Dunántúli Napló, 1978. február (35. évfolyam, 32-59. szám)

1978-02-26 / 57. szám

1978. FEBRUÁR 26.

TÁRSADALOMPOLITIKA-ELMÉLET

DN HÉTVÉGE 5.

Életmód a szocialista társadalomban

Az alkotó ember, a kollektív-társadalmi

Az MSZMP Baranya megyei Bizottsága Oktatási Igazgatósá- ^ gának a NOSZF 60. évforduló- .j l^*T | | | ja tiszteletére rendezett tudományos ülésszakán elhangzott

Egy kérdőíves felmérés tapasztalatai Baranyában

élyiség lesz az uralkodó

Állam, ideológia és az úgynevezett pluralizmus

A Nagy Októberi Szocialista Forradalom és az azóta lezajlott szocialista forradalmak a marxista elmélet alapjainak történelmi próbáját, gyakorlati felülvizsgálását jelentették. Ez különösen érvényes a forradalom- és állam- elméletre. A szocialista forradalmakból levonható tapasztalatok alapján, ezeket szembesítve a marxista elmélettel a Német Kommunista Párt Frankfurtban megjelenő Marxistische Blätter című elméleti folyóiratában Róbert Steigerwald fontos cikket szentelt a címünkben felvetett alapfogalmak viszonyának, megvilágítva a fejlett tőkés országokban folyó konkrét ideológiai viták hátterét.

Marx és Engels a „Német ideológiában" az új társadalmi rendre vonatkozó alapeszmét az alábbiakban fogalmazták meg: „A termelés szocialista módját nem szabad pusztán abból a szempontból néznünk, hogy az egyének fizikai létének újratermelése. Hanem ez már az egyének tevékenységének meghatározott mikéntje, életük megnyilvánításának egy meghatározott mikéntje — egy meghatározott életmódjuk. Ahogyan az emberek életüket meg- nyilvánitják, olyanok ők maguk. Az tehát, hogy mik, egybevág termelésükkel, mind azzal, amit termelnek, mind pedig azzal ahogyan termelnek.”

Lenin rámutatott arra, hogy a kommunizmus célja nem kizárólag a jólét elérése, hanem azt össze kell kapcsolni mindenkinek a mindenoldalú tökéletesedésével, fejlődésével. E lenini gondolatok mór előrevetítették, hogy a szocializmus a valódi humanizmus társadalma lesz, ahol az emberiség új életformájának, életmódjának megvalósítása áll majd a középpontban. Pártunk programnyilatkozata az ezzel kapcsolatos elvi, politikai és konkrét feladatokat a következőkben jelölte meg: „El kell érni, hogy a javuló anyagi életfeltételekkel szocialista módon éljünk. Ezért egész társadalmunk fejlődésének egyik kulcskérdése és nélkülözhetetlen feltétele a tudati viszonyok ^gyorsabb, erőteljesebb változása, a szocialista erkölcs és életmód általánossá válása ...” „El kell érni, hogy a szocialista módon dolgozni, tanulni és élni szemlélet általános társadalmi norma legyen. A szocialista életmód fejlődése, a közélet és magánélet harmonikus egységét a szocialista együttélés normáinak szokássá erősödését hozza magával."

Az elmúlt évek kutatómunkájának eredményeképpen a szocialista életmód elemei, ösz- szetevői jórészt kikristályosodtak. A szocialista életmód legfőbb meghatározóinak tekinthetjük: a munka jellegét, az anyagi életszínvonal helyzetét, a szabad időt, a műveltség és kulturális színvonalat, a családi és egyéb szociális jellemzőket, a politikai, közéleti és erkölcsi viszonyokat, az urbanizáció és közlekedés színvonalát, valamint a kommunikációs ellátottság és befolyás alakulását.

A szocialista életmód szocialista értéktartalmú, értékorientó- ciójú tevékenységstruktúrát jelent, amely a szocialista társadalom meghatározott fejlettségi szintjén bontakozhat csak ki.

Ennek az új életmódnak alakulása, tartalma függ társadalmunk szocialista vonásainak további fejlődésétől. Társadalmunk szocialista jellegének erősödését pedig elsősorban az anyagi-gazdasági alapok bővülése, a szocialista termelési viszonyok fejlődése garantálja. Továbbá ahhoz, hogy az emberek életmódja szocialistává formálódjék, szükség van arra, hogy a társadalmi és egyéni tudat a korábbiaknál gyorsabban fejlődjék, — kommunista szelleművé váljék.

