Dunántúli Napló, 1978. március (35. évfolyam, 60-89. szám)

1978-03-13 / 72. szám

Érvényt szereztek a tulajdon­korlátozó rendeletnek A z „egy lakás egy üdü­lő” rendelet, másné­ven tulajdonkorlátozás ha­tálybalépése megfogalma­zása után több gyomor rándult görcsbe. Baranyá­ban közel ötezer családot — tulajdonost — érintett keményen, hivatalosan két év alatt kellett túladniok a fölöslegen: házon, tel­ken, üdülőn. Ugyanis en­nek a tehetősebb ötezer­nek több háza is, több üdülője is volt egyszerre. Annak idején a személyi tulajdon hazánkban felál­lított e legerősebb kor­látja sok vitát kavart. Aids megítélés alá kerül az értékesíthetetlen ház, telek és a több üdülő gyan állunk az állampolgári jogokkal, egyesek kibújhatnak a telek-korlátok közül? Igen, ki. Már korábban fel­mentette a megyei tanács Bc- ranya több községét, s mind­össze 44 település — köztük természetesen a városok — la­ha kell, ötszörösére felemelt adóval veszik el a remélt hasz­not, ötszörös adóval serkentik a makacs tulajdonost oz el­adásra. Kozma Ferenc Országos fotópályázat népi műemlékekről A népi építészet és a népi műemlékek megörökítésére or­szágos fotópályázatot hirdet a Tolna megyei Tanács végrehaj­tó bizottsága és a szekszárdi Babits Mihály Megyei Művelő­dési Központ. A pályázók két kategóriában: fekete-fehér és színes papírképekkel, illetve színes diafeivételekkel vehetnek részt, a beküldési határidő 1978. június 1. A legjobb képek beküldőit 3000 forintos első, 2000 forintos második és 1000 forintos harmadik díjjal, ezen­kívül különdíjakkal jutal­mazzák, a képekből július vé­gén kiállítást is rendeznek. Bő­vebb felvilágosítást a szekszár­di Babits Mihály Megyei Műve­lődési Központ nyújt. B. L. Nem vagyok egyedül a vé­leménnyel: még ma sincs min­den rendben a fejekben, so­kan ma sem látják világosan hogy miként rendeződött a dolog, miként rendeződhet ezután. A cél teljesült Elöljáróban néhány szót a rendeletalkotó nemes szán­dékáról. Tudta ő is, mint min­denki: legjobban az ingatlan kamatoztatja a forintokat. S akinek volt rá módja, könnyen forgatta a forintokat, sokat spekulálnia sem ' kellett. Né­hány esztendős várakozás után a vételár dupláját, tekintélyes összegeket zsebelhetett be. Más több üdülőt is épített — természetesen nem q saját szükségletére — s nyaranta megvolt a harmadik-negyedik kereső a családban. Ragyogó formája ez a munka nélküli jövedelemszerzésnek, s nyilván­való, hogy meg kellett akadá­lyozni, megálljt kellett paran­csolni. Ugyanakkor e telek- nyaraló-lakóház felhalmozás a másik oldalon élők jogos igényeinek kielégítését is gá­tolta, hisz a harkányi—bala­toni telkek száma véges. Két célt fogalmazott meg tehát a rendelet: elidegeníteni a több­letet, s közvetve átnyújtani azoknak, akiknek még nincs. A többletingatlanok elidege­nítését 1971. október 5-én mondtuk ki; a rendelet ekkor lépett hatályba, nem kis mun­kát adva a tanácsoknak. A fel­adat nehéz volt: megtudni min­den állampolgárról, hogy hol, merre van háza, telke, üdülő­je, figyelni, hogy keresi-e a ki­búvót, megakadályozni, hogy többet ne szerezzen. Nem ment ez egyik napról a másik­ra, érthetően sok időre volt szükség, megannyi levélre, ki­mutatásra, felszólításra, ikta­tásra. így aztán érthető módon, a rendelkezés végrehajtásához előbb két év türelmi időt ad­tak hivatalosan, s aztán még néhányat, nem hivatalosan . . . Ma 1978-at írunk, s az in­gatlanfronton rend van, telje­sült a jogalkotói cél. A felmentés nem kiskapu