Dunántúli Napló, 1978. március (35. évfolyam, 60-89. szám)
1978-03-19 / 78. szám
1978. március 19., vasárnap DunQntiilt napló 3 Ha a gyengék felzárkóznának a legjobbakhoz Növekvő tejtermelés Baranyában Élni kell a tartalékok adta lehetőségekkel Vagy másfél évtizede magam is több műszakban dolgoztam: még élesen él emlékezetemben, mikor kora este, vagy éjnek idején topogva vártam a sihtes buszt. Emlékszem a végigkínlódott pirkadá- sokra: ihattam kávét vagy vizet, kihajolhattam az emeleti ablakból a hajnali szélbe, járhattam föl s alá, mit sem tehettem a fáradtság érzés ellen. Szemem milliónyi tű szur- kálta és megváltás volt a reggel hatórás váltás. Végre tus alá állhattam és annál jobbat el nem tudtam képzelni a világon, mikor testemet tűzforró vízzel verethettem. Most este tizenegyre jár, és mi sem természetesebb annál, hogy az írógépre fénynyaláb esik, hogy a csapból víz folyik, hogy odakintről valamelyik késő esti busz motorhangja szűrődik be az ablakon, vagy, ha úgy gondolom, felemelem a telefont és hajnali ébresztést kérek a korareggeli vonathoz... De abban a pillanatban, ha bárkit megkérdeznénk, miért vállalja az éjszakázást, a többműszakos munkát, valószínű azt a választ kapnánk: szükségből. A statisztika tanúsága szerint 1976-ban Baranyában a következőképp alakult a fizikai munkások három műszakra vetített munkanapjainak aránya. Délelőtt dolgozott a munkavállalók hatvannyolc százaléka, délután kettőtől este tízig huszonegy százalék, még huszonkét órától reggel hatig tizenegy százalékuk teljesített szolgálatot. A fentiekből is kitűnik, hogy az üzemek többsége alig több mint nyolc órán át működteti nagy értékű berendezéseit, pontosabban azok zöme az első műszakban dolgozik. A három műszakra vetített gépkihasználás alig haladja meg az 1,35-ös értéket, miszerint 1,65 műszak esik ki naponta a termelésből. Persze igaztalan lenne, ha csak a számokra hagyatkoznánk, hiszen számos olyan üzem van a megyében, amelynek többműszakos termelése nem feltétlen szükséges, de tucatnyi gyárban többtucatnyi, százezreket érő gép áll azért, mert hiányoznak, akik működtessék azokat. A népgazdasági kárt, a vállalati árbevételkiesést figyelembe véve több tízmilliós veszteségről van szó. A kormányzati szervek tavaly július elsejétől kötelezték a vállalatokat, hogy a második műszakban húsz, a harmadikban pedig negyven százalék pótlékot fizessenek a délután, illetve éjjel dolgozóknak. Az intézkedéstől azt várták és várják, hogy a nagyobb kereset vonzóbbá teszi a többműszakos beosztást a munkások számára, ami végül is gazdaságosabb termelést és több terméket jelent. Azóta mintegy háromnegyed év telt el. Lássuk tehát, milyen tapasztalatokról adnak számot egy könnyű- és egy gépipari üzem vezetői, munkásai. — Alapvetően nem segített nehéz helyzetünkön az új műszakpótlék-rendelet — kezdi a beszélgetést Juhász László, a Kenderfonó és Szövőipari Vállalat pécsi kenderfonójának igazgatója. — Július elseje előtt a harmadik műszakban dolgozók részére átlagosan 43,9 százalék pótlékot fizettünk. A rendelkezés életbeléptekor a negyven százalék feletti összeget alapbéresítettük hogy ne csökkenjen munkásaink keresete. A pécsi fonodában és szövődében jelenleg 360 fő dolgozik három műszakban, a gyári szintű létszámhiány eléri a háromszázat. A csökkenés valamennyire mérséklődött az elmúlt évben. Ami változást hozott, hogy júliustól az este tíz óráig dolgozók részére is fizetjük a műszakpótlékot. A délutáni és az éjszakai munka után háromszázhatvannyolcezer forint pótlékot fizettünk ki tavaly a második félévben. A rendezéssel a többi iparághoz viszonyított bérelmaradásunk csökkent valamennyit, de ettől még nem állnak többen a gépek mellé. A fonoda kapacitáskihasználtsága az elmúlt esztendőben 60,6 százalékos volt, a szövö- déé pedig 64,5 százalék: ez azt jelenti, hogy mindkét területen egy teljes műszak hiányzott. Szövödéinkben például gépeink egyharmada még ma is áll a munkáskéz hiánya miatt. Ezek szerint semmi változás nem tapasztalható? — Ezt így nem jelenthetjük