Dunántúli Napló, 1978. február (35. évfolyam, 32-59. szám)

1978-02-15 / 46. szám

e Dunantmt napló 1978. február 15., szerda Jogi tanácsadó K. B. félárva, egyetemen szeretne továbbtanulni, de időközben férj­hez fog menni. Kérdése: Jár-e és meddig az árvaellátás? Az 1975. évi II. törvény 71. §-a értelmében ha az árva ok­tatási intézmény nappali tagozatán tanul, az árvaellátás a tanulmányok tartamára, de legfeljebb a huszonötödik élet­év betöltéséig jár. Nem érinti az árvaellátásra jogosultságot, ha az árva vagy életbenmaradt szülője há­zasságot köt, vagy az árvát örökbe fogadják. Tóth L.-né lakást szeretne cse­rélni. Kérdése: a tanács mikor tagad­ja meg a cseréhez a hozzájáru­lását? A lakásügyi jogszabályok ér­telmében a lakásügyi hatóság a lakáscseréhez való hozzájáru­lást köteles megtagad­ni, ha a) a cserélő fél a lakáscse­rével a jogos lakásigénye mér­tékének felső határát megha­ladó szobaszámú lakáshoz jut­na; b) a lakáscseréhez az emlí­tett érdekeltek nem járultak hozzá; c) társbérleti lakásrész cse­réje esetén a lakásrészben tar­tósan beteg személy kerülne, illetőleg az oda beköltöző sze­mélyek száma meghaladná a lakásrésznek a jogos lakásigény mértékének alsó határa szerint megállapított befogadóképes­ségét; d) az elcserélni kívánt taná­csi bérlakásra létesített lakás- bérleti jogviszony határozott időre vagy valamely feltétel bekövetkezéséig szól; e) a felek szándéka tényle­gesen nem lakáscserére, hanem a lakásbérleti jogviszony jog­ellenes átruházására irányul. Az 1/1971. (II. 8.) ÉVM sz. rendelet 82. § (2) bekezdése szerint a lakáscseréhez való hozzájárulást a lakásügyi ha­tóság megtagadhatja, ha a) a cserélő fél a lakáscsere útján a lakásigénye mértéké­nek alsó határát meghaladó, de annak felső határát meg nem haladó — az elcserélnél nagyobb — szobaszámú lakás­hoz jutna, b) a iakáscsere folytán a bérlő és a vele együttlakó sze­mélyek lényegesen rósz- szabb lakáskörülmények kö­zé jutnának. A most említett a) pontban megjelölt esetben nem tagad­ható meg a hozzájárulás, ha a bérlő a lakásigénye mértéké­nek alsó határát meghaladó szobaszámú lakását azonos, vagy kisebb - de a lakásigénye mértékének felső határát meg nem haladó — szobaszámú la­kásra cseréli el. I A. G. az idén tölti munkaviszony­ban a 25. évet. Kérdése: mikor kell kérni a ju­talom kifizetését, és hol? A jubileumi jutalom a dol­gozót a 25, 40, 50 évi munka után illeti meg. Nyugdíjazás esetében a megszerzett 35, ille­tőleg 45 év után is. A jubileu­mi jutalom a dolgozót meg­illető járandóság és ezért külön kérelem nélkül kell a munkáltatónak kifizetnie. A ki­fizetést nem kell kérni, az hi­vatalból jár. Abban az esetben, ha a munkáltató valamilyen okból mégsem fizette volna ki, akkor a munkáltatójától kérje a kifi­zetést. Baleset- veszélyes I A Tolbuhin út 79. számú ház előtti járda olyan állapotban van, hogy talán Pécs város te­rületén ilyen több nincs. Itt parkíroznak az erre járó teher­autók, szemétszállító autók és annyira felvágják az úttestet, hogy a Kirov utcai autóbusz­ra, boltba járó lakók vagy az iskolába menő gyerekek a nagy sártól az úttesten kény­telenek közlekedni, ami bal­esetveszélyes. Kérem a magam