Dunántúli Napló, 1978. március (35. évfolyam, 60-89. szám)
1978-03-14 / 73. szám
1978. március 14., kedd DunQntmt napló 3 °r nem volt szabad hozzányúlni a kiállított termékekhez, nem tudtunk ellenállni és kézbe vettük a cipőket. Mint a zsebkendőt, úgy lehetett hajtogatni ezeket a cipőket, felsőrészük olyan puha és könnyű, hogy szinte nem is lehet érzékelni a bőr vastagságát... íme, ismét egy kitekintési lehetőség a nemzetközi bőrdivatra, s nem is kellett mész- szire utazni. Nemrég Zágrábban nemzetközi bőr-, cipő- és bőripari gépkiállítást és vásárt rendeztek, melyen a jugoszláv kiállítók mellett — a korábbinál ugyan kisebb számban — részt vettek nyugati kiállítók is, köztük a nemzetközi cipődivatot diktáló olasz cipőipar. A vásárban szép szómmal megfordultak és haszonnal tájékozódtak az érdekelt pécsi és baranyai könnyűipari vállalatok, a kis- és a nagykereskedelem képviselői is, legalább kéttucatnyion. Sevrócipo marhabőrből Katits Lajost, a Pécsi Bőrgyár piackutatóját elsősorban a cipőfelsőbőrök érdekelték, hiszen a Bőrgyár gyártmányfejlesztő tevékenységének homlokterében áll a nemesebb és értékesebb cipőfelsőbőrök részarányának növelése, az utóbbi években e téren komoly sikereket értek el. A látottak ismételten megerősítették, tartós az irányzat, miszerint a.fogyasztók a puha, kényelmes cipőket keresik. A cipőfelsőbőröket illetően a bőrgyáraknak tehát erre kell berendezkedniük. A színekben a natúr, világos szinek mennek, a drappok, a barnák, ahol a természetes bőr sajátos szépsége érvényesül. Érdekes irányzat, a gyárak a kész cipőt viasszal és krémmel bekenik, majd fényesítik, foltossá teszik, olyan lesz a cipő, mintha már hordták volna. A másik irányzat, amire oda kell figyelni, a sevró-szerű — sevró préssel és magas fénnyel ellátott — cipőfelsőbőrök térhódítása. A sevró tulajdonképpen kecskebőr, de préseléssel a marhabőröknél is hasonló hatású bőrfelület érhető el. A Pécsi Bőrgyár két éve már bemutatott hasonló bőröket, sajnos idehaza nem keltettek különösebb érdeklődést. Most felébredhet a cipőipar és a kereskedelem, miután a külföldi gyárak már learatták a babérokat sevró cipőikkel. S végül egy apróság: az egyik A puha cipők seregszemléje Zágrábban ■ Viasszal, krémmel bekenik, fényesítik, foltossá teszik/ ■ A kerek orrnak leáldozott, nyújtott orr a divat ■ Női cipők és szandálok Jugoszláviából nyugati gyár a legkülönbözőbb színekben kínálta cipőkérgeit. Vagyis a színek belopóztak magába a cipőbe is. Apróság, de a divat világában ilyen kicsiségekre is nagyon kell figyelni, annál is inkább, mivel a Pécsi Bőrgyárban az idéh a rostműbőr egy részét már maguk dolgozzák fel cipőkéreggé. Tóth Tamás, a Dunántúli Cipőnagykereskedelmi Vállalat értékesítési osztályvezetője többed magával tájékozódni és vásárolni utazott Zágrábba. A CNV és a KONSUM EX pécsi kirendeltsége a határ menti árucsere keretében már korábban megállapodott jugoszláv cipőgyárakkal 12-14 ezer pár cipő vásárlásában, Zágrábban a megrendelést pontosították. A jugoszlávok 16—18 féle tavaszi és nyári női szandált és félcipőt szállítanak. Mindez a választékbővítést szolgálja. A cipődivat? A kerek orrnak leáldozott, férfiben és nőiben is a nyújtott orrú cipő a divat. A női cipők