ki. Júliustól csökkent azoknak a száma, akik csak délelőtt akartak dolgozni. A második félévben 3,3 százalékkal javultak a normateljesítmények, amely főként a második és harmadik műszakban érezteti hatását: mindez azzal függ össze, hogy a teljesítmények növekedése a pótlék összegét is emeli. Buni Ibolya szövő, másfél esztendeje szakmunkás. Pócsá- ról került Hirdre, a gyár mellett lakik albérletben. — Tizenegyötven az órabérem, erre jön a norma túlteljesítés után járó prémium és a műszakpótlék. Tavaly július óta havi átlagban ötszáz forinttal nőtt a keresetem, mindez a megemelt pótléknak köszönhető. * Az EIVRT Sopiana Vákuum- technikai Gyárában csak a forgácsolók dolgoznak két műszakban. Cakó János igazgató, a következőkben foglalta össze az eddigi tapasztalatokat. — Mi tizenöt százalékos pótlékot fizettünk a második műszakban dolgozóknak, melynek a mértéke július elsejétől öt százalékkal emelkedett. Tavaly éves szinten mintegy ki- lencszázötvenezer forintot fordítottunk erre a célra: a pótlék összege egy főre vetítve 646 forintot tett ki, a rendezés valamennyit enyhített gondjainkon, de ezzel nem maradtak többen nálunk. Túl magas a fluktuáció — tavaly a gyári létszám egyharmada mozgott — a kilépések okai között az anyagiakat, a normarendszert, az időszakosan jelentkező belső ellátási zavarokat vetik fel az emberek. A kis- és közép- esztergák teljesítménykihasználása megfelelő, a nagyteljesítményű forgácsoló és marógépekről már nem mondható el mindez. Akár mától, ötven esztergályos és foraácsolót felvehetnénk; de hát...! Pernecker Jánost, az automata horonymaró mellől szólítom el néhány percre. — Elég erős a norma. Februárban tizennégyezer perc helyett tizennyolcezret teljesítettem. Ezzel pótoltam a gyengébbek teljesítményét, ötven túlórám volt, e mellett hosz- szabb időn át két gépet kezeltem, mert megbetegedett a vésőgépes kollégám. — Miért csak egy műszakban dolgozik? — Abaligetről járok be haj- nalonta. öt órakor indul visz- sza az utolsó buszom. A vonatozást nem vállalom, mert az állomástól négy kilométert kellene gyalogolni a faluba. Dani Béla tizenhat esztendeje a gyár dolgozója. Képzettségét tekintve esztergályos. — Mennyivel visz többet haza tavaly júliustól? — Átlagosan két-háromszáz forinttal emelte meg a keresetet az új műszakpótlékok bevezetése. A teljesítmények növelését minden bizonnyal elősegíti a bevezetett csoportos elszámolási forma. — Mit jelent ez? — Az idősebb brigádtagok is érdekeltté vannak téve abban, hogy a betanulok is mielőbb felzárkózzanak hozzánk. A mi csoportunkból hatan betanított munkások: aki a legrégebben jött közülük, az is csak egy éve van nálunk. Mikor a Sopianába készültem, az ismeretséget is fel kellett használni, hogy felvegyenek. Ma már sajnos más a helyzet. De ebben hibás a munkás és a vezető egyaránt. Nézze ezt a hat vadonatúj, még ládákban levő esztergapadot. Egyenként legalább háromszázezret érnek: és hány milliót hozhatnának a gyárnak, ha termelnének velük! Hirtelenjében nem is tudják, hogy az évek folyamán hány javaslatukat fogadták el, hány műszaki megoldással tették könnyebbé a szerelők, gépkocsivezetők munkáját. Abban viszont mindketten egyetértenek, hogy a különböző szerszámok hiánya is közrejátszott abban, nevüket ma a legelismertebb Volános újítók között emlegetik. Merkl János a teherforgalmi üzemegység művezetője, Réti Árpád pedig normatechnológus. Néhány hónappal ezelőtt, a Volán 12-es Vállalata által rendezett újítási kiállításon mindkettőjüknek több, a gyakorlatban alkalmazott munkát könnyítő eszközét is bemutatták. S ha már a közös dolqokról szót ejtettünk, idekívánkozik: éveken át fizikai munkát végeztek. Merkl János esztergályos volt, Réti Árpád pedig autószerelő. Természetes tehát, hogy gondolkodásmódjuk ugyancsak gyakorlatias és mit sem jelent, hogy a rakodógép és teherautó javítócsarnok sarkából kiszakított művezetői üvegkalitkában ülünk, ahonnan jól belátni a részlegben folyó munkát. — Tizennyolc ember tartozik hozzám — mondja Merkl János — villany- és