Dunántúli Napló, 1978. február (35. évfolyam, 32-59. szám)
1978-02-08 / 39. szám
1978. február 8., szerda Dunantnn napló 3 Pécsvázadi példa Olyannak ábrázolják a világul, amilyennek látják Hatezer kötetes könyvtár segíti a pécsváradi általános iskola diákjainak, tanárainak munkáját. Szokolai felvétele Szovjet írók Pécsett Szovjet íróvendégei voltak a hét elején a Magyar írók Szövetsége Dél-dunántúli Csoportjának. Nyikolaj Pavlovics Voronov és Elcsin Efendijev pécsi költőkkel beszélgetett a Jelenkor szerkesztőségében, majd író-olvasó találkozón vett részt a Nevelők Házában. Voronov Magnyitogorszk, az uráli vasérchegyek és erdők világának szülötte. Olyan író, Fiatal tanárok, községekben „Cl Hasa szolgálatáért** arany fokozattal Ybl Ernő ny. alezredes Katona-népművelő, nyugdíjban „Az értelmiség funkciójának még a jól képzett fiatal diplomások többsége sem ‘esz eleget falun. Már a képző intézményekben sem kapnak kellő indíttatást arra, hogy szakadatlanul növeljék képzettségüket és műveltségüket” — olvashattuk a Felsőoktatási Pedagógiai Kutatóközpont egyik', néhány éve közreadott tanulmányában. Elgondolkodtató tények A Pécsi Tanárképző Főiskolán az idei tanévben megvizsgálták a diákok művelődési szokásait, hogy lássák, milyen igényességgel kezdik majd munkájukat a pályakezdők. A vizsgálat eddigi eredményeiről dr. Bernáth József főiskolai docens a következőket mondta: — örömmel állapítottuk meg. hogy magasra értékelik a tudást diákjaink, de sajnos a tudáshoz vezető keserves utat már nem. Elterjedt a szemlélet: „Az a »jó fej«, aki sokat tud ugyan, de nem tölti idejét tanulással”. A könyvtár forgalmát áttekintve láttuk: sokat olvasnak hallgatóink, de nem tudományos műveket. A diákok 30 százaléka pedig kevesebbet olvas, mint a középiskolában! Klubunkba sem a színvonalas műsorok, hanem a rexasztal és a disco vonzza a közönséget... Elgondolkodtatóak ezek a tények, noha tudjuk: biztató, megnyugtató eredményekről is beszámolhatnánk. Mégis gond, bogy számos fiatal tanár vagy eleve alacsony szellemi igényekkel kezdi pályáját, vagy hamar feladja alkotó törekvéseit. „ „Elterjedt a falusi értelmiségiek közt a jövedelem kiegészítésként végzett paraszti munka. Ez a tevékenység tetemesen csökkenti a szakképzésre, önművelésre fordítható szabad idejüket” — írta az említett tanulmány. Önművelés Miféle szer hatásos az anyagiasság, a szellemi igénytelenség ellen? Erről a szerről sokat tudnának beszélni pl. Pécs- váradon. Itt néhány éve az általános iskola, a szakmunkás- képző, a zeneiskola tanárai összefogtak. Elhatározták, rendszeres, közös önművelésre fordítják erejüket. Ma már az „alkotókör” tagjai számtalan elsődíjas pályamunkával büszkélkedhetnek, tevékenységük híre túlnőtt Baranya megye határain. A kör munkája nem szorítkozik tanulmányok írására. Előadókat hívnak meg, vitákat, tanulmányi kirándulásokat szerveznek. Kazincbarcikán például igen magas szintű a szaktantermi oktatás: majdnem negyven pécsváradi pedagógus tehát elutazott oda tavaly tavasszal, s a kirándulás nem maradt hasznos tapasztalatok nélkül. Mind a szakiskola, mind az általános iskola hozzáfogott, hogy kifejlessze saját szaktantermi programját. Igénybe véve a diákok társadalmi munkáját, az üzemek segítségét, s minden lehetséges forrást: megötszörözték az e célra fordítható pénzüket, s ma már itt is, ott is szaktan- termekben folyik az oktatás. — Talán az idejében érkezett elismeréseknek köszönhető — mondta Kocsis József iskola- igazgató —, hogy az itteni közvélemény az alkotó-tudományos jellegű munkát éppúgy értéknek tekinti, mint azt, amelyik szemmel látható anyagi hasznot kamatozik. Követendő példák A pécsvóradi tanárok fáradozása persze kamatozik; nem kocsirmárkákban mérhető, hanem annál sokkal nagyobb értéket. Konkrét, gyakorlati kérdésekkel foglalkoznak. Az osztályfőnök gondjairól, a hátrányos helyzetű gyerekekről, a gyerekvédelemről, az oktatás korszerűsítéséről szólnak a dolgozatok. S aki írta: kipróbálhatja gyakorlatban is az elméletét. — Mikor idekerültem, igazgatóm megkérdezte: akarok-e szakdolgozatom témájával tovább foglalkozni. Meglepődtem, mert azt hittem, a vezetők nem örülnek neki, ha a beosztott „okoskodik”... Itt más a helyzet — mondta Harmath Vali tanárnő, ő a szakköröket vizsgálta pedagógiai szempontból, s hamar kiderült néhány probléma: például az, hogy kevés bennük a fizikai dolgozók gyerekeinek aránya. Javaslata alapján az iskola vezetősége órarendi változtatásokkal, a napközi nagyobb bevonásával javított a helyzeten. Kucsanda Ibolya tanárnő az úttörők közt hasonló kört szervezett, mint a felnőttek alkotó-klubja; Lászlóné Auth Mária pályamunkája alapján a veszélyeztetett helyzetben levő gyerekeken próbál segíteni, s a sort még hosszan lehetne folytatni. Bizonyára igen sok, a pécs- váradihoz hasonló példa található, amelyek arról tanúskodnak: nem szükségszerű elmerülni a napi munkában vagy leragadni az anyagiasságban, az igénytelenségben még nehéz körülmények között sem. Egyedül, persze, nehéz a harc, de ha már egy közösség vívja — mint láttuk: van rá esély ... Szunyogh Szabolcs Több mint másfél évtizeden át a pécsi Fegyveres Erők Klubjának volt a parancsnoka. Jó huszonnyolc évig dolgozott a közművelődésben a hadseregen belül és természetesen közöttünk is: a város kulturális életében. A különböző közéleti fórumokon is ott láttuk, ahol okos szóval, javaslattal segíthette az előbbrehaladást. Legutóbb akkor írtunk róla, amikor a művelődési minisztertől átvette a „Kiváló népművelő" kitüntetést. Fáradhatatlan energiával dolgozott. Amikor a betegség egy-egy időre legyűrte, visszatérve újult erővel látott munkához. Most hosszabb kórházi ápolás után fölépülve, végül is elöljárói a nyugdíjazását javasolták. Búcsúzóul a honvédelmi miniszter „A haza szolgálatáért" kitüntetés arany fokozatával ismerte el csaknem háromévtizedes munkássága érdemeit. Otthon látogattam meg. Jólesett föleleveníteni az elmúlt évek sok közös emlékét. Különösen azt, amit a legnagyobb eredménynek tart eddigi munkásságában: a klub, az egykori „Nemzeti Casino" épület újjáépítésének kezdeményezését, a rekonstrukció sokféle összehangoló munkásságát, majd 1973-tól az itt meginduló belső élet szervezését. A klub épp úgy középpontja lett a hivatásos állomány művelődésének, szórakozásának, mint a lakosság honvédelmi nevelésének vagy a város nagyobD rendezvényeinek. Jelenleg is hat klub, számos művészeti együttes és szakkör működik az intézmény közművelődési tanácsának irányításával. A szocialista országok életét bemutató rendszeres kiállításaival az internacionalizmusra való nevelés fontos bázisa lett a Pécsi Fegyveres Erők Klubja. Ennek a szervezéséért nemrégen az Országos Béketanács „A békéért" című magas kitüntetését kapta meg a klub parancsnoka, Ybl Ernő alezredes. Csaknem egyidőben azzal, amikor az I. Bolgár Hadsereg felszabadító harcait ismertető előadásaiért átvehette a Bolgár Néphadsereg jubileumi emlékérmét. Politikai munkásságában szívesen emlékszik arra a megtiszteltetésre is, amikor három éve Baranya küldötteként vehetett részt az MSZMP XI. kongresszusán. Mindez ma is aktivitásra serkenti : — Életpályám, úgy érzem, nem zárult le a nyugdíjazással — mondja mély meggyőződéssel. — Tele vagyok ambícióval és tervekkel. Mindenekelőtt szeretném folytatni még 1964-ben abbahagyott levéltári kutatásaimat. A témám: eszperantisták szerepe a pécsi munkásmozgalomban. A nyugdíjas katona-népművelő csak a beosztásától, munkahelyétől búcsúzott el. Mi sem köszönünk el tőle. Csaknem három évtizedes tapasztalatait a város, a megye köz- művelődési élete aligha nélkülözhetné. W. E. aki önkéntelenül, és — ahogy ő mondja — észrevétlenül vált a szavak, a toll szerelmesévé. Az erdei séták, a zsúfolt barakklakások soknemzetiségű népével való mindennapos találkozások számára életreszó- ló élményt jelentettek, így nem csoda, ha már kilenc éves korában versíráshoz fogott. Első kritikusa, az