sarka magas, 5-6-7 centis, a kényelmi cipők sarka viszont a nőiben is lapos. Kit tartsunk konzervatívnak? — A sevró cipők, az antik hatású, foltos cipők? Ezekhez mit szól konzervatívnak tartott cipőkereskedelmünk? — Nehéz idehaza forgalomba hozni az olyan foltos cipőket, a szín egymástól elüt a két cipőn — mondja Tóth Tamás. — Másrészt ezek nem olcsó cipők. Nem mi vagyunk konzervatívok, hanem sokkal inkább a vásárlók lennének azok, ha meglátnák idehaza a cipőn az árcédulát. Egyébként találkoztunk odakint egy sor hazai cipőgyár képviselőjével, akiknek sok gép- újdonsággal szolgálhatott a zágrábi kiállítás. Nagyszerű, programozható gépeket láttunk, amelyeken komoly cipőket lehet gyártani. Elbeszélgettünk velük, megmutattuk, milyen modelleket próbáljanak gyártani. Reméljük, ebből kisül valami. M. Z. Színvonalas munka az ifjúsági klubokban Több évi színvonalas munkájáért az idén 57 ifjúsági klub kapja meg a legmagasabb elismerést, az „Aranykoszorús ifjúsági klub" címet. A kitüntetést a forradalmi ifjúsági napok idején ünnepségen veszik át a klubvezetők - döntött legutóbbi ülésén az Országos Ifjúsági Klubtanács. A klubmozgalmat tanácsaival, javaslataival, módszertani útmutatásaival segítő társadalmi testület ülésén az ország 3000 ifjúsági klubjának működését tekintette át. Határozott a klubmunkát fejlesztő ösztönzés tartalmi, formai és módszertani továbbfejlesztéséről. A tanácskozáson megállapították: a megyei pályázatok — amelyek 1976 óta szolgálják az ifjúsági közösségek programjainak színvonalasabbá, tartalmasabbá tételét, - az ösztönzés új, hatékony formáinak bizonyultak. A fiatalokat vonzó, változatos programok népszerűsítésének további formái lehetnének a klubok között meghirdetett versenyek, és a klubtalálkozók is. A klubtanácsok a jövőben a területükön lévő valamennyi ifjúsági klub munkáját rendszeresen értékelik. Sok szó esett a tanácsko- kozáson a Budapesten, Hajdú, Somogy és Szolnok megyében kísérleti jelleggel működő klubmódszertárak munkájáról. A kedvező tapasztalatok alapján a klubtanács javasolta a megyei módszertárak országos hálózatának kialakítását. 1759 000 pár cipőt gyárt 1978-ban a Bonyhádi Cipőgyár, melyből 178 000-et a Dél-dunántúli Cipőnagykereskedelmi Vállalat «esz át Végzős diákok tervei Gyakorlatot szerezni a szakmában A kabáthajtókára tűzött kis szalag jelzi a középiskolában eltöltött éveket: 1974—78. Mi mindent jelent a hagyományos szalagavatón felkerült kis textilcsík? Megkülönböztetést, hirdeti tulajdonosáról: rövidesen felnőtt leszek! Egy lépést kifelé a diákkorból, s habár még egy-két hónap és az utolsó nagy próbatétel hátravan, örömöt és szorongást, mi lesz majd, ha ...? Végzős diákokat faggatok, mik a terveik, hozván képzelik el leendő munkahelyüket, mit várnak tőle? • Németh László Csokonya- visontáról jött a Széchenyi Szakközépiskola autószerelői tagozatára, pedagógus szülők gyermekeként. Nagy István Sásáról. Az általánosban mindketten kitűnőek voltak, Németh Lászlónak sikerült tartani a szintet, Nagy István a közepesek közé csúszott. — Németh László figyelemre méltó egyéniség — mondja az iskola igazgatója. — Rendkívül jó képességekkel rendelkezik, minden esélye megvan rá, hoay továbbtanulhasson, de ő