Dunántúli Napló, 1978. február (35. évfolyam, 32-59. szám)

1978-02-15 / 46. szám

2 1978. február 15., szerda Dunántúlt llaplö_______________________________________________ Jelenet a Magyarok cimű filmből Gazdasági megállapodást Írtak alá Domus Áruház épül Pécsett Mai program Az Amerikai cigaretta című film bemutatóját ma 17.00 órakor tart­ják a Petőfi moziban, mig a Nyolcvan huszárt 19.00 árakor láthatja itt a közönség. A Kos­suth filmszínházban 16.00 órakor a Riasztólövés, 18.00 órakor az Ok ketten, 20.00 órakor az Egy erkölcsös éjszaka kerül műsorra. Az Ifjúsági Házban 16.00 órakor a Családi tűzfészek, 18.00 órakor pedig a Tárgyilagosan és a Ze­nészek cimű Balázs Béla Stúdiós rövidfilmeket vetitik. A Kossuth moziban 22.00 órakor a Zöldség­kereskedő cimű NSZK filmet, a Petőfiben 21.00 órakor A keselyű három napja c. amerikai filmet és az Ifjúsági Házban 20.30-kor a Hajtóvadászat cimű francia fil­met mutatják be. Dárday István alkotásából, a Filmregényből a POTE-n 14.00 órakor rendeznek közönség-művész találkozót, mig a FEK-ben 10.00 órakor kerül sor A magyar film és közönsége ci­mű vitára. Gazdasági megállapodást ír­tak alá tegnap a BÚTORÉRT, a BARANYAKER és a pécsi városi tanács képviselői a Domus Áru­ház létesítéséről. A Bajcsy-Zsi- linszky út és Vasút utca sarkán lévő területen épül a 4500 négyzetméter alapterületű áru­ház 63 millió forintért. Az építési területen álló la­kóházakat még az év közepe előtt lebontják, s a BÉV is sza­baddá teszi Vasút utcai telep­helyén — amit egyébként 1979. végéig teljesen kiürít —, az épí­téshez szükséges területrészt. Az áruházat a dunaújvárosi 26- os számú Építőipari Vállalat pécsi építésvezetősége építi fel 1980 végére tervezett átadás­sal. Tegnap a tanácson folyta­tott tárgyaláson szó volt az áruházat kiszolgáló bútorraktár építéséről is. A tanács hajlik affelé, hogy az áruház mellett a Vasút utcában biztosítson te­rületet egy 3 ezer négyzetméter alapterületű raktár számára. Elképzelhető, hogy 1980-ig ez is megépül. Ma mutatják be: Amerikai cigaretta Csurka István az élet apró té- nyeinek ragyogó ismerője. Az anekdota, ez a gyakran méltat­lanul lenézett műfaj, megneme­sedik a keze alatt. Bizonyítják ezt prózai írásai, színdarabjai és — filmtörténetei. Utóbbiakból Dömölky János rendezésében — A kard cimű közös filmjük után — további együttműködésükből ismét kitűnő mai történet szüle­tett: az Amerikai cigaretta. Az ötlet maga kézenfekvőén egy­szerű. A sikerbe, ünneplésbe be­lefáradt és megcsömörlött sike­res költő lemegy „az élet sűrű­jébe". Ám igen hamar rájön arra, hogy ez korántsem olyan romantikus világ, mint ahogyan ő gondolta ... Jóllehet mind­össze annyi történik, hogy talál­kozik egy különös (legalábbis az ő számára újdonságként ha­tó) utcaseprő párral: egy öreg­asszonnyal és egy fáradt, öreg vagánnyal. A költőt Tordy Géza, a két öre­get Gobbi Hilda és Makláry Zoltán alakítja Dömölky János új filmjében. Gobbi Hilda nö­vendék kora óta a furcsa, gro­teszk és szeretetreméltó öreg­asszonyok légióját formálta meg. Apró megfigyeléseivel és humoros, szívszorító pillanatai­nak megteremtésével ígér ezút­tal is a korábbiakhoz méltó alakítást. Makláry Zoltán, a ma­gyar filmek és színházak évtize­deken át kiváló karakter színé­sze jó ideje visszavonult. Úgy hírlik, Gobbi Hildáé az érdem, rávette egy új filmszerep elját­szására ezt a nagy művészt, aki egy mindenki számára emléke­zetes