iskola- igazgató túl szentimentálisnak találta ezeket az írásokat, és javítgatni próbált rajtuk. Vo- ronovot mindez nagyon érzékenyen érintette, s azóta vallja azt az elvet, hogy senkinek sincs joga a kritika jogán más művészi elképzeléseibe beleavatkozni. A költő, az író elidegeníthetetlen joga, hogy olyannak írja le a világot, amilyennek ő látja. Az eredetiséget, az egyéni hangot támogatja hivatali munkáján keresztül is, hiszen a Szovremennyik című irodalmi folyóirat munkatársaként gyakran kell bírálnia fiatal alkotók munkáit. Több mint húsz könyve jelent meg eddig — regények és elbeszélések — amelyekből elenyészően keveset ismerünk. Csupán a Galambvadászat című novellája jelent meg magyar nyelven. Elcsin Efendijev azerbajdzsán író, a Kaszpi-tenger egyik félszigetén fekvő Baku életének művészi interpretáto- ra. Hazája nyelvén ír, tizenhárom könyve közül azonban többet oroszra is lefordítottak. Ö maga is gyakran fordít külföldi írók, költők műveiből, a leggyakrabban török nyelv- területről, de az orosz közvetítésével japánból is. Az édesapja ugyancsak író volt, szigorú kritikus, így fia legtöbbször csak a már nyomtatásban megjelent írásait mutatta meg neki. A huszonöt éves kora után írott munkáit ismeri el „felnőtt" alkotásoknak, az előző korszakot — úgymond — írói előkészítésnek tekinti. Legfőbb ihletője az Abseron- félszigetet benépesítő soknemzetiségű közösségek élete: a számtalan kis falu, s az olajközpont nagyváros, Baku munkásembereinek hétköznapjai. A városi témák foglalkoztatják tehát, de nem tudja — és nem is akarja — kivonni magát az ősi azerbajdzsán kultúra hatásai alól sem. Mindkét író magas társadalmi tisztséget visel. Nyikolaj Pavlovics Voronov, a Szovjet írószövetség Moszkvai Szervezetének titkára, Elcsin Efendijev pedig ugyanezt a pozíciót tölti be az Azerbajdzsán SZSZK írószervezeténél. Magyarországi — és közte a pécsi — látogatásuk minden bizonnyal elősegíti a különböző nemzetiségű, különböző anyanyelven beszélő alkotóművészek életének, munkájának — s nem utolsósorban — könyveinek megismerését. H. i. Zánkai képeslap Háromszáz baranyai pajtás az úttörővárosban Évenként hat alkalommal az ország minden részéről úttörők százai hagyják el egy hónapra iskolájuk padjait, hogy megismerkedjenek az őrsvezetői teendőkkel. Szaktárgyi foglalkozások és mozgalmi képzés keretében négy héten keresztül Zán- kán, a balatoni úttörővárosban folytatják tanulmányaikat. Az úttörőváros alapkövét 1969-ben tették le, 1971 nyarán már vidám gyermekcsoportok lepték el a Csorsza-patak mentén a természetes erdei környezetben létesülő táborokat. 1972 őszén megkezdődött az őrsvezetőképzés. 1975-ben 242 hektárnyi területen fölépült Zánka, az úttörők paradicsoma. Ma már 12 kilométer épített út, közvilágítás, önálló strand, saját vízmű, 6000 adagos konyha, 18 000 kötetes könyvtár, színházterem, múzeum, sportcsarnok, stadion segíti a tanulást, művelődést, szórakozást. Évente 25 000 úttörő fordul meg Zánkán. Január 8. és február 6. között háromszázan voltak itt Baranyából. Szinte minden iskola úttörőcsapata képviseltette magát a tanfolyamon. A sebtében kért vélemények szerint az őrsi portya, a sümegi kirándulás és a rádió gyermekkórusának hangversenye tetszett a legjobban. Mésző Zoltán Mogyorócskáról jött. Lakóhelye mindössze három házból áll, két erdészlakból, meg egy csárdából. Vajsz- lóra jár be iskolába. A bemutatkozási esten a többiek száj- tátva hallgatták az erdészgyerek beszámolóját „falujáról”.- Mi jelentette a legnagyobb élményt?- Hogy láthattam és „fogadhattam” Ali Nasszer Mohamme- det és a jemeni küldöttséget Kár, hogy nem kérhettünk tőlük autógrammot. Nagyon érdekes volt a batyuból is. — Az milyen volt? — Szülői látogatás estéjén minden őrs telerakott egy tálcát a kapott finomságokkal, s levittük az egyik terembe. Cédulán szavaztunk, melyik a legszebb tálca. A fiúk nyerték meg a versenyt. Aztán közösen megettünk mindent, és magnóra táncoltunk. Hegedűs Magdolna
