Dunántúli Napló, 1978. február (35. évfolyam, 32-59. szám)
1978-02-05 / 36. szám
1978. február 5., vasárnap Dunantiiii fíanin 3 Újabb tagokkal gazdagodik a Rába-Steiger család A mezőgazdaság támasza — az ipar piaca A gyógyszeripar nagy lehetőségei Pellérden épülnek családi házak az ércbányászok számára Baranya megye ötödik ötéves tervében 1680 olyan lakás építése szerepel, amivel a bányászat munkaerő-helyzetét kell javítani, lehetőséget teremtve a bányászok tartós letelepítésére. A bányászlakás-építés egyik érdekeltje a Mecseki Ércbányászati Vállalat: a tervben megállapított 520 családiház jelentős részének megépítésére ő kapott lehetőséget azzal, hogy Pécsett vagy a város közvetlen vonzáskörzetében szerezzen építési telkeket. Ennek a másik oldala az, hogy az ércbányászok többsége Pécsett akar letelepedni, vagy a város közvetlen közelében. A megyeszékhelyen azonban — az eddigi ismeretek szerint — egyedüli lehetőség a kovácstelepi Hajnalka utcában kínálkozik, de a családiházas konstrukciót telepszerű többszintesre kell módosítani, hogy minél több lakást lehessen építeni. Másik lehetőségként Pellérd kínálkozik. A Mecseki Ércbányászati Vállalat nemrégiben megállapodási kötött a pellérdi tanács végrehajtó bizottságával családi házak építésére alkalmas terület átvételéről. A megállapodás szerint a tanács családi házas elrendezéssel 62 házhelyet ad át. Mivel a terület csatornázása a telepszerű többszintes beépítésre is lehetőséget ad, 24 családi ház mellett 110—150 lakást lehet így megépíteni. A tanács biztosítja az ivóvíz- és villany-gerincvezeték, valamint a Vasút utca kivételével a lakóutak megépítését. A Mecseki Ércbányászati Vállalat az építési telkekért 1980 végéig 2 millió forintot utal át a tanács számlájára; a Szabadság utca ki nem épített szakaszán, valamint a Vasút utca teljes hosszában vizes makadám utat épít, amit a tanács lát el aszfaltburkolattal. A bányavállalat a megállapodás szerint átvállalja a pellérdi községrendezési terv költségeinek 90 százalékát, minthogy azt a zagytározó hatóságilag előírt védőövezete miatt módosítani kell. zás értékének negyven százalékát. Ez túl magas szám, ami csökkenthető. El kell érnünk, hogy javuljon az új gépekbe épített szerkezeti egységek és alkatrészek üzembiztonsága, élettartama. Meg kell valósítanunk a magasabb színvonalú üzemi karbantartást — például diagnosztikai vizsgálatokkal. Végül pedig magasabb színvonalra kell emelnünk a gépkezelők szakismeretét és csökkentenénk a gépek túlzott leterhelését. Ami a konkrét kérdést illeti. Mint mondottam, a mezőgaz- dasáq gépigényének neqyven százaléka belföldi eredetű, de a pótalkatrész igények hetven százaléka származik hazai gyártásból. Ez arra mutat, hogy a KGST-országok közötti alkatrészforgalom még nem elég fejlett. — Térjünk tálán át most a vegyiparra, ahol a helyzet nem ennyire leszült. Mégis megkérdezném: szándékozunk-e új műtrágyagyárat épiteni? — Ezt a témát sokáig vitattuk, végül is az álláspontunk az, hogy 1990-ig nem. 1985 után kerül majd sor két „régi” üzemünk, a BVK és a TVK rekonstrukcióiára, egyébként a nitrogén műtrágya igényeket — 1985-ben 2,5, 1990-ben 3 millió tonnát — hazai gyártásból és szocialista imoortból biztosítani tudjuk. A kálium műtrágyát távlatilag is a Szovjetunióból, illetve az NDK-ból hozzuk be. A foszfor műtrágya előállításához nincsenek természeti adottságaink. — Megfigyelhető, hogy újabban a vegyipar látszólag távol eső ágai (pl. a gyógyszergyárak) is élénken érdeklődnek a mezőgazdaság mint piac iránt. Mi ennek a jelenségnek a magyarázata és távlata? — Kétségtelen, hogy például a nagyüzemi állattartás fejlődése egyre bővülő, stabil piacot kínál az állatgyógyászati termékek és takarmánykiegészítők gyártása számára. A gyógyszer- ipar ennek a lehetőségnek a maximális kihasználására törekszik. Maga a tendencia azonban korántsem spontán. Mi az energiafelhasználás számunkra kedvező átalakítására törekszünk, A műtrágyagyártás például rendkívül energiaigényes. Ezzel szemben a már említett állat- gyógyászati cikkek, takarmánykiegészítők és növényvédőszerek gyártására kedvezőbbek az adottságaink. A gyógyszeripar magasfokú felkészültsége kiválóan alkalmas új