Dunántúli Napló, 1978. március (35. évfolyam, 60-89. szám)
1978-03-22 / 81. szám
1978. március 22., szerda Dunäntmt napló 3 Telt Itax előtt A Szarajevói Balett venJég- játéka E hó 14-én és 15-én telt ház előtt mutatta be műsorát a jugoszláviai Szarajevói Balettegyüttes. E két esten négy különböző stílusban koreogra- fált művet láthattunk. A 27 éve alakult táncegyüttes működésének, repertoárjának, koreográfiáinak, zenéjüknek meghatározója szűkebb hazájuk földrajzi helyzete, társadalma. Ebből fakadóan sajátos feladata is van: Bosznia —Hercegovina területén lakó népekkel megismertesse a tánc- és zeneművészetet, ezen keresztül pedig szemléletüket, kultúrájukat, ismereteiket bővítse. Hangverseny Vezényelt: Remus Georgescu A kiváló román karmester vendégszereplése az idei hangversenyévad kiemelkedő eseménye volt. A bevezetőül (ha nem járt volna már nálunk, azt mondanám: bemutatkozásul ...) előadott Exorcism (Ördögűzés) című saját szerzemény gazdag fantáziáról és kiművelt kompozíciós tudásról tanúskodik. A zeneszerző Georgescu gazdaságosan-bánik a kifejező- eszközökkel : Az egyetlen zenei ötletre épített tétel pontosan annyit mond, amennyi az alapötletből kibontható. A kortárs fuvolamuzsika hangzás-effektusait rendre felsorakoztató, mégis alapvetően dallamos fuvolaszólót Szkladányi Péter játszotta, tökéletes technikai biztonsággal és nagyon kifejezően. Amikor Mozart A-dur klarinétversenyének (K. 622) zenekari expozíciója megszólalt, nem A Sátán című kompozíció A szólótáncosok a belgrádi vagy a zágrábi Balettintézet elvégzése után kerülnek az együtteshez, míg a tánckar tagjait a szólisták képezik ki saját táncstúdiójuk keretén belül. A két esten bemutatott balettek problémájának oka is itt keresendő. Az első este bemutatott „Sátán" című kompozíció filozófiai tartalmú balett-dráma. A XII. sz.-ból fennmaradt boszniai keresztény feljegyzés alapján M. Janic szövegkönyv-író és S. Pervan koreográfus a bibliai történet felhasználásával, majd ennek a gondolatnak a továbbfejlesztésével foglalkozik a teremtés-megtartás -elmúlás gondolatával. A balett zenéjének kompo-. nistája, V. Komadina, aki Belgrádban végzett zeneakadémiai tanulmányokat, jelenleg a szarajevói Zeneakadémia munkatársa. E műnek keletkezési ideje: 1971. A libretto által adott történetben megjelenő drámai helyzeteket a zene képviselte a legerőteljesebben. A nagyon szép gregorián „Glória” dallammal történő indítás után nem okozott törést a modern zenei hangvétel. Plasztikusan simult a kompozícióban pl. a „Sátán" zenei ábrázolása is, a faütők hideg, életnélküli kopogása aszimmetrikus jellegzetesen balkáni lüktetéssel. Mindvégig meg tudta tartani a drámai izzást, amely még a végtelenséget jelentő utolsó, záró dobütés sorozatban is jelen van. A történetet megillető dró- maiságot a táncról már nem egészen mondhatjuk el. A „Sátán"-t megszemélyesítő Muhamaed Imanic technikailag nem tudta biztosítani a szerep megkívánta drámaisá- got. Pózainak, gesztusainak technikai bizonytalansága miatt nem tudta biztosítani a tánc folyamatosságát. Alakítása időnként gimnasztikának hatott. Az „Eszmét" és a „Halált" alakító két táncosnő közül a japán Tsuzuhara Kazuko volt az emlékezetesebb. Amint a további előadásokban is bebizonyosodott, a tánckar a saját maguk által fenntartott és vezetett stúdióbeli tanulókból tevődik