és a Kirov utcaiak nevében a sürgős se­gítséget. Orosz István A szerkesztőség postájából S A mostani megoldás az eddigi legjobb Több mint húsz éve lakom Pécsbányatelepen és veszek részt az autóbusz-közlekedés­ben. Néhány hónapja vélemé­nyem szerint, amely azt hiszem megegyezik az itt lakók túl­nyomó többségével, sokat ja­vult a közlekedésünk. Az 50/Y járat bevezetésével csökkent a csúcsforgalom zsúfoltsága és a kevésbé terhelt időszakban jobban kihasználhatók a jár­művek. Annál nagyobb csodálkozás­sal olvastam dr. Bédi Gyula közlekedési javaslatait. Úgy látom, végig nem gondolt öt­letnek vehető az olyan javas­lat, amely a végre javult kül­telki közlekedést csökkenteni kívánja az átmenő forgalom javára. Olyan indoklás, hogy a meszes-szabolcsi és szigeti részt csak a 31-es köti össze az állomással, nem pontos, mert ott a fő vonal a 10—20­Betértem a pécsi Jókai téri fodrászüzletbe, ahol borotvál- tatni és hajat vágatni szeret­tem volna. Leültem és türelem­mel vártam soromra, azaz vár­tam volna továbbra is, há köz­be nem jön egy és más. Én kö­vetkeztem volna az egyik szé­ken, ahol egy csinos, fiatal nő szépítgette az előttem levő ven­déget. Sajnos, nem lettem a soros. Minden további magya­rázat nélkül leült az én helyem­re az üzlet egyik hosszúhajú és szakállas ifjú dolgozója. Öt vette kezelésbe a fodrásznő. A napokban fuvaroztatni sze­rettem volna. Bementem a Vo­lán szigetvári telepére, ahol azt a választ kaptam, hogy másnap reggel jöjjek be és megmondják, hogy lesz-e ko­csi vagy sem. Reggel 6 órára be is mentem. Ott másfél órát kellett várni. Az ügyfélfogadás az udvar közepén volt. A ré­szemre megnyugtató, de egy­ben furcsa volt, hogy nemcsak én voltam az, aki ott várako­zott a reggeli jó levegőn, ha­nem még sok gépkocsivezető is. Ugyanis a szigetvári telepen Felsőszentmárton községünk a vasúttól távol, fekszik (7—8 kilométerre), s e miatt vasár- és ünnepnapokon a távolabbi helységektől el van zárva. Pécs, Szigetvár, Sellye, Harkánynak ezeken a napokon való megkö­zelítése szinte lehetetlen. Gon­doljunk csak arra, hogy há­nyán szeretnék ezeken a na­pokon az éppen kórházban le­vő beteg családtagjukat meg­látogatni és hányán szeretnék as gyakori és biztos járat, amellyel a pályaudvar is jól és gyorsan megközelíthető. Mi, pécsbányaiak már több­féle megállót (Széchenyi téren 3, Bem u., Kossuth tér stb.) kipróbáltunk. Úgy látszik, a mostani megoldás az eddigi legjobb. Kétségtelen, hogy máshogyan látják a kérdést azok, akik csak kirándulni jár­nak külterületre, mint akik gyakran sötétben mennek és jönnek. Azt hiszem, aláírások gyűj­tése nélkül is sokunk nevében mondhatom, hogy ne bolygas­suk javult közlekedésünket, fő­leg ne a csökkentés irányá­ban. Dr. Konkoly Thege Aladár Szó nélkül vártam tovább. Mi­kor ezzel a belső munkatárssal is végzett, helyére leült egy másik ifjú, aki jóval később jött, mint én. Ekkor felkeltem és otthagy­tam a fodrászüzletet figyelmes és jólnevelt dolgozóival és ki­vételezett vendégeivel együtt. Ezek után jogosan merül fel az a kérdés, miért nem írják ki az ajtóra, hogy belépés csak fia­taloknak és az idősebbek ne menjenek. Botoromy János Növényvédelmi tanácsadó