Dunántúli Napló, 1978. február (35. évfolyam, 32-59. szám)

1978-02-09 / 40. szám

1978. február 9., csütörtök Dunántúlt napló 5 m ÓRA I n NAGYVILÁGBAN 1­_________________1 Brezsnyev fogadta Kreiskyt Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnöksé­gének elnöke szerdán fogadta dr. Bruno Kreisky osztrák szö­vetségi kancellárt, aki mun­kalátogatáson tartózkodik a Szovjetunióban. A baráti légkörű megbeszé­lésen Leonyid Brezsnyev hang­súlyozta, hogy a Szovjetunió elvi, következetes politikát folytat a semleges Ausztriá­hoz fűződő hagyományosan jó kapcsolatai elmélyítése érde­kében. Leonyid Brezsnyev ki­emelte, hogy a Szovjetunió­ban megértésre és rokonszenv- re talál a semleges országok­nak, köztük Ausztriának az a törekvése, hogy konstruktívan hozzájáruljanak az államok közötti bizalom megszilárdítá­sához és az enyhülési folya­mat továbbfejlesztéséhez. Dr. Bruno Kreisky rámuta­tott, hogy az Európa és a vi­lág békéje és biztonsága meg­szilárdításának kérdéseiben el­foglalt osztrák álláspont meg­felel a helsinki záródokumen­tumnak és a Szovjetunió felfo­gásával megegyezik, vagy ah­hoz közel áll. Mindkét fél kifejezte eltö­kélt szándékát, hogy a függet­len, demokratikus Ausztria helyreállításáról szóló állam- szerződés megingathatatlan alapján bővítse a politikai, kereskedelmi-gazdasági és egyéb területre kiterjedő együttműködést. Bruno Kreisky, az osztrák szövetségi elnök nevében ausztriai hivatalos látogatásra szóló meghívást nyújtott át Leonyid Brezsnyevnek, aki azt köszönettel elfogadta és meg­erősítette, hogy alkalmas idő­pontban ellátogat Ausztriába. Szerdán a koraesti órákban elutazott Moszkvából dr. Bru­no Kreisky osztrák szövetségi kancellár, aki a szovjet kor­mány meghívására kétnapos munkalátogatáson tartózkodott a Szovjetunióban. A látoga­tásról és a tárgyalásokról kö­zös közleményt adtak ki. ♦ + BERLIN: Lopo do Nasci- mentő angolai miniszterelnök, a MPLA Munkapárt Központi Bizottsága Politikai Bizottságá­nak tagja, a Központi Bizott­ság titkára szerdán a reggeli órákban az NDK-ban tett rö­vid munkalátogatásának befe­jeztével hazautazott. Libanonban ismét feszültté vált a helyzet. Képünk: az arabközi békefenntartó erők Szíriái pán­célosa abban a térségben, ahol kedden az összecsapásokban huszonketten életüket vesztették. ♦ MONTREAL: öt napja részleges munkabeszüntetést tart Montreal város 5200 rend­őrje. A kanadai rendőrök 1978- ra 7 százalékos, 1979-re 9 szá­zalékos béremelést követelnek. + HAMBURG: A Bonnban látogatóban lévő Simon Peresz, az ellenzéki Izraeli Munkapárt vezetője kedden este kijelen­tette: nincs kizárva, hogy az NSZK-ban találkozik Anvar Szá­dat egyiptomi államfővel. Az iz­raeli politikus a nyugatnémet tv riporterének egyik kérdésére válaszolva azt mondotta, „haj­landó találkozni az egyiptomi elnökkel". Szadat — mint isme­retes - csütörtöktől néhány na­pot tölt a Német Szövetségi Köztársaságban. A Csendes-óceán felett a légkör sűrűbb rétegeibe lépett és megsemmisült a Progressz —1, a világ első teherszállító űrhajója. Az űrhajót eleve úgy tervezték meg, hogy az ne térjen vissza a Föld légköré­be. Mint emlékezetes, a Prog­ressz—1 január 20-án indult az űrhajózás történetének újabb fejezetét megnyitó út­jára. Mintegy másfél tonna terhet és 1000 kilogramm sú­lyú üzemanyagot juttatott el a Szaljut—6 űrállomásra, amellyel január 22-én találko­zott, automatikusan összekap­csolódott. 