Dunántúli Napló, 1978. március (35. évfolyam, 60-89. szám)

1978-03-02 / 61. szám

1978. március 2., csütörtök Dunantmt napló lllapok alatt felállítható, tizenöt évig használható Feszített héjszerkezetű GRABOPLAN-sátor Hódít a GRABOPLAN A BIG-BAG és társai Zsákolás helyett hajlékony falú szállítótartályok Ma már közel sem áll ren­delkezésre annyi emberi kéz és váll, mint akár egy évtizede. Legalább is a zsákolást csak az idősebb generáció és azok közül is azok vállalják, akik hosszú éveken át hozzászoktak a derekat fájdító cipekedés- hez: de ők is csak kényszerből végzik e nehéz fizikai munkát. Az utóbbi évtizedben mind job­ban elterjedtek a nagy befo­gadóképességű szállítótartá­lyok, a mozdonyok konténer­vonatokkal száguldanak a cél­Külföldön már nélkülözhetetlennek tartják állomás felé, az országutakon egymást érik a szobányi fém­dobozokkal megrakott kamio­nok, a tengeri és folyami kikö­tőkben horgonyzó uszályokról, konténerhajókról több tízton­nányi rakományt tartalmazó alumíniumládákat emelnek le vagy raknak be a portáldaruk. A szállítás gépesítésének for­Szenzációszámba ment vagy öt évvel ezelőtt, mikor először állították fel a Pécsi Ipari Vá­sáron a Győri GRABOPLAST Pamutszövő és Műbőrgyár héj­szerkezetű sátrát. Némelyek at­tól tartottak, hogy a többszöri leszerelés és fölfújás utón el lehet dobni a GRABOPLAN sát­rat, ám mint eddig bebizonyo­sodott, ugyancsak jól viseli az időjárás viszontagságait a Hul­lámfürdő medencéje fölé feszi-- tett palást. Egyébként éppen tíz eszten­deje annak, hogy Győrben megkezdték e sátortípus gyártá­sát, és azóta háromszázezer négyzetmétert fedtek be a Tre­vira Hoechstfest polyeszter fo­nalból szőtt és speciális PVC- filmréteggel bevont anyaggal. Ez idáig száznyolcvan túlnyo­másos és feszített héjszerkeze­tű sátorpalást hagyta el a vi­lágszerte ismert győri gyárat: hazai és külföldi sikere a sok­oldalú felhasználásnak köszön­hető. Építettek belőle autógarázst és fedettuszodát, cirkuszsátrat és alkatrészraktárt, gyártócsar­nokot és terménytárolót: és még sorolhatnánk. Tíz esztendő alatt a gyár kutatói-tervezői ki­alakították a GRABOPLAN ter­mékcsaládot, amely korszerűsé­gével, gyors felhasználhatósá­gával elnyerte a felhasználók tetszését. A továbblépést egyébként az élet kényszerítet­te ki a konstruktőrökből, hiszen nem mindenütt van elektromos áram, a ventillátorok működte­téséhez. Tulajdonképpen ennek köszönhető, hogy öt évvel ez­előtt megjelentek az első feszí­tett héjszerkezetű sátrak. Az akár kétezer négyzetméter alapterületű GRABOPLAN pa­lástot íves fatartókra húzzák olymódon, hogy a hossz- és ke­resztirányú terhelés egyenletes marad. A palást anyaga - a nyúzópróbák alapján — félmil­lió hajtogatást bír ki károsodás nélkül, ami egyben azt is je­lenti, hogy legalább tíz-tizenöt éven át használható. A GRABOPLAN-hoz hasonló sátrakat széleskörűen használ­ják mind nyugaton, mind pe­dig a keleti országokban. Ná­lunk, a nagyobb arányú elter­jedését egyelőre az érvényben lévő szabványok gátolják: mi­szerint ugyanolyan követelmé­nyeket támasztanak vele, mint a klasszikus technológiával ké­szült épületekkel szemben: kö­vetkezésképp még ma sem el­döntött, hogy a sátor épít­mény-e vagy sem. A GRABO- PLAST-ban ezidáig tizennyolc méter fesztávolságú palástokat készítettek, ám a műszaki fej­lesztésnek köszönhetően az új prototípus már huszonnyolc mé­ter széles lesz, és mint ahogy Varga Jánostól, a konfekció üzem