E gondolatokkal utalnék arra, hogy miért került a párt-, állami és társadalmi szervek munkájának objektíve középpontjába az életmód szocialistává formálása.

A Baranya megyei Pártbizottság - a feladatok minél eredményesebb számbavétele érdekében — megbízta Közvéleménykutató Csoportját azzal, hogy végezzen közvéleménykutatást a megye főbb dolgozó rétegei körében az életmód helyzetének felmérése céljából. A kérdőívek feldolgozása lehetővé tette megyénkben a dolgozók életmódját tükröző néhány fontosabb mutató ismeretét.

A kérdőíves felmérés során 1000 fős mintával dolgoztunk. 913 értékelhető kérdőívet kaptunk.

A jövedelmi viszonyok

2—4 főből áll a családok közel 70 százaléka. A leggyakoribb a 2 keresővel rendelkező családok aránya (45 százalék). A családok 66 százalékának 5000 Ft-on felüli a havi pénz- beni jövedelme. Arra a kérdésre, hogy takarékoskodik-e, a megkérdezettek 67 százaléka igennel válaszolt. A legszükségesebb háztartási gépekkel (mosógép, hűtőgép) a családok több mint 80 százaléka, rádióval és televízióval a családok 90 százaléka rendelkezik.

Arra a kérdésre, hogy hogyan él családja, 66 százalék nyilatkozott úgy, hogy elfogadhatóan, 8 százalék pedig úgy, hogy nagyon jól. A megkérdezettek 22 százalékának volt az a véleménye, hogy családja nagyon szerényen él.

Az aktív dolgozók 63 százaléka azt mondta, hogy keresetét jónak, elfogadhatónak ítéli.

A lakáshelyzet

A 913 család közül 672 (74 százalék) rendelkezik főbérleti, OTP, szövetkezeti lakással, vagy családi házzal. Munkásszálláson vagy albérletben lakik 48 fő (5 százalék), a többi 21 százalék pedig szülei, hozzátartozói főbérleti lakásában él.

Egyszobás lakásban él a megkérdezettek 23 százaléka, kétszobásban 45 százalék, a háromszobásban lakók aránya 23 százalékot tesz ki és a 4—5—6 szobás lakásban lakóké 5 százalék. Arra a kérdésre, hogy milyennek ítéli lakáskörülményeit: 44 százalék jónak, 45 százalék kielégítőnek és mintegy 11 százalék ítélte azt rossznak, tűrhetetlennek. Mintegy 10—15 százalék körül van azon családok aránya, ahol a lakással való ellátottság rossz. Ha csak a városban lakókat vesszük szemügyre, akkor ez a százalékos arány növekedni fog.

Személyi

tulajdon

Telke, üdülője, szőlője-gyü- mölcsöse van a felmérésbe bevontak 30 százalékának és ugyanannyi (30 százalék) a gépkocsitulajdonosok aránya. És ha ehhez hozzászámítjuk, hogy a

608 fő közül — akik úgy nyilatkoztak, hogy takarékoskodnak és ezt 70—75 százalék azzal a céllal teszi, hogy házat építsen, lakást vegyen, autót vásároljon, lakásfelszereltségét bővítse, stb. — akkor mindez mutatja, hogy az elkövetkező években is gyors ütemben gyarapszik majd megyénk dolgozóinak személyi- tárgyi tulajdonnal való ellátottsága. Ez növeli a még kulturáltabb életkörülményekkel rendelkező családok számát és meghatározó hatást gyakorol majd dolgozóink egész életmódjára. Jelentős mértékben fogja befolyásolni a szabadidő eltöltést pozitív, de néhány tekintetben negatív irányban is.

A munka

A megkérdezettek 70 százaléka úgy nyilatkozott, hogy a jelenlegi munkáját kívánja továbbra is végezni. Ez az arány

nem tekinthető rossznak, de a másik 30 százalék elégedetlenségére oda kell figyelni és az okokat tovább kell kutatni. Negyven százalék az. aki munkahelyén tagja a szocialista brigádnak és 29 százalék nem szocialista brigádtag, mert ahol dolgozik, ott ilyen nincsen. A megkérdezett dolgozók 60—70 százaléka munkaidejével is elégedett (a kezdés-befejezés időpontja is számukra megfelelő.) A munkához való viszony fontos mutatója a munkafegyelem. Az aktív dolgozók mintegy 20 százalékának volt az a véleménye, hogy a munkaidő-kiesésnek fő okát a munkafegyelem lazaságai képezik. A megkérdezettek 32 százaléka úgy látja, hogy az előírások figyelmen kívül hagyása gyakran oka a minőség és a hatékonyság területén lévő kieséseknek. Az aktív dolgozók 18 százaléka szerint számottevő mértékben a munka szervezetlensége oka a munkafegyelmi problémáknak.

A túlórázás általánosan elter- jedtnek tekinthető: az értékelhető választ adók fele túlórázik. A túlórázásra igennel válaszoló 312 főből 104 fő legfeljebb havi 8 órát, 86 fő 8—16 órát, 44 fő 16—24 órát, míg 78 fő havi 24 óránál többet jelölt meg. Nemcsak a túlórázók, de az egy főre jutó túlórák száma is magas: az igennel válaszoló 322 főből 122 fő havi túlóráinak száma meghaladja a 16-ot. A ténylegesen dolgozók mintegy 75 százaléka egy műszakban és csak 17 százaléka dolgozik két műszakban és 8 százaléka három műszakban.

Kedvező, hogy a megkérdezettek 83 százaléka egy órán belül éri el munkahelyét és csak 18 százaléka kényszerül több mint egyórás utazásra.

A fizetett szabadság eltöltése igen jellemző képet mutat: 59 százaléka töltötte szabadságát pihenéssel és 41 százaléka munkával. Akik dolgoztak szabadságuk alatt — 62 százalék otthon végzett munkát, 20 százalék szőlőben és kiskertben dolgozott, 18 százalék viszont mások számára végzett munkát, tehát keresetét egészítette ki. A szabadságukat pihenéssel töltők közel 50 százaléka belföldön, 20 százaléka külföldön üdült, 30 százaléka nem üdült, hanem otthont pihent. A többség (55 százalék) a szabadságot részletekben, de legalább egy hetet egyszerre, 18 százalék viszont teljesen elaprózva vette ki. Csak a megkérdezettek 27 százaléka vette ki egyszerre.

Igen nagy tehát a szabadság idejük alatt dolgozók aránya és ugyancsak nagy azoknak a száma, akik gyakorlatilag nem pihenés céljából veszik ki szabadságukat. Ügy tűnik, hogy a szabad idő alkotó és tartalmas felhasználása, amely pozitívan hatna ki a munkára, még nem valósult meg.

A közéleti tevékenység

A szocialista életmód megteremtése szempontjából nélkülözhetetlen a folyamatos és meggyőződéses politikai és közéleti aktivitás.

Politikai iskolai végzettséggel a megkérdezettek 21 százaléka rendelkezik és 15 százaléka tervezi 1977—1980 közötti időszakban ideológiai-politikai továbbképzését.

A közéleti aktivitás megnyugtatóbb képet tükröz. A megkérdezettek fele — ha leszámítjuk a túl koros dolgozókat, akkor 60 százaléka — végez társadalmi munkát. A párttagok között ez az arány 85 százalékot tesz ki. A jellemző a munkahelyen végzett társadalmi

munka: 315-en itt látnak el heti fél-egy órában ilyen tevékenységet.

265-en (29 százalék) úgy vélekedtek, hogy a szocialista

életmód fejlődésében a közösségi magatartás erősödésének lényeges szerepe van. Az elért társadalmi-közösségi színvonalra utaló tényező az is, hogy az aktív dolgozók közel fele részt kíván venni a munkahelyét érintő kérdések eldöntésében; részt kíván venni ezzel a vezetésben és természetesen a felelősség- vállalásban is.

Azok aránya, akik körében tudatosan is felismert a kollektivitás, a közéletiség szerepe, 25-30 százalékra tehető. Ezt tükrözi az is, hogy 244-en (27 százalék) úgy látják, hogy amikor az emberekről véleményt kell nyilvánítani, első helyen az áll, hogy mennyit tesz mások érdekében.

A közvéleménykutatás során nyert információk feldolgozásának folyamatában csoportunka válaszok általános összegezéséig jutott el. Ebben a szakaszban még nincs lehetőségünk ok-okozati összefüggések mélyebb feltárására, konkrétabb következtetések levonására.

Az újfajta életmód, ahol az alkotó ember, a kollektív-társadalmi személyiség lesz az uralkodó — e stratégiai feladat megvalósításában az első legfontosabb lépést, a „miből éljünk” már megtettük, ami történelmi jelentőségű tettnek számít - de napjainkban újabb emberi magasságok felé törekedve küzdenünk kell a „hogyan éljünkért”, az emberek valóban szocialista életmódjáért, ennek fokozatos térhódításáért.

Földes Andrásné,

az MSZMP Baranya megyei Bizottsága Oktatási Igazgatóságának igazgatója

Ami az állam és ideológia viszonyát illeti, az úgynevezett pluralizmus vallói azt állítják, hogy a jövő államában nem lehetséges semmilyen államideológia, ugyanúgy ahogy — szerintük — a jelenlegi tőkés viszonyok között is kérdéses ennek megléte. Állam és ideológia kapcsolatát tehát egy ideológia nélküli állam javára kell felbontani.

Miről van itt szó? Tulajdonképpen arról, hogy feláldozzák az alap és a felépítmény viszonyának marxi megoldását, s helyébe olyan államelméletet helyeznek, amely történelmietlenül az állam és az intézményes szabályok és formák tartalmatlan, elvont összegezésében merül ki. Holott a történelem bebizonyította, hogy az állam nem egyszerűen önmagában vett intézményrendszer, amelyet minden osztály különbség nélkül felhasználhat. Marx és Engels felismerték, hogy a terméktöbblet és az elsajátításáért folyó harc fejlődése alapján osztályok és osztályharc keletkezik, s ezáltal kialakul egy olyan állam, amely a társadalmi alakzatok sorrendjében tartalmilag mindig megváltozik, így a polgári tulajdonnak, a kapitalista versenynek bizonyos történelmi megjelenési formák — állam — felelnek meg. Éppen e tulajdon, e verseny, a burzsoá politikai alapjogok, a polgári demokrácia stb. jogiideológiai biztosítására. Ennek az államnak az a feladata, hogy a termelési viszony jellegét kifejező államhordozó eszméket, az e viszonyt fenntartó osztálykapcsolatokat s az ezekből levezethető jogi elképzeléseket szolgálja. Röviden: az a feladata, hogy az őt végső soron igazoló ideológiát az egyház, az iskola, a sajtó, a hadsereg, a tömegkommunikációs eszközök stb. által képviselje. Mégsem véletlen, hogy a történelmi átalakulások idején az emberi jogok, az alapvető jogok, a tulajdon és az érték kérdései nyomulnak az ideológiai harc középpontjába, hogy például a pólgári forradalmak győzelmekor új jogszabályokat (alkotmány, Napóleon-féle törvény- könyv, polgári törvénykönyv, stb.) alkottak. S nem más a helyzet a szocialista mozgalommal, a hatalomért vívott harcával és a kivívott hatalom után tanúsított magatartásával. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom, mint minden más szocialista forradalom, mégiscsak új államot, új tulajdont, új jogot alkotott, új erkölcsöt alapoz meg, röviden szólva: az uralkodó munkásosztály új ideológiáját is, amely ellen a burzsoázia politikailag és ideológiailag elkeseredetten védekezik. Ideológianélküliségről itt mégiscsak az beszélhet, aki szemet huny az osztályharcok valódi története, a tények fölött. Ez azonban éppen a munkás- mozgalom számára életveszélyes, illúzórikus álláspont.

Tehát a marxizmusnak ez a fontos alaptétele, állam és ideológia összetartozása nem azért igaz, mert Marxtól származik, hanem azért, mert helyességét a gyakorlat bizonyította be. Nem Marxnak egy tetszés szerinti megjegyzéséről van szó, hanem a társadalom és a történelem materialista felfogásának lényegéről. Igen nyomós bizonyítékokat kellene előterjeszteni, hogy a marxizmus e leglényegesebb részét feláldozzuk. Ilyen bizonyítékok azonban mindezideig nem állnak rendelkezésünkre.

•

Ami a pluralizmus fogalmáról folyó vitát illeti, Robert Steigerwald felhívja a figyelmet arra, hogy a pluralizmus tudományosan tisztázott fogalma egyáltalán nem létezik. A kifejezés, akárcsak az úgynevezett totalitariánizmusé, a huszas években bukkant fel a szovjetellenes polgári napisajtóban és később került be a „tudományos" burzsoá politikai elméletbe. A szerző fölteszi a kérdést: „De a kapitalizmusban hol van a munkás- és tőkés hatalom pluralizmusa, a hatalomnak a két ellenséges osztály közötti megosztottsága? Vagy hol létezik pluralisztikus közösségben a monopoltőke profitelve és a szocialista elsajátítási mód, amely mégis csak azt jelenti, hogy társadalmilag, nem pedig magánjellegűén sajátítják el ezentúl azt, amit társadalmilag termeltek. És hol fordult elő az, hogy a burzsoázia — mint ezt a pluralista hatalomváltozásról szóló meséjében hirdeti — hagyta, hogy a munkásosztály választás útján elmozdítsa? Például Chilében? De akkor miért veti be a NATO a nyomásnak és a zsarolásnak valamennyi formáját a kommunista választási sikerek ellen, a gazdasági bojkottól egészen a katonai fenyegetésig?"

Ha most összefüggéseiben vetjük fel az állam, az ideológia és az úgynevezett pluralizmus problematikáját a fejlett kapitalista országok eljövendő szocialista fejlődésével kapcsolatban, a Német Kommunista Párt folyóiratában a Steigerwald kifejtett álláspont a következőkben körvonalazható. A kommunisták számára a pluralizmus szó csak akkor lehetne értelmes és egyáltalán használható, ha a kifejezésen az eddigitől fogalmilag mást értenénk. Azt, — hogy a szocializmushoz vezető úton és magában a szocializmusban is a dolgozó emberek olyan különböző szervezetekben — ezek lehetnek pártok, vagy másféle szervezetek — egyesülnek, amelyek messzemenően egyetértenek a szocialista cél alapvonásai tekintetében, de a lakosság különböző rétegeit, érdekcsoportjait képviselik. Ezek között a rétegek között különbségek lehetnek nem alapvető kérdésekben, nem alapvető érdekkifejeződésekben, különböző álláspontjaik lehetnek a szocializmus melletti döntés megindoklásá- val kapcsolatban. Magától ér- tedődően a nyugatnémet kommunisták meggyőződése, hogy saját elképzeléseik, amelyek a munkásosztálynak és a többi dolgozóknak alapvető érdekeit kifejező elméletben foglaltatnak össze, gyakorolják majd a legnagyobb vonzóerőt. Ez a „pluralizmus” a szocialistabarát erők pluralizmusa lenne, következésképpen osztályelvileg más, mint a jelenlegi burzsoá.

Természetesen ez az álláspont a gyakorlatban még nem igazolt, csupán elméleti feltevés a fejlett tőkésországok viszonyaihoz igazítva. Még azt is pontosabban meg kellene fontolni, hogy egyáltalán ésszerű a pluralizmus félreérthető, ideológiailag nem egyértelmű, tudományosan egyáltalán meg nem határozható fogalmát a marxizmusban alkalmazni. (Annál is inkább, mivel van olyan megalapozott vélemény is, hogy az úgynevezett pluralizmus elterelheti a figyelmet a döntő feladatokról, a haladás fő irányairól, a társadalmi fejlődés fő mozgatóitól és megbonthatja a politikai és hatalmi központok és a dolgozók kívánatos egységét.)

Mindezektől függetlenül —• hangsúlyozza még egyszer Steigerwald — az államnak és az ideológiának, az alapnak és a felépítménynek a marxista történetszemléletben megalapozott viszonyát, ennek a viszonynak az érvényességét a gyakorlat fényesen bebizonyította. A legcsekélyebb ok sincs arra, hogy a materialista történetszemléletnek ezt az alaptételét feláldozzuk, s ezáltal magát a marxizmust is lényegében felülvizsgáljuk.

Gy. A.

ízlésesen berendezett lakás Pécsett, a huszonnégyemeletesben