szerek előállítására és kipróbálására is. A célunk tehát az, hogy exportra is előállítsunk ilyen értékes termékeket és ezzel is fedezzük műtrágya-behozatalunkat. Számokban kifejezve: előzetes elképzeléseink szerint a hazai növényvédőszer ipar termelési értéke a várható 1980. évi 8,3 milliárd forintról 1985-ig 15 milliárd forintra nő. Ebből a termelésből mintegy 4 milliárdnyi érték szocialista, 2 milliárd pedig tőkés exportra kerülhet. Földeák! Béla 40 EZER ÖLTÖNNYEL TÖBB: A Vörös Október Ruhagyár is csatlakozott a SZOT és a KISZ KB munkaverseny-felhivásához. Vállalták, hogy javítják a munka termelékenységét, minőségét,- és 1978-ban 40 ezer öltönnyel többet készítenek, mint az előző évben. A Pécsi Cipőipari Szövetkezet dolgozóinak nyolcvan százaléka női dolgozó Munkásnők Az iparban foglalkoztatottak 44,8 százaléka nő. Városokban a munkaképes korú nők 30, falun 40 százaléka nem vesz részt aktív munkában. Kutatók azt vizsgálják, mennyire lehet számítani ezekre a nőkre, lehetséges-e a következő ötéves tervben a foglalkoztatottak számának növelése a nők fokozottabb munkába lépésével? Z. F.-nénak meg kellett ígérnem, hogy nem írom ki a nevét. — Volt úgyis elég bajom az urammal azért, hogy eljöttem a városba dolgozni. Nem szeretfiém, ha még az újság is megírná. A kollégái a tsz-ben ugratták, no, mi az, nem tudod az asszonyt eltartani? De én nem törődtem velük. Fogtam magam, bejöttem ide a gyárba jelentkezni, föl is vettek. Most már havonta 2800—3000 forintot is hazaviszek. — A falujukban nem szokás, hogy állandó munkát vállaljanak? — Legfeljebb a tsz-ben. Nálunk nincs bölcsőde, vagy az iskoláskorúaknak napközi. így, amíg a gyerek kicsi, bizony otthon kell maradniok az asszonyoknak. — Nem bánta meg, hogy naponta utaznia kell, be a városba? — Már untam, hogy állandóan csak otthon legyek. Itt nagyon jól érzem magam, kulturált körülmények között dolgozom, s a kolléganők nélkül már nem is tudnék meglenni. Hiányoznának az apró kis beszélgetések, amióta nemcsak otthon vagyok, jobban törődhetek a külsőmmel is, és ez is jó érzés. Az érettségizett lányok 80 százaléka egyetemekre, főiskolákra jelentkezik, a többiek is legfeljebb egy irodáig, íróasztalig jutnak el — gondolatban. Szerencsére, ha egyelőre lassan is, de megindult egy folyamat, egyre többen vannak, akik józanul mérlegelve, szakmát tanulnak érettségi után. Mikor két éve, érettségi előtt bejelentette, nyomdász akar lenni, osztálytársai fitymáló csodálkozással néztek rá, íme, egy különc. Azóta az idő őt igazolta. — Júniusban szabadultam kéziszedőként, most 2000 forint a fizetésem — mondja Csípés Jánosné. — Volt osztálytársaim közül nagyon keveset vettek fel egyetemre, akiknek nem sikerült, csalódottan körmöl- nek valahol adminisztrátorként, 1200—1400 forintért. — Mikor határozta el, hogy nyomdász lesz? — Nem voltam jó tanuló, felsőszintű iskola szóba se jöhetett. Azt meg elképzelni se tudtam, hogy én egy íróasztal mögé üljek. A nyomdát ismerősök ajánlották, nem bántam meg, megszerettem a szakmámat. + Mustávcsics Gizella a mohácsi székgyárban egyszerre három gépen dolgozik. Amíg a marógép alá helyezett ülőlapot a gép körbeformázza, addig a másik a támla helyeit fúrja, a harmadik gép pedig a lábak helyét. A hatalmas automataberendezések a vékony, szőke, fiatal lánynak engedelmeskednek. — Gimnázium után jöttem ide dolgozni, másfél évvel ezelőtt. Élvezet ezeket a masinákat irányítani. A műhelyben a legtöbb gépet nő kezeli. Jól érzem magam. Többször hívtak már fel az irodába dolgozni, a válaszom minden esetben: nem. Nem tudom elképzelni, hogy nyolc órán keresztül egy íróasztal mögött üljek, meg aztán a pénz sem mindegy. Itt a 3000 forintot megkeresem havonta. + A Tervgazdasági Intézet kutató csoportjának véleménye, hogy a most munkába lépő fiatal nők sokkal magasabb iskolai és szakképzettséggel rendelkeznek, mint elődeik. Jóval magasabb szintű munka végzésére lesznek alkalmasak. Az ilyen szakképzett munkaerőkkel sokkal jobban meg is lehet szervezni a munkát. A ma otthonülő asszonyok tömeges munkába lépésére nem lehet számítani. Túlságosan sok kötöttség tartja őket otthon. Az viszont egyértelmű, hogy az újonnan munkát vállalók bonyolult szakmák elsajátítására is alkalmasak. Nem a mennyiség, hanem a minőség változik majd lényegesen. Sarok Zsuzsa I Drecin József, az Országos Tervhivatal elnökhelyettese fogadta a Központi Sajtószolgálat munkatársát és válaszolt a mezőgazdaság ipari hátterével kapcsolatos kérdéseire. — Milyen mértékben tudja kielégíteni ma a hazai gépipar a mezőgazdaság gépigényeit? — Néhány jellemző adat: az ötödik ötéves tervben a mező- gazdaság gépberuházása ötvenöt-ötvenhat milliárd forintot tesz ki. Ennek mintegy negyven százaléka a belföldi eredetű gép. A hatvan százalékos hányad nagyobb részét szocialista országokból hozzuk be. Az elmúlt évtizedek során kialakult már az árucsereforgalomnak az a struktúrája, amely lehetővé teszi, hogy a aépek és berendezések nagyobbik részét importból szerezzük meg. A behozatal ellenértékét részben magyar mezőgazdasági gépek és berendezések exportjával egyenlítjük ki. A magyar gépipar az úgynevezett alapgépek jelentős részét sem gyártja, elsősorban gazdaságossági okokból. Ez ugyanis, csak akkor lenne kifizetődő, ha a belföldi szükséglet többszörösét gyártanánk. Ennek külföldi értékesítésére azonban nincs reális lehetőség. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a mezőgépgyártást nem fejlesztjük. Mostani ötéves tervünkben a mezőgépgyártás nagyjából a gépipar átlagos fejlődésével megegyező ütemben (öt év alatt 35—36%-kal) fejlődik. Előreláthatólag nem lesz a gépipar átlagánál alacsonyabb a mezőaépgyártás fejlesztési üteme VI. ötéves tervünkben sem. — Mennyire kifizetődő a mezőgépgyártás, érdekük-e a vállalatoknak, hogy fejlesszenek? — A mezőgépgyártás általában nem rossz üzlet. Átlagos jövedelmezősége nem rosszabb, mint a gépipari átlag, de természetesen csak azokon a területeken, ahol megfelelően fejlett gyártmánnyal rendelkezünk és piaci, valamint technológiai felkészültségünk is megvan a gazdaságos gyártáshoz. Ehhez hozzáteszem, hogy az általunk exportált legtöbb mezőgazda- sági gép és termék export-gazdaságossága még javítható. Ennek érdekében feltétlenül előbbre kell lépnünk a műszaki fejlesztésben és a nyereség javításában eqyaránt.- A távlati koncepció megvalósítása során szándéko- zunk-e kizárólagos profilú magyar traktorgyárat épiteni? — Határozottan kijelenthetem, hogv nem szándékozunk új traktorgyárat építeni. Emlékezetes, hogy a kispesti Vörös Csillag Traktorgyár (DUTRA) megszűnt, átvette a győri Maqyar Vagon, és Gépgyár, a Rába. Uqyanez az üzem azonban ma már qyárt traktort, de más elképzelések alapján. Mivel a qyőri qyárban nagy sorozatban készülnek olyan részegységek és alkatrészek, amelyek traktor építéséhez is felhasználhatok. a Rába külföldi kooperációval viszonylag gyorsan ki tudta hozni a közben népszerűvé vált Rába-Steiger óriás traktort. Mivel ehhez megfelelő munkagépeket nem sikerült biztosítani, a Rába olyan üzem építéséhez kezdett, amely a nagy traktorhoz alkalmas munkagépeket gyárt. A Rába- Steiger qyártása folytatódik, a csalód újabb taqokkal gazdagodik, de — ismétlem — önálló traktorgyár építésére nem gondolunk. Gondjaink vannak ugyan a nyolcvan lóerő körüli univerzális traktorok beszerzésével, de bízunk benne, hogy ezt a problémát a KGST keretében meg tudjuk oldani. A legújabb esemény, hogy a Rába átvette a mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Gépgyárat is. Tudom, hogy ez a lépés az agrárszakemberek körében nagy izgalmat váltott ki. Ezért szükséges megemlíteni, hogy a Rába kötelezettséget vállalt: tovább folytatja Mosonmagyar- óvárott azoknak a mezőgazda- sági berendezéseknek a gyártását, amelyek szállítására a korábbi üzem vállalkozott.- Ismert a nyomasztó alkatrészhiány. Rá tudjuk-e birni a gépek hazai és külföldi gyártóit, hogy igényeink szerint szállítsanak alkatrészt?- A választ egy kicsit távolabbról kezdeném, mégpedig a hiány-pszichózissal. Egy vizsgálat kiderítette, hogy a harmadik és negyedik ötéves tervben az üzemek az aggodalom hatására a szükségesnél több alkatrészt készleteztek és végül ennek csak hetven-nyolc- van százalékát használták fel. Meg kell tehát szüntetnünk a hiány-pszichózist. Napjainkban az alkatrészfelhasználás eléri a gépberuháBonyolult szakmák elsajátítására is alkalmasak