színészi pálya tapaszta­lataiból leszűrve formálja meg az élete alkonyán levő öreg ut­caseprőt. Nyolcvan huszár A huszárokról mintha mos- forradalmi Magyarország hely Közönség-művész találkozó # Zsúfolásig megtelt a Pécsi Tanárkép­ző Főiskola mozi­terme, ahol teg­nap vetítették le a diákoknak Fóbri Zoltán Magyarok című filmjét. Kár, hogy a vetítés után következő közönség—mű­vész találkozót először a főisko­la aprócska klubjába akarták „belegyömöszölni”, mert a több száz érdeklődő és a film alkotói, szereplői korántsem fértek itt el és így utólag kel­lett egy nagyobb termet keres­ni ... A bevezető kérdést Bernáth László kritikus tette fel és így átsegítette a kezdeti félénksé­gen a hallgatókat. Fábri Zoltán elmondta, hogy a filmbeli tíz ember az akkori négy-öt milliós paraszti világot kívánta képvi­selni elmaradottságával, erköl­csi tisztaságával együtt. A diákoknak tetszett a film, hiszen mint azt többen is mond­ták: „még soha nem láttak eny- nyire izgalmas és tipikus filmet a magyarságról”. Felmerültek viszont vitás kér­dések is. Miért csak közvetet­ten érzékelik a háborút, a fasi- zálódást a film szereplői, s töb­ben megkérdőjelezték, vajon nem idealizált-e a magyarok egyöntetű döntése, amikor a kinti, anyagilag mindenképpen jobb megélhetést felkínáló ajánlatot elutasították? A művészek és diákok egy­aránt újabb élményekkel, érté­kes tapasztalatokkal gazdagod­tak a'vita során. tanában egyre több szó esne. A közelmúltban jelent meg Ne- meskürty István kitűnő könyve az 1848-as forradalom és sza­badságharc katonáiról. Ebben a kötetben részletesen szól azokról a magyar huszáralaku­latokról, amelyek a császári és királyi hadsereg részeként Ma­gyarországon kívül szolgáltak, de a forradalom hírére külön- külön vagy csapatostól haza­szöktek. Sára Sándor filmrendező-ope­ratőr egy ilyen huszáralakulatot választott új filmje „főszerep­lőiül". Ez a 80 huszár Galíciá­ban, a mai Lengyelországban szolgált, természetesen osztrák parancsnokság alatt, bár köz­vetlen parancsnokaik magyarok. Ez a két tiszt sokat tépelődik a zetén, de cselekvésre végül is a katonák maguk szánják rá ma­gukat. Elindulnak haza és a Kárpátok hegygerincén át, rendkívül nehéz körülmények kö­zött a császári csapatoktól ül­dözötten érkeznek a határra, ahol ismét az osztrákok egysé­gei fogadják őket. Mindössze néhányon menekülnek meg, de végül is ez az út olyan egység­gé kovácsolja a katonákat és a tiszteket, amelyek egy új Ma­gyarország ígéretét sejtetik. Rendkívül látványosan, a for­gatási körülményekben az ere­deti megpróbáltatásokat re­konstruálva dolgozta fel Sára Sándor ezt a történetet, amely­nek főbb szerepeiben Tordy Gé­zát, Dózsa Lászlót és Juhász Já­cintot láthatja a közönség. Zárszámadás a Baranyaterméknél Élelmiszer-áruházát építenek Pécsett Tavaly 22,7 millió dollár be­vételt hozott Baranya élelmi­szerexportja, amelyet 15 vál­lalat bonyolított le. Köztük az első helyet 8 milliós export- forgalmával a Baranyater- mék szerezte meg. A Mező- gazdasági Termelőszövetkeze­tek Termékforgalmi Közös Vál­lalkozása tegnap kilencedik alkalommal tartotta meg zár­számadó igazgatótanács-ülését Pécsett, a Ságvári Művelődési Házban. A 80 taggazdaságból jelen­lévő küldöttek elégedetten nyugtázták dr. Héjjá József igazgató beszámolóját. A tár­sulás, mint megalakulása óta mindig, 1977-ben is eredmé­nyesen működött, 421 millió forint áruforgalmat bonyolított le, ebből exportra mintegy 300 millió forint értékű áru került, ami kb. 8 millió dollár deviza- bevételnek felel meg. Csak zöldlisztekből és egyéb takar- mánypelletekből 42 500 tonna mennyiséget exportáltak tőkés piacokra. A vállalkozás nemcsak a ta­gok áruforgalmazását szervezi, de önköltségi áron villamos­biztonsági és erdészeti szol­gáltatásokat is végez tagjai­nak. A közös vállalkozás el­múlt évi nettó nyeresége 5,6 millió forint, amiből 80 tag­szövetkezet mintegy 11 millió forint vagyoni hozzájárulásá­nak 24 százalékát visszafizette. A küldöttek tegnap úgy dön­töttek, az osztalékot nem ve­szik át, hogy ezzel is hozzá­járuljanak a Pécsett létesíten­dő termelőszövetkezeti élelmi­szeráruház és székház megépí­téséhez. Ehhez a Baranya- termék 30 milliós közös va­gyona fedezetet nyújt. A költ­ségviselésben részt vesz a Ba­ranya megyei TESZÖV is. Az áruház helyét a Citrom utcá­ban jelölték ki. A kiviteli terv júniusban készül el, s még ez év második felében leteszik az áruház alapkövét. A tegnapi ülésen azt is be­jelentették, hogy ez alkalom­mal a Baranyatermék, mint önálló vállalkozás utoljára tartott zárszámadást, ez évtől kezdve a TSZKER kebelén be­lül, mint területi központ foly­tatja tevékenységét. — Rné — „Bonyolítjuk" a forgalmat Egyértelmű információ szükséges Megáll az ember a Kolozsvár utca végén, a másodperc töre­dékéig tűnődik: hogyan, s merre? Azután az előző jármű nyomdokain kanyarodik. Helye­sen? Ki tudja. Tegnap, a köz­lekedési őrjárat négytagú csa­pata - a közlekedés három szakembere és jómagam — pa­rázs vitát kerestettünk, s szo­morúan állapítottuk meg, hogy mindenkinek igaza van. Ha a Mártírok útjára szeretnénk ki­kanyarodni, többféle megoldás is kínálkozik. A Kolozsvár utca vége széles. Középütt egy szi­get árválkodik, ott egy „Állj, elsőbbségadás kötelező” tábla. Alatta a sziget kikerülését jelző kerek, kékszínű tábla, a nyilak szerint a szigetet jobb- és bal­felé egyaránt elkerülheti bárki. Arra vonatkozóan, hogy onnan merrefelé kanyarodhatok, útba­igazítás nincs. De nem igazít útba semmi sem, ha a Mártí­rok útjáról szeretnék bármely irányból a Kolozsvár utcába kanyarodni. Elvileg tehát szem­betalálkozhat két jármű, jólle­het szabályosan közlekednek. Jó lenne, ha ezt az útkereszte­ződést mielőbb „tisztába ten­nék”, s a járművezetők számá­ra csak egy megoldást kínál­nának az útkereszteződés el­hagyására. Hírlik, hogy „majd” megol­dódik a Landler Jenő utca—Sal- lai utca—Kórház tér két prob­lémája is. Az egyik: A 6-os út­ra két lámpa teszi lehetővé a jobbra, illetve balrakanyaro- dást. Az Alkotmány utca alsó sarkán kötelező érvényű beso­rolást jelző tábla mutatja, hogy jobbfelé csak a külső forgalmi sávból szabad fordulni. Igen ám, de rendkívül nehézkes a gyalogátkelőhely után átsorol­ni a belső sávba, ha balra sze-. retne kanyarodni valaki. Vajon miért nem engedik a Rákóczi útra szándékozókat el a belső sávon? Ez nemhogy akadályoz­ná, hanem inkább segítene a forgalmat. A másik a Kolumbia előtti sarok gondja. Lévén a Sallai utca vége egyirányú, az István tér felé igyekvők a bal oldali járdaszegély mellől ka­nyarodhatnak. Onnan viszont jön lefelé a forgalom a Sallai utca irányába. Veszélyes. Egy kis terelésre volna ott szükség, remélhetőleg hamarosan meg­oldják ezt is. És ha már a Sallai utcánál tartunk, vajon miért nem enge­dik meg a Várady Antal utcá­ból a jobbrakanyarodást? Ott a tábla, amely előírja, hogy csak balfelé