Dunántúli Napló, 1978. február (35. évfolyam, 32-59. szám)

1978-02-12 / 43. szám

DN HÉTVÉGE 6. MAGAZIN 1978. FEBRUÁR 12. 1980-as olimpia jeluenye M/sa, a medve bocs Az 1980-as moszkvai nyári olimpiai játékok jelvénye az olimpiai karikákkal és az öt kontinenst jelképező ötszinű övvel díszített mulatságos med- vebocs, Misa A legutóbbi olimpiák elen­gedhetetlen sajátossága, a hi­vatalos emblémával együtt, a jelvény vagy kabala. Általá­ban az olimpia jelvényévé a rendező ország állatvilágának legjellemzőbb, legnépszerűbb alakját választották. Az 1972- es müncheni olimpia jelvénye a tacskó,'az 1976-os montrea­li olimpiáé a hód volt. Miután Moszkvát jelölték ki az 1980-as olimpia színhelyé­vé, a szervező bizottsághoz özönlöttek a levelek a jelvény­re utaló javaslatokkal. A ja­vaslatok rendkívül változato­sak voltak: megjelölték a hí­res matrjoskát, a bábszínház vidám szereplőjét, Petruskát, a mesebeli táltos paripát. A szervező bizottság elhatározta, hogy hű marad a tradícióhoz, amely szerint a jelvény állatot ábrázol, és Vaszilij Peszkov neves újságíróhoz, a Szovjet­unió népszerű, „Az állatvilág­ban" című televízió-program­jának vezetőjéhez fordult se­gítségért. Peszkov címére több mint 40 ezer levél érkezett a televízió- nézőktől, amelyekben javasla­tot tettek a vidra, a coboly, a nyúl, a méh, a jávorszarvas, a szarvas és a fájd alakjainak ábrázolására. A televízióhoz szőrméből, gyurmából, fából, kartonból, szalmából, gipsz­ből, üvegből készült állat- és madárfigurákat is beküldtek a nézők. Peszkov szerint a levél­írók többsége a medvebocs mellett tette le a voksát. A medve nem véletlenül bi­zonyult kedvencnek. Közép- Oroszország és a Távol-Kelet, Szibéria és a Kaukázus vidé­kein a zoológusok adatai sze­rint százezer medve él. A med­ve kivételes helyet foglal el az orosz népművészetben is: a történetekben és állatme­sékben békeszeretőnek, jólel­kűnek és a gyengék védelme­zőjének ábrázolják. Miután a szervező bizottság Misa medvebocs ábrázolását elfogadta, pályázatot írtak ki a konkrét ábrázolásra. A mű­vészeknek figyelembe kellett venniök, hogy ú kabalát fából, fémből, műanyagból, porce­lánból, üvegből fogják elké­szíteni, egyszóval nemcsak grafikus ábrázolásról van szó, hanem technológiai előállí­tásról is. A legjobb tervért indított versenyben a 42 éves moszk­vai képzőművész, Viktor Csi- zsikov ért el első helyezést. A mosolygós medvebocsot a világ különböző országaiban hamarosan megismerhetik, fi­gurája feltűnik majd a plaká­tokon, kendődön, bélyegeken, táskákon, ruházati cikkeken, sporteszközökön és mint önál­ló ajándéktárgy Ss forgalomba kerül. Galina Pantelejevna az 1980-as olimpia szervező bizottságának munkatársa Barnard professzor három kérdése A pad csak a gyerekeknek jár, a dadának földre kell ülnie a dél-afrikai parkban A biblia és a puska törvénye A világ legrosszabb repülőterei A pilóták minden évben „pontozzák” a repülőtere­ket rendszerint a turista- szezon megkezdése előtt, hogy a szabadságra utazók tudják, hol vannak azok a helyek, ahol nem tanácsos leszállni. Azokat a repülő­tereket, amelyek megfele­lően gondoskodnak az uta­sok biztonságáról, piros vagy narancssárga ponttal jelölik. Fekete pontot leg­utóbb 26 repülőtér kapott. A világ legrosszabb repülő­terének a rimini, a szardí­niái, a korfui, és a rho- doszi repülőteret minősítet­ték a pilóták. Vasúti gonosztevők Indiában India vasútjain évente több száz baleset történik. Ügy vélik, hogy a balese­tekért zömében azok a go­nosztevők a bűnösek, akik­ről Csehov is írt híres el­beszélésében. Csakhogy ezek a bűnözők nem a csavarokat viszik el, hanem a síneket összeerősítő fém­sarukat. A fém valószínű­leg a vidéki kovácsok mű­helyeibe kerül. Adatok a személy- gépkocsikról A legutóbbi statisztikai adatok szerint 1977 végén a világ útjain kb. 280 mil­lió személygépkocsi közle­kedett. 1976 végén még „csak” 251,8 millió volt be­lőlük. Az Egyesült Államok­ban mintegy 115 millió sze­mélygépkocsit számoltak meg, Közép- és Dél-Ame- rikában 9 milliót, Ázsiában 22,5 milliót, Afrikában csak 4,1 milliót, Ausztráliában és Óceániában 5,9 milliót, Eu­rópában 95 milliót. A világ legnagyobb au­tógyárainak évi termelése: General Motors — 6,7 mil­lió személygépkocsi, Ford — 3,9 millió, Chrysler — 2,4 millió, Volkswagen — 1,9 millió. Fiat — 1,7 millió, To­yota - 1,8 millió, Peugeot- Citroen - 1,3 millió. Még dr. Christian Barnard, a világhírű szívsebész is sokat kockáztatott, amikor hazájában, a Dél-Afrikai Köztársaságban, nyilvánosan három kérdést ve­tett fel: 1. Milyen erkölcs nevé­ben büntet a törvény egy fehér férfit és egy kínai nőt azért, mert — több mint harminc éve — törvényes házasságban él­nek? 2. Miért engedik a fehé­rek, hogy gyermeiket „színes” személyzet gondozza, ugyanak­kor pedig elutasítják a „színes” orvosok szolgálatait? 3. Miért vannak a Köztársaságban első-, másod- és harmadrendű állam­polgárok? A hivatalos „válasz” erre az volt, hogy a pretoriai parla­mentben több honatya is „ha­zaárulónak" bélyegezte a pro­fesszort, aki csak világhírnevé­nek köszönheti, hogy eretnek nézeteiért nem került rács mö­gé. Nem így azonban Dél-Af- rika talán legnagyobb élő köl­tője, Breiten Breitenbach, akit 9 évi fegyházra ítélt a „puri­tán keresztény erkölcsével” büszkélkedő apartheid-rendszer. A költő bűne: „erkölcstelen há­zasságra” lépett egy francia állampolgárságú, vietnami szár­mazású nővel. Talán a „Fferrenvolk” máko- nyától kábult náci Németor­szágban őrködtek ennyire rigo­rózusan a „fajtisztaságon", mint Dél-Afrikában teszik, ahol pedig az uralkodó fehér kisebb­ség harminc országból szárma­zó bevándoroltakból tevődik össze. A „fajkeveredést” elke­rülendő, a dél-afrikai BTK Er­kölcstelen bűntettekről szóló törvényének 16. cikkelye tiltja a fehérek és a színesek (hin­duk, japánok, kínaiok), vala­mint a négerek közötti minden­nemű szexuális kapcsolatot. A törvény megszegőire — a „bűn- cselekmény” súlyától függően — két hónaptól kilenc évig ter­jedő börtönbüntetés szabható ki. Hogy a „fajközi csók” ártat­lan is lehet, azt a dél-afrikai bíróságok semmilyen körülmé­nyek között nem ismerik el. íme egy hiteles példa rá: — Igaz-e, hogy ön — teszi fel a bíró a kérdést a vádlott­nak — fehér ember létére in­tim kapcsolatba lépett egy szí­nes nővel, amint azt a vádirat állítja? — Tisztelt bíróság, nehezem­re esik elmondani ezt ezen a nyilvános tárgyaláson, dehát egy súlyos közlekedési baleset következtében én mór régen el­vesztettem férfiasságomat. Ké­rem, tekintsék meg az erről is tanúskodó kórházi zárójelen­tést — védekezik a vádlott. — Csakhogy ön — szól köz­be diadalmasan az államügyész — a baleset során nem vesz­tette el a száját is. Az erkölcs­telen aktusokról szóló törvény pedig a különböző fajúak kö­zötti csókot is tiltja, mely ak­tust pedig ön több tanú beval­lása szerint nyilvánosan elkö­vetett ... I Kéthónapi börtönnel úszta meg az ügyet a töredelmes val­lomást tett és bűnbánatot tanú­sított vádlott. S ha már börtönnél tartunk, ismerkedjünk meg az intézmény dél-afrikai változatával. Az em­ber azt hinné, hogy legalább a börtönfalakon belül érvénye­sül az állampolgárok egyenjo­gúsága. Az apartheid azonban nem áll meg a börtönkapunál, hanem gondoskodik a rabok szigorú elkülönüléséről. íme, mit mond erről egy mérvadó tanú, a hindu származású Mal­colm Moradji, a Dél-Afrikai Nemzeti Kongresszus (ANC) ne­vű felszabadítási mozgalom egyik vezetője, aki 12 évet töl­tött a hírhedt Robin lsland-i börtönben. — Nemcsak, hogy külön cel­lákban laknak a különböző fa­jú foglyok, hanem a diszkrimi­náció a börtönélet minden moz­zanatára kiterjed. Én, mint hin­du, reggelire egy tányér zab­kását és egy evőkanálnyi cukrot kaptam. Fekete rabtársam azonban ennek csak a felét. Hosszú nadrágot, cipőt és pár harisnyát adtak, a fekete fog­lyoknak viszont csak rövidnad­rág és szandál járt — télen is.. . Az apartheid nem olyan rendszer, amely fokozatosan változtatható, tökéletesíthető: csak teljes megsemmisítése hoz­hat megoldást — foglalja ösz- sze véleményét Moradji. A bibliára puskát szorongató dél-afrikai fehér fajvédők vál­tozatlan magatartása igazolja a fenti véleményt. „Nem tár­gyalunk a négerekkel — jelen­tette ki nemrég John Vorster miniszterelnök —, mert nem kí­vánjuk saját katasztrófánkat egyezkedés tárgyává tenni.” Az állig felfegyverzett és a burkolt nyugati támogatást él­vező elnyomó rendszer egy ide­ig még megteheti ezt. Az apart­heid azonban — Allan Paton dél-afrikai író szavaival — olyan túlfűtött kazán, amelyet előbb-utóbb szétvet majd a gőz. Pálfi Viktor Lesz-e reform? A Lordok Háza \ végnapjai Aggastyánok a bőrfotelben „A lordok nem csinálnak semmit, de azt jól csinál­ják”, — tartja egy angol szólásmondás. Az egyszerű brit polgárok úgy vélték, hogy az évszázados, Íratlan alkotmány alapján működő felsőház ma már csupán „pofázda", amelynek már régen nincs igazi szava a politikai életben. Nos, nem­régiben bebizonyosodott, hogy a Lordok Házának ma is módja van beleszólni a törvényhozásba. Az észak­nyugat londoni Grunwick filmlabor tulajdonosa ugyan­is megtagadta alkalmazot­taitól a szakszervezeti jogo­kat, és elbocsátotta 137 sztrájkoló munkását A kor­mány által kijelölt vizsgáló bizottság az elbocsátottak visszavétele mellett döntött. A Lordok Háza a bírósági döntéssel szemben viszont a vállalkozónak adott igazat. Kétes hatáskör A felsőházi tagság túlnyo­mó részben örökletes: a királyi család tagjaiból, her­cegekből, grófokból, bárók­ból és egyházi vezetőkből áll. A tagok mintegy 20 százalékát az uralkodó éle­tük végéig nevezi ki. A fel­sőház nem változtathatja meg a pénzügyi törvénye­ket; az alsóházban elfoga­dott egyéb törvényeket vi­szont két alkalommal meg­vétózhatja. Ha azonban a törvényjavaslatot az alsó­ház a harmadik ülésszakon is megerősíti, akkor az min­denképpen törvényerőre lép. A főnemesek testületének hatásköre sok tekintetbe felülmúlja az 5 évre válasz­tott képviselőkét, lévén, hogy a felsőház egyben legfelsőbb bíróság is. Ki­használhatják azt is, hogy a választott képviselőket szo­rítja az idő. A lordoknak az a joga, hogy az alsóház­ban már elfogadott törvé­nyeket három alkalommal visszaadhatják, gyakorlati­lag azt jelenti, hogy más­fél évvel az új választások előtt a brit kormány fnár nem nyújthat be új törvény- javaslatot. Ez persze első­sorban, sőt — mondhatjuk — kizárólag akkor van így, ha a kormány munkáspárti. Az egyik lord nemrég azzal dicsekedett, hogy 1974 ta­vasza óta 169 alkalommal dobták oda a kesztyűt az alsóháznak. Mert azt talán mondani sem kell, hogy a Lordok Háza túlnyomó többségében konzervatív: 1250 főrend közül 900 a tory. A bankoknak 45, a bizto­sító intézeteknek 25, a nagy­ipari érdekeltségeknek pe­dig 45 igazgatója ül a fel­sőházban. A liberális és munkáspárti főrendek mel­lett egy kommunista lord is található a felsőházban: Lord Milford. Mint családja elsőszüiötte örökölte a mél­tóságot, és a Brit KP kéré­sére használja fel a fóru­mot a pórt álláspontjának kifejtésére. A 93 éves őrgróf — Mindenki tudja, hogy ez a rendszer rossz, — mondja Lord Milford. A mérsékelt reformerek azt akarják elérni, hogy leg­alább azok ne szavazhas­sanak, akik örökölték a lor- di címet. Az élethossziglan- ra, érdemeikért kinevezett fő­rendek viszont (ők vannak kisebbségben, számuk 500 körül mozog) általában na­gyon öregek. A Kommunista Párt álláspontja az, hogy el kell törölni a felsőházat. Ha viszont az ország népe ragaszkodna a második ka­marához, akkor azt kell el­érni, hogy a tagokat vá­lasszák. A felsőház legidősebb „aktív” tagja a 93 eszten­dős Featherbottom őrgróf. Nem csoda, hogy a Lordok Házában soha sincs telt ház. A sokévi átlag szerint az 1250 főrendből 35—95 jelenik meg általában a Westminster Palota piros bőrrel bevont padsoraiban. Ha a létszám 200 fölé emel­kedik, akkor már valami ké­szül. Ilyenformán egy 10—20 százalékos aktív kisebbség játssza a haladás haloga­tóinak szerepét. Ölordságaik aktivitásáért nemegyszer drágán kellett fizetni az or­szágnak. Annak idején pél­dául az ír függetlenség el­utasítása vezetett az 1916- os dublini Húsvéti Felkelés­hez, majd a sziget kettéosz­tásához, és végeredményben a jelenlegi észak-írországi tragikus helyzethez. Országos vita A Munkáspárt választási reformtervében állást foglalt az egykamarás parlament létrehozása mellett. Országos méretekben is megindult a vita, mi legyen e már rég idejétmúlt együt­tessel. A megoldás módoza­tairól azonban nincs egy­séges vélemény. A követke­zetes baloldal állásfoglalás a kétkamarás parlament el­len tör lándzsát. Vannak, akik a halogató taktika fegyverétől akarják megfosz­tani a felsőházat, s csak tanácsadó szerepet szánnak neki. Olyan reformnak is akadnak hívei, amely eltö­rölné az örökletes jogon résztvevők szavazati jogát. Egy másik csoport a szak- szervezetek, a gyáriparosok és más érdekvédelmi szer­vezetek képviselőiből akar­ná arányosan kiválogatni a második kamara tagjait. Gáti István

Next

/
Thumbnails
Contents