Dunántúli Napló, 1978. február (35. évfolyam, 32-59. szám)
1978-02-19 / 50. szám
1978. február 19., vasárnap Diinantmt Tlaplö 3 Nyugdíjasok foglalkoztatása, műszak pótlék, kötelező munkaerő-közvetítés Dolgozhat-e a kismama? Interjú Nagy Imre munkaügyi miniszterhelyettessel Nemrég Baranyában járt Nagy Imre munkaügyi miniszterhelyettes és eszmecserét folytatott a megye párt-, állami és szakszervezeti vezetőivel. A miniszterhelyettes fogadta munkatársainkat és válaszolta Dunántúli Napló kérdéseire. A nyugdíjasok szabadabb munkavállalása — Az idei évtől még szabadabban vállalhatnak munkát a nyugdíjasok. Ezzel kapcsolatban tervez-e további intézkedéseket a munkaügyi kormányzat? — A nyugdíjasok foglalkoztatásához érdekünk fűződik. Ez ideig is százezres nagyságrendben tovább dolgoztak. Ez év január elsejével életbe lépett a SZOT határozata, mely szerint a havi 1400 forintot, az ezt követő években pedig a külön jogszabályok szerint az évenként emelt összeget meg nem haladó nyugellátást, illetve a baleseti rokkantsági nyugdíjat korlátozás nélkül folyósítani kell függetlenül attól, hogy a továbbdolgozó nyugdíjas mennyit keres. A nyugdíjasok ezenkívül a munkaidőben eltöltött időtől függően 3—12 napig terjedő pótszabadságot is kapnak. Ezen túlmenően intézkedéseket ebben az évben nem tervezünk. — A gyermekgondozási segélyen lévők munkavállalási lehetőségének biztosítása végleg lekerült a napirendről? — Szeretném hangsúlyozni, hogy a gyes bevezetését elsősorban népesedéspolitikai okok indokolták. Ezek az okok ma is fennállnak, a cél tehát változatlan. Viszont nagyon szívesen látnánk, ha a kisgyermekes anyák az egyéb lehetőségeket kihasználva vállalnák egy éven felüli, bölcsődés korú gyermekek gondozását, lehetővé téve, hogy azok szülei munkát vállalhassanak. A térítés ellenében vállalt gondozás nem számít kereső foglalkozásnak. Úgy hisszük, ez a lehetőség, csakúgy, mint a nyugdíjasoknál, segítséget nyújt abban, hogy a gyesen lévő mamák egy része munkát vállaljon. — Tavaly óta többet ér a délutáni és az éjszakai munka. Milyen változásokat hozott a műszakpótlék bevezetése? — A műszakpótlékot mind a vállalatok, mind a dolgozók kedvezően fogadták. Hatásáról ma még megalapozott, országosan összegezhető tapasztalatok nincsenek, csupán az ez irányú tendenciák érzékelhetők. Az volt a célunk, hogy egyrészt nagyobb anyagi elismerést kapjanak azok, akik több műszakban, az adott kapacitásuk nagyobb mértékű kihasználásával hozzájárulnak a társadalmi termeléshez, másrészt azzal is számoltunk, hogy ennek kapcsán valószínűleg nő majd a második és a harmadik műszakban dolgozók száma. Ösztönöz-e a bértömeg? — Egyre több vállalatnál vezették be a bértömeggazdálkodást, amely elvileg a munkaerő megtakarításra ösztönöz. Vélemények szerint ez gyakorlatilag nem következett be, ezeknél a vállalatoknál nem csökkent a létszám. — A bértömeg-gazdálkodást kiterjesztettük ebben az évben. Ez azonban nemcsak elvileg, de gyakorlatilag is a munkaerő megtakarítására ösztönöz. Az ilyen rendszerben dolgozó vállalatoknál a dolgozók száma tavaly a megelőző évhez képest másfél százalékkal csökkent. — Bevezették a kötelező munkaeröközvetítést, ugyanakkor a tanácsok kategorizálják a vállalatokat, megszabva lehetőségeiket a munkaerő lei- vételével kapcsolatban. Emellett feleslegesnek tűnik a kötelező munkaerőközvetités. — A kettőt szét kell választani. A vállalatok kategorizálása alapvetően azt a célt szolgálja, hogy a területi munka- erőforrások ismeretében tájékoztassák a vállalatokat, hogy milyen magatartást kell tanúsítaniuk a munkaerő igénybevételével kapcsolatban. Tehát valójában ezt a szerepet tölti be, mint mondjuk a közlekedésrendészetben a KRESZ. A vándormadarakat sújtó kötelező munkaerőközvetítés, amely a tanácsokra bízatott, elsősorban azt a pozíciót hivatott betölteni, hogy a munkaerőmozgás irányát befolyásolja. Érthetően sokkal nagyobb a munkaerő- mozgás, mint a létszámváltozás maga. Természetesen mindkét dolognak megvan a maga gazdasági, társadalmi szerepe, s ha ezt figyelmen kívül hagyják, akkor teljesen nyilvánvaló, hogy annak adminisztratív oldala kerül előtérbe. Azt hiszem, nem ez