Dunántúli Napló, 1978. március (35. évfolyam, 60-89. szám)

1978-03-26 / 85. szám

DN HÉTVÉGE I0. FIATALOK 1978. MÁRCIUS 26. • * Mi kell a házassághoz? A „komoly szándékkal" is- merkedni vágyó nők és férfiak manapság leginkább a szó­rakozóhelyeket és a társasá­got részesítik előnyben. Egy, a megismerkedési szokásokat vizsgáló szociológiai felmérés szerint az asszonyok egyhar- mada munkahelyén ismeri meg jövendő férjét, s a há­zasságok tizede eredeztethető gyermekkori barátságból, il­letve iskoláskori ismeretség­ből. A párválasztásnál jóval kevesebbet nyom a latba a barátok, a szülők ismeretsé- ge-ajánlása, az utazás és az üdülés pedig még ennél is kevésbé sikeres „házasság- szerző". Meglepő tény, hogy elenyésző azok száma, akik az újságok kedvelt hirdetési rovata jóvoltából kelnek frigyre. A városlakók, illetve a szel­lemi foglalkozásúak számára a munkahely és az iskola a megismerkedés legalkalma­sabb terepe. Az elvált vagy megözvegyült nők viszont el­sősorban barátok ajánlása ré­vén ismerik meg jövendőbe­lijüket, ugyanakkor a ha­sonló családi állapotú férfiak kevésbé hagyatkoznak a szí­ves közbenjárásra. A most 10—15 éves házas asszonyok átlagosan kétéves ismeret­ség után járultak az anya­könyvvezetőhöz. A nők felé­nél egyéves vagy még rövi- debb ismeretség elég volt a döntéshez, sőt minden tize­dikük olyan jó emberisme­rőnek vélte magát, hogy még féléves együttjárást sem tartott szükségesnek. A vizsgálat cáfolta azt az el­terjedt hiedelmet, hogy a fiatalok elhamarkodják a dolgot: a 25 évnél idősebb nők uqyanis kétszer annyian mennek férjhez néhány hó­napos ismeretség után, mint a fiatalabbak, akik kényel­mesebb tempóban eveznek a házasság réve felé. Nincs viszont korrigálnivaló a többség ama vélekedésén, hogy a meggondolatlan „ha­mar munka" a házasság esetében sem célravezető: a statisztika tanúvallomása szerint a néhány randevúval „alapozott" házasságok sok­kal hamarabb bomlanak fel. Tapasztalati tény, hogy az életkor előrehaladtával emel­kedik a „próbaházasságok” száma. A 35-ön túli nőknek több mint egyharmada, a 30-34 éveseknek pedig egy­negyede már a házasság előtt egy fedél alá költözik vőlegényével. Az ennél fia­talabb korosztályoknál jóval kevesebb az együttélő pá­rok száma. A boldogító igen kimon­dását gyakran odázzák el a tanulásra, a munkára, vala­mint szülői beleegyezés hiá­nyára hivatkozva, ám a há­zasságot késleltető okok kö­zött első helyen áll a lakás hiánya, újraházasulóknál pe­dig emellett a válóper el­húzódása akadályozza a ce­remóniát. A lakásügyekben egyébként a vőlegények igényesebbek: fontosabbnak tartják a kényelmet, mint aráik, talán azért, mert kö­zülük többen kóstoltak bele az albérlet és társbérlet „örömeibe", mint lánykoruk­ban az ifjú asszonyok. A házaspároknak csupán egynegyede kezdi önálló la­kásban közös életét. Azok a fiatalok teremtik elő köny- nyebben a pénzt, akiket szü­leik, rokonaik fogadnak be otthonukba — manapság a házaspárok kétharmada kéz. di igy közös életét. Bármily sokat számít is a pénz, a ki­egyensúlyozott, harmonikus családi élet nem pusztán anyagiakon múlik. A kölcsö­nös megértés és egymás megbecsülése, a gyermekek vállalása, nevelése - a meg­ismerkedési szokások mellett ez a jó házasság fundamen­tuma. Gergely Róbert Huszonötén érettségi előtt Sokat ígérő új tanulási forma Négy éve, amikor beindítot­ták az érettségi vizsgára előké­szítő gimnáziumi tanfolyamot, az egerági művelődési házban még a kezdeményezők sem tudták, beválik-e egyáltalán. Megpróbálták a felnőttokta­tás és a munkásművelődés egyik, mindenki számára sokat ígérő, új formáját. Korpa Sándorné művelődési ház iqazgató, tanfolyamvezető: — Könnyen indultunk 46 fő­vel, volt köztük fejőnő, gépko­csivezető, háztartásbeli, fod­rász, bolti eladó és sok más szakma képviselőié. Aztán so­kan lemorzsolódtak, átjelent­keztek más középiskolába vagy meghaladta az erejüket az itteni tanulás. Belőlük hu­szonötén állnak az érettségi előtt, elsősünk 15, harmadiko­sunk 14 van. — ötvennégyükkel az egész kezdeményezés is vizsgázik, önökkel együtt, — Valójában, de úqy érzem, eredményesen. Jó közösséqaé kovócsolódtak az osztályaink, segítik, támogatják egymást, szorgalmasak. Az öthónaoos tanév nálunk októberben kez­dődik, 180 előadást foglal ma­gában. Hétfőn és szerdán 16— 20 óráig tartanak az óráink, pénteken 16 órától matemati­ka, fizika és kémia, szerdán este 8 órától biológia korrepe­tálást tartunk. Iskolánk magán­vizsga jelleqgel, de teljes fel­készítést adva üzemel. * Bán József asztalos és fele- séqe, Ilona élelmiszerbolti el­adó, Lothárdon laknak, Pécsre járnak dolqozni, a férj a Pécsi Faipari KTSZ-hez, a feleség a Konzumba. — Miért kezdték el? — Jártam már Pécsre a Dol­gozók Esti Gimnáziumába, de abbahagytam, nehéz volt idő­vel bírni — kezdi a családfő. — Véletlenül tudtuk meg ezt a lehetőséaet, gondoltuk, meg­próbáljuk. — Hogy miért? — veszi át a szót Ilona. — Nem a szakmánk miatt kell újabb négy év gyötrődés, hanem az ismeretbővítés, a tudós, az ön- kéozés és a averekeink miatt. Zolika harmadikos. Valika el­sős, idővel úgyis illik seqíteni, íav meg valóban kérdezhetnek tőlünk, nem fogunk széqyen- kezni. A férj méq hozzáteszi: — Meg aztán sokkal könnyebb együtt. — Hogy és mikor tanulnak? — Hétköznap alig jut rá idő és energia. Fél hatkor kelünk, beülünk a Skodába a gyere­kekkel együtt és megyünk Pécs­re. Ök iskolába, mi meg fél hét­Matematika óra a negyedik osztályban rock könyvéből Ez a négy kölyök a Beatles. Balról jobbra: George Harrison, Paul McCartney, Pete Best, John Lennon. Skiffle minden mennyiségben Európában ekkor a Lonnie Donegan által népszerűsített skiff le-zene hódított. Ez a skiffle Angliában amolyan csi- náld-magad muzsika volt, a gitáron és a bendzsón kívül hagyományos hangszerei nem voltak, a zenészek felhasznál­ták a Kazoo-t (vécépapírral borított fésű), a Jugot (dobo­lásra alkalmas köcsög) és a blues-szájharmonikát. Uavanakkor a nagyvárosok „huligánjai", teddyboy-ok, rockerek viselkedésben, vad­ságban kopírozták az amerikai énekeseket fiatalokat. A har­madik vonulat a jól fésült énekeseké volt: Angliában vi­lágszámnak tartották a kedves mosolyú, jófiús Cliff Richárdot (akit a Beatles tíz éven keresz­tül pocskondiázott, s ennek el­lenére Cliff még most is sike­res énekes) vagy az egérfogú, fakószőke Tommy Steelét. Steele még eredeti nevén, mint Tommy Hicks a kereske­delmi tengerészeinél szolgált, Számtalan siker nélküli pró­bálkozás után került színpad­ra, ahol Elvis Presley szelídebb brit változatát adta, némi teddy-boy viselkedéssel. Némi vadság, némi érzelmesség, né­mi anyátlanság — íme Steele. Már korai korszakában szere­pelt szirupos angol filmekben (nálunk is játszották ezeket a hatvanas évek elején), majd ötéves eltűnés után váratlanul felbukkant az Eavesült Álla­mokban. Egyetlen lett az éne­kesegyéniségek közül, aki más műfajba vándorolva aratta igazi sikerét. Ugyanis Tommy Steele a legnagyobb Brodway- musicalek k o m i k u-s sztárja lett, énekesi talentumánál na­gyobb komédiázó tehetségét számos Oscar-díj bizonyítja. Egy énekesnek képességei­nél nagyobb világhírt szerzett a zenetörténet: Tony Sheridan 1940-ben született, s tizenki­lenc éves korára „középkáder” lett az angol show-üzletben. Volt tévéműsora, Beat Testvé­rek együttesével neves előadó­kat kísért, 1960-ban pedig a Német Szövetségi Köztársaság­ban játszott. Később önkén­tesként Vietnamba ment, az US Army őrnagyaként szerelt le, 1969-ben visszatért Nagy- Britanniába, azóta ott él, si­kerek nélkül. Anyagi gondjai mégsincsenek, két lemeze ré­vén. A két nagylemez fölvéte­lénél annak idején ő volt a sztár, most viszont csak azért nyomatta újra a korongokat az EMI, mert Tony Sheridan névtelen kamaszokból álló kí­sérő együttesét Beatlesnek hív­ták. A „Kedvesem" virtuóz nép­dal-feldolgozásban, a „Sírás egy Árny miatt" remek szóló­jában, a „Hát nem aranyos?!” mutáló kamasz énekében mu­tatkozott be, ismerkedett a fe­kete korongok világával John Lennon, és — akkor még — négy társa. (Folytatjuk) Szántó Péter kor kezdünk. Délután négyre érünk haza, ha délelőttösök va­gyunk — sorolja Ilona. — Józsi előveszi a gyerekeket, számon- kéri a leckét vagy végzi a társa­dalmi munkáit, én meg ellátom a háztartási munkákat, készítem a vacsorát. — Amikor tanulnak, a gyerekek egymást csitítgat- iák „pszt! apuék tanulnak". Nemsokára kivesszük a tanul­mányi szabadságot, megtoldjuk a rendes évivel. Érettségire ké­szülünk .. * Háger Márton pécsi fiatal­ember Egerágra jár dolgozni — felszolgáló a kisvendéglőben és tanul. Ö is érettségire ké­szül. — Érettségivel szeretnék a szakmámban továbblépni. Jól jött ez a lehetőség, kár lett volna kihagyni. Ismerősök kö­zött, jó közösségben tanulunk, készülünk. Légrádi Ferenc nem dicse­kedhet a körülményeivel, de nem is panaszkodik. Máriaké- ménden lakik, Pécsre jár dol­gozni a MÉH Gomba úti tele­pére, ahol nehézgépszerelő és ide jár tanulni busszal, stop­pal vagy ahogy sikerül. — Mindenképpen szerettem volna tanulni, gondoltam a pé­csi gépiparira, de elvetettem, amikor megtudtam ezt a lehe­tőséget. Iskolai napokon reggel ötkor kelek és este tíz után érek haza. A hétvégeken szoktam tanulni, Ha végzek, a techni­kusi minősítőt szeretném még letenni. * Schób Zoltánná Átán lakik, fodrász. — Nincs nagy forgalmam, gondoltam kihasználom az időt — hát így kötöttem ki itt a gimnáziumban. Ha nincs ven­dég, előveszem a könyvet és tanulok. Ha ez a lehetőség nem volna, másutt nem vállal­nám ... Kozmetikus szeretne lenni. Forrai Tibor általános laka­tos a tsz-nél. Elkezdte ő is a gépiparit, de a nősülés miatt abbahagyta. — Ha ez nem indul, pihenek, A feleséqem és a családban is mindenki érettségizett — hót én se lógjak ki a sorból. Érettsé­gire a földrajzot és történel­met választom, kedvencem a magyar. A matekot a tanárnő szerettette meg velem. Vélemények a folyosón a ci­garettaszünetben : — Meqéri. Olyan lehetőség, amivel bűn nem élni. — önmagunk és a qyereke- ink miatt is kell tanulnunk — ne valljunk idővel szégyent. — Lehetőséget ad a további­akban, ha nem is azonnal. — Amióta itt tanulok, többet értek és többet élvezek a tv- műsorokból, olvasmányokból, újságokból, az életből. * Az első ballagok — huszon­ötén - nemsokára a Pécsi Dol­gozók Esti Gimnáziumának vizsgabizottsága előtt itt a helyszínen adnak számot a tu­dásukból. Ha az osztályvizsga sikerül, beutaznak Pécsre, hogy ott érettségizzenek. Murányi László Néhány szó az ifjúság érdekvédelméről Aki látott már döntéskép­telen, a vitáért vitatkozó, fiatalok választotta testüle­tet, intézményi vagy üzemi fő­nök előtt sápadozó ifjúsági vezetőt, demagóg, botcsinálta szóvivőket, nem kételkedik abban, hogy az ifjúság ér­dekvédelméért még koránt­sem tettünk eleget. Állítom — és ezt könnyen tehetem, hi­szen személyes tapasztalata­im vannak — sokan egyálta­lán nem tudnak arról, hogy a KISZ-nek hat olyan jogosít­ványa van, amely a fiatalok életkörülményeit, szociális ak­tivitását befolyásoló vala­mennyi jelentős kérdésre ki­terjed. A KISZ Központi Bi­zottságának tavaly október 27-28-i határozata pontokba szedve sorolja fel azokat a jogosítványokat, amelyek a KISZ-szervezeteket a fiatalok erkölcsi, politikai, gazdasági és szociális érdekeinek vé­delmében megilletik. A KISZ a fiatalokat érintő bármely kérdésben intézkedéseket kezdeményezhet, javaslatokat tehet; az ifjúság helyzetét lé­nyegesen befolyásoló ügyek­ben véleményezési jog illeti meg, s bizonyos esetekben egyetértési, sőt, döntési joga van. A képviselt fiatalok ér­dekeit, törvényes jogait biz­tosító rendelkezések végre­hajtását ellenőrizheti, azok megsértése ellen kifogást emelhet. Ilyen jogai az ifjú­sági szervezetnek tehát létez­nek, tegyük hozzá: régóta lé­teznek, érvényre juttatásuk azonban még korántsem festhető le rózsaszínnel. Elég, ha az említett határozat meg­állapításait idézem: „A KISZ érdekképviseleti, érdekvédel­mi szerepének felfogása sem az ifjúsági szövetségen belül, sem az állami és társadalmi szerveknél nem egységes. „Hogy csak az oktatás terü­letén maradjunk: ... az ok­tatási intézmények között - iskolatípusonként — jelentős eltérések vannak a jogok tar­talmában, érvényesítésük fel­tételeiben és módszereiben, valamint a fiatal oktatók ér­dekvédelmében.” Határozatok persze a leg­ritkább esetben oldanak meg problémákat: alapot adhat­nak a változáshoz, megszab­hatják irányukat. A felada­tok nagyobb része azonban azokra az ifjúsági vezetőkre, testületekre hárul, akik eddig — ilyen vagy olyan okból — nem tettek meg mindent vá­lasztóik érdekeinek képvise­letéért. Jó volna, ha a szer­vezet sejtjeit alkotó kis kö­zösségekben is tudatosulna végre, hogy az ifjúsági veze­tők nem arra valók, hogy ezek a tisztségek be legyenek töltve. Most, ezekben a he­tekben, hónapokban állítják össze — ahol még nem tör­tént meg - az érdekvédelmi akcióprogramokat. A korábbi tapasztalatok alapján erősen valószínűsíthető, hogy nem ezek, hanem a bátor kiállás, a közösségért érzett felelős­ség vezethet inkább sikerre. Nem szabad, hogy az ér­dekvédelem puszta reprezen­tációban - vagy ami ugyan­olyan rossz -, túlzott, meg­alapozatlan követelőzésben merüljön ki. „Csupán" arról van szó, hogy a fiatalok ma­radéktalanul élvezzék azokat a jogokat, amelyeket számuk­ra törvények biztosítanak. Havasi János

Next

/
Thumbnails
Contents