össze, bizonytalan balettképességekkel rendelkezik. Mozgásuk nem egységes, a gesztusok kivitelezésénél az időbeni eltolódások zavarólag hatottak. Ezáltal a tömegjelenetek sem tudták adni azt a magasfokú drámai hatást, amelyre szükség lett volna. Természetes, hogy ilyen táncos lehetőségek mellett nehéz a koreográfusnak megtalálni azokat a mozdulatelemeket, azt a mozgásrendszert, amelynek megvalósításával gondolatait vissza tudja adni. Ebben a kompozícióban, amely a klasszikus alapokon nyugvó modern tánc stílusában fogant, a kivitelezés elmaradt a tartalom szintje mögött. Bár ez már nem írható a kivitelező tánckar számlájára, hogy pl: a történelmi korok változásának idézésére a keringőt, vagy a mai kort jellemző sha- ket naturalisztikusan — mint a polgári élet társasági táncát —, „szó szerint" idézte, amely az előzőekben lejátszódó mozgásrendszerből kivált, stílustörést okozva nem érhette el eredeti célját. H. U. Engelmann—D. Boldin: Ofélia c. balettdráma volt a második est központi darabja. Oféliát — mint örök létezőt — mai környezetbe helyezték, kitéve a nagyvilág könyörtelenségének, gonoszságának, iróniájának. A mai Ofélia, mai Hamletet keresve, mai korszerű drámában nyert kifejezést. A meglepő indítást rövid időn belül elfeledtette a mű jól szerkesztett felépítése, ötletessége. A koreográfus elvetett minden eddigi konvencionális balettgesztust, az ösztönös, kötetlen, szabad testmozgás elvét követve, közelebb állt az erős érzelmi telítettségű, expresszionista táncstílushoz. Ez a „szabad tánc" adta mozgás- rendszer a táncosok kifejező képességének is jobban megfelelt, mint az előző este látott „Sátán" c. balett, amely a táncosoktól, a tánckartól klasszikus előképzettséget igénylő modern tánc volt. Ennek a táncnak jó ismerője és megvalósítója volt az est Ofé- liája: Emina Kamberivic. Itt sem hagyhatjuk el, hogy ne szóljunk a zenéről. Pécs abban a helyzetben van, hogy a saját balettegyüttesének révén — és most, a vendég együttes látogatása során — korábban hallhatja a kortárs zeneszerzők műveit balett feldolgozások alapján, mint a hangversenyteremben. Nagyon jó modern zene A zeneszerző, H. U. Engel- mann (a modern zeneszerzés és a zenetörténet tanára Frankfurtban) e táncdrámához írt zenéjében a modern zene szinte minden irányzatát felvonultatta: a hagyományos hangszerkezelés, konkrét zenei elemek, elektronikus úton előállított hangszín-effektusok, dodekafon énekszóló, énekkar. Mindezen elemekből a drámai szituációknak megfelelően a legjobban válogatja és használja fel a legmegfelelőbbeket, ezáltal műve nem válik töredezetté, „szétesetté”, hanem végtelenül logikus, egységes drámai kompozíció, amely kétségtelenül hozzájárul a tánc sikeréhez. Mindent összevetve: megismertünk egy újabb balettegyüttest, más táncstílust, mint a miénk, és kitűnő felvételben hallhattunk nagyon jó modern zenét. Fonay Zsuzsa IKluzeumískola a Zrínyi-uőrban Évente százezer látogató Szigetváron A szigetvári várat oz utóbbi időben évente közel százezer látogató keresi fel. Középiskolás diákok, szocialista brigádok, termelőszövetkezeti csoportok százai kerekednek föl az ország minden részében, hogy megismerkedjenek a magyar történelem eme „Golgotájával". Azoknak a csoportos látogatóknak, akik Szigetvár történetéről, a török hódoltság koráról és a Zrínyiek munkásságáról részletesebb