15 napos együttes keringés után a kiürült teher­űrhajót — amelybe az űrál­----------------------*----------------------­+ LOS ANGELES: Charlton Heston amerikai filmszinésznek ítélte oda kedden az Amerikai Filmművészeti és Filmtudomá­nyi Akadémia az ez évi külön Oscar-dijat. Heston a hagyo­mányos díjkiosztó ünnepségen, április 3-án Hollywoodban ve­szi át a magas kitüntetést. Wal­ter Mirisch, a „Van, aki forrón szereti", a „West Side story", a „Hegedűs a háztetőn" című filmek gyártója szintén Oscar- dijat kapott. + JALTA: Új kisbolygót fe­deztek fel a krími asztrofizikai obszervatórium tudósai. A Nap körül elliptikus pályán keringő kisbolygót a csillagászok a Szovjetunióban 1925-ben meg­nyitott első úttörőtáborról „Ar- tyek”-nek nevezték el. lomás személyzete elhelyezte feleslegessé vált tárgyait, a lecserélt berendezéseket is, leválasztották a Szaljutról. _A visszatérés során a Progressz segítségével még további vizs­gálatokat is folytattak az atmoszféra felső rétegeiről és „több lépcsőben" vezényelték vissza a légkör sűrűbb réte­geibe. Mivel az űrhajóra ele­ve nem szereltek visszatérő be­rendezéseket, a súrlódás kö­vetkeztében az elégett. Ameny- nyiben egyes nagyobb darab­jai elviselték ezt az égést, azok az óceán néptelen vidé­kének vizébe zuhantak úgy, ahogy azt a szovjet szakértők jóelőre bejelentették. + ANKARA: A török állam­ügyész halálbüntetés kiszabását fogja kérni a titkosszolgálat volt főnöke, Sabahattin Savas- man ezredes ellen indított per­ben — jelentette az Anatolia török hírügynökség. Savasman, akit az Egyesült Államok javá­ra történt kémkedéssel vádol­nak, február 24-én felel tettei­ért a török vezérkar katonai bí­rósága előtt. A török titkosszol­gálat volt főnökét múlt év de­cember 13-án érték tetten, ami­kor bizonyos dokumentumokat adott át William Philips CIA- ügynöknek. + RÓMA: Katonai bíróság elé állítják azt a négy karabi- nierit, akik egy római katonai kórházban Herbert Kappler volt SS-tisztet, háborús bűnöst őriz­tek. Mint ismeretes, Kappler múlt év augusztusában szökött meg a börtönből és Olaszor­szágból. A római katonai ügyész most több mint ötven oldalas vádiratában a szolgálati utasí­tások megszegésével és súlyos mulasztással vádolja a négy ka- rabinierit. ♦ LISSZABON: A Portugál Kommunista Párt Központi Bi­zottsága elemezte az új kor­mány megalakulásával kiala­kult helyzetet. A Központi Bi­zottság a tanácskozáson meg­fogalmazott következtetéseit szerdán közleményben ismer­tette. A dokumentum leszöge­zi: sem a kormány összetétele, sem programja nem felel meg az ország jelenlegi politikai, gazdasági, pénzügyi és szociá­lis helyzete által támasztott kö­vetelményeknek.----------------------------*----------------------------­A Progressz—I megsemmisült Hétköznapok Fiatvárosban (I.) Torino = Fiat. Esetleg még Kossuth menedékhelye, első li­gás olasz futballcsapatok ott­hona. Valahogy ennyit tud­nak nálunk az észak-olaszor­szági metropolisról. Aligha tudott többet Torinóról az Expressz csoportja, amikor a vonat befutott a város fő- pályaudvarára. A város nem őriz titkokat. Egyenes, széles sugárútjai, ár­kádjai határozott tervező ke­zéről vallanak. Az Itáliát egye­sítő szárd királyok székvárosa nem annyira a középkori, mint a modern, ipari és ke­reskedelmi, egyszóval polgári Olaszország levegőjét áraszt­ja. A régebbi városmagot ipartelepek és az elmúlt év­tizedekben épült lakótelepek övezik. Torino és a torinóiak büszkék arra, hogy vidékük Piemonte az olasz egység, a korszerű olasz gazdaság el­ső központja, amely még ma is jelentős részét adja Itália ipari termelésének. Torino már vagy száz éve nem tényleges főváros. Pár évig volt az csupán a múlt század közepe táján, amíg át nem vette e címet Firenze, majd Róma. De egy tekintet­ben főváros maradt! Torinó­ban van Olaszország legha­talmasabb monopóliumának, a FIAT-nak székhelye. Innen „uralkodik” öt kontinens Fiat­emblémás gyárain az Agnel- li-család, amely a 168 milliárd lírás alaptőkének még mindig több, mint 50 százalékát bir­tokolja. Persze Torino nem csupán Agnelliék birtoka! Torino vö­rös város is: két éve már, hogy az olasz kommunisták és szo­cialisták több más itáliai tar­tománnyal együtt meghódí­tották az oszlopos torinói vá­rosházát. Ma csakúgy, mint az ország nagyobb felében, baloldali vezetés irányítja Piemontét és Torinót. Fiatal férfiak fogadnak a XVII. században épült barokk városházán. Könnyedségével közülük is kissé kiválik a vendéglátó — Fiorenzo Alfie- ri elvtárs. Harmincnégy éves, a polgármester első helyette­se. Szívesen beszél magáról. Több mint tíz évig pedagó­gus volt, elemi iskolában és középiskolában tanárkodott, történelem—filozófia szakos. Nyilván ezért az övé a giuntá- ban (olaszul így hívják a ta­nács vezetőségét) az ifjúság­gal, turizmussal és sporttal kapcsolatos feladatok reszort­ja is. — A baloldali helyi igaz­gatás csak a maga keretei között mozoghat, nem léphet keresztül az állami kereteken — mondja. — Szükség lenne oktatási reformra. Ezt itt mi nem tudjuk végrehajtani. így aztán a magunk módján pró­bálunk segíteni a fiatalok gondjain. Torinóban például a munkások gyerekeinek nyá­ri iskolai foglalkozásokat, nap­közi-táborokat szerveztünk. Kell ez, mert a hosszú nyári szünidő alatt a fiatalok csak az utcákon lézengenek. Az pedig nyilvánvaló, hogy a munkanélküliek nem tudják nyaralni ■ küldeni fiaikat, lá­nyaikat. Mindenképpen arra törek­szünk, hogy a meglévő lehető­ségeket kihasználva javítsuk a városi közlekedést, javítsuk a munkások szociális körülmé­nyeit. Mert Torino a munká­sok városa, ebben a több mint egymilliós metropolisban a nagyipari proletariátus van többségben. Ma már a baloldali pártok irányítják Torinót, Milánót, Fi­renzét, Bolognát, Velencét, Ró­mát és Nápolyi. A „vörös vá­rosok és tartományok” arra törekszenek, hogy a társadal­mi reformok érdekében hatá­sos nyomást gyakoroljanak a kormányra. 1976 augusztusa óta sok minden változott Olaszország­ban. A kommunisták megszi­lárdították a „vörös városok” közigazgatását, javították a szolgáltatásokat. Torinóban még a kezdeteknél tartanak, hiszen a „Fiatváros" baloldali vezetése nem tekinthet vissza olyan hagyományokra, mint a bolognai. A kétezer éves város fiatal vezetői azonban bizakodnak. Érzik, tudiák: mö­göttük áll a vár;s mur^'s- osztálya, a tudatos értelmiség, a fiatalok legjobbjai. .. (Folytatás következik) Púja Frigyes haza­érkezett Belgiumból Púja Frigyes külügyminisztert szercfán fogadta Leo Tinde- mans belga miniszterelnök. Ta­lálkozójukon kétoldalú kérdé­sekről és időszerű nemzetközi problémákról volt szó. Púja Frigyes ezután találko­zott a belga sajtó képviselői­vel és válaszolt kérdéseikre. Szerdán délelőtt folytatódtak és befejeződtek Púja Frigyes és Henri Simonét hivatalos tár­gyalásai. A tárgyaláson jelen volt Hector de Bruyne belga külkereskedelmi miniszter is. Délben Hervé Brouon, a bel­ga parlament interparlamentá­ris csoportja magyar-belga ta­gozatának elnöke ebédet adott Púja Frigyes tiszteletére. Az ebéden megjelent Ed­mond Leburton, a belga képvi­selőház elnöke, valamint szá­mos, különböző pártokhoz tar­tozó parlamenti képviselő. Po­hárköszöntők hangzottak el, amelyek nemcsak a parlamen­ti kapcsolatok fontosságát, ha­nem általában a magyar—bel­ga kapcsolatok fejlesztésének jelentőségét is hangsúlyozták. A magyar külügyminiszter belgiumi látogatásáról közös közleményt adtak ki. Púja Frigyes külügyminiszter, ak'i belga kollégája, Henri Si­monét meghívására hivatalos látogatáson Belgiumban tar­tózkodott, szerda este hazaér­kezett. Fogadására a Ferihegyi re­pülőtéren megjelent Rácz Pál külügyi államtitkár, valamint a Külügyminisztérium több veze­tő munkatársa. Ott volt Wil­fried Nartus, a Belga Királyság budapesti nagykövetségének ideiglenes ügyvivője is. Elnökválasztás Szíriában Szerdán a kora reggeli órák­ban Szíriában megkezdődtek az elnökválasztások, amelyeket - tekintettel arra, hogy az egyetlen jelölt Hafez Asszad jelenlegi államfő — népszava­zásnak nyilvánítottak. 