A rügyfakadás előtti permetezés a legfontosabb növényvédelmi tevékeny­ség. Nyugalmi időszakban a fákat olyan szerekkel védhetjük, melyek több kártevő ellen hatásosak. A télvégi lemosó permete­zéseket a metszés, fatisz­togatás után végezzük. A permetlé egyenletesen, a fa minden részét áztatás- szerűen fedje. Alma- és körtefákat pajzstetű, takácsatka, va- rasodás ellen rügyfakadás előtt NOVENDA 2 száza­lékos, vagy KREZONIT E 07—0,9 százalékos oldatá­val permetezzük. Bármely gyümölcsfára pajzstetű, atka, lisztharmat, monilia ellen rügyfakadás előtt a NEOPOL 5 százalékos ol­data alkalmazható. A NEOPOL alkalmazása előtt olvassuk el figyelmesen a csomagolóanyagon lévő használati utasítást. Őszibarackot, kajszit közvetlen rügypattanás előtt RÉZOXIKLORID 0,5— 0,6 százalékos vagy BOR- DÓILÉ 1—1,5 százalékos oldatával permetezzük. Az őszibarack rügypatta­nás után a rézre érzékeny, későn végrehajtott perme­tezés károsodást idéz elő. A BORDÓILÉ készítésé­hez rézgálicot használunk, amit előzőleg vízben fel­oldunk. A rézgálic oldat savanyú kémhatású, 1 kg rézgálic közömbösítéséhez 50—60 dkg égetett mész, vagy 1,5—1,8 kg szalonnás oltott mész szükséges. A mészoldatot mindig na­gyobb edényben készítjük elő és ebbe öntjük keve­rés közben a rézgálic- oldatot. A réz hatóanyagú sze­rek a baktériumos beteg­ségek ellen is hatásosak, azokon az őszibarack terü­leteken, ahol a fákon mézgásodás észlelhető, metszés után azonnal Réz- oxiklorid vagy bordóilé permetezése indokolt. Az előrejelzés szerint az almánál 1978-ban erősebb varasodás és atkafertőzés várható, őszibaracknál na­gyobb mérvű levélfodro- sodás, levéllyukacsosodás és baktériumos betegségek fellépésére kell számítani. Dr. Frank József Lehetne-e változtatni...? Egy kis kitérővel... a kocsiindítás az udvaron volt, illetve az elmondások szerint, van évek óta. Megragadom az alkalmat, hogy szóyá tegyem: hol van itt a feltétel, hogy a kocsivezető nyugodtan, pihenten, nem át­fagyva üljön kocsira. Akkor reggel a hőmérő higanyszála —10 fokra húzódott össze. Jó időben is kulturáltabb körül- ' mények között lehetne az ügy- félfogadás és kocsiindítás. Nem lehetne ezen változtatni? Szinyákovics Ottó Szigetvár a harkányi vagy a szigetvári fürdőt felkeresni. A megoldás kulcsa az volna, ha a Volán Vállalat mohács— siklós—harkány—Sellye—sziget­vári gyorsjáratát legalább eze­ken a napokon egy kis kitérő­vel — Felsőszentmártont érintve — közlekedtetné. Jó lenne, ha a vállalat a községi tanáccsal közösen megoldást találna problémánkra. K. J. Belépés csak fiataloknak... Pécs egyik legszebb része a Séta tér. Egy cseppet sem a szép kör­nyezetbe illő az a szemétkonténer, amely a tér alsó részének lép­csői mellett áll. Nem egyszer hatalmas szeméthalom veszi körül. Ezt a tartályt a szemben lévő gimnázium használja, de azért sok­kal jobb lenne, ha a szomszédos udvarban helyeznék el, ahol nem zavarná a tér összképét. Az illetékes válasza „Mindenütt Iskolánk útja mintegy 50 méter hosszú. Vsában évek óta salakos és szükség ese­tén salakkal újítjuk fel. Ha az eső esik, természetesen sala­kos sáros. A napközihez veze­tő útunk is hasonló. A nap­közi a régebbi elnevezésű Hi- dor