hallani sem akar róla. Ideális családi környezetben él, édesanyját nemrég tüntették ki a Munka Érdemrend arany fokozatával, minden reményük az volt, hogy a fiú továbbtanul, ám ő hajthatatlan. Nagy 1st vánt szintén próbáltuk a to vábbtanulásra rábeszélni, hi szén képességei alapján alkal más lenne rá, nála anyagi okok játszanak közre. A fiúkkal a szerkesztőségben találkozunk, és az igazgatói irodában feszengő, zavarban levő gyerekek most kinyílnak és beszélnek. — Miért tiltakozol a továbbtanulás ellen? — kérdem Németh Lászlót. — Mert nem látom értelmét. Lehet, hogy pár év múlva rászánom magam, de előbb a A szakmával ismerkednek a diákok a Pécsi Széchenyi Gimnázium és Szakközépiskola híradástechnikai laboratóriumában kellő gyakorlatot szeretném megszerezni. Nem akarok se rajzolgató mérnök, se a gyakorlati munkában csak kevéssé jártas vezető beosztású értelmiségi lenni. — Azt hallottam az Iskolában, negyedik éve diákbizottsági titkár vagy. Tulajdonképpen ez is a maga nemében „vezető beosztás". — Hát éppen ez az! Nehéz emberekkel bánni, mindenkinek jót tenni. Ha olyat teszek, ami a tanároknak jó, a srácok utálnak, ha fordítva teszek, jön a tanári számonkérés. Most negyedéve értem el odáig, hogy csömört kaptam tőle. Dolgozni akarok, valószínű a XIV-es Autójavítóban. Nagy István Dombóvárra kerül az autójavító szervizbe dolgozni. — Jó volt a középiskolában, hisz sok tudást, biztonságérzetet nyújtott, de már ideje, hogy pénzt keressek — mondja. — Kilencéves korom óta édesanyám egyedül tart el. Édesapám a bányában dolgozott, egy bányaomlásnál a lezúduló törmelék maga alá temette. Egy hét múlva a kórházban halt meg. — Mit vártok a leendő munkahelyetektől? — Nem sokat. A gyakorlati oktatásokon sok negatív példát láttunk — mondják mindketten. — A beosztottaknak és a vezetőknek nem azonosak az érdekeik, ebből aztán ellentétek származnak. — Na meg a munkáról is megvan a véleményem! — mondja Németh László. — Most még úgy gondolom, megpróbálok majd becsületesen dologzni, de hogy hosszú távon lesz-e értelme ... Németh László keserű szájízzel beszél. Egyetlen szenvedélye’ az autóversenyzés. Ezért nem tanul tovább, inkább dolgozik s mindent megtesz, hogy a versenyzés légkörének közelében maradhasson. • Drávavölgyi Zsolt általános gimnáziumi osztályba jár. Azon szerencsés emberek közé tartozik, akinek a foglalkozása ugyanaz lesz, mint a hobbyja. Érettségi után az 500-as Szakmunkásképző Intézetbe jelentkezik rádió- és tv-szerelőnek. — Már az általános iskolában csak ez foglalkoztatott, azóta csak fokozódott bennem az érdeklődés. Ha nyáron dolgoztam, a pénzen valamilyen szerszámot, felszerelést vettem. A szobámba úgy csináltam „barkács kuckónak" helyet, hogy az ágyat Dexilon- salgó elemek segítségével feltettem a szekrényre. Lehet, hogy később elvégzem a Kandó Kálmán Villamosipari Főiskolát, de előbb a gyakorlati tudnivalókat szeretném elsajátítani. Már alig várom, hogy dolgozhassak. Schönberger Ferenc Újpetré- ről jött. Először kőműves akart lenni, végül mégis az 508-as Szakmunkásképző iskolába jelentkezett központi fűtés szerelőnek. — Nagyon örülök, hogy ezt választottam — mondja. — Az oktatónk érdeme, hogy megszerettette velünk, hisz mindent elkövet, hogy