ismereteket akarnak szerezni, megszervezték a Zrínyi-vár külön erre a célra berendezett, 40 főt befogadó előadótermében a „múzeumiskolát". Több mint tíz különböző témából hallgathatnak az érdeklődők 40 perces kiselőadást a helyszínen. Az előadások témái között Szigetvár ostromán kívül szerepel: a török hódoltság Magyarországon, török miniatú- rák Szigetvárról és Szigetvár török műemlékei, a Szigeti veszedelem elemzése, Szigetvár és a Zrínyiek az irodalomban, a zenében, a képzőművészetben, az iszlám vallás és művészete — és végül szigetvári kaleidoszkóp címmel a város mai élete és fejlődése. Az előadások anyagát színes diasorozatok és magnó-, illetve hanglemezfelvételek egészítik ki és teszik még szemléletesebbé. Valamennyi előadás anyagát a Szigetvári Várbaráti Kör vezetőségi tagjai gyűjtötték, s az előadásokat is ők szerkesztették. Ezzel a legújabb szolgáltatásukkal haladó nemzeti hagyományaink ápolását, a szocialista hazaszeretetre való nevelés ügyét kívánják szolgálni. (Hegedűs M.) Helyesen magyarul A korrekter: Kincses Ernő Észrevenni, kijavítani a hibákat Többet kellene tudnunk anyanyelvűnkről Országos helyesírási versenyen vettek részt a közelmúltban a nyomdákban, kiadókban dolgozó korrektorok. Köztük volt Kincses Ernő is, a Pécsi Szikra Nyomda dolgozója, aki a szoros mezőnyben a hatodik helyen végzett. Tizenhat éve dolgozik a nyomdában, ebből tíz évet töltött a Dunántúli Napló korrektoraként. Most a nyomás előtti utolsó ellenőrzést végzi — könyvek, újságok, folyóiratok, programfüzetek, tankönyvek, plakátok sora fut át a keze alatt. Régebben verseket is írt, de most, mint mondja, inkább műélvezőként foglalkozik a szépirodalommal. — Mi a korrektor munkájának legfőbb műhelytitka? — Apró dolgokat, nyelvi hibákat kell idejében észrevenni, és persze kijavítani. — Ez a nyelv alapos ismeretét feltételezi. A korrektor hogyan képezi magát? — Mindig foglalkoztatott a magyar nyelv, mindig figyeltem a nyelvészeti cikkeket. Sok szakkönyvet olvasok ma is, járatom a Magyar Nyelvőr című folyóiratot, és figyelek minden jelenséget, amely kapcsolatos ezzel a témával. — Más nyelvet ismer-e a magyaron kívül? — A németet meg a spanyolt. Mindkettőn olvasok, spanyolul beszélek is egy kicsit. — Sok munkát adnak a nyomdába kerülő kéziratok? — Sajnos, igen. Ezekből ítélve úgy látom, sokkal többet kellene tudnunk anyanyelvűnkről. Baj van nemcsak a helyesírással, hanem főleg a helyes nyelvhasználattal, a fogalmazással is. Az emberek többsége úgy van az anyanyelvével, hogy azt hiszi, ehhez mindenki ért, mivel mindenki használja. Pedig ez nincs egészen így. — Szokott-e mérgelődni egy-egy makacsul visszatérő hiba miatt? — Nem vagyok vérmes természet, pedig látnom kell, sajnos, hogy a nyelvi igénytelenség nem szűnik. Azt hiszem, a nyelvtanításunkkal sincs minden rendben. Pedig a nyelvet úgy kellene ismernie mindenkinek, mint a mesterembernek a szerszámok kezelését. Hiszen a nyelv adja a kulcsot minden egyébhez, minden ismerethez. De mint mondottam, nem mérgelődöm, örülök, ha kijavíthatok egy mondatot, helyére rakom a vesszőket, s a miatt helyett a végett szócskát írom be, ha az a helyesebb. Valószínűleg nem veszi észre senki, de a mondat jó lett, és ez megnyugtató érzés. — A munkán kívül milyen tervei, vágyai vannak? — Különösen nagyobb vágyaim nincsenek. Két kisfiamnak szeretnék