Dunántúli Napló, 1978. március (35. évfolyam, 60-89. szám)

1978-03-23 / 82. szám

1978. március 23., csütörtök Dunántúli napló 5 NAGYVILÁGBAN KS/D. NAPLÓ, TELEFOTO Londonban csakúgy, mint Európa sok más nagyvárosában^ béke­mozgalom aktivistái aláírásokat gyűjtenek a neutronbomba be­tiltását követelő kiáltványra Aldo Móráról nincs hír Hat nap telt el azóta, hogy terroristák elrabolták Aldo Mórát, az Olasz Keresztény- demokrata Párt elnökét, de az olasz rendőrség, csendőrség és katonaság, amely együttes erővel keresi, mindeddig nem bukkant a tettesek nyomára. Az olasz kormány szigorú tör­vényerejű rendeleteket hozott, hogy a nyomozást . megköny- nyítse és hatékonyabbá tegye a terrorizmus elleni harcot. A nyomozás egyetlen új fejleménye: a rendőrség ke­resi azt a körülbelül harminc­éves nőt, aki feltehetően részt vett az emberrablásban. Az olasz kormány intézkedései szélesítik a rendőrség hatás­körét, hogy így eredménye­sebbé tegyék a terroristák ül­dözését. Ezek értelmében a korábbiakkal ellentétben pél­dául a rendőrség jogot nyer arra, hogy telefonbeszélgeté­seket hallgasson le szóbeli ügyészi felhatalmazás alapján is, vagy arra, hogy azonosítás céljából 24 órára őrizetbe ve­hessen gyanúsítottakat. A ren­delkezések értelmében a le­hallgatással nyert bizonyítéko­kat a bíróság köteles elfogad­ni. Az új rendeletek szerint azok az emberrablók, akik sér­tetlenül elengedik foglyukat, harminc évi, akik megölik, életfogytialani börtönbüntetés­re ítélendők. A feszült politikai légkört méq csak fokozza, hogy ma­gukat szélsőbaloldaliaknak feltüntető terroristák merényle­teket követtek el Milánóban és Torinóban: benzines pa­lackot dobtak egy gyár rak­tárába és felgyújtották az eavik torinói üzem igazgató­jának kocsiját. A baloldal egyik fellegvárá­nak tartott Emilia-Romagna, szervei szerdán 200 millió líra segélyt utaltak át Moro meg­gyilkolt testőrei hozzátartozói­nak. Az Olasz KP lapja, a L’Uni- tá felteszi a kérdést az olasz gyáriparosok szövetségének, egy­általán felmerült-e körükben hasonló gondolat. A három leg­nagyobb szakszervezeti szövet­ség (CGIL, CISL, UIL) főtitkára javaslatokat terjesztett Cossiga belügyminiszter elé a rendfenn­tartó erők hatékonyságának fo­kozásáról és a dolgozókkal va­ló együttműködésük módozatai­ról a terrorizmus elleni harc­ban. ♦ WASHINGTON: Richard Moose, az afrikai ügyekben illetékes amerikai külügyi ál­lamtitkár, Carter elnök sze­mélyes megbízottja meghatá­rozatlan időre meghosszabbí­totta Szomáliái tartózkodását — közölte kedden az Egye­sült Államok mogadishui nagy- követsége. A Szomáliái hír- ügynökség hivatalos jelentése szerint az államtitkár a két ország közötti kapcsolatokról folytat „baráti csevegést" a helyi vezetés képviselőivel. Az amerikai kommentátorok egy­behangzó véleménye szerinte tárgyalások fő témája a Szo­máliába irányuló amerikai fegyverszállítások kérdése. + COLOMBO: Szerdán meg­nyílt a Sri Lanka-i Kommunista Párt X. kongresszusa. Az ötna­pos tanácskozás napirendjén beszámoló szerepel a nemzet­közi helyzet időszerű kérdései­ről, valamint a jelenlegi bel­politikai körülmények között a párt előtt álló feladatokról. Az elnökségben 14 