volt a kívánatos, ez csupán eszköz és nem cél. A pályamunkák is segítenek — Miniszterhelyettes elvtársi Hogyan értékeli a helyi szervek szerepét a foglalkoztatáspolitikában? — összességében a korábbi tapasztalatok és a mostcni eszmecsere is azt támasztja alá, hogy a megye párt- és tanácsi szervei körültekintően foglalkoznak a munkaügyi kérdésekkel. Őszintén örülhetünk annak, hogy ebbe a munkába a hivatásos apparátuson kívül úgy vonnak be társadalmi erőket, hogy azok segítséget nyújtanak a célok és feladatok helyes kijelöléséhez, a végrehajtás eszközeinek megkereséséhez. Kiemelném a megyei foglalkoztatás-politikai bizottság működését, de igen figyelemre méltónak tartom a megyét érintő, nagyon lényeges munkaügyi kérdések megoldására a válasz keresését, pályázatok kiírása útján. A beérkezett tizenhat pályázat nagy érdeklődésre tarthat számot, nyilván hasznosításukra is sor kerül. Jelentőségük netán túl is lépheti a megye határait. Miklósvári Zoltán—Nagy István A kerepes! „Szilasmenti" Mezőgazdasági Mgtsz élelmiszerfeldolgozással, gyógynövény lepárlással és illóolaj előállításával is foglalkozik. Az élelmiszerfeldolgozó üzemágban zöldségszárítmányokat, ételízesítőt és konyhakész zöldségféléket készítenek. A gyógy- és illóolaj növényfeldolgozó üzem termékeinek mintegy 70 százalékát nyugatra exportálják. A Széchenyi István Gimnáziumban is folyik a dolgozók esti oktatása. Képünkön az 1/A osztályban tart matematika órát dr. Erhardt Imre igazgató. Rang csupán? Nem. Több tudás! Érettségizett szakmunkások A növekvő feladatokkal lépést kell tartani A legszebben Ottrok István -fogalmazta meg: — Három műszakos munka mellett csak úgy lehet felnőtt fejjel tanulni, ha harmonikus családi légkör veszi körül az embert. Mikor az érettségire készültem, a feleségem sokszor fogta a kislányunkat, sétálni vitte órákig is, hogy engem ne zavarjon. Érthető, idegességemet megértéssel igyekezett levezetni. Az ő segítsége nélkül, úgy érzem, nem tudtam volna végigcsinálni. Ottrok István a Zsolnay Gyár edény-gyáregységének mázaségető kemencéjénél égető művezető. A nyolcadik osztály elvégzése után édesapja súlyos betegsége miatt nem tanult tovább. Pár évig a postánál dolgozott, hírlapkézbesítőként, ezután került a Zsolnay Gyár pirogránit üzemébe. — Lapátolással kezdődött porcelángyári pályafutásom. A harmadik nap után már emelni sem bírtam a karomat, mégis maradtam. Segédégetőként dolgoztam öt évig, az után 1973-ban végeztem a porcelán- és kerámiaégető szakmunkásképzőt. — 1974-ben már a szakmunkások szakközépiskolájába jelentkezett. — Tulajdonképpen egészségügyi okok miatt kellett könnyebb megterheléssel járó munkakört vállalni, aminek betöltéséhez feltétel az érettségi. Az osztályban huszonnégyen végeztünk, és ez a huszonnégy ember remek közösséggé kovácsolódott. Vártuk már a találkozást, segítettük egymást, nem engedtük, hogy egy is lemaradjon. — Melyik volt a legnehezebb időszak? — A harmadik év. Akkor neveztek ki művezetőnek, az új munkakör nehézségei, műszaki és emberi problémák megoldása mellett akkor már presztízsből is jobb eredmények elérésére ösztönöztem magam. Nehéz volt, de talán éppen ezért jobban tudom értékelni, amit elértem. Ottrok István tavaly szerezte meg az érettségi bizonyítványt, most ismét tanul, héthetes művezetői tanfolyamot végez Budapesten. —• Már a féléves bizonyítvány eldöntötte, hogy semmi értelme nincs egyetemre jelentkezni — mondja bere- mendi riportalanyom. — Tulajdonképpen nem is bántam. Az érettségi után néhány nappal a régi cementgyárban ta- iicskáztam. Beremenden akkoriban (1953) alig néhá- nyunknak volt középiskolai végzettsége, nem számítva persze az orvost, az állatorvost, a pedagógusokat. Talán egy hónapig kuliztam, akkoriban szép keresetnek számított, 1500 forintot vittem haza, és hát persze orromban, fülemben, tüdőmben a port. Az egyik délelőttös műszak közben behívatott a avárvezető, hogy hallja, érettségim van és talicskázok. Hát írnok lettem a művezetők mellett 1200 forintért. — Ez tehát, bizonyos rangot jelentett? — Azt, de nem szerettem. Amikor a katonaságtól leszereltem, csak egy hónapig viseltem ezt a rangot. Akkoriban indult egy két éves szakmunkás átképző tanfolyam, arra jelentkeztem, és a tmk- sokhoz kértem magam. Harminchat forintra csökkent a napi keresetem, feleségem egyáltalán nem tapsolt, hogy a kényelmes, jó helyemet otthagyom, és még kevesebb pénzt is viszek haza. Nem mondom, nem volt könnyű munka. Az amúgy is koszos, poros, meleg régi cementgyárban minden napos volt akkoriban az üzemzavar, az elméleti felkészüléshez meg alig kaptunk segítséget, könyvek nem voltak. Sokszor gondolkodtam, hogy jól csináltam-e, de, amikor a kezembe adták a lakatos szakmáról az oklevelet, azt éreztem, hogy most már bárhol megállók a lábamon, szakmával mindenütt szívesen fogadnak. Tényleg az történt, hogy válogathattam a munkahelyek között. Jól keresek, a gyerekeknek tudok segíteni a tanulásban, feleségem kollégái között — ő tanítónő — nincs kisebbségi érzésem. — Miéri nem akarja, hogy a nevét megírjam? — A műhelyek légköre nagyon furcsa ám. Elméletileg örülni kéne, elismerésnek venni, ha az újságba kerülök. Egyedül a brigád nélkül azonban nem jó, minden szót másként magyaráznak, a legközelebbi órabér emelésnél meg különösen figyelnek. Más lenne, ha az egész szocialista brigádról írna, az mindannyiunk elismerése, így azonban, pont engem kiemelni, mert érettségizett szakmunkás vagyok, nem jó. Szabó Gábor, magas, vékony fiatalember, nagyon szűkszavú. A Nagy Lajos Gimnáziumban érettségizett. — Nem érzem ugyan elveszett időnek a gimnáziumi éveket — mondja, — de ha elölről kezdhetném, inkább valamelyik szakközépiskolába jelentkeznék. Az öcsém már jobban járt, ő az érettségit és az autószerelői szakmunkásképzettséget négy év alatt szerezte meg, amiért én hat évig tanultam. — Autóvillamossági műszerész szakképzettsége van, a Volán Vállalatnál energetikusként dolgozik. Mi szükséges e munkakör betöltéséhez? — Energetikus! tanfolyamot végzek, ami felsőszintű vég- zettsének megfelelő képzést nyújt. Ma már egyre több vállalat alkalmaz gazdaságos- sági okokból energiagazdálkodáshoz értő szakembereket. A három ember, háromféleképpen lett érettségizett szakmunkás. Az okok különbözőek voltak, utólag megegyezik a véleményük: a több tudás birtokában váltak teljes értékű szakmunkásokká, olyanokká, akik a változó, egyre magasabb színvonalú feladatok elvéazésére alkalmasak. Sarok Zsuzsa Átalakul a pécsi Lenin tér Közös beruházásra készül a MÁV, a Posta és a Titán Közös beruházásra készülődik a Pécsi Postaigazgatóság, a MÁV Pécsi Igazgatósága, valamint a TITÁN Kereskedelmi Vállalat a pécsi vasútállomás közelében, a Lenin téren, a jelenlegi TITÁN-telep területén, ahol egy postahivatal, egy tartós fogyasztási cikkeket árusító üzlethelyiség, irodaház, valamint egy konyha létesül, csaknem háromszáz millió forint értékben. A tanulmányterv most készült el a MÁV Tervező Intézetben Budapesten, és elküldték a három beruházónak. Idén még meglesz szintén a MÁVTI-nál a beruházási program is és csak ennek megvitatása, jóváhagyása után dől el, hogy megvalósul-e a közös beruházás, aminek gondolatával immár három éve foglalkoznak. Az anyagi fedezet több mint hatvan százalékát a Posta vállalja. A mostani pécsi 2-es posta- hivatal szűkösen van a pályaudvaron, alig győzik a nagy mértékben meg növekedett forgalmat. Az újban levél-, ciomag- és hírlapfeldolgozót, közönségforgalmi helyiséget, valamint korszerű öltözőt, mosdót alakítanak ki az előzetes elképzelések szerint. Gépészeti újdonságai révén — felszereltségben — korszerűbbnek tűnik a szolnokinál. Egész Pécs levél- és csomagfeldolgozását itt végzik majd, és innen indul a kézbesítés is. Maximálisan gépesítenek. Az irányítószámos rendszer alapján egy korszerű területi gócot hoznak létre. A MÁV-konyhát kétezer adagosnak szánják: étkezést nem- csat a vasúti, de a postai, a TITÁN-os dolgozóknak is biztosítanak, ezen kívül jelentkezett a Baranya—Tolna megyei Tégla- és Cserépipari Vállalat is. A TITÁN tartós fogyasztási cikkeket kínáló üzletet nyit és irodaépületet épít. A kétszintes létesítmények a 100x70 méteres területen kapcsolódnak egymáshoz és a most készülő új, kilencszintes MÁV szociális épülethez is. Az IMS-szerkezetű épülettömb kivitelezése várhatóan 1981-ben kezdődik.