vezetőjétől megtudtuk, mór tervezőasztalon van a leg­újabb, hetven méter fesztávol­ságú óriássátor terve is. A GRABOPLAST-ban a to­vábblépés egyik új területe a hajlékonyfalú szállítótartályok gyártásának megkezdése. Az egy, három és öttonnás konté­nereiket a TAURUS-éhoz ha­sonlóan még tesztelik a Keszt­helyi Agrártudományi Egyete­men, de a nyúzópróbák másutt is folynak oerlittel, bentonittal, kaolinnal. A GRABOPLAST-ban úgy fogalmaztak, hogy idén aligha tudnak ötezernél több zsákkonténert előállítani. A gyártásnak egyelőre gátat szab a kapacitás, továbbá az is óva­tosságra inti a győrieket, hogy még nem ismerik eléggé az igényeket. Amúgy bizton állít­ják, hogy a következő anyagok minden károsodás nélkül szál­líthatók és tárolhatók konténe­reikben: alumíniumszulfát, am- monnitrát, azbeszt, burgonyake­ményítő, búza, aktív szén, gra­fit, halliszt, szójaliszt, pörkölt­kávé, karbamid, polypropilén és miegyéb. A TAURUS és a gumikonténer n vállalatok még nem kapkodnak utána Folyadékok hengeres kaucsuk ballonban? Hazánkban, a hajlékony falú szállítótartályok gyártását el­sőként a TAURUS Gumiipari Vállalat kezdte meg 1975 má­sodik felében. Az első igények az építőipar részéről merültek fel, főként a cement és mész szállítása céljából. A TAURUS kutató gárdáját a következő elképzelések vezérelték: a gu­mikonténer legyen könnyen tölthető és üríthető, ne legyen nagy az önsúlya, álljon ellen az időjárási viszontagságoknak és legalább száz töltési-szál­lítási ciklust bírjon ki. A gyár­tás beindítása óta közel há­rom esztendő telt el, kérdés, hogy azóta mennyire váltak valóra az akkor megfogalma­zott célok. Dr. Patzauer Sán­dor, a TAURUS főmérnöke is részese volt a gumikonténer megszületésének. — Két esztendő alatt mint­egy tizenötezer darab fél- és egytonnás gumikonténert érté­kesítettünk. Az elmúlt évben kilencezer szállítótartályt gyár­tottunk, idén pedig az igé­nyektől függően, tizenhárom- tizenötezer gumikonténert adunk át a vállalatoknak. És, hogy mégjobban megkedvel- tessük a felhasználókkal ezt az új és korszerű szállítóeszközt, 1978-ban ötezer konténert adunk bérbe, különböző cé­geknek. — Az alkalmazási skála igen széles körű. Kik és mi­lyen anyagokat szállítanak a gumikonténerben? — Az eredeti célunk most kezd beérni, de ez korántsem jelenti azt, hogy a vállalatok kapkodnának a szállítótartá­lyok után. Ennek fő oka az, hogy a fejlesztési alapból vá­sárolhatják meg a konténere­ket, továbbá nem elhanyagol­ható az eszközteher sem. De hadd szóljak a felhasználók­ról! Az Egyesült Vegyi Művek 1976-tól például ultra port szállít bennük a tiszarofi kisze­relőüzembe. A Békés megyei Állami Építőipari Vállalat, a Kelet-magyarországi Mélyépítő Vállalat az elsők között tért át a cement és a mész gumi- konténerben való szállítására. A mezőgazdaságban mintegy háromezer, általunk gyártott szállítótartályt használnak: a Mezőfalvai Mezőgazdasági Kombinát például nem tárol műtrágyát, közvetlenül Pétről szállítja saját gumikonténerei­ben: ezzel kiküszöbölhető a hatóanyagveszteség, a felesle­ges munkavégzés. Az építő­iparban és a mezőgazdaság­ban a hajlékonyfalú szállítótar­tályok alkalmazásának — mint a példákból is kitűnik — tág lehetőségei vannak. Légáramú anyagszállítás /\ légárammal történő anyagszállítás egyálta­lán nem újkeletű dolog. Elő­ször a mezőgazdaság fogta vitorlájába a levegőt, ponto­sabban a különböző gabona­félék rakodására, szállításá­ra használták föl