minél többet átadni abból, amit tudok. Vágyak? Nyolc év albérlet után mostanában jutottunk lakáshoz .. . Talán az utazás. Utazni nagyon szeretnék, s ez kimaradt eddigi életemből. G. O. akartam hinni a fülemnek: A Pécsi Filharmonikus Zenekar olyan bársonyosan puha, hajlékony és cizellált, vagyis annyira igazán mozarti hangon szólt, mint a legkiválóbb zenekarok. Leheletfinom pianók és zengő, de nem erőszakos forték jelezték a nagyszerűen megválasztott dinamika szélső pólusait, közöttük a klasszikus zenekari színek gazdag pompája ragyogott. A koncert szólistájának, Pa- láncz Tamásnak óriási szerencséje van: e műhöz Georges- cunál ideálisabb pártnert aligha kaphatott volna. Georgescu zenekara nem egyszerűen kísért, hanem a legjobb értelembe véve kamarazene-társul szegődött. Ihlette, magában hordozta, felfokozta a szólót. Pa- láncz Tamás minden bizonnyal művészpályája eddigi legnagyobb teljesítményét nyújtotta. Hangja a megszokott klarinét- hangnál egy árnyalattal kisebb volt ugyan, de lelt, puha, és minden fekvésben tökéletesen kiegyenlített. Dallamformálása érzékenyen követte Mozart legkisebb belső rezdülését is; karakterében, hangulatában maradéktalanul ragadta meg e zene lényegét. Ilyen előzmények után egy kis csalódást okozott Schubert Vili. (Befejezetlen) szimfóniája. Georgescu itt is remekelt, a vonóskar is a Mozart-műben megcsodált finomsággal szólt. A bántóan hamisra sikerült fafúvós szólók, a meg-megnyekke- nő fúvós-akkordok azonban, — főként az első tételben - alaposan tönkretették a hatást. Grieg I. Peer Gynt szvitje Georgescu karmesteri művészetének további erényeit csillantotta fel. A szordinált vonósokra írt második tétel (Aase halála) végtelen egyszerűségével, a harmadik (Anitra tánca) sodró lendületével ragadott meg. A zárótétel (A hegyi törpék csarnokában) egyaránt tanúskodott Georgescu fejlett formaépítéséről és a szatírához való finom érzékéről. Külön öröm, hogy a zenekar ennyire jól követte utasításait. Micsoda koncert lehetett volna ebből, ha Georgescu történetesen nem a zenekar legfárasztóbb, legzsúfoltabb napjaiban dolgozik együtt velük! ♦ Lux Erika márc. 15-én pótolta febr. 22-én elmaradt zongoraestjét. A kezdő szám, Haydn Esz-dur szonátájának kissé fakó előadása után négy remekbe sikerült Chopin-művel örvendeztetett meg bennünket. Ezt követte Takemitsu Három zongoradarab című kompozíciója. Lux Erika többek közt e darab előadásával nyerte a közelmúltban Tokióban rendezett nemzetközi verseny II. díját. A műsor nagy attrakciója Brahms: Variációk és fuga egy Händel témára című monumentális alkotása volt. Bár akadtak pillanatok, amikor a művésznőt mintha fáradtnak éreztük volna, a gazdag fantáziával és virtuózán előadott zene végül is jogosan váltotta ki a közönség hosszantartó, lelkes ünneplését. Dobos L. Orosz nyelvtanárok konferenciája A módszertanilag többnyire elavult orosz nyelvkönyvek, a kevés jól használható oktatási segédanyag miatt az oroszt oktató tanárok munkájának felét az órák anyagának előkészítése, a gyakorlatok kiválasztása teszi ki — állapították meg kedden Komárom, Nógrád, Pest és Szolnok megye, valamint Budapest orosz nyelvet tanító pedagógusainak konferenciáján a Szovjet Kultúra és Tudomány Házában. A konferencián a pedagógusok szekcióüléseken, iskolatípusonként foglalkoztak a tanórák megszervezésének kérdéseivel.