ország testvér­pártjainak képviselői foglalnak helyet. A kongresszuson MSZMP küldöttség vesz részt Nemes De­zsőnek, a PB tagjának vezeté­sével. Lelőtték a spanyol börtönök főigazgató Ját Szerda reggel Madridban az utcán meggyilkolták Jesus Had- dadot, a spanyol börtönök fő­igazgatóját. A 40 éves Jesus Haddad lakása előtt éppen be­szállni készült hivatali kocsijá­ba, amikor három fiatalember előlépett és géppisztolysoroza­tot adott le reá. A főigazgató kórházbaszállítás közben bele­halt súlyos sérüléseibe. A táma­dók elmenekültek. Jesus Had­dad meggyilkolásáról azonnal tájékoztatták a spanyol kor­mányt. + DJAKARTA: Az indonéz népi konzultatív gyűlés szerdán harmadszor választotta az or­szág elnökévé újabb ötéves időtartamra Suharto táborno­kot. Az ország 920 tagú elnök­választó testületé egyhangúlag hozta meg a döntését. Suharto csütörtökön teszi le esküjét a népi konzultatív gyűlés tagjai előtt, a ceremónia után pedig az alkotmány értelmében öt­évenként ülésező testület Adam Malik külügyminisztert alelnö- kévé választja. * DAMASZKUSZ: Fock Je­nő, az MSZMP Politikai Bizott­ságának tagja, a Szíriában tartózkodó magyar pártkül­döttség vezetője szerdán Da- maszkuszban találkozott Ab­dullah al-Ahmarral, az Arab Újjászületés Szocialista Pártja (BAATH) országos vezetőségé­nek főtitkárhelyettesével. A ta­lálkozón jelen voltak a hiva­talos tárgyalásokat folytató két pártküldöttség tagjai. A szívélyes baráti légkörben le­zajlott megbeszélésen Fock Je­nő és Abdullah al-Ahmar megelégedéssel állapította meg, hogy a két párt kapcso­latai jók és szüntelenül fej­lődnek. Kifejezték azt a meg­győződésüket, hogy a magyar pártküldöttség sziriai látoga­tása hozzájárul a gyümölcsöző együttműködés továbbfejlesz­téséhez. + PÁRIZS: Az Elysée-palota szóvivője szerdán bejelentette, hogy Raymond Barre minisz­terelnök kormánya a nemzet- gyűlés első üléséig, vagyis áp­rilis 3-ig mindenképpen hiva­talában marad. + BELGRAD: Szerdán foly­tatódtak Milos Minies jugo­szláv és Bohuslav Chnoupek csehszlovák külügyminiszter hi­vatalos tárgyalásai a két or­szág kapcsolatainak fejleszté­séről és időszerű nemzetközi kérdésekről. Az eddigi megbe­széléseken mindkét fél ered­ményesnek és gyümölcsözőnek értékelte a jugoszláv—cseh­szlovák együttműködést, s ál­lást foglalt ennek bővítése mel­lett. + BAGDAD: Az iraki Baath Párt vezetősége ötmillió dol­lárt irányzott elő az izraeli ag­resszió következtében dél-liba­noni otthonukból elmenekült libanoniak és palesztinaiak tá­mogatására. Az iraki kormány elhatározta azt is, hogy hala­déktalanul orvos-egészségügyi segítséget nyújt a betolakodók ellen küzdő libanoni hazafias nemzeti erők és a velük szövet­séges palesztinai ellenállók egységeinek.-f PÁRIZS. Robert Fabre, a francia baloldali radikális moz­galom elnöke, kedden bejelen­tette, hogy a mozgalom május 20—21-én összeülő kongresszu­sán benyújtja lemondását, s addig mór csak a „folyó ügye­ket” intézi. Lemondólevelében Fabre a baloldal alulmaradá- sával indokolja lépését. ♦ LONDON: Callaghan brit miniszterelnök szerdán Wa­shingtonba utazott, hogy ta­nácskozzék Carter amerikai elnökkel a fejlett tőkés orszá­gokat fenyegető újabb recesz- sziós hullám elhárításáról, és különösen a dollárválságról. ♦ ADDISZ ABEBA: Az etiópiai hírügynökség megbíz­ható forrásokra hivatkozva je­lentette szerdán, hogy Szomá­liában lefegyverezik a kor­mánypárt tartományi és körzeti vezetőit. A jelentés szerint a döntést a párt regionális veze­tőinek kedden Mogadishuban megtartott ülésén hozták, mert a múltban jelentős összetűzé­sek voltak a Sziad Barre-t tá­mogató és a vele szembenálló párttagok között. + WASHINGTON: Carter és Begin kedden este szűkkörű fehér házi vacsorán folytatta megbeszéléseit. A CBS szerint Carter szilárd elkötelezettséget igényelt Begintől, hogy Izrael a jövendő rendezés keretében — hajlandó kivonulni Ciszjor- dániából is. Begin azonban nem volt kész elkötelezni ma­gát azon túlmenően, hogy — elvileg — „minden megtárgyal­ható.'’ •f MOSZKVA: Marokkó nem­zeti ünnepe alkalmából Leonyid Brezsnyev II. Hasszán királyhoz intézett üdvözlő táviratában si­kereket kívánt és jókívánságait tolmácsolta a baráti marokkói népnek. A király választávira­tában megköszönte a jókíván­ságokat, sok szerencsét és fel­virágzást kívánt a szovjet nép­nek. KS/D. NAPLÓ. TELEFOTÓ A hadsereg és a csendörség alakulatai ellenőrzik az olasz fővá­rosba vezető útvonalakat Hz utolso felvonás Kommentar Jan Smith, a rhodesiai fajül­döző rezsim vezetője ezúttal sem tagadta meg önmagát. A „többségi uralom fokozatos be­vezetésére” összetákolt végre­hajtó tanács tagjait épp a mi­nap hívta össze, hogy reziden­ciáján, amely paradox módon a „függetlenség" nevet viseli, le­tegyék a hivatali esküt. A négy­tagú testület első elnöke maga Smith, s tagja az a három afri­kai politikus, akik személyes ér­dekeik érvényesítéséért képesek voltak elárulni Zimbabwe népét. Ezek után csak még grotesz­kebbnek tűnik Smithnek az az ígérete, hogy a végrehajtó ta­nács majd dönt az átmeneti kabinet összetételéről s az év végéig a „végleges, többségi kormányzatot és parlamentet” is létre kívánja hozni. Ha ugya­nis ez valóban megvalósulna, Smithnek és híveinek nem le­hetne beleszólásuk az ország ügyeinek intézésébe. Salisbury jelenlegi urai azonban éppen ezt akarják megakadályozni. Joshua Nkomo és Robert Mu­gabe, a Hazafias Front társel­nökei azonnal — később az ENSZ Biztonsági Tanácsa is — elutasították az afrikai többsé­get kisemmiző megállapodást. Nagy-Britannia és az Egyesült Államok, amelyek képviselői más nyugati államokéval együtt tartózkodtak a Biztonsági Ta­nács elítélő határozatának meg­szavazásakor, most is igen dip­lomatikusak hivatalos nyilatko­zataikban, „Egy kicsit ide is, oda is” alapon az amerikai külügyminisztérium szóvivője „nem megfelelőnek” minősítet­te Smith tervét, s Andrew Jo- ung, az Egyesült Államok ENSZ- képviselője, aki jelenleg a Rho­desiával határos országokban tárgyal, nem zárkózott el a vég­rehajtó tanács elismerésétől, csupán azt közölte, hogy kor­mánya nem nyújt támogatást a testületnek. Sokkal egyértelműbb a brit külügyminisztérium álláspontja. Szóvivője a Salisburyból érkező hírekre reagálva kijelentette: kormánya kész „de facto” kap­csolatot teremteni a testülettel Az indítékok nyilvánvalóak: Lón. dón és Washington egyaránt meg kívánja