autószerelők, karosszérialakatosok. A fiotal művezetők sorába tartozom, nemrég bízták rám ezt a részleget. A kezdeti nehézségeken a főművezetőm segített ót, ez nagy támogatást jelentett nekem. Amúgy, a korareggeli órák a legmozgalmasabbak. Műszakkezdéskor ellenőrizzük a rakodógépek állapotát, ilyenkor beszéljük meg, hogy ki mit csinál. — Eredeti szakmáját tekintve esztergályos. De hát itt Rövid idővel ezelőtt jelent meg a KSH megyei Igazgatóságának jelentése az elmúlt év eredményeiről, gazdálkodásáról. A jelentés mezőgazdasági ágazatot érintő része taglalta a kedvező terméseredményeket, az állatállomány növekedését, az állati termékek — köztük a tej — termelésében és értékesítésében bekövetkezett növekedést. E helyütt a tejtermelés számottevő növekedésének körülményeiről kívánunk szót ejteni. Baranya mindig azon megyék közé tartozott, ahol jelentős a szarvasmarhatartás számottevő a nagyüzemek tehénállománya és a kisüzemekben is szívesen foglalkoznak tejtermeléssel. 100 hektár mezőgazdasági területre nálunk 31 szarvasmarha jut, az országos arányszám 28, csupán négy megyében nagyobb a szarvasmarha-sűrűség. A megtermelt tej mennyisége függ a termelő állomány nagyságától és a tehenenkénti — úgynevezett fajlagos — tejtermeléstől. Az elmúlt évek során — a 70-es évtől napjainkig — a termelés először stagnált, majd az 1972. évi kormányhatározat pozitív hatásaként megnőtt a tehénállomány, ennek folytán a termelt tej tömege is. Ekkoriban a fajautószereléssel foglalkoznak! — így van. Ám az a tizenhat év, amit eddig a vállalatnál eltöltöttem, sok mindenre megtanított. A szakmunkásoklevél nem lenne elegendő: elvégeztem a gépipari technikumot, most pedig műszakitiszti tanfolyamra járok, ahol a szükséges szakmai dolgokat tanuljuk. Réti Árpád nyolc esztendeje lett autószerelő: a vállalatnál szerezte meg a szakmunkás bizonyítványt. — Sose tartoztam azok közé, akiknek mindenük volt a tanulás, de a szüleim biztatására leérettségiztem, majd a gépjármű technikusi oklevelet is megszereztem. Kisebb kitérő után visszajöttem a Volánhoz. Legutóbb munkaelemzői tanfo^ lyamra küldtek Budapestre azzal a céllal, ha elvégzem, normatechnológus leszek. Feladatom a különböző munkafolyamatok fiqyelemmel kísérése, az ésszerűsítésre vonatkozó javaslatok kidolgozása. Hét éven át voltam autószerelő, így ismerem a legapróbb fogásokat is. Jelenleg egy ösztönzőbb bérrendszer kidolgozásán munkálkodunk. Tulajdonképpen nekem kell kitaposni az új utat, megkeresni azokat a lehetőségeket, amelyek a jobb munkára, egyben a nagyobb anyagi elismerésre ösztönöznek. — Önök mindketten elismert szakemberek. Gondolom ebben közrejátszottak bevezetett újításaik is. Elsőként Merkl János szólal meg. — Az első javaslatot, úgy emlékszem még 1963-ban nyújtottam be, amelyben a ZIL teherautóra szerelt gólyadaru állványának a felújítását módosítottam. A következő is ZIL-es ötlagos tejhozam nem mutatott számottevő növekedést. A termelt tejmennyiség növekedése átmeneteiig feldolgozási nehézségekkel járt, azonban a termelésbe lépő tejporgyár ezt a problémát megoldotta. 1975- ben a tehénállomány — elsősorban a kisüzemi gazdaságokban — ismét lecsökkent, azonban a tej nagyobb mérvű mennyiségi csökkenését mégis sikerült elkerülni. A hetvenes évek közepére ugyanis a nagyüzemekben felépült szakosított tehenészeti telepeket teljesen betelepítették, ezzel párhuzamosan pedig megindulttak a fajtaátalakító keresztezések. Az éghajlati és tartási viszonyaink számára legmegfelelet volt: a billentyűtengely csapágyának átalakítását oldottam meg. — És ma mivel foglalkozik? — Teherautóink elég sokat tolatnak. Ugyanakkor a kilométeróra nem jelzi a hátramenetet. Az órához kapcsolódó rész viszont lehetővé teszi majd azt, hogy tolatásnál is számoljuk a megtett métereket, így pontosabba válik az üzemanyag fogyasztás mérése. Mindez a gépkocsivezetők érdekében történik. — Én inkább olyan megoldásokat kerestem — mondja Réti Árpád —, amelyekkel a szerelők munkája vált könnyebbé. A saját bőrömön is éreztem az erőt kímélő szerszámok, emelők hiányát. Mondhatnám: a kényszer, a szükség tanított meg gondolkodni. Például a 130-as ZIL-ek hátsó fékpofa rugójának beakasztásához legalább két ember kellett korábban. Ebből született az ötlet, hogy egy szerszámot szerkesz- szek. Több újításom született a Skoda tehergépkocsik szerelésével kapcsolatban is. Megkonstruáltam a hátsó rugó ki- és beemelő készüléket, az első agy felnyomósót biztosító célszerszámot. Az imént azt említettem, a szükség vitt ró, hogy gondolkodjam: ez így is van, mert a gépkocsikat gyártó cégek sajnos nem biztosítanak számunkra ezekből az „okos” kisgépekből. Merkl János még hozzáfűzi: - Persze a mindennapi munka könnyebbé tételéhez más is kell. Egyre többet kell forgatni a szakirodalmat, ami elősegíti a továbbképzést és újabb ötleteket is adhat. .. S. Gy. lőbbnek talált holstein-friz fajta meghonosítása egyrészről tisztavérben beszerzett üszők vásárlása útján történt megyénkben a Pécsi Állami Gazdaság és a kátolyi termelő- szövetkezet vásárolt ilyen állományt — másrészről pedig e fajta kiváló apaállat-egyedei útján, melyekkel megkezdődött a magyartarka állományok keresztezése. 1977. év végén a két nagyüzemi szektorban, az állami gazdaságokban és a termelő- szövetkezetekben még igen eltérő a vegyes hasznosítású magyartarka és az intenzív tejtermelésre alkalmas — tisztavérű tejelő és keresztezett- fajták aránya. Az elkövetkező években azonban nőni fog a termelőszövetkezetekben is a keresztezett állomány. A nagyüzemi fajlagos hozamoknak az 1976—77-es években tapasztalt növekedésre nagy részben köszönhető e tenyésztési tevékenységnek. A tejtermelés és értékesítés növelésében szerepet játszottak az igen hatékonynak bizonyuló közgazdasági ösztönzők. A nagyüzemek az 1977. évi értékesítési többlet után jelentős prémiumhoz jutottak, ennek összege megyei szinten a 100, millió forintot is mgehaladta. A kisüzemeket érintő támogatási rendszer különösen a több éves tehéntartásra szerződő gazdaságoknak volt előnyös. A kedvezően alakuló termelési feltételek eredményeként 1977. évben mind a nagyüzemekben, mind a kisgazdaságokban nőtt a fajlagos lejhozam, melynek színvonala az országos átlagot mintegy 250 literrel meghaladja. Érdemes megemlíteni a teljesség igénye nélkül a legjobb eredményt elérő gazdaságokat: az állami gazdaságok közül a Pécsi Állami Gazdaságot, ahol közel ezer tehén átlagában a tehenenkénti tejhozam 4 656 liter, az állományuk felét kitevő holstein- friz teheneké 5 810 liter. Vagy a Szigetvári Állami Gazdaság 1 220 tehenének átlagos termelését, mely 4 639 liter. A termelőszövetkezetek közül vezet holstein-friz állományának termelésével a kátolyi tsz 5 012 liter/db teljesítménnyel. De igen jó a szajki, a bólyi, a magyaríeleki, a baksai termelőszövetkezetek termelése is:e szövetkezetek tehenenkénti tejhozama 3 és fél és 4 ezer liter között mozog. A tejtermelés növelésére még számos tartaléktényezővel rendelkezünk. Az említett fajtajavító keresztezés révén tejtermelésre szakosodó állományok növekedése e tényezőknek csak eayike. Nagy feladat — és egyben tartalék — a iobb tömegtakarmány biztosítása a tehenek részére. Szálas és nedvdús takarmányaink termesztése nem mutat olyan dinamikus fejlődést, mint a növénytermesztés egyéb ágazatai pl. a búza és kukorica. Nem hagyható említés nélkül a munkaerő színvonalának emelésében rejlő tartalék: a szakmunkások, a hozzáértő tehenészek arányának növelése nélkül bármilyen korszerű a szakosított tehenészeti telep, nem fogja a potenciálisan adott tejtermelési színvonalat produkálni. A gazdaságok tejtermelési eredményeiben még nagyok a különbségek, melyek sokszor nem indokolhatók a termelési adottságokkal, vagy a fajta termelő képességével. A avenge tehenenkénti hozamot elérő gazdaságok felzárkóztatása a legjobbakhoz szintén nagy tartalékot reit magában. Dr. Zsibrik Istvánné, a KSH közgazdásza Salamon Gyula Réti Árpád az újításával Ifolanos újítok Javaslataik eredménye a könnyebb munkavégzés tfluz-e a műszakpótlék? Éjszaka állnak a gépek Mit mond az igazgató és a gyári munkás?
