Dunántúli Napló, 1978. február (35. évfolyam, 32-59. szám)
1978-02-06 / 37. szám
Pécsett mutatják be először a rendhagyó filmet Cséplő Gyuri Schiffer Pál rejtett kamerával Gyuri pesti élményeit meséli az otthoniaknak (jobbról a harmadik) N em a fikción alapuló játékfilm — talán ezzel a cseppet sem magyaros, angolból másként nem lefordítható fogalommal határozhatnánk meg Schiffer Pál legújabb színes filmjének műfaját. A Cséplő Gyuri, melyet a X. Magyar Játékfilmszemlén, Pécsett, február 16-án láthat először a nagyközönség, rendhagyó film. Nem is any- nyira a témája miatt, hiszen a faluból városba kerülő fiú történetét, még ha cigány is, már többször feldolgozták. Maga a rendező is foglalkozott a cigánylakosság életével a Faluszéli házak és a Mit csinálnak a cigánygyerekek? című filmjeiben. Ami új benne, hogy nemcsak „ci- gányfilm", hanem kevesebb is, több is annál, hiszen általános emberi problémákat hordoz. S amitől igazán rendhagyóvá válik, az a film készítésének módszere. Cséplő Gyurit „természetes környezetében" figyelték meg, reagálását, viselkedését igyekeztek úgy megörökíteni, ahogy az a valóságban történt. A rendező és munkatársai hónapokig keresték a megfelelő személyt, míg a Zala megyei Németfaluban rábukkantak a 21 éves, írni-olvas- ni tudó, rendkívül értelmes fiatalemberre. Gyuri már régóta fel akart menni Pestre dolgozni, csak a szándék nem érett még meg. De a „filmesek” nem erőszakolták rá a döntést, Gyuri határozta el magát. — A mi szerepünk az volt, hogy a valóságos elemeket időben és térben „kamerára” szervezzük — mondja Schiffer Pál. — Gyuri természetesnek vette, hogy filmezik, bár az első napokban kicsit „szerepelt", de azután megértette, hogy saját magát kell adnia és ettől kezdve természetes viselkedésével ő alakította a filmet, s mi hagyatkoztunk rá! A filmben és a valóságban is Gyuri négy munkahelyet keres föl. A rendező előtte hetekig kóborolt a gyárak környékén, „üresben” pörgetve a kamerát. A vezetőségnek azt mondták, a munkásfelvételről készítenek filmet, s így élethűen örökíthették meg Gyuri fogadtatását, megpróbáltatásait. Gyuri öntudatlanul felülemelkedik a megaláztatásokon, vele nem lehet összeveszni, ő a „mesebeli hetedik gyerek”. — Gyuri, éppen azért, mert átlagon felüli képességekkel rendelkezik, magában hordozza a tipikus vonásokat is. Alakja, sorsa így sokkal hitelesebb, hiszen ha neki is ilyen nehézségekkel kell szembeszállnia, mit kell elviselni kevésbé tehetséges társainak ... — gondolkozik el a rendező. — Egy valamire nem számítottunk — emlékezik visz- sza az egyik izgalmas jelenetre —, Gyurinak igen hamar honvágya lett, haza akart látogatni. Ő ment, mi meg követtük. A film is itt fejeződik be különben, Pesten még nem tud nyugodtan élni, otthon meg már nem tud megmaradni. Esti iskolába jár, megbarátkozik az építőiparral, a munkásszállással, lassan új barátokra is talál a fővárosban ... A forgatás alatt Gyuri saját szavait, gondolatait mondja, csillaghegyi téglagyár melletti kolóniáról így összegzi véleményét: „Ugyanolyan szegénységben laknak, amint én lakom otthon Németfalun. Hát mondjuk ugyanazt a viseletét tartsák itt is, azt a cigánymódot. Elsőbe azt hittem, hogy valami cigányok laknak itt, mikor idejöttem, de hát mégis kisült, hogy magyarok laknak itt, nem cigányok.” B. A. Két hét alatt tizenöt haláleset... Megégett emberek a Honvéd Kórházban ■ Ki gyártsa a bőrpótlót? ■ A pécsiek maguk állítják e/ő, de szívesen átengednék A grafikon meredeken emelkedik; egyre több az égési sérültek száma. A közelmúltban a televízió több ízben is foglalkozott e témába vágó gondokkal, köztük a Phylaxia és a Humán Intézet vitájával, melynek lényege: ki gyártsa a gyógyításhoz szinte nélkülözhetetlen xenograftot, „bőrpótló” anyagot? A riport talán megmozgatja a két cég felügyeleti szervét, a MÉM-et és az Egészségügyi Minisztériumot, s rövidesen a kórházak égési osztályai korlátlan mennyiségben vásárolhatnak ebből a gyógyászati segédanyagból, sőt mi több, még jól jövedelmező exportra is vállalkozhatunk. Bővítik a kórházat Köztudott: a Dél-Dunántúl égési sérültieinek gyógyintézete, a Pécsi Honvéd Kórház, Tolna, Somogy és Baranya tartozik hozzájuk. A terület nagy, a betegek száma egyre nő. Olyannyira, hogy az égés-traumatológiai osztály — mint azt dr. Lux Ottó főorvos említette — kinőtte a falakat, s rövidesen megkezdik a kórház bővítését. Szinte naponta érkezik olyan megégett ember, aki benzinnel, nitro-hígítóval próbálta a kályhában senyvedő tüzet éleszteni. Országos adat: ez év január közepéig 15-en vesztették életüket lakástűz miatt. Azt a fiatalembert meg, aki szilveszter éjjelén a kertvégi tábortüzet marmonkannából próbálta meglocsolni, nem sikerült megmenteni. A kórház égés-traumatológiai osztálya — intenzív osztály. Négy hasonló van az országban. A legsúlyosabb esetek kerülnek ide, s a gyógyulás sok mindentől függ. Az égeti felület nagyságától, mélységétől — a beteg erőnléti állapotától, életkorától. Az orvosok szerint a kritikus helyzet akkor áll elő, ha a test bőrfelületének 50—60 százaiéa tiétföi ka megég. (Jótanács: gett felületre semmiféle kulimászt, olajat ne kenjünk. Többet árt, mint használ. Az elsősegély- nyújtás legcélravezetőbb módja a seb hidegvizes hűtése.) A gyógyítást bízzuk az orvosra, aki megfelelő általános kezelés után — ha erre van szükség — a sebészkéshez nyúl, s a bőr átültetését választja. Időt kell nyernie, s ehhez bőrpótló anyagokra van szüksége. E célra megfelelően előkészített sertésbőr — a xenograft — a legjobb. A Honvéd Kórház orvosai jobb híján — saját maguk gyártják. Kétéves kapcsolatot kamatoztatnak: a pécsi húsipari vállalat készségesen szállítja a sertésbőrt, amit aztán a kórházban sebfedésre alkalmassá tesznek. E plusz munkát azonban mielőbb szeretnék befejezni, abban a reményben, hogy központilag biztosítják e bőrfedőket, a Humán Intézet és a Phylaxia vitazárója nyomán. Ugyanis eleget nem tudnak gyártani, s a készletet — a készítmény három hétig tartható el — a súlyosabb esetekre kell tartalékolniuk. Pedig a xenograft alatt a másodfokú égési seb 6—8 nap alatt begyógyul. Súlyos esetekben, aki régebben — mondjuk — féléves ápolásra szorult, az a xenog- raftos kezelés nyomán egy hónap, maximum hat hét alatt elhagyhatja a kórházat. . . A sérült utógondozása Sok gond van az égési sérültek rehabilitációjával is. Dr. Lux Ottó, az égési-részleg kollektívájának egy elképzeléséről tájékoztatott, ami remélhetőleg rövidesen valósággá válik. Olyan munka-team létrehozását tűzték ki célul, amelynek tagjai az égés-trau- rrvatológus, a belgyógyász, a pszichiáter, a bőrgyógyász és az üzemorvos, s ők együttesen döntenek a sérült utógondozásáról, munkába állításáról, jövőjéről. Hiszen a seb begyó- gyulásával az ember még nem gyógyult meg. Elő kell segíteni, hogy az egyén ismét megtalálja régi környezetét. Kozma Ferenc Török vár, középkori templom, István-korabeli kastély? Amecseknádasdi ||§ rdm^oét Idén folytatódik a feltárás Vajon mit láthatott innen Klimó püspök, amikor széttekintett birtokán? Mit pillantott meg elsőként Evlia Cselebi, a világjáró török itt, a Mecsek- nádasdot koszorúzó hegyoldalon, ahol most motorfékkel dübörögnek le a szerpentinen a Budapest felé haladó kocsik? Odalent, ahol már vége a szerpentinnek, s utolszor kell a fékre taposni az éles kanyar miatt, szemünk elé tárul a nyolc évszázados Szent István templom, melyet a Dunántúlon ritkaságszámba menő körítőfallal együtt nemrég állítottak helyre. Innen pedig már csak egy iramodás a faluszéli halászcsárda, amely hátával a Schlossbergnek, várhegynek nevezett dombnak támaszkodik. A sokat sejtető helynév a kutatók érdeklődését is felkeltette. Annál is inkább, mivel a XIII. század végi dokumentumok által már említett Castrum Nádasdot a régebbi kutatók az óbányai völgyben álló Réka várának hitték. S bár a forráskritika később rávilágított, hogy nem a Steinbergen álló Réka vár, hanem sokkal inkább a Schlossbergen megmaradt romok lehetnek a középkori nádasdi vár maradványai, ezt azonban kutatások még nem igazolták. így látott hozzá a Szent István templom feltárását követően a Schlossbergen álló romok kutatásához Sándor Mária, az Országos Műemléki Felügyelőség tudományos munkatársa, és férje Gerő Győző, aki ugyancsak régész, s a török idők szakértője. — írásos dokumentumok igazolják, hogy a Castrum Ná- dasd ezen a helyen állt — mondja Sándor Mária. — Evlia Cselebi, a híres török utazó leírásában mandula alakú várdombot említ, s ez tökéletesen illik a csárda feletti Schlossbergre. Az 1500-as évek végén kelt adóleírások, s a törököktől való visszafoglalás után a püspöki birtokot szám- bavevő Canonica Visiták is részletes útmutatással szolgálnak. Az okleveles adatok ösz- szegyűjtése után kezdtük meg a várdombon a tájékozódó jellegű ásatásokat. A kitartó munka nyomán a földdel, s erdővel borított romok közül előbukkantak egy XIV. századi nagy alapterületű, háromhajós templom maradványai. S mi öröm visszafele pörgetni a történelem kerekét, s igazolva látni a jó öreg Cselebi leírását: a régész megpillantja a templom szentélyéből Szulejmán tiszteletére kialakított dzsámi maradványait! A keresztény templom fő és mellékhajójából pedig erődöt konstruáltak a leleményes török építőmesterek... De a téli időszak alatt szünetelő ásatások még egy újabb, sokat ígérő eredményt hoztak. A XIV. századi templom szintje alatt egy annál is régebbi építmény maradványai váltak láthatóvá. Egyelőre any- nyi bizonyos, hogy a XIV. század előtt is állt itt erődítmény. Vajon itt élt-e Vasbordájú Edmund király két száműzött fia, kik I. István vendégszeretetét élvezték Magyarországon? Ez volt-e a két ikertestvér I. Endrétől kapott adománybirtokának kastélya, melyet a kódexek Terra Britannorum Na- dasth-nak hívnak? Itt született-e a két testvér egyikének, Edward-nak Margit nevű gyermeke, aki számos kaland után anyjával, az I. István közeli rokonának tulajdonított Agathá- val együtt skót partokat ért, s III. Malcolm király felesége lett? A múlt évi kutatás utolsó sokat sejtető eredménye egy XI. századból származó kőfarag- vány volt... Idén folytatódik a feltárás, amely már eddig is számottevő eredményekkel gazdagította megyénk történelmi emlékeit. S talán még kevesen tudják, kik autójukkal itt robognak el Budapest felé: a környéket q Baranya megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága múlt év végi ülésén védetté nyilvánította. Zsalakó István Érdekes lelet Óbudán Kié volt a kettős sír? Úgy tartják: népvándorlás-korabeli főemberé lehetett. Talán éppen Árpádé. Még a legtartózkodóbb vélemények is megkockáztatják: jelentős magyar történeti értéke van a honfoglaláskori sírhelyeknek. Mindez, persze, csak fel- tételezés. A tény: érdekes leletre bukkantak Óbudán. A Bécsi úton, a Volán autóbusz-végállomástól nem messze, a Selyemipari Vállalat területén január első napjaiban kövekbe ütközött a buldózer vasfoga. A fagyos földből hatalmas kőtéglalap körvonalai rajzolódtak ki. Ma már letisztítva, elkülönítve áll a lelet: az előtérben római kori koporsó (római temető terült itt el), egy kőfal, hátrább pedig az a bizonyos kettős sír. Két, egymásbafolyó kő sírhely. Óbuda zarándokhely lett ismét: szakértők és egyszerű érdeklődők kísérik figyelemmel az ásatást. Régészek, geológusok, földmunkások birkóznak az agyagos földdel. A munka ebben a szakaszában már valóságos kézi-munka: meggémberedett újakkal kapargatják a köveket, óvatosan fejtenek le minden rögöt; minél épebben kerüljenek elő a múlt emlékei. A szomszédos kis faház, a melegedő csak arra elég, hogy a munkatársak szélvédett helyen böngésszék át a térképeket, beszéljék meg a munka további menetét, törjék le az érdeklődők lelkesedését. Hiszen még semmi sem biztos, még csak a munka kezdetén vagyunk... Lent az üregben földmunkás fejti a falat, súlyosan hull alá az agyag a véső nyomán. Fölkiált: „Valamit találtam!" A lebontott föld helyén jól látható a kő fehér színe. Mi lehet az? Az itt táborozó honfoglaló elődök újabb emléke? Vagy minden eddigi feltevés elvetésének végső bizonyítéka? Kérdések, amelyek válaszához hosszú munkára, alapos tudományos vizsgálódásra, mély szakmai értékelésre van szükség. Az ásatás tovább folytatódik Óbudán...