őrizni rhodesiai ér­dekeltségeit, s az amerikai kor­mány kizárólag csak azért tar­tózkodóbb állásfoglalásában, mert Carter elnök a közeljövő­ben a fekete kontinensre láto­gat, nem is szólva a nemzetkö­zi realitások teljes mellőzésé­nek veszélyeiről. Smith tőlük tehát nyugodtan tálalhatta a világ elé politikai színjátékának újabb felvonását, csak azzal nem számolt, hogy esetleg ez immár az utolsó fel­vonás. Kocsi Margit RÓMAI BESZÉLGETÉSEK [3.] H furcsa helyzet vége O laszországban sokan pontosan látják: ke­vés olyan kommunis­ta pártja van mostanában a nyugati világnak, amely tö­méntelen belpolitikai gondja mellett is úgy boldogul az emberekkel, mint az OKP. Olasz testvérpártunk tagja­inak száma miatt (nyolcszáz­ezer!) is igen tekintélyes, de ezen túl minden harmadik választópolgár szavaz jelölt­jeire és politikájára. A párta munkások, a szegények, a munkanélküliek s mindinkább az értelmiségiek, az úgyne­vezett középrétegek remény­sége is. A kommunista veze­tők tiszták, őket a másoknál köznapi korrupciónak, pazar­lásnak vádja nem illetheti. Itália zűrzavarral, csődtömeg­gel küszködik, s a kommunis­ták ilyen körülmények között hajlandók résztvenni a közös program kidolgozásában és megvalósításában, vállalják az országmentés felelősségét. Ezek után még érthetőbb, mennyire nehéz ilyen körül­mények között dolgozniuk, s hogy miért találkozunk oly sokszor számunkra idegen je­lenségekkel az olasz politi­kai életben. Érthetőbbé vá- íik az is, miért áll ma az olasz közvélemény érdeklődésének gyújtópontjában a közigazga­tási reform és végrehajtása, s hogy miért nagy témája ez az OKP-nak. Az ország területének negy­ven százalékát máris a kom­munisták irányítják. Sok tar­tományban, városban, község­ben szereztek abszolút több­séget, ám a nyílt politika meghirdetésével lehetővé te­szik más demokratikus és al­kotmányos pártok részvételét is az igazgatásban. Együtt­működésre, együttes felelős­ségre hívnak fel. Bárkivel be­széltem erről a kommunista funkcionáriusok közül, nyo­matékkai hangsúlyozta: ez nem taktika, hanem kormány­zási forma. Sok helyütt, ahol a helyi közigazgatásban bal­oldali többség jött létre, egy­általán nem sajátították ki a kommunisták és a szocialis­ták a városi intézmények ve­zető posztjait. Nem egy ilyen helyen van rá példa, hogy a város polgármestere, a kór­ház igazgatója keresztényde­mokrata volt, s a baloldal győzelme után is állásában maradt. Ugyanez a helyzet a regionális, vagy a lakóhelyi tanácsokban is, ahol igen sok közös gondot oldanak meg. Ilyen például az iskolai taná­csok választása. A húszmillió embert érintő témánál arra hívott fel az Unita vezércik­ke: induljanak a pártok egy­séges, demokratikus listán, vigyék sikerre a legfőbb célt, a közoktatás reformját. Nagy szükség van erre, hi­szen Olaszország társadalma jócskán elmaradt az európai haladástól. A magániskolá­kat - és számuk nem kevés - ma is azok irányítják, akik a háború előtt. Az egyházi is­kolákban elavult a tananyag, a tanítás módszere. Az a fur­csa helyzet alakult ki: az állam eltartotta ezeket az is­kolákat, beleszólása ügyeikbe azonban nem volt. Csak most ért el odáig, hogy leválassza magát az egyházról. Hogy mégis óriási az ellenállás, annak az a magyarázata: az államot a hosszú ideig mono­polhelyzetben lévő keresz­ténydemokraták irányították, s az egyház cserébe e jogai fennmaradásáért szavazatok­kal honorálta. Csakhogy a tartományok, a városok, a községek önálló­sága ma már valóság. A he­lyi közigazgatás a 382-es tör­vény alapján nagy hatáskört kapott iskolaügyekben is. Egy példát említenék, ami­lyenhez hasonló sok van még az országban. A háromezer lakosú községnek egyetlen óvodája van, amelyet apácák igazgatnak. A fenntartás költségeit az állam, a község adja. Az oktatás anyagát az egyház határozza meg, pedig az óvodába nemcsak a tőkés és a katolikus, de a munkás és az ateista gyereke is jár. Természetes, hogy egyezményt kell kötniük: a társadalom adja ezek után is a fenntar­tási költséget, cserébe viszont joggal kéri, hogy az állami tananyag szerint dolgozza­nak, vezessék be a szülői ta­nácsot és ne kérjenek külön hozzájárulást. — Magyarországon talán úgy tűnik, hogy a mi harcunk e kérdésekben csupán apró­pénz, pedig egyáltalán nem az - egészíti ki a helyzetké­pet Santelli, római újságíró. Hozzáteszi: évszázados struk­túrák, a középkorból ittma­radt hagyományok élnek to­vább a modernizálódott vi­lágban. Ha ma egy olasz vá­rosban valakit kórházba kell szállítani, a papoknak kell telefonálni. Tető nélkül ma­radt, utcákon alvó öregek, vakok , elhagyott gyerekek szociális gondozása állami intézmények híján szintén az egyház kezében van. A közigazgatási reform fon­tos terepe tehát az olasz belpolitikai életnek, s ezt ott minden irányzat pontosan fel­mérte. Azok az egyházi embe­rek, akik távolabbra néznek, keresik a párbeszédet, a reá­lis megoldást. A reakció azonban az összeütközést pro­vokálja. S mivel az egyház konzervatív része ezer szállal kötődik a kereszténydemokra­ták reakciós szárnyához, a harc egyáltalán nem lefu­tott ... Számos színtere van még a küzdelemnek. Sorolják: ren­getegbe kerül a hatalmasra duzzadt központi államappa­rátus eltartása. Emiatt is na­gyon kevés pénz jut a helyi — és nélkülözhetetlen — be­ruházásokra. Minden város költségvetése deficites, az ön- kormányzatok bankkölcsönök­ből élnek. Ez a baloldali igaz­gatás helyzetét jócskán nehe­zíti, hiszen bizonyítaniuk kell, de miből? Sok helyen teszik azt, amit Rómában: megtár­gyalják a helyzetet a lakos­sággal, létrehozzák a lakó- negyedi tanácsokat és e la­kossági szerveket bevonják ügyeik intézésébe, terveik ké­szítésébe, -tőlük kémek és kapnak áldozatokat. A be­gyűjtött javaslatok alapján rangsorolnak azután: mit és miből? A csődtömeget örökölt városokban gazdálkod­ni majdnem olyan, mint üres kamrából főzni. A bal­oldali városvezetők Bologná­ban is, Torinóban is, Rómá­ban is tisztességgel akarják végrehajtani, amivel választó­ik megbízták őket. Nem egy­szer fordult elő azonban: a rég megoldásra érett tervek azon feneklenek meg, hogy a kormány és a város között álló prefektusoknak akkor fog legvastagabban a ceruzájuk, amikor a baloldali tanácsok kérelemlistáját kell megnyir- ' hálniuk ... (Következik: „...Készülje­tek fel...!”) Kopka János

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents