Dunántúli Napló, 1978. február (35. évfolyam, 32-59. szám)
1978-02-16 / 47. szám
2 1978. február 16., csütörtök Dunántúli naplö_______________________________________________ X. magyar játékfilmszemle Hangulat a Szemle-klubban, éjszaka Mai program % Ma, 17.00 órakor mutatják be Schiffer Pál Cséplő Gyuri című játékfilm hatású dokumentumfilmjét a Petőfi moziban, 19.00 órakor pedig Gaál István Legato- ját vetítik. A Kossuth moziban 16.00 órakor a Sámán, 18.00 órakor a Küldetés és 20.00 órakor az Ékezet című filmeket láthatják. Az Ifjúsági Házban a Balázs Béla Stúdió filmjei közül 16.00 órakor a Tantörténetet, 18.30-kor a Mit látnak az iskolások? és Mihályfi László Szocto- portréját mutatják be. A Zöldségkereskedő című NSZK filmet ma a Petőfiben 21.00 órakor, a Keselyű három napját 22.00 órakor a Kossuthban és a Serpico című amerikai filmet az Ifjúsági Házban vetítik 20.30-kor. A Nyolcvan huszár című Sára Sándor- film közönség—művész találkozóját 15.00 órakor rendezik meg a tudományegyetem jogtudományi karán. A FEK-ben délelőtt zártkörű beszélgetést tartanak Stúdió *77 címmel, melyen a műhelymunka időszerű kérdéseivel foglalkoznak. Közönség—művész találkozó a POTE-n Filmregény f A Filmregény a napjainkban kialakuló, újfajta „filmstílus” jegyében készült. Dokumentumfilmes eszközökkel, módszerekkel megvalósított játékfilm, amelynek még nincsen a hagyományos értelemben vett forgató- könyve. Mindezekből következik, hogy a közönséget elsősorban a film készítésének módszere izgatja, s ez tükröződött a tegnapi közönség—művész találkozón is, melyet a POTE A kollégiumában rendeztek meg. A találkozón részt vett a film rendezője, Dárday István, a társszerző Ma mutatják be Szalai Györgyi, a technikai szakemberek, a „civil" szereplők többsége. összeállították a film alaptervét, de nem írták meg a szövegét. Jeleneteket ugyan megbeszéltek a szereplőkkel, de gyakran az egyik fél nem tudta, milyen instrukciókat kapott a másik és így a felvetett kérdések „villámcsapásként” érték és úgy válaszolt azokra, ahogy a valóságos szituációkban is csele- kedné. A film ettől vált érdekessé, izgalmassá, hitelessé. A szereplőket — különböző rétegekből — szerte az országból választották ki, és igyekeztek annak a szerencsés egybeesésnek is megfelelni, hogy a szereplők közül sokan éltek már át a saját életükben is hasonló eseményeket, mint amelyek a filmben történnek velük. Egy új film rendezöje-operatore A kép közepén Sára Sándor Sára Sándor Cséplő Gyuri, Legato „Nem hiszek a fellendülésekben és a mélypontokban” Cséplő Gyuri a neve annak a két osztályt végzett cigányfiúnak, aki otthagyja a faluszéli putrik világát, hogy Pesten próbáljon szerencsét. Schiffer Pál rendező bravúros módon kíséri végig Cséplő Gyuri útját. A filmforgatás olyan szokatlan körülményeit teremtette meg, amelyek módot adtak arra, hogy ezt az egyértelműen játékfilmnek, vagy egyértelműen dokumentumfilmnek nevezett Cséplő Gyurit végül is létrehozhassa. Valójában ugyanis semmit nem „rendezett" meg, csak megtudta mindig főhősétől, hogy mire készül, hová megy, és Andor Tamás operatőr kíséretében mindig ott voltak ezeken a helyszíneken. Látjuk, ahogy Cséplő Gyuri — két társával együtt — megérkezik a Déli pályaudvarra, ahogy különböző budapesti üzemeknél munkát keresnek, ahogy egy éjszakára szállodai szobát vesznek ki, ahogy végül is Cséplő Gyuri egyedül elhelyezkedik, ahogy munkásszálláson otthonra talál, ahogy barátokat keres, kapcsolatokat teremt. Korábban elképzelhetetlen lett volna, hogy ilyen helyzetekben a filmkamera jelenlétében valódi szereplők éljék a valódi életüket. A rendezőnek sikerült ezt elérnie, ezért olyan nehezen meghatározható e film műfaja. Az eredmény azonban lenyűgöző: kiderül, hogy nem egyszerűen „cigányfilmet” látunk, hanem — kölcsönvéve László Bencsik Sándor könyvének címét — Történelmet alulnézetben, vagy inkább Budapestet alulnézetben. Olyan szokatlan megközelítésben mutatja ez a dokumentum-játékfilm az ország fővárosát, amellyel a mozinézők aligha találkoztak. A Legatot több éves hallgatás előzte meg. Pedig a Sodrásban óta oda kell figyelnünk Caál István filmjeire. Új filmje is a jelenben játszódik. Egy fiatal házaspár vakációjának másfél napja. Gaj- zágó András orvostanhallgató — Hegedűs D. Géza játssza — és felesége Mari, amolyan szókimondó mai lány (Kovács Nóra) nyaralásuk előtt Nemesbércre mennek, hogy teljesítsék az anyai-anyósi kérést: sürgessék meg a mártírapa emléktáblájának leleplezését, így kerülnek a fiatalok közeli kapcsolatba az idős Zorkóczy- nővérekkel, akiknél annakidején bujkált András apja. A találkozások, beszélgetések során rég elfelejtett, de még most is égető titkok derülnek ki. Szerelmek, csalódások, féltékenységek. Arról nem is beszélve, hogy a fiatalok megismerhetik a halott apa emberibb, hétköznapibb arcát is. A megvénült Zorkóczy-lá- nyok annak idején szerelmesek voltak András apjába. A náluk lakó „szegény rokon”, Franciska azonban mindezt nem nézte jó szemmel, elküldte a bujkáló férfit. A sorozatos lelepleződések, az idősebbek „más világának" megsejtése közben a fiatalok — akarva-akaratlanul — átalakulnak, talán érettebbek, felnőttebbek lesznek, olyanok, akik jobban vállalják egymást. A kamera mögött Illés György állt. „Nemcsak mun- kaszeretetet, de emberséget is tanulok tőle" — nyilatkozta Gaál István hajdani főiskolai tanáráról. A film megtekintése után alighanem igazat kell adnunk a Variety kritikusának: „Büszke lehet az a nemzetközi film- fesztivál, amely bemutathatja Gaál István LEGATO-ját”. Régi beidegződés, amely romantikus alakokat idéz fel a huszár szó hallatára, s operetthősöket, mézeskalácsfigurákat juttat eszünkbe. Sára Sándor új filmjében azonban tragikus sors megtestesítői. — Miért éppen egy 1848-as huszárszázadot választott mondanivalója hordozójául Sára Sándor? — A Lengyelországból hazatérő katonák történetében — mondja a Nyolcvan huszár rendező-operatőre — elsősorban a következő problematika foglalkoztatott: sokszor alakult úgy a történelmünk, hogy nehezen, csak nagy véráldozatok árán juthattunk el a sorsdöntő tett színhelyére. Mire azonban odaértünk, a tettre már nem maradt erőnk. A filmben szereplő nyolcvan huszárnak a lengyel forradalmat kellene levernie, de ők hazajönnek Magyarországra, hogy Kossuth katonái legyenek. Alig néhányon érnek célhoz, s azoknak az erejét is felemészti a hosszú, veszélyes út.- Nemcsak gondolatilag, de a szó hagyományos értelmében is izgalmas film a Nyolcvan huszár ...