szabad menni, jól­lehet a Sallai utcán onnan már kétirányú a forgalom. Ottma­radt a tábla? Szedjék le. Csakis az lehet a vezérelv a forgalom szervezésében, hogy a járművezetők számára pontos, egyértelmű információkat adja­nak a táblák, jelek, a közleke­désben minél kevesebb legyen a félrevezető, többféle értelme­zésre módot adó helyzet. Van-e az Irányi Dániel téren kijelölt gyalogátkelőhely? Ha igen, miért nincs ott a tábla? Ugyan­ez hiányzik a Széchenyi tér kel­lős közepén is. . . De akár­hányszor foglalkozunk ezzel a témával, szomorúan kell meg­állapítani, hogy egyre bonyo­lultabb a közlekedés Pécsett, egy-egy új csomópont kialakí­tása nem teszi egyszerűbbé a közlekedést. Nem rólunk, pécsiekről van szó: Isten irgalmazzon annak a vadidegennek, aki idetéved. Megnézi a várost alaposan, mielőtt céljához ér, az biztos. Kampis Péter Vendégünk volt: dr. Buga László Néha, amikor még heve­sebben nekilendül a magya­rázatnak, feltolja szemüvegét a homlokára. Rendületlenül pi­pázik, újra tömi, gyújtja, pöfé­kel. Amikor nagyokat szív, még békésebb, sZelídebb. Böl­csei kedő, finom lelki alapállás mindvégig jellemzi, akkor is, mikor szenvedélyes és oda­mondja csípősen az igazságot. A 72 éves dr. Buga Lászlónak minden felelete nagyon tömör, mégis csupa líra fűti szavait. Ismeretterjesztő előadásokat tart Baranya megyében, teg­nap Pécsett és Bolyban, ma Szentlőrincen 15, Pécsett, a Ságvári Művelődési Házban 17, majd a műszaki főiskolán 19 órakor, örök utazó-előadó, megjárja az ország legtávo­labbi zugát is, egy meghívást sem mond le. Évente átlag másfél száz előadásra is sor kerül. — Ugyan, semmi doktor és professzor úr, csak doktor bá­csi vagyok, de még egyszerűb­ben csak Laci bácsi. A leg­többször nem érek haza, any- nyit beszélek. Nem vagyok lexikon, nem tudhatok min­dent és ezt be is vallom hall­gatóimnak, de azt tudom, hogy melyik könyvben keres­sem az ismeretlen fogalmat. Portán kívüli kutya vagyok, a ház körül őrködöm kikiáltója­ként az egészségnek, célom, hogy a betegségek megelőzé­sében nyújtsak tanácsokat. Közegészség-, járványügyi or­vos vagyok, nem praktizálok. Magamat gyógyítom-e? Ha az autoszuggesztiót gyógyításnak veszem, akkor igen. Mondhatni, egy ország or­vosa, akinek legtöbben a hang­ját ismerik a rádióból. Szem­től szemben látni kedves mo­solygását, huncutkás szemvil­lanásait, arcának derűjét. Mindig mosolyogni, ezt vallja, de csakis szívből, és a derűt mint egy jópajtóst szeretne örökké megtartani. — Legsúlyosabb népbeteg­ségnek a neurózist tartom, azt az idegfeszültséget, ami tit­kolt félelmekből fakad és kö­vetkezménye, hogy korán fá­radnak, korán öregednek az emberek és alig törődnek egy­mással. Sok múlik pedig egy­más megértésén, azon, hogy miként mondjuk ki gondjain­kat, fájdalmainkat. Nincs táv­gyógykezelés. A legfontosabb gyógymód az aktív mozgás és az a hit, ami akarja az egész­séget. Nagyon sok múlik o tisztaságon, táplálkozáson, c mozgáson. Jók a természete: gyógymódok, a napfény, leve­gő, torna, masszázs, például hi­szek a teákban. Magam teá: vagyok jobban, mint kávés. Falun született, a mátyus- földi Ebeden, ahonnan magá­val hozta ízes beszédmódját Eszményi doktora szülőfalujá­ból még ma is az a Kufler bá­csi, aki szerette a népét é: környéke is őt, akihez minder bajjal mentek, nemcsak test problémákkal. Szerinte a gyó gyűlt hálás kézfogása az or vos legnagyobb jutalma. Csuti J.

Next

/
Thumbnails
Contents