Természetesen most bórki mondhatja, tud olyanokról, akiknek még ma is több há­zuk, telkük van. Hát akkor ho­kóira vonatkozik az egy lakó­ház parancsa. S ez nem -hiva­talos kiskapu. Hiszen ha rá­nézünk megyénk térképére, látjuk kihalással fenyegetett aprófalvait, s már értjük a felmentés okát. A tulajdonos képtelen ilyen helyen eladni a házát. (Ki vesz telket a faluvé­gen akkor, ha a községfejlesz­tési terv nyomán a tanács a központban parcelláz . . .? Mi van akkor, ha valaki el sze­retne költözni az isten háta mögül, de köti a telekkorláto­zás, s újat nem vehet . . .?) Nemkérdo­jelezfietö Jogos indokkal egyéni fel­mentést is lehet kapni. S e le­hetőséggel élni kell, hiszen ha jól meggondoljuk, végső soron a „szabad költözködés" lehe­tőségét, jogát kérdőjeleznénk meg. Ne legyen gond, teher a forgalomképtelen, vagy a nehe­zen forgatható ingatlan. Bárki két esztendős elidegenítési fel­mentést kaphat a tanácstól, ha máshol szeretne venni tel­ket, ha máshol szeretne épí­teni. S ha bebizonyosodik: a régi háza-telke nem kell sen­kinek se, s a végső mód, a kényszerértékesítés sem hoz megoldást, ne mutassunk rá ujjal, ne kérdezzük: neki ket­tő is lehet? Más a helyzet az üdülővel, üdülőtelekkel. Ott felmentést nehezen tudok elképzelni. Ne vegyen Aligán házat az, aki a következő évben már Be- rényben üdülne. Itt az ötszörös adu Az illetékes fogalmazott így: eztán mindig akad majd olyan ember, akinek a „megenge­detten" felül is lesz háza vagy ingatlana átmenetileg. A ren­deletet totálisan végrehajtani nem lehet. (Azaz nem érhető el, hogy hazánkban egy adott pillanatban mindenkinek csak egy háza és egy üdülője le­gyen.) De nem is ez a cél. Le­törni a spekulációt, megaka­dályozni a harácsolást. S ez menni fog. Spekulálni, maszek kiskaput keresni sem érdemes. Az adó­ügyesek keze is ott a telek­ingatlanforgalom ütőerén, s Hat falu jő ivóvízhez juthat A Dél-dunántúli Vízügyi Igazgatóság Zsigmondy Vil­mos és Széchenyi István szo­cialista brigádjai felajánlást tettek, hogy négy baranyai és két somogyi faluban: Csertőn, Somogyhárságyon, Nagykorpá­don, Drávakeresztúron,. vala­mint Kiskorpádon és Tótújfa­luban jó minőségű ivóvizet biz­tosít. Vagyis megtervezi a kö­zeli termelőszövetkezeti vízmű­re való csatlakozást, segíti en­nek vízjogi engedélyezését, s bizonyos költségeket is áll. Re­mélik, hogy a kivitelezést a falu lakói is vállalják társadal­mi munkában, így a helyi ta­nácsnak csak hálózat- és köz­kifolyókat kell vásárolnia. Tár­sadalmi segítséget várnak a tervező vállalatoktól a vízellá­tási tervek elkészítéséhez. A hat községben jó és bővizű ku­takkal rendelkező tsz-majorok és üzemek találhatók, ezekre szeretnék bekötni a települést. Egy szappanoslegény vándorlókönyve **ái»*<. fogitl •»stámmal jegi&ett lapokat k » I • • Tahtkaiih . Iti* <*»■«*»*»»» Három év vándorlás a mesterségért n jellemzésekből: alkalmas a mesterségre, békés, nem duzzog, korán kel, első a dolgában, a szerelem csak ezután következik Miről vall a német és ma­gyal nyelvű vándorló kön/v: Wanderbuch, mely Pécsett ke­rült elő kiselejtezett és elfelej­tett családi iratok közül? Még 1848. május 7-én Baján állítot­ta ki az aljegyző a 48 oldalas, tenyérnagy, kemény fedelű fü- zetecskét. Teli viaszpecséttel, korabeli szép betűs írással, a mesterek véleményével, ami Viliinger Ferencnek szólt, a vándorló legénynek, a könyv tulajdonosának. A 18 esztendős, nyúlánk, tisz­ta, halovány ábrázatú legény mestersége szappanos, három évet» járt-kelt, szolgált