település nyugati részén fekszik. A településből fekvé­sénél fogva is kiesik és ezért az 1976-ban elkészült új ren­dezési tervünk szerint, vissza­fejlesztésre van ítélve. Ennek megfelelően sem felújítási, sem beruházási munkálatokat elvégezni nem szabad, csak állagmegóvást végezhetünk. Viszont új napközi építése sze­repel a tervben az iskola alat­ti területen. Azonban az 1977- ben megépült torna- és poli­technikai terem a fejlesztési alapunkat teljes mértékben le­kötötte 1980-ig. A Baranya megyei Tanács V. B. útfelügyeletének helyi területfelelőse a múlt év októ­berében közölte velünk, hogy még 1977-ben sor kerül az úgynevezett „rázok" kiépítésé­re, többek között az említett iskolai út szakaszán is. Ez még nem készült el. Sok közsé­günkben az út ilyen irányú felújítása immár hagyomány, az, hogy a sáros községi és társközségi belső tanácsi út­jainkat szilárd burkolatúvá te­gyük. Szép példája ennek a munkának a hásságyi 800 mé­teres szakasz, a magyarsarlósi 900 méteres, a belvárdgyulai 1000, valamint 1977-ben Olasz SCtT • • • községben mintegy 250 méte­res szakasz kiképzése önkén­tes adományból, társadalmi munkával. Úgy érezzük, hogy nem helyben topogást magya­ráz az a tevékenységünk sem, hogy minden községünkben befejeztük a ravatalozók épí­tését, a járdaépítést mintegy " 8 kilométeres szakaszon, a köz- világítást korszerűsítettük és 1978-ban a 750 ezer forint felújítási összegből a helyi művelődési otthonokat kíván­juk szebbé, barátságosabbá, otthonosabbá tenni. Ezenkívül minden településen vannak autóbuszváróink, rendelkezünk férfi fodrászüzlettel, különféle intézményekkel, melyek fenn­tartásáról gondoskodunk. Tizenhat éves gyakorlatból tudom és vallom: a tanácsi munka sokirányú, sokfelé kell tekinteni. És amikor dönteni kell, szem előtt kell tartani nemcsak az iskola, hanem az egészségügy, a könyvtár, a közművelődés stb. területeit is, hogy mindenhova jusson egy kicsi. Igyekeztünk nem egy területen megállni. További feladatunk: orvosi lakás rend­be hozása, hogy orvost kap­junk, a belvárdgyulai óvoda felújítása, további útkiképzé- sek. Mind olyan feladat, mely sürgős és szükséges. De a te­herbíróképesség véges. Talán ilyen megvilágításban érték­ítéletünk is más lehet. Cséplő József vb-titkár, Olasz P«i«i külSniifi hirdetés „Egyedülálló idős nénit vagy bácsit minden igényt kielégítő komlói, gyönyörű háromszobás lakásunkba nagymamaként vagy nagypapaként várunk. Mi csak hárman vagyunk. Boldog öreg­kor jeligére a Sallai utcai hir­detőbe.” A Dunántúli Napló december 13-i számában jelent meg a hir­detés. A megadott jeligére vá­laszolva kértem a hirdetés fel­adójától, hogy fedje fel kilétét. A válaszra sok hetet kellett vár­nom, amíg levelet hozott a pos­tás — Komlóról. „Boldog öregkor jeligével nagypapát vagy nagymamát ke­resünk. Sajnos, nem sikerült ta­lálni. Sokan félreértették a hir­detésünket. Volt olyan válasz, amiben azt kérdezték, hogy mit kérünk, házat, telket vagy pénzt az eltartásért. Mi nem az anya­giak miatt kerestük a nagypa­pát vagy nagymamát. Az újság­író elvtárs talán megért ben­nünket. Ezért szeretnénk megír­ni, hogy mi indított bennünket a hirdetésre. A családunk há­rom főből áll. Van egy 8 éves kisfiúnk, sajnos több nem le­het. A feleségem nem dolgozik. Én 1972 óta Zobák-üzem bá­nyában vagyok, havi keresetem 7—8000 forint, a feleségem ezért nem dolgozik. Van egy Wart­burg személygépkocsink. Ezek után meg tetszik érteni, hogy nem az anyagi érdek indított bennünket a hirdetésre. Nagyon kérem, a nevem ne tessék le­írni, így is sokan azt hiszik, hogy meghibbantunk és nevet­nek rajtunk, mert ők nem értik meq, ők nem árván nevelked­tek. Munkásszülők gyermeke va­gyok, félárván nevelkedtem, édesapám 1944-ben meghalt, kilencen maradtunk. Nagyon so­kat nélkülöztünk, mire felnőt­tünk. Édesanyám is hamar meg­halt. 1962-ben kerültem Kom­lóra, 1968-ban megnősültem és az élet egy árva lányt hozott feleségnek. Neki még szomo­rúbb gyermekkora volt mint ne­kem, mert neki még a drága jó anyai szeretetben sem lehe­tett része. Amikor összekerül­tünk, közösen elhatároztuk, hogy ha egyszer lesz egy olyan lakásunk, ahol mindent tudunk biztosítani, amit csak egy mun­kában elfáradt, pihenésre és szeretetre vágyó néninek vagy bácsinak kell, akkor megboldo­gítjuk idős napjait. Most elérkeztünk oda, hogy Komlón, az eddig épült lakások közül a legmodernebbet kaptuk. Háromszoba összkomfortos, szé­pen berendezett lakásunk van, s ebből egy szép szoba várja azt az egyedülálló becsületes nénit vagy bácsit, aki bennün­ket gyermekeinek, gyermekün­ket unokájának tekint. Teljesen egyedülálló nénit vagy bácsit keresünk, nem olyat, akit a gyermekével él együtt és valami oknál fogva szabadulni akar­nak tőle. Sajnos jött a hirdetés­re olyan válasz is, amit a néni saját fid írt, hogy minél előbb hozzuk az édesanyját. Nagyon szomorú, de így van. Kérjük az újságíró elvtársat, hogy segítsen megtalálnunk azt az idős nénit vagy bácsit, akit keresünk. Segítségét köszönve üdvözletét küldi Komlóról az Sz.-család (teljes név és lak­cím)." Már a hirdetés is szokatlan volt. Ott találtam rá, a vegyes rovatban, ahol unatkozó autós fiatalemberek kínálják fel szol­gálataikat; feledékeny hölgyek elveszett fülbevalóikat keresik; libatömést vállalnak; valamint eltartási szerződésekre vadász­nak. Ebben a hirdetésben nem szerepelt sem az adok, sem a kapok szó. Helyettük egy, a hir­detési nyelvtől teljesen szokat­lan kifejezés, a: várunk. Hu­szonhét szó a hirdetéstenger­ben, amiben nincs üzlet, hu­szonhét szó, melegség. Hogy milyenek voltak a vála­szok, azt már tudjuk a levél- részletből. A hirdetés nem ju­tott el azokig, akiknek szánták. Valószínűleg azért, mert ezek az egyedülálló, idős emberek már nem nagyon olvassák a la­pok apróhirdetéseit. Olvassák viszont fiúk és vők, akik örömest túladnának anyóson vagy anyán. Az ismerősök megmosolyog­ják, kinevetik az Sz.-családot. Nem gonoszságból, csupán azért, mert nem értik őket. Az emberi kapcsolatok elüzietiese- désének időszakában csak meg­hibbant emberek adnak fel ef­féle hirdetést. Mert racionáli­san ez ugye, valahogy így hang­zana: „Lakásért, telekért, jára­dékért idős néni vagy bácsi gondozását vállalnánk . . ." Kedves Sz.-család! Nem tu­dok sem segítséget, sem taná­csot adni. Csak reménykedni tudok, önökkel együtt. Erdős Ákos

Next

/
Thumbnails
Contents