- Sok szó esik arról, hogy a közönség elpártolt a magyar filmtől, mivel nem lát elég izgalmas, szórakoztató művet. A Nyolcvan huszár valóban hordoz ilyen jelleget: szökés, üldöztetés, megpróbáltatások, férfias küzdelmek szerepelnek benne, s a kaland nagy vívőerő. Vállaltuk a két elem ötvözetét, tehát nemcsak gondolatilag akartuk túlterhelni a filmet a forgatókönyvíró Csoóri Sándorral. — A Nyolcvan huszárnak ön a rendezője és az operatőre is. Mit jelentett ez munkamódszerben? — Sokáig töprengtem, hogy mindkettőt vállaljam-e, mert igen nehéznek ígérkezett, és nehéz is volt a munka, a két ember munkája. Végül is úgy döntöttem, hogy mindkettőt én csinálom, a film szituációi ugyanis erősen függtek az operatőr munkájától. — Operatőrként hogyan dolgozik más rendezőkkel?-r Szerintem a forgatókönyv a döntő, abból kell mindkét alkotónak kiindulnia. A mi generációnk együttműködését megkönnyíti, hogy közösen kezdtünk a 60-as évek elején a Balázs Béla Stúdióban, rengeteget veszekedtünk, jól megismertük egymást, ugyanakkor pedig kezdettől szerepet vállaltunk egymás filmjében. — Mindebből végül is a magyar filmművészet nagy fellendülése következett.. . — Nem hiszek a fellendülésekben és a mélypontokban. Elég egyenletesnek tartom a magyar filmművészet fejlődését. Ez lemérhető itt Pécsett is például, de még inkább a külföldi filmszemléken, ahol általában nincs miért szégyenkeznünk. Nyelvünket, irodalmunkat kevesen értik a világban, a film azonban óriási kitörési lehetőséget teremtett, és hírt visz a magyar kultúráról. Gállos Orsolya A magyar film híre külföldön Beszélgetés Mary Kuttnával Mary Kuttna, a londoni Sight and Sound, valamint a Mel- bourne-ben és Sidneyben megjelenő nagy ausztrál filmszaklap, a Cinema Papers és több más újság kritikusa, az egykori pécsváradi Kuttna vegyesbolt tulajdonosának unokája. Gyermekkorát Pesten, Pécsett és Pécsváradon töltötte, míg 1947-ben a Sidneyi Egyetemre került angol irodalom szakra. Utána meg ösztöndíjasként az oxfordi egyetemen tanult, és tizenöt éve filmújságíró Angliában. Ismeri a magyar filmet „belülről", vagyis magyar szempontból, és ismeri a külföld nézőpontjából is. Ezúttal az utóbbiról beszélgettünk vele: — Mennyit tud a nyugati világ a magyar filmről, s milyennek tartja azt? — A válaszhoz tudomásul kell venni, hogy az egész világon kettévált a film: nagy tömegeket szórakoztató tömegcikkre és művészfilmre. A tömegfilmekben most a világ- katasztrófák témája a divat és az volna a zenés látványos filmeké, a musical show-é is, ha volna elég ilyen film. A művészi rangú alkotások egy kisebb létszámú de értőbb, műveltebb közönség igényét szolgálják. Utóbbiak előtt a magyar filmművészet nagyon rangosnak tartott. — Igaz - folytatta Mary Kuttna —, hogy hasonlóan az ugyancsak tekintélyes lengyel filmhez, a magyart is egyetlen nagy egyéniségen keresztül ismerték meg. A lengyelt Andrzej Wajda, a magyart Jancsó Miklós neve fémjelzi. Jancsó világtehetség, s rajta keresztül, bár lassan, de az egész magyar filmművészet nagy figyelmet és elismerést kap odakint, és mély élményeket nyújt Újabban már Szabó István és Gaál István is ismert lett. Aztán korábban Makk Károly: Szerelem című alkotását nagyon szerették, valamint Mészáros Márta: örökbefogadás és Kézdy Kovács Zsolt: Ha megjön József című filmje váltott ki tetszést a filmértő közönség körében.