4 millió választó jogosult szavazásra. Az alkotmányos előírásoknak megfelelően a Baath-pórt ja­vasolta és a parlament hagyta jóvá Asszad je­löltségét a következő elnöki időszakra. Az előző, 1971-es választásokon az államfő a szavazatok 99,2 százalékát sze­rezte meg, s a jelek szerint most is hasonló eredmény vár­ható. A hivatalos végered­ményt ma hozzák nyilvános­ságra. Választási láz Franciaországban Teljes hevességgel folyik Franciaországban a vita a vá­lasztási kampány legfőbb po­litikai kérdései körül - holott maga a kampány hivatalosan csak február 19-én kezdődik. A vita és a szenvedély nagyon is érthető. Franciaország há­ború utáni történetében talán legjelentősebb választási kam­pánya előtt áll. Ráadásul ma­ga a választási rendszer és a különböző politikai erők egy­más közti viszonyának bonyo­lultsága szinte naponta vet fel újabb és újabb problémákat. A pártok erőpróbája Ami a választási rendszert illeti: emlékeztetni kell arra, hogy az első fordulóban, már­cius 12-én az egyes pártok kü­lön indulnak; ekkor abszolút többség kell a győzelemhez. Egy héttel később, március 19- én a második fordulóban azok­ban a körzetekben kerül sor választásra, ahol nem született abszolút többség. Itt már a jobb- és baloldal pártjainak egymás közti szolidaritását te­szik próbára. Hiszen a második menetben a jobb- vagy balol­dali siker csak úgy lehetséges, ha az adott körzetben gyen­gébben szereplő jelölt a másik javára visszalép, és ezzel mint­egy „átadja" szavazatait. Ami a jobb- és baloldal pártjainak egymás közötti vi­szonyát illeti, azt mindkét tá­borban a későbbi szövetség lehetőségét nyitva hagyó erő-' próba jellemzi. Emlékezetes, hogy mióta a kommunisták és szocialisták között a baloldal közös programjának időszerű- sítésével kapcsolatos tárgyalá­sok megszakadtak — a KP fő célkitűzése a baloldalon belü­li erőviszonyok megváltoztatá­sa. A jelenlegi közvéleményku­tatások a két baloldali párt­nak eavüttesen 52—54 százalé­kos többséget jósolnak. Ebből 32 százalék körül van — e fel­mérések szerint — a szocialis­ták aránya. Az erőviszonyok megváltoztatásának feltétele tehát az, hogy a kommunisták az első fordulóban a jósolt 21-22 százaléknál lényegesen több szavazatot kapjanak. A KP álláspontja szerint március 12-én dől el, hogy rá lehet-e szorítani Mitterrand szocialista pártját az igazi társadalmi változások megvalósítására baloldali győzelem esetén. A baloldali többséget jóso­ló előrejelzések az utóbbi na­pokban kiélezték a vitát az esetleges baloldali kormány- többség jellegéről. A KP egy 21 tagú kormányban 7 tárcá­ra tartana igényt. A szocialis­ták szerint a megválasztott parlamenti képviselők arányát kellene figyelembe venni, mi­után ezt kedvezőbbnek ítélik a maguk számára. Ennél is lé­nyegesebb nézetkülönbség, hogy az esetleges bololdali kormány programjáról a több­ségében bízó Mitterrand sze­rint a szocialista párt elgon­dolásai, a KP véleménye sze­rint viszont a közös program alapján kell dönteni. Éles a szembenállás a má­sik táborban, a politikai jobb­oldalon is. A Giscard köztár­sasági elnök mögött felsorako­zó polgári reformpártok jelölt­jei „Unió a francia demokrá­ciáért" (UFD) elnevezésű kö­zös listán indulnak az első for­dulóban. A Giscard ellenlába­sa, Chirac által irányított gaulleisták (RPR) külön indul­nak. A jobbszárnyon is a már­cius 12-i forduló szabja majd meg a belső erőviszonyokat. És ezzel azt is, hogy egy héttel ké­sőbb milyen feltételek mellett jöhet létre szövetség a balol­dallal szemben. Elnöki dilemma A francia választások egy másik különlegessége, amely­ről az elmúlt papokban sok szó esett: a köztársasági elnök személye. Most márciusban ugyanis csak parlamentet vá­lasztanak, köztársasági elnököt nem. Az 1974-ben hét eszten­dőre megválasztott Giscard d’Estaing tehát akkor is köz- társasági elnök marad, ha a baloldal győzne a választáso­kon. Giscard kénytelen volt közölni: az alkotmány nem te­szi lehetővé a köztársasági el­nöknek, hogy baloldali győze­lem esetén megakadályozza egy szocialista—kommunista program végrehajtását. Nem elképzelhetetlen persze, hogy a köztársasági elnök ilyen kö­rülmények között lemondana hivataláról. Most, alig egy hónappal a francia választások első for­dulója előtt mindez természe­tesen csak feltételezés. Ha a közvéleménykutató intézetek statisztikái pillanatnyilag bal­oldali többséget jósolnak is — az esélyek valójában teljesen nyitottak.-i -e

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents