Dunántúli Napló, 1978. február (35. évfolyam, 32-59. szám)
1978-02-12 / 43. szám
DN HÉTVÉGE 6. MAGAZIN 1978. FEBRUÁR 12. 1980-as olimpia jeluenye M/sa, a medve bocs Az 1980-as moszkvai nyári olimpiai játékok jelvénye az olimpiai karikákkal és az öt kontinenst jelképező ötszinű övvel díszített mulatságos med- vebocs, Misa A legutóbbi olimpiák elengedhetetlen sajátossága, a hivatalos emblémával együtt, a jelvény vagy kabala. Általában az olimpia jelvényévé a rendező ország állatvilágának legjellemzőbb, legnépszerűbb alakját választották. Az 1972- es müncheni olimpia jelvénye a tacskó,'az 1976-os montreali olimpiáé a hód volt. Miután Moszkvát jelölték ki az 1980-as olimpia színhelyévé, a szervező bizottsághoz özönlöttek a levelek a jelvényre utaló javaslatokkal. A javaslatok rendkívül változatosak voltak: megjelölték a híres matrjoskát, a bábszínház vidám szereplőjét, Petruskát, a mesebeli táltos paripát. A szervező bizottság elhatározta, hogy hű marad a tradícióhoz, amely szerint a jelvény állatot ábrázol, és Vaszilij Peszkov neves újságíróhoz, a Szovjetunió népszerű, „Az állatvilágban" című televízió-programjának vezetőjéhez fordult segítségért. Peszkov címére több mint 40 ezer levél érkezett a televízió- nézőktől, amelyekben javaslatot tettek a vidra, a coboly, a nyúl, a méh, a jávorszarvas, a szarvas és a fájd alakjainak ábrázolására. A televízióhoz szőrméből, gyurmából, fából, kartonból, szalmából, gipszből, üvegből készült állat- és madárfigurákat is beküldtek a nézők. Peszkov szerint a levélírók többsége a medvebocs mellett tette le a voksát. A medve nem véletlenül bizonyult kedvencnek. Közép- Oroszország és a Távol-Kelet, Szibéria és a Kaukázus vidékein a zoológusok adatai szerint százezer medve él. A medve kivételes helyet foglal el az orosz népművészetben is: a történetekben és állatmesékben békeszeretőnek, jólelkűnek és a gyengék védelmezőjének ábrázolják. Miután a szervező bizottság Misa medvebocs ábrázolását elfogadta, pályázatot írtak ki a konkrét ábrázolásra. A művészeknek figyelembe kellett venniök, hogy ú kabalát fából, fémből, műanyagból, porcelánból, üvegből fogják elkészíteni, egyszóval nemcsak grafikus ábrázolásról van szó, hanem technológiai előállításról is. A legjobb tervért indított versenyben a 42 éves moszkvai képzőművész, Viktor Csi- zsikov ért el első helyezést. A mosolygós medvebocsot a világ különböző országaiban hamarosan megismerhetik, figurája feltűnik majd a plakátokon, kendődön, bélyegeken, táskákon, ruházati cikkeken, sporteszközökön és mint önálló ajándéktárgy Ss forgalomba kerül. Galina Pantelejevna az 1980-as olimpia szervező bizottságának munkatársa Barnard professzor három kérdése A pad csak a gyerekeknek jár, a dadának földre kell ülnie a dél-afrikai parkban A biblia és a puska törvénye A világ legrosszabb repülőterei A pilóták minden évben „pontozzák” a repülőtereket rendszerint a turista- szezon megkezdése előtt, hogy a szabadságra utazók tudják, hol vannak azok a helyek, ahol nem tanácsos leszállni. Azokat a repülőtereket, amelyek megfelelően gondoskodnak az utasok biztonságáról, piros vagy narancssárga ponttal jelölik. Fekete pontot legutóbb 26 repülőtér kapott. A világ legrosszabb repülőterének a rimini, a szardíniái, a korfui, és a rho- doszi repülőteret minősítették a pilóták. Vasúti gonosztevők Indiában India vasútjain évente több száz baleset történik. Ügy vélik, hogy a balesetekért zömében azok a gonosztevők a bűnösek, akikről Csehov is írt híres elbeszélésében. Csakhogy ezek a bűnözők nem a csavarokat viszik el, hanem a síneket összeerősítő fémsarukat. A fém valószínűleg a vidéki kovácsok műhelyeibe kerül. Adatok a személy- gépkocsikról A legutóbbi statisztikai adatok szerint 1977 végén a világ útjain kb. 280 millió személygépkocsi közlekedett. 1976 végén még „csak” 251,8 millió volt belőlük. Az Egyesült Államokban mintegy 115 millió személygépkocsit számoltak meg, Közép- és Dél-Ame- rikában 9 milliót, Ázsiában 22,5 milliót, Afrikában csak 4,1 milliót, Ausztráliában és Óceániában 5,9 milliót, Európában 95 milliót. A világ legnagyobb autógyárainak évi termelése: General Motors — 6,7 millió személygépkocsi, Ford — 3,9 millió, Chrysler — 2,4 millió, Volkswagen — 1,9 millió. Fiat — 1,7 millió, Toyota - 1,8 millió, Peugeot- Citroen - 1,3 millió. Még dr. Christian Barnard, a világhírű szívsebész is sokat kockáztatott, amikor hazájában, a Dél-Afrikai Köztársaságban, nyilvánosan három kérdést vetett fel: 1. Milyen erkölcs nevében büntet a törvény egy fehér férfit és egy kínai nőt azért, mert — több mint harminc éve — törvényes házasságban élnek? 2. Miért engedik a fehérek, hogy gyermeiket „színes” személyzet gondozza, ugyanakkor pedig elutasítják a „színes” orvosok szolgálatait? 3. Miért vannak a Köztársaságban első-, másod- és harmadrendű állampolgárok? A hivatalos „válasz” erre az volt, hogy a pretoriai parlamentben több honatya is „hazaárulónak" bélyegezte a professzort, aki csak világhírnevének köszönheti, hogy eretnek nézeteiért nem került rács mögé. Nem így azonban Dél-Af- rika talán legnagyobb élő költője, Breiten Breitenbach, akit 9 évi fegyházra ítélt a „puritán keresztény erkölcsével” büszkélkedő apartheid-rendszer. A költő bűne: „erkölcstelen házasságra” lépett egy francia állampolgárságú, vietnami származású nővel. Talán a „Fferrenvolk” máko- nyától kábult náci Németországban őrködtek ennyire rigorózusan a „fajtisztaságon", mint Dél-Afrikában teszik, ahol pedig az uralkodó fehér kisebbség harminc országból származó bevándoroltakból tevődik össze. A „fajkeveredést” elkerülendő, a dél-afrikai BTK Erkölcstelen bűntettekről szóló törvényének 16. cikkelye tiltja a fehérek és a színesek (hinduk, japánok, kínaiok), valamint a négerek közötti mindennemű szexuális kapcsolatot. A törvény megszegőire — a „bűn- cselekmény” súlyától függően — két hónaptól kilenc évig terjedő börtönbüntetés szabható ki. Hogy a „fajközi csók” ártatlan is lehet, azt a dél-afrikai bíróságok semmilyen körülmények között nem ismerik el. íme egy hiteles példa rá: — Igaz-e, hogy ön — teszi fel a bíró a kérdést a vádlottnak — fehér ember létére intim kapcsolatba lépett egy színes nővel, amint azt a vádirat állítja? — Tisztelt bíróság, nehezemre esik elmondani ezt ezen a nyilvános tárgyaláson, dehát egy súlyos közlekedési baleset következtében én mór régen elvesztettem férfiasságomat. Kérem, tekintsék meg az erről is tanúskodó kórházi zárójelentést — védekezik a vádlott. — Csakhogy ön — szól közbe diadalmasan az államügyész — a baleset során nem vesztette el a száját is. Az erkölcstelen aktusokról szóló törvény pedig a különböző fajúak közötti csókot is tiltja, mely aktust pedig ön több tanú bevallása szerint nyilvánosan elkövetett ... I Kéthónapi börtönnel úszta meg az ügyet a töredelmes vallomást tett és bűnbánatot tanúsított vádlott. S ha már börtönnél tartunk, ismerkedjünk meg az intézmény dél-afrikai változatával. Az ember azt hinné, hogy legalább a börtönfalakon belül érvényesül az állampolgárok egyenjogúsága. Az apartheid azonban nem áll meg a börtönkapunál, hanem gondoskodik a rabok szigorú elkülönüléséről. íme, mit mond erről egy mérvadó tanú, a hindu származású Malcolm Moradji, a Dél-Afrikai Nemzeti Kongresszus (ANC) nevű felszabadítási mozgalom egyik vezetője, aki 12 évet töltött a hírhedt Robin lsland-i börtönben. — Nemcsak, hogy külön cellákban laknak a különböző fajú foglyok, hanem a diszkrimináció a börtönélet minden mozzanatára kiterjed. Én, mint hindu, reggelire egy tányér zabkását és egy evőkanálnyi cukrot kaptam. Fekete rabtársam azonban ennek csak a felét. Hosszú nadrágot, cipőt és pár harisnyát adtak, a fekete foglyoknak viszont csak rövidnadrág és szandál járt — télen is.. . Az apartheid nem olyan rendszer, amely fokozatosan változtatható, tökéletesíthető: csak teljes megsemmisítése hozhat megoldást — foglalja ösz- sze véleményét Moradji. A bibliára puskát szorongató dél-afrikai fehér fajvédők változatlan magatartása igazolja a fenti véleményt. „Nem tárgyalunk a négerekkel — jelentette ki nemrég John Vorster miniszterelnök —, mert nem kívánjuk saját katasztrófánkat egyezkedés tárgyává tenni.” Az állig felfegyverzett és a burkolt nyugati támogatást élvező elnyomó rendszer egy ideig még megteheti ezt. Az apartheid azonban — Allan Paton dél-afrikai író szavaival — olyan túlfűtött kazán, amelyet előbb-utóbb szétvet majd a gőz. Pálfi Viktor Lesz-e reform? A Lordok Háza \ végnapjai Aggastyánok a bőrfotelben „A lordok nem csinálnak semmit, de azt jól csinálják”, — tartja egy angol szólásmondás. Az egyszerű brit polgárok úgy vélték, hogy az évszázados, Íratlan alkotmány alapján működő felsőház ma már csupán „pofázda", amelynek már régen nincs igazi szava a politikai életben. Nos, nemrégiben bebizonyosodott, hogy a Lordok Házának ma is módja van beleszólni a törvényhozásba. Az északnyugat londoni Grunwick filmlabor tulajdonosa ugyanis megtagadta alkalmazottaitól a szakszervezeti jogokat, és elbocsátotta 137 sztrájkoló munkását A kormány által kijelölt vizsgáló bizottság az elbocsátottak visszavétele mellett döntött. A Lordok Háza a bírósági döntéssel szemben viszont a vállalkozónak adott igazat. Kétes hatáskör A felsőházi tagság túlnyomó részben örökletes: a királyi család tagjaiból, hercegekből, grófokból, bárókból és egyházi vezetőkből áll. A tagok mintegy 20 százalékát az uralkodó életük végéig nevezi ki. A felsőház nem változtathatja meg a pénzügyi törvényeket; az alsóházban elfogadott egyéb törvényeket viszont két alkalommal megvétózhatja. Ha azonban a törvényjavaslatot az alsóház a harmadik ülésszakon is megerősíti, akkor az mindenképpen törvényerőre lép. A főnemesek testületének hatásköre sok tekintetbe felülmúlja az 5 évre választott képviselőkét, lévén, hogy a felsőház egyben legfelsőbb bíróság is. Kihasználhatják azt is, hogy a választott képviselőket szorítja az idő. A lordoknak az a joga, hogy az alsóházban már elfogadott törvényeket három alkalommal visszaadhatják, gyakorlatilag azt jelenti, hogy másfél évvel az új választások előtt a brit kormány fnár nem nyújthat be új törvény- javaslatot. Ez persze elsősorban, sőt — mondhatjuk — kizárólag akkor van így, ha a kormány munkáspárti. Az egyik lord nemrég azzal dicsekedett, hogy 1974 tavasza óta 169 alkalommal dobták oda a kesztyűt az alsóháznak. Mert azt talán mondani sem kell, hogy a Lordok Háza túlnyomó többségében konzervatív: 1250 főrend közül 900 a tory. A bankoknak 45, a biztosító intézeteknek 25, a nagyipari érdekeltségeknek pedig 45 igazgatója ül a felsőházban. A liberális és munkáspárti főrendek mellett egy kommunista lord is található a felsőházban: Lord Milford. Mint családja elsőszüiötte örökölte a méltóságot, és a Brit KP kérésére használja fel a fórumot a pórt álláspontjának kifejtésére. A 93 éves őrgróf — Mindenki tudja, hogy ez a rendszer rossz, — mondja Lord Milford. A mérsékelt reformerek azt akarják elérni, hogy legalább azok ne szavazhassanak, akik örökölték a lor- di címet. Az élethossziglan- ra, érdemeikért kinevezett főrendek viszont (ők vannak kisebbségben, számuk 500 körül mozog) általában nagyon öregek. A Kommunista Párt álláspontja az, hogy el kell törölni a felsőházat. Ha viszont az ország népe ragaszkodna a második kamarához, akkor azt kell elérni, hogy a tagokat válasszák. A felsőház legidősebb „aktív” tagja a 93 esztendős Featherbottom őrgróf. Nem csoda, hogy a Lordok Házában soha sincs telt ház. A sokévi átlag szerint az 1250 főrendből 35—95 jelenik meg általában a Westminster Palota piros bőrrel bevont padsoraiban. Ha a létszám 200 fölé emelkedik, akkor már valami készül. Ilyenformán egy 10—20 százalékos aktív kisebbség játssza a haladás halogatóinak szerepét. Ölordságaik aktivitásáért nemegyszer drágán kellett fizetni az országnak. Annak idején például az ír függetlenség elutasítása vezetett az 1916- os dublini Húsvéti Felkeléshez, majd a sziget kettéosztásához, és végeredményben a jelenlegi észak-írországi tragikus helyzethez. Országos vita A Munkáspárt választási reformtervében állást foglalt az egykamarás parlament létrehozása mellett. Országos méretekben is megindult a vita, mi legyen e már rég idejétmúlt együttessel. A megoldás módozatairól azonban nincs egységes vélemény. A következetes baloldal állásfoglalás a kétkamarás parlament ellen tör lándzsát. Vannak, akik a halogató taktika fegyverétől akarják megfosztani a felsőházat, s csak tanácsadó szerepet szánnak neki. Olyan reformnak is akadnak hívei, amely eltörölné az örökletes jogon résztvevők szavazati jogát. Egy másik csoport a szak- szervezetek, a gyáriparosok és más érdekvédelmi szervezetek képviselőiből akarná arányosan kiválogatni a második kamara tagjait. Gáti István