elsőként a csővezetékekben áramló „szelet”. A pneumatikus anyagmozgatás ma már szé­leskörben elterjedt, s a min­dennapi életnek szinte alig van olyan területe, ahol ne találkoznánk légáramú szál­lítóberendezésekkel. Az utób­bi másfél évtizedben hazánk­ban is mind több iparág al­kalmazza ezt az igen olcsó szállítási módot és ugyan­csak biztatóak a további fej­lődés lehetőségei. Húsz esztendővel ezelőtt Magyarországon alig több mint félmillió tonna anyagot továbbítottak légáram segít­ségével, 1965-ben egymillió tonnát, három évvel ezelőtt mintegy négymilliót és a becslések szerint 1985-re vár­hatóan mintegy tízmillió ton­na szemcsés és poralakú anyagot „röpít” a ventilláto­A munkába fogott levegő rokból, a csőrendszerekbe kényszerített levegő. A továbbítandó anyagok fajsúlya és szemcsemérete természetesen különböző. Például hígáramú szállítás esetén egy kilogramm levegő 5—20 kilogramm közötti anyag továbbítására képes. A sűrűáramú szállításkor az anyag térfogat-koncentráció­ja 5—10-szerese a hígáramú szállítás koncentrációjának, ennek megfelelően egy ki­logramm levegő 200—300 ki­logramm anyagot képes to­vábbítani. Szakirodalomból tudjuk például, hogy a Szov­jetunióban elsősorban az uszályokból való ki- és be­rakodásnál óránként négy­ötszáz tonna gabonát vagy más anyagot mozgatnak meg a légáram segítségével. Ez több mint tízszerese a ná­lunk eddig elért teljesítmé­nyeknek. A Pécsi Pollack Mihály Műszaki Főiskolán immár nyolc esztendeje kutatják a légárammal történő szállítás legújabb módozatait: ők dol­gozták ki például a nyers­foszfát vasúti vagonokból tör­ténő kirakását. Mudri Béla adjunktus is azok közé tartozik, akik azt vallják, hogy a légárammal történő anyagszállítás továb­bi széles körű elterjedését meggyorsíthatja az a felis­merés, miszerint alacsony a beruházási költsége, a rend­szert működtető berendezé­sek viszonylag kis helyet fog­lalnak el, könnyen automati­zálhatok, továbbá minimális a karbantartási igény, nagy az üzembiztonság, a kicsi munkaerő-szükségletről nem is szólva. Mindjobban elterjed az a nézet, hogy ma már a tech­nológia is alkalmazkodhat, közelíthet a legcélszerűbb anyagmozgatási formához. A légárammal történő anyag- szállításnak egyébként kör­nyezetvédelmi szempontokból is nagy jelentősége van. Az egészségre káros szemcsés vagy poralakú anyagok zárt rendszerben való továbbítá­sa teljesen megszünteti a kör­nyezet szennyezését, csök­kentheti a munkahelyi ártal­makat. Magyarországon pél­dául a nagyfokú iparosítás következtében az 1970-es évek elején egy esztendő alatt tízmillió tonna por ke­rült a levegőbe. Egy tudo­mányos tanulmány szerint a korszerű technológiai eljárá­sok szélesebb körű alkalma­zásával — s ebbe beleérten­dő a légáramú szállítás is — a környezet szennyezése a korábbi mennyiség egytizedé- re csökkenthető. Gumikonténer ürítése Műtrágyát tartalmazó gumikon­téner leemelése — Nyugaton és más orszá­gokban egyaránt, nem csupán porszerű anyagok szállítását végzik ezekkel a tartályokkal, hanem segítségükkel folyadé­kokat is eljuttatnak a felhasz­nálókhoz. — Mi nem tartunk itt; azt is mondhatnám, nálunk még nagyon embrionális állapotban van, a hajlékonyfalú tartályok­kal való folyadékszállítás ügye. Ez elsősorban műszaki prob­léma, ugyanis meg kell oldani a szállítmányok stabillá téte­lét. Eayébként az USA-ban és Franciaországban olyan folya­dékszállító kamionokat hasz­nálnak, amelyek az ürítés után feltekerik a henger alakú kon­ténert. A kísérletek nálunk is megkezdődtek egy olyan haj­lékonyfalú rendszer kidolgozá­sa a cél, amellyel majd meg­oldhatóvá válik a műtrágya- szuszpenzió szállítása, a fel­használókhoz való eljuttatása. radalmi éveit éljük, s e közben a különböző kutató intézetek­ben, gyártó vállalatoknál a kö­vetkező évtizedek kisméretű szállító eszközeinek kifejleszté­sén dolgoznak, hogy mielőbb megszabadíthassák a mázsák­tól a szállítómunkásokat. A téma már nálunk se hat a meglepetés erejével, hiszen vagy három esztendővel ez­előtt készült el az első magyar hajlékonyfalú szállítótartály, amely a gumikonténer névre hallgat. Elterjedése viszont egyáltalán nem halad olyan léptekkel, mint ahogy azt ter­vezői megálmodták. Holott a világban már széles körben alkalmazzák a különböző alap­anyagokból gyártott,' aktatás- kányira összehajtogatható szál­lítótartályokat. Az NSZK-ban például egymillió négyzetméter trevira alapanyagú szövetből évente háromszázezer konté­nert állít elő a Schattier cég, Lengyelországban külön inté­zetet hoztak létre a hajlékony­falú tartályok ürítésével kap­csolatos technológiai feladatok megoldására. Egy angol cég a következőképpen reklámozza a BIG-BAG-ot (nagyzsák): hetven százalékos költségmeg­takarítást garantálunk! Nagy- Britanniában egyébként hen­geres alakú tartályokat hasz­nálnak. Töltésüket vibrációs csatornával, ürítésüket pedig csigás kihordóval oldották meg. De nagy gyártója a haj­lékonyfalú szállítótartályoknak a Szovjetunió —, ahol például tizennyolc nagy vegyipari kom­binát belső anyagmozgatását gumikonténerekkel oldották meg — Franciaország, Olasz­ország, Svédország gyártják, és használják az NDK-ban, Cseh­szlovákiában és Lengyelország­ban is. Hazánkban szakmai körök­ben RST-nek titulálják az új rendszert, ami a következőt je­lenti: rakodás—szállítás—táro­lás és annak megoldása gépi úton. A hajlékonyfalú szállító- tartályok gyártása ugyan meg­kezdődött a győri GRABOPLAST és a budapesti TAURUS által, ám egyelőre a széles körű al­kalmazást több tényező gátol­ja. Megoldásra vár ugyanis a konténerek töltésének és ürí­tésének gépesítése. E munka részese a Pécsi Műszaki Főis­kola, továbbá az Építéstudo­mányi Intézet is. A pécsi inté­zet például már kifejlesztette azt az ürítő és adagoló beren­dezést, amely a rendszer része, az ÉTI pedig az automatikus töltőt konstruálta meg: a kí­sérleti gép fél esztendeje a Dunai Cement- és Mészműben üzemel, óránként ötven konté­ner töltésére képes. A berendezésektől egyébként fanyalognak a vállalatok, ha­sonlóképpen a GRABOPLAST és a TAURUS konténereitől is, holott ezáltal sokkal pontosab­bá tehetnék a különböző szó­róáruk és poralapú anyagok — cement és mészhidrát — nyil­vántartását, súly szerinti fel- használását. < A hajlékonyfalú szállítótartá­lyok iránt az utóbbi időben vi­szont néhány minisztérium ré­széről igen megnőtt az érdek­lődés. így nagy fantáziát lát e rendszer bevezetésével a KPM, az ÉVM, a MÉM, legutóbb pe­dig a Nehézipari Minisztérium adott megbízást a Pécsi Mű­szaki Főiskolának, hogy végez­zen vizsgálatot a por és folyé­kony anyagok hajlékony kon­ténerben való szállításával kapcsolatosan. Elképzelhető, hogy végül is a különböző tár­cák ébresztik majd rá a válla­latokat e rendszer alkalmazá­sának előnyeire, nem utolsó­sorban a belőle fakadó mun­kaerő-megtakarítás lehetősé­gére! Az oldalt írta: Salamon Gyula

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents