Dunántúli Napló, 1978. február (35. évfolyam, 32-59. szám)
1978-02-22 / 53. szám
e DunQntmt naplft 1978. február 22., szerda A rabkísérő hegedű A Baranya megyei Levéltárban a községi iratokat kutatva jónéhány említésre méltó iratra bukkantam. Ezek közül kettő: Tengeri község 1865. évi leltárában a „fekvő javak" jegyzékének 12. tételszáma alatt 1 darab RABKf- SÉRÖ HEGEDŰ szerepel 6 forint értékben. Ugyanezen község 1878. évi leltára „szerek" fejezetének 10. tételszáma alatt 2 darab rabkísérő hegedűt találunk. Vajon mik lehettek ezek a rabokat kísérő „zeneszerszámok”, amelyek a községi fekvő javak leltárában szerepeltek? A néprajzkutatóktól kapott felvilágosítás szerint ■a rabkísérő hegedű olyan — fából készített — kaloda, amelyet a rab kísérésekor, vagy nyilvános megszégyenítésekor használtak, a kaloda kerek nyílásába beszorítva a rab nyakát. Valóban: a Magyar Értelmező Kéziszótárban a „kaloda" címszó alatt is ezt olvassuk: „olyan faalkotmány, amelynek kerek nyílásába beszorították a megszégyenítésre ítélt ember végtagjait (és nyakát)”. Az ugyanitt látható rajz bemutatja, milyen is volt ez a rabkísérő hegedű-ka loda. Elhúzták vele tehát a rab nótáját, de ettől nem kerekedett táncra, ném fakadt nótára. Egy másik említésre méltó irat: a 95/1920. számú iratból megtudjuk, hogy megyénk egy részének szerb megszállás idején Baksa községben a volt úrbéres közbirtokosság tulajdonát képező csendőrlaktanyát a hozzátartozó 1 hold kerttel együtt a szerb csendőrök vették használatba. A közbirtokosság elnöke — a •baksai körjegyzői hivatalban készült jenvzőkönyv tanúsága szerint —a laktanya és a kert évi bére fejében 5 000 koronát követelt. A szentlőrinci járási szerb főszolgabíró válasza, amelyet a baksai körjegyzőhöz intézett: „Baksa község közbir- tokossági elnökének elme állapotát kérem orvosilag megvizsgáltatni és az orvosi bizonyítványt hozzám beküldeni." — Az iratra a körjegyző ezt jegyezte fel: „Felek maguk között megegyeztek”. Vajon hogyan? Nem tudjuk, annyi azonban bizonyos, hogy nemzetközi konfliktus nem kerekedett belőle, a baksai közbirtokossági elnök elmeállapotát sem vizsgáltatták meg. Valamilyen „áron” eljuthattak a felek a békés egymás mellett élés állapotához. Dr. Török Géza megnyerni a parasztságot ■ A Nagyatádi-féle földreform a szentlőrinci járásban 2444 földigénylő közül csak 163 kérelmet elégítettek ki Tanácsköztársaság bukása után, a hatalomra került kormány megpróbálkozott az ellen- forradalmi rendszer konszolidálásával. Az ország vezetői tudták, hogy a kísérlet egyik legfontosabb kritériuma a parasztság látszólagos, időleges megnyerése. A földkérdéssel egyébként is foglalkozniuk kellett, hiszen az 1918- as polgári demokratikus átalakulás is földreformot hozott, nem beszélve arról, hogy a Tanácsköztársaság is megkísérelte a nagybirtokok szétosztását a parasztok között. A földreform elől nem lehetett elzárkózni azért sem, mert a szomszédos közép- és keleteurópai országok is reformokat hajtottak végre e kérdésben. A parasztság az 1920-as évek eleién erősen differenciált képet mutatott. Politikai törekvéseinek elsősorban a kisgazdapárt adott hangot. Megnyerésükre Rubinek Gyula földművelésügyi miniszter földreformjavaslatot készített. A javaslat parlamenti vitája előtt egy napoal azonban lemondott, átadva helyét Nagyatádi Szabó Istvánnak. A leggyengébb földekből A parlamenti vita során a nagybirtokosok részéről olyan érvek hangzottak el, mely szerint „a kisblrtok nem képes olyan mértékben munkaalkalmat nyújtani, mint a nagybirtok”, hogy „az államháztartás érdekei is a nagybirtokok fenntartását indokolják", hogy „a parasztok nemcsak rosszul gazdálkodnak, hanem önzők is, mert csak magukra gondolnak és a közérdeket egyáltalán nem veszik figyelembe”. A kisgazdapárti képviselők körében más volt a vélemény. Lovász János kisgazda örömmel üdvözölte úrnak és parasztnak őszinte kibékülését. Széchenyi Viktor szerint a parasztságot fejleszteni kell, hogy a kivesző középosztályt pótolni lehessen. A reformmal kapcsolatban szerette volna a tagosítás és a munkavédelem kérdésének megoldását is. Tasnádi Kovács József kérte a minisztert, hogy a földosztásnál gondoljon a közalkalmazottakra és az ipari munkásokra is. Az igények fölmérése Az elfogadott javaslat 1920. évi XXXVI. törvénycikként. Nagyatádi-féle földreform néven vonult be a magyar történelembe, amely a földre- éhes parasztság becsapását, félrevezetését jelentette. „Az ország 16,6 millió kát. hold területéből a reform évekig tartó lebonyolítása során 948 ezer kát. holdat vettek csupán igénybe, elsősorban a nagy- birtokosok által felajánlott területeket, melyek a nagybirtokosok leggyengébb, legrosz- szabb földjeiből kerültek ki. A földreform során nagyobb területeket juttattak a fehérterrorban résztvetteknek, vitézeknek és csendőröknek. A 411 földhözjuttatottból mezőgazdasággal foglalkozó szegényparaszt vagy földtelen csupán 301 ezer volt, akik — drága megváltás fejében — mindössze 305 ezer kát. hold földhöz jutottak, vagyis eleve élet- képtelen, a megváltási költségekkel agyonterhelt 1—1,5 kát. holdas parcellácskákat kapta k.” 1923 végére a földbirtokreform Baranya megyében az első szakaszán túljutott. A ba- ranyavári járásban 1,75 kát. hold, a hegyháti járásban 1,19 kát. hold, a pécsvóradi járásban 1,50 kát. hold, a mohácsi járásban 1,61 kát. hold jutott átlagosan egy igénylőre. A pécsi és a siklósi járás összesítő adatai jelenleg nem állnak rendelkezésünkre. Tehát Baranyában egy földigénylőre átlagosan 1,66 kát. hold területet számolhatunk. Bár a reform 1920 végén életbe lépett, csak 1922 elején kezdték meg az igények fölmérését. A szentlőrinci járás (1950. június 1-től pécsi járás) 72 községe közül csak 46 helységben születtek földigénylési kérelmek. Még megdöbbentőbbé teszi ezt a tényt, hogy csak tíz község kérelmezőit bírálták el pozitívan. Tehát a járás községeinek számát figyelembe véve, csak 1/7 részében „osztottak” földet. Kik kapták meg a kijelölt területeket? A hadiözvegyek, a hadiárvák, a Vitézi Székek, a törpebirtokosok, néhány közalkalmazott és kisiparos. Vizsgáljuk meg, hogy a járás területén mekkora föld jutott egy kérelmezőre. A 2444 igénylőre összesen 11461 kát. hold nagyságú volt az a terület, ami a megváltás tárgyát képezte. Az igénylők és a megváltás tárgyát képező terület nagyságát figyelembe véve személyenként 4,68 kát. hold nagyságú föld jutott volna. Az adatok ismeretében már ezt az arányt is megfelelőnek ítéljük. De nem így történt. Baranyavármegye Köz- igazgatási Bizottságának gazdasági albizottsága, illetve az Országos Földbirtokrendező Bíróság megvizsgálva a két és félezer igénylő anyagi és szociális helyzetét, csak 163 kérelem kielégítését tartotta indokoltnak. Az igénylők számának ily nagymérvű csökkentésével párhuzamosan redukálták a kiosztandó terület nagyságát is, így csak 358 kát. hold mennyiségű földet osztottak el. Láthatjuk, hogy az igénylők számát 6,5°/n-ra, a kiosztandó terület nagyságát pedig 3,1%-ra csökkentették. Iqy a járásban egyénenként átlagosan 1,92 kát. hold nagyságú területet „osztottak”. Ez a parcella a megye összes járásában felosztott földekkel összehasonlítva még így is a legmagasabb volt. Csőddel végződött A Naavatádi-féle földreform telies csőddel véaződött. Lefolyását a szentlőrinci járásban négy szakaszra bonthatjuk. Az első 1920 és 1922 között zajlott le. Erre az időszakra a szervezetlenség jellemző, a reformtól való idegenkedés a földtulajdonosok részéről még erősen megnyilvánult. 1922 és 1924 között teljes intenzitással indult meg a földreform munkálatainak szervezése. Át igénylők ekkor kapták a legrosszabb minőségű földeket. 1924 és 1928 között a földtulajdonosok telier „erővel” perelték vissza földjeiket. Ez különösen a naqyobb területekkel rendelkezőkre volt jellemző. így például báró Biedermann Rezső ebben az időszakban visszaperelte az előző szakaszban „osztott" földjeinek 90%-át. A negyedik szakaszban, amelyet 1928 és 1936 között határozunk meg, már nem kell erőszakosan viselkedniük a tulajdonosoknak. Egyrészt az állam is segítette tevékenységüket, másrészt a parasztok is rádöbbentek az igazságra. A rossz minőségű, súlyos teherrel átadott területekkel csak veszíthettek. Erdődi Gyula levéltári munkatárs Adatok a Pedagógusok Szakszervezetének pécsi történetéhez Szellemi érdekvédelmi munka Pécs felszabadulása után hamarosan, ha nehézkesen is, de megindult az élet a hivatalokban, így a tanügyigazgatásban is. A tankerületi főigazgatóság és a tanfelügyelőség hivatali helyiségei az ún. Cseh-palotá- ban (a mai építőipari szakközépiskola épületében) voltak, amely akkor még átalakítás alatt állt. így igen sok üres helyiség volt benne. Alkalmas arra, hogy pedagógus szervezeteknek otthont adjon. 1944. december 1944. december 22-én jöttek össze lelkes pécsi tanítók és tanárok, hogy megalakítsák a Pedagógusok Szabad Szakszervezetét tankerületi szinten. A jogilag ekkor még decentralizált tanügyigazgatásnak érdekvédelmi szempontból ez a forma felelt meg legjobban. Ideiglenes elnökké Somsich Sándor igazgatót, alelnökké Kövesi Béla tanárt választották. A szakszervezet főtitkára Tóth István dr. lett. Alakult egy gazdasági és beszerzési bizottság is, Szécsey Béla vezetésével. Az egész apparátus hivatali helyisége a Cseh-palota földszintjén volt. A január 5-én tartott közgyűlésen a főtitkár még több száz érdekvédelmi üqy elintézéséről referál. Kövesi Béla pedig bejelenti: „bár pártpolitikától mentes a szakszervezet, de már most felveszi a kapcsolatot a többi munkásszervezettel." Ebből a célból - a közben létrejött szakmaközi választmányba a pedagógus szakszervezet két delegátust küldött: Muszty Lászlót és dr. Rajczi Pétert. A szakszervezet igen aktív munkát kezdett. Természetesen elsődleges az élelembiztosítás volt. Ebből a célból a Szécsey Béla vezetésével működő gazdasági és beszerzési bizottság szövetkezeti részjegyeket bocsátott ki, és iqen széles körű beszerzési munkát végzett. A minden- naoi kenyértől kezdve minden szükséges élelmet így igyekeztek biztosítani. (Az apparátus működéséhez szükséges munkaerőt a tanfelügyelő pedagógusok biztosításával biztosította.) A gazdasáqi munka mellett azonban szinte azonnal a szorosabb értelemben vett nevelői munkával is foglalkoztak. így 1945. júniusában megrendezte a tankerületi főigazgató által szervezett átképző tanfolyamot, amelyen öt napon keresztül a koalíciós pártok képviselői politikai előadásai mellett szakmai előadásokat tartottak. Pár cím: Kövesi Béla: A szociális nevelés eszközei: Palatinszky Vilmos: Népi tehetségmentés a népiskolában, Merkte lózsel: Szociális nevelés a népiskolában, Fábián István: A politikai nevelés, Szécsey Béla: A nevelés és a politikai élet, Achátz Imre: Demokratikus magyar pedagógusok, dr. Kisbán József: Szellemi önállóságra nevelés az iskolában stb. Élelmet biztosítani Ahogy a megyében fokozatosan normalizálódik a helyzet, ott is megindul a szakszervezeti élet. így teljesen kibontakozik a Pedagógusok Szabad Szakszervezete (Pécsi Tankerület) hivatalos elnevezésű szervezet, amely ekkor még nem kapcsolódott be az országos szervezetbe, de Pécsett a többi szakszervezettel együttműködött. Az időközben Budapesten megalakuló országos hatáskörű szakszervezeti közgyűlésre majd 1945 márciusában kerül sor, és oda a pécsi szervezet 3 tagot küld. A megyében elsősorban a szellemi érdekvédelmi munka bontakozott ki. A Pedagógusok Szabad Szakszervezete Siklós Járási Bizottsága határozata szerint például minden hónap utolsó hétfőjén pedagógiai szeminárium jellegű közgyűlést tartanak. így, szeptember 4-én Kováts Menyhért tanító tartott előadást: Demokratikus nevelés az általános iskolában, Nemes Ferenc pedig: A parasztság demokratikus átnevelése címen. De a tanügyigazgatás is igénybe vette a szakszervezet munkáját. így például a tanfelügyelő a szentlőrinci járási csoporttól kér előadót, Általános emberi, nemzeti, népi elemek az iskolai nevelésben és A népiskola feladata a demokratikus állam felépítésében című előadásokra. 1945- ben — érthetően —még elsődleges volt a mindennapi élelemmel való ellátás. így nem lehet csodálni azt sem, hogy egy magasröptű pedagógiai jellegű előadás után — amikor szokás szerint feltették a kérdést, hogy kinek van hozzászólása - rövid csönd után egy érces hang megszólalt: „A krumpliosztás holnap mikor lesz?" Napirendre kerül egy új iskolarendszer is. Természetesen ez is központi témája lesz az előadásoknak, de erre már előadókat is hívnak. így például augusztus 12-én, a Nagy Lajos Gimnázium biológiai előadótermében Darvas József tartott előadást az iskolaügyi reformokról. Az előadást igen nagy vita követte. Politikai előadások 1946- ban már a szakszervezetünk az egész város kulturális életének egyik bázisa volt. Március 27. és április 15. között 24 előadásból álló sorozatot rendezett a városháza közgyűlési termében, amelyet mindig teljesen megtöltött a hallgatóság. Érdemes ezt azért is megjegyezni, mert ez volt Pécsett akkoriban a legnagyobb politikai jellegű előadássorozat. Az előadók sorában Pécs akkori vezetői is ott vannak. Abay Gyula egyetemi tanár — aki ekkor a szak- szervezet pécsi csoportjának elnöke volt - vezette be az előadásokat. Salacz Gábor egyet, tanár: A világpolitikai helyzet az első vh előtt, Krisztics Sándor egyet, tanár: Az I. világháború és a Párizs környéki békék, Lenner József: A második világháború, Záhonyi Tivadar: Háborús felelősség és bűnösség, majd: Magyarország és Csehszlovákia, Boros István dr.: Magyarország és Oroszország, Münnich Ferenc: Magyarország és Lengyelország, Csuka Zoltán: Magyarország és Jugoszlávia, Kövesi Béla: A világ gazdasági talpraállítása, Bédi Imre dr.: Magyarország és Németország, Vándor Gyula: Magyarország és Olaszország, Pusztai József: Magyarország és Románia stb. mellett A világbéke tartós biztosítása címen tartott előadást az emlékeit egy jövendő történetíró számára itt közreadó Dr. Rajczi Péter Fotó: Körtvélyesi László Boranyai tájak. Tekeres.