- Mire kiváncsi legjobban a mostani szemlén? — Sára, Simó és Gaál István filmjeire. Persze azért mindenre, mert Angliában a keleteurópai, s ezen belül elsősorban a magyar filmek lelkes és eredményes népszerűsítője vagyok. Szeretnék minél több új magyar alkotási ajánlani odakint. Földessy Dénes Dr. Molnár Béla, a HNF Országos Tanácsának titkára Baranyában Látogatás Eg Tegnap Baranya vendége volt dr. Molnár Béla, a HNF Országos Tanácsának titkára, aki délelőtt részt vett Komlón a HNF községi vezetői háromnapos tanácskozásának megnyitóján és tájékoztatót tartott művelődéspolitikai kérdésekről. Dr. Molnár Béla délután Egerágra látogatott, hogy megismerje a körzet gazdasági, politikai tevékenységét, eredményeit és a népfrontmozgalom helyzetét, melyről Éva László, a területi pártbizottság titkára adott tájékoztatót. A beszélgetésen részt vett Brun József, a megyei párt-vb tagja, az újpetrei termelőszövetkezet elnöke, Krasznai Antal, a HNF Baranya megyei Bizottságának titkára, valamint Halas Ilona megyei titkárhelyettes, Kádár Németh Béláné, a megyei pártbizottság xmun- katársa, illetve a körzet állami, párt-, gazdasági és népfront vezetői. A 13 községben majd tízezren élnek — négy centrumközség — magyarok, németek és szerb-horvátok. Legnagyobb gazdasági egység az újpetrei tsz, tavalyi termelési értékük 350 millió forintot tett ki, ezt közel 1800 tag és alkalmazott teljesítette a növény- és az állattenyésztésben. A háztáji is 31 millió forinttal növelte a bevételeket. A területen 13 községi népfrontbizottság tevékenykedik a választások előkészítésében, a társadalmi munkák és ünnepek szervezésében, a vöröskeresztes és a véradó munkában, az Olvasó népért és a klubmozgalmakban. - A tsz meghatározó szerepe érvényesül a közművelődésben, anyagi segítségükkel a lehetőségek nagyobbak, mint az igények. ■ragon Ebben, a belső igények felkeltésében vár nagy szerep a HNF-bizottságokra, népszerűsíteni az olvasó-mozgalmat és a honismereti munkát, ápolni, megőrizni és közkinccsé tenni a nemzetiségi hagyományokat. Fejleszteni a tömegsportot, aktivizálni a bejárókat, még tartalmasabbá tenni a lakóterületi munkát — állapították meg az eszmecsere résztvevői —, hisz az eddigi szép eredményeken felül is sokkal több lehetőség rejlik a népfrontmunkában. Az egerági beszélgetés után dr. Molnár Béla elutazott megyénkből. A buszsofőr rossz napja Pórul járt egy Trabant tegnap a Széchenyi téren. Amikor a busz az Asztalos Kollégium elé ért, a sofőr még nem tudta, hogyan fog elférni a felelőtlen összevisszaságban parkoló autók között. Centiről centire ügyeskedett előre, a bajt mégsem tudta elkerülni: sárhányójával ,,meghúzta” a Trabant lökhárítóját, mert az áldozattá vált autó gazdája húsz centire állt meg a járdaszegélytől, s így kilógott a sorból. Mert a túlsó oldalon várakozó teherautó vezetője láthatólag tökéletesen megelégedett azzal, hogy ő odafért; hogy itt még más is szeretne közlekedni, esetleg autóbusszal, talán meg sem fordult a fejében. Csikorgóit a lemez, néhányon odajöttek. ,.Semmiség az egész” — jelentette ki egy szakavatott vállalati sofőr. ,,A polir majd helyrehozza” — toldotta meg egy bámészkodó. A Trabantos nem volt ott, nem tudott nyilatkozni. A buszvezető sem, neki tovább kellett mennie. De annyi bizonyos, hogy a délelőtti incidens egész napját elrontotta . .. — zs — í