ezalatt 49 helyen, igazi, idős és rangos mestereknél. Ha csak átutazott valahol munkaügyben, máris bemutatni és láttamoztatni kel­lett könyvét, ami útiokmány is volt. Nem koldulhatott, cél nél­kül nem teng-lenghetett, a meghatározott útvonalat nem hagyhatta el. Bonyhádon született és 18 éves korára mester.legénynek számított, de igazi majszterré három évi „bolyongó munkavál­lalás" után avatta az a mes­tere, aki Bajáról útnak indítot­ta, vagyis Franz Drescher. Viaszpecsétjében ott díszük a monogrammja és a szépen dí­szített korona, ami családi jel­vény. Pécset, akkor Fünfkirchent, kétszer kereste fel, így szolgált F. Vittnél, a viaszpecsétje rozs­dabarna, szemet vidítóan mí­ves. Kevés mester nyomta be pecsétjét színes, így sárga, vö­rös, kék viaszra, úgy tűnik, ez a nagyon rangosaknak, nagy népszerűségnek örvendőknek dukált. A többiek szimpla pe­csétet használtak, napjainkra alig olvasható a körfeliratuk. Többségük nem tudott magya­rul, vagy jobban vonzódott a némethez, mert ezen a nyelven írták be az észrevételt, nagyon őszintén, kritikusan és túl önál­lóan. Észievenni, hogy nem szá­mított, milyen véleménnyel in­dította útra az előző mester, az igazi képességekről mindenki meg akart győződni. Baján há­rom helyen fordult meg, Nagy­kanizsán négyszer, Gratzban kétszer, de dolgozott Sopron­ban, Bonyhádon, Szombathe­lyen, Kőszegen, 3écsben, Ros- sauban, Bényben és Székesfe­hérváron. Mindössze két mun­kaadó irt be magyarul, azok is csak annyit, hogy köpenyért küldték, meg anyagért. Sokan csak egy mondat erejéig minő­sítették, nagyon kurtán, hogy megfelel, alkalmas a szakmára. Mások bölcselkedő stílusban jellemrajzot is írtak róla, hogy békés, engedelmes, hajlékony, nem duzzog, nagyon pontos, korán kel, első a dolgában, a szerelem csak aztán követke­zik. Nagyon vigyázott vándor­könyvére, egy maszatnyom, tin­tafolt nem tarkítja, ma is tiszta, csak a lapok sárgultak, fakul­tak. A hitelesítő bajai aljegyző cifrán körberajzolta a bajai cí­mert, mert az elnyomódott a. viaszban. így is látható a két ágaskodó oroszlán, ahogy egy koronát tart.- Cs. J. — Ke« glossza Helytakarékos pénzfalás V an szerencsém hírül ad­ni, hogy nine's szeren­csénk a legújabb ma­gyar mosógéppel. A helyta­karékos automatát annak idején úgy harangozta be a Hajdúsági Iparművek, hogy korszakváltást fog jelenteni a hazai mosógépgyártás­ban. Nemcsak azzal, hogy a helytakarékos automaták beférnek a házgyári lakások szűkre méretezett fürdőszo­báiba, de árával is, melynek kialakításánál figyelemmel lesznek a laposabb pénztár- cájú fogyasztókra is. És most jön a hanyattesés: kiiött az új mosógép mini változata, írd és mondd, tizenegyezer­nyolcszáz forintért! Vagyis jóval drágábban, mint a nagyobb — s több anyag felhasználásával készült — Hajdú szuperautomata, mely a beszerelés költségeivel együtt sem került tízezer fo­rintba. Bár az új mosógépet, ke­rül, amibe kerül, villámgyor­san elkapkodták, tanúsíthat­juk, nem erről volt szó. A hazai mosógépgyártás körül nem először támad vi­har. Emlékszem, hat-hét év­vel ezelőtt a Népszabadság cikkírója élesen bírálta a Hajdúsági Iparműveket, ami­ért megállította az időt a mosógépgyártás felett. Igaz, kis sorozatban akkoriban je­lent meg a jugoszlávokkal közösen gyártott, korszerű, forgódobos Hajdú szuperau­tomata, magas árát azonban joggal kifogásolhattuk, rá­adásul forgalomba hozatalát rosszul készítették elő, a ke^' reskedelem alig rendelt be­lőlük. A gyár végül is a ma­gas árban jelölte meg a korszerűsítés kerékkötőjét, sokba kerül, nincs annyi igény rá, hogy a gépet meg­felelő szérianagyságban le­hessen itthon előállítani. Mi­re a cikkíró, kinek vélemé­nyét messzemenően osztjuk: minden termék korszerűsödik az idők folyamán. De ettől még nem feltétlenül lesz drágább. Lásd például a rádiókat. Mi 1975-ben akkor jár­tunk Tégláson, amikor a Hajdú szuperautomatát a pult alól lehetett csak kap­ni az üzletekben. Az történt, hogy a jugoszláv piacon sú­lyos értékesítési gondok tá­madtak, felhalmozódtak a mosógépkészletek, mire a jugoszláv kooperációs part­ner csökkentette a gyártást, s erre kényszerült a Hajdú­sági Iparművek is. Mégis jó hírekkel érkeztünk Téglásról. S most idézzük fel, milyen ígéretek hangzottak el a Hétfői Dunántúli Napló 1975. június 9-i számában. ... A Hajdúsági Iparmű­vek a nyugatnémet AEG Te- lefunken gyártól 6,4 millió forintért megvette a Lova­mat mosógép licencét. Ez o gép ugyanazt tudja, mint a Hajdú szuperautomata, vi­szont nagy előnye, hogy al­kalmazkodik a házgyári la­kások méreteihez, tehát ki­sebb, úgy is hívják, helyta­karékos automata. Ez lesz a jövő magyar mosógépe (a teljes automata tervezett ára 7—8 ezer, a centrifuga nél­küli automatáé 5—6 ezer forint), melyből évente 100 ezer darabot gyártanak, ter­mészetesen exportra is. A nyugatnémetek részt vesznek a gyárrész felépítésében és az emberek kiképzésében. A beruházás már meg is kez­dődött, 1977-ben beköszönl- het a „Lavamat-korszak" ... Hát beköszöntött. Tizen­egyezernyolcszáz forinttal. Mosógépünket nem tudom másnak minősíteni, mint luxuscikknek, de erről talán jobb lenne megkérdezni a többgyermekes családanyá­kat, akiknek otthoni munká­ját megkönnyítendő, legin­kább szükségük lenne erre a mosógépre, természetesen el­fogadható áron. Megszüle­tett tehát a korszerű, hely­takarékos, egyszersmind pénzfaló automata mosógép. Segítségével aligha tudja tisztára mosni magát a Haj­dúsági Iparművek. Mór ami az ígéreteket illeti. Egészen mást ígértek. Miklósvári Zoltán Halvérű hozzáállás A z újévet követően adtunk hírt róla, hogy átalakít­ják és korszerűsítik az új- mecsekaljai halszaküzletet, ezzel együtt Pécs halellátása is javul. A HALÉRT vezetői úgy nyilatkoztak, március végére minden rendben lesz, megnyithatják az átalakított boltot. A napokban arra jártunk és a látottak — mint a mellékelt fénykép bi­zonyítja — arról győztek meg, hogy nekünk, fogyasz­tóknak semmi okunk a de­rűlátásra, nem mostanában fogunk a felújított üzletben halért sorban állni. Vajon miért húzódik az átadás határideje? Mint megtudtuk, keserve­sen indult az átalakítás, hiszen előzőleg két kivite­lező visszaadta a megbí­zást. Végül a Pécsváradi Építő Ktsz vállalkozott a munka elvégzésére. Január elején felvonultak az építők, el is kezdtek dolgozni, de hol az egész kőművesbrigád lépett ki egyszerre a cégtől, hol a szakiparosok késtek. Most éppen a tervezés bak­lövéseit kell korrigálni, mivel a szennyvíz eredetileg el­képzelt elvezetése nem old­ható meg, ezért döcög a munka. Ki hol hibázott? A nem körültekintően tervező a tervek elkészítésében. Az építő abban, hogy nem tu­dott úrrá lenni a tervezés gyengeségein, nem^ sürgette elég eréllyel azok mielőbbi kijavítását. Ma találkoznak a tervező, a beruházó és a kivitelező képviselői, hogy módosítsa­nak a terveken s ezzel együtt a költségeken. Reméljük a hozzáálláson is. Mert csak ezzel lehet igazán meggyor­sítani a munkát. H. L.

Next

/
Thumbnails
Contents