hat olyan jogosítványa van, amely a fiatalok életkörülményeit, szociális aktivitását befolyásoló valamennyi jelentős kérdésre kiterjed. A KISZ Központi Bizottságának tavaly október 27-28-i határozata pontokba szedve sorolja fel azokat a jogosítványokat, amelyek a KISZ-szervezeteket a fiatalok erkölcsi, politikai, gazdasági és szociális érdekeinek védelmében megilletik. A KISZ a fiatalokat érintő bármely kérdésben intézkedéseket kezdeményezhet, javaslatokat tehet; az ifjúság helyzetét lényegesen befolyásoló ügyekben véleményezési jog illeti meg, s bizonyos esetekben egyetértési, sőt, döntési joga van. A képviselt fiatalok érdekeit, törvényes jogait biztosító rendelkezések végrehajtását ellenőrizheti, azok megsértése ellen kifogást emelhet. Ilyen jogai az ifjúsági szervezetnek tehát léteznek, tegyük hozzá: régóta léteznek, érvényre juttatásuk azonban még korántsem festhető le rózsaszínnel. Elég, ha az említett határozat megállapításait idézem: „A KISZ érdekképviseleti, érdekvédelmi szerepének felfogása sem az ifjúsági szövetségen belül, sem az állami és társadalmi szerveknél nem egységes. „Hogy csak az oktatás területén maradjunk: ... az oktatási intézmények között - iskolatípusonként — jelentős eltérések vannak a jogok tartalmában, érvényesítésük feltételeiben és módszereiben, valamint a fiatal oktatók érdekvédelmében.” Határozatok persze a legritkább esetben oldanak meg problémákat: alapot adhatnak a változáshoz, megszabhatják irányukat. A feladatok nagyobb része azonban azokra az ifjúsági vezetőkre, testületekre hárul, akik eddig — ilyen vagy olyan okból — nem tettek meg mindent választóik érdekeinek képviseletéért. Jó volna, ha a szervezet sejtjeit alkotó kis közösségekben is tudatosulna végre, hogy az ifjúsági vezetők nem arra valók, hogy ezek a tisztségek be legyenek töltve. Most, ezekben a hetekben, hónapokban állítják össze — ahol még nem történt meg - az érdekvédelmi akcióprogramokat. A korábbi tapasztalatok alapján erősen valószínűsíthető, hogy nem ezek, hanem a bátor kiállás, a közösségért érzett felelősség vezethet inkább sikerre. Nem szabad, hogy az érdekvédelem puszta reprezentációban - vagy ami ugyanolyan rossz -, túlzott, megalapozatlan követelőzésben merüljön ki. „Csupán" arról van szó, hogy a fiatalok maradéktalanul élvezzék azokat a jogokat, amelyeket számukra törvények biztosítanak. Havasi János