megtanuljuk a szakma fogásait. Ha kell közénk áll, velünk együtt dolgozik. Az általános iskolában gyenge tanuló voltam. Itt jól érzem magam, jól megy a tanulás is. Még az első évben megválasztottak KlSZ-alap- szervi titkárnak. Tavaly elnyertük a „Legjobb alapszervezet" címet s a vele járó 2000 forintot. Ha itt végzek, a falumban szeretnék KlSZ-munká- ban részt venni, s jelentkezni akarok szakközépiskolába. A munkámat biztosan szeretni fogom, mert most is örömmel csinálom. Sarok Zsuzsa Téli vetések Hol vannak a moccanatlan telek, amikor álomra szenderültek a földek, s kényszerűségből vele szen- deregtek a föld művelői is?! Ma már a mezőgazda- sági nagyüzemekben a tél tíz kézzel kínálja a munkát, kinn a határban, benn az állattenyésztő telepeken, az agrokémiai központok és a vasútállomások környékén, a magtárakban, a feldolgozókban, az ipari melléküzemágban vagy éppen a háztájiban, percnyi nyugta sincs sok gépnek, szállítóeszköznek és embernek. Ugyanakkor a tél lázas agymunkára, szellemi felpezsdülésre sarkall. Az agrárszakemberek ilyenkor az elemzések, az értékelések és tapasztalat- cserék időszakát élik. Zsong a mezőgazdaság. Képletesen szólva: zöld iparunk egész évben gyümölcsöket érlel. Vegyük észre mezőgazdaságunkban ezt a korábbi téli időkben soha nem tapasztalt szellemi felpezs- dülést. A téli időszakban képzések és továbbképzések szerveződtek, alkalmi tanácskozásokra került sor. Ismét csatasorba álltak az élenjáró termelési és termesztési kultúrák elterjesztését szent ügyüknek tartók, soita rendezték téli továbbképző előadásaikat, filmvetítéseiket, bemutatóikat az ismeretterjesztők, intézetek és intézmények, termeltetők és forgalmazók. Ott voltak a téli könyvhónap rendezvényei, a megélénkült könyvforgalom. Elképesztő szellemi gyarapodás folyt a rendszerekben, ami régebben — éppen a rendszerek híján — elképzelhetetlen volt. Köztudott, a napilapok hasábjain is jól nyomon követhető, a mezőgazdaságban dolgozó különböző növény- termesztő és állattenyésztő rendszerek rendszergazdái ilyenkor télidőben tartják értékeléseiket, amikor is összehozzák partnereiket, Győrtől Nyíregyházáig, Mohácstól Szolnokig. Ilyenkor szembesül az elmélet a gyakorlattal, a javasolt technológia az általa elért eredményekkel, zsilipek nyílnak, árad a tengernyi üzemi tapasztalat és új ismeret. Néhány ilyen értékelést magam is végighallgattam az idén, egyik ámulatból a másikba esve, milyen magas színvonalú, a holnap többlet hozamaira a tudós szemével tekintő, útmutatásokkal teli tanácskozásba csöppentem. A kényelmes körülmények között megrendezett összejöveteleken a résztvevők a dolgok mélyére ástak, a legapróbb részletekre is figyelve, hiszen azok a bizonyos többlet mázsák a részletekben vannak elásva. Volt tanácskozás, ahová meghívtak előadásra országos szaktekintélyeket is, ezzel együtt nagyobb szakmai horizontokat nyitva. Ez a téli szellemi magas hőmérséklet, a szellemi .energiák mozgósitósa és gerjesztése - nagyon jó befektetés. Ez maga a vetés, mielőtt tényleg a földbe kerülne a mag. Hiszen éppen e téli tűnődések eredményeként dől el, mit, mikor és hogyan vessünk, hogyan termesszünk, s hogy ötven vagy százötven mázsás hozamokat ostromoljunk. Miklósvári Zoltán
