Dunántúli Napló, 1978. január (35. évfolyam, 1-31. szám)

1978-01-11 / 11. szám

e Dunántúli napló 1978. január 11., szerda Ezer trófea vár bemutatásra A vadász Számára egyik leg­nagyobb érték a szép trófea. A szépség megítélése egyéni ízlés dolga, ez azonban nem lehet a trófea elbírálásának alapja. A trófeák minőségé­nek elbírálásához általános értékmérőre van szükség, amely az egyéni ízlés ingado­zásaitól függetlenül, tárgyila­gos alapot képez. Emellett a vadásztrófeákat élményeink alapján is értékeljük, tehát nemcsak méretei, súlya és pontszámok szerint. második az örökös közepes és a kulminációs (golyóérett) időn túl öregedett trófeás vad, amely kilőhető. Ez utóbbiak meghatározásánál figyelembe kell venni — kiválogatáskor — az állomány mennyiségét, ivar­arányát, szervezeti képességét, a vad termetét, súlyát és te­nyésztési átörökítő képességét. A szép és értékes trpfea ma már a nagy mértékben tuda­tos vadgazdálkodás eredménye is. A helyesen végzett selejte­zésnek és a vadkilövés állandó Bár az utóbbiak a jellem­zők és nagyon fontosak az el­bírálás szempontjából. Ezen adatok ismeretében tudjuk ér­tékelni a tájankénti állomány minőségét, ez tükrözi vissza a vad környezetét, a vadról való gondoskodást és a terület vad- tartó értékét. Ezek ismeretében tudjuk a vadászatot irányítani a tenyésztés irányainak meg­felelően, minél jobb minőségű állomány elérésének érdeké­ben, amely a selejtezés fo­galmába tartozik. A fejlett vadgazdálkodás napjainkban a selejtezést már két kategóriába sorolja. Az el­ső a korábbról ismert klasszi­kus formai selejtezés, (rendel­lenes trófeák), amelyhez tar­tozó állományt ki kell lőni. A ellenőrzésének köszönhető, hogy megyénkben is évről évre nő érmes trófeáink száma, fő­leg szarvasoknál. Ezek elbírá­lására hivatott — az évenként megismétlődő — trófea bírá­lat, amely szerte a világon a trófeák színéből, ágszámából, terpesztéséből, gyöngyözöttsé- géből, méreteiből és tetszetős, vagy esetleg hibás alakjából határozza meg a trófea minő­ségét. A fenti céloknak meg­felelően elejtett vad trófea­minőségét. A fenti céloknak megfelelően elejtett vad trófe­ája nagy sikerélményt és ál­landó emléktárgyat jelent a vadász számára. Farkas János megyei fővadósz pálya az utakon A csapadék nélküli téli időszakok- nak is vannak olyan veszélyei, ame­lyek kellemetlen meglepetést okoz­hatnak. Ilyen például a jegesedés. A látszólag nedves útfelület valójá­ban jégtükör, vagy a még nedves­nek sem látszó utat borítja a le­csapódott pára vékony jégpáncélja. Úgy tűnhet, hogy az ilyen alattomos veszélyek ellen nincs védekezés, és a vezető már csak a kocsi megcsú­szásából érzékelheti, hogy kritikus helyzetbe került. Szerencsére a meg­előzés korántsem ennyire reményte­len. Több olyan jelzés van, amely időben figyelmeztet arra, hogy az útviszonyok megváltoztak. Mindenekelőtt jó tudni, hogy mi­lyen körülmények között és hol számíthatunk jegesedésre. Általában: párás, ködös időben és fagypont körüli hőmérsékletnél elsősorban a szélvódett helyeken (pl. útbevágások- aál) vagy olyan helyeken, ahol a páratartalom magasabb (pl. erdőn átvezető utakon). A jegesedéshez hasonlóan veszélyes a zúzmarakép­ződés. Ha kétséges, hogy a nedves útfelület nem jegesedett-e el, figyel­jük az előttünk haladó kocsi nyo­mait (vagy tükörből a saját kocsink nyomát) : jégrétegen az abroncsok nem hagynak látható nyomokat. A gyakorlott vezető a fülével is vezet, mert a zajok sok mindenről tájékoz­tatják. A futóműzaj például jeges úton csökken, a kocsi mintha sző­nyegen gurulna. De figyelmeztető a kocsi viselke­dése is: síkos úton gumidefektre emlékeztető imbolygással halad, a kormányzás könnyűvé válik és a szo­kottnál nagyobb elkormányzás szük­séges a jármű irányításához. Jégen az abroncsok tapadása közismerten a legkedvezőtlenebb. Száraz felület­hez viszonyítva az azon elérhető ta­padás heted-nyolcad része csupán. Ez kizárólag igen alacsony sebes­séggel és rendkívül óvatos pedál- (fék, gáz, tengelykapcsoló) és kor­mánykezeléssel ellensúlyozható. Kozmetikázott autók Bár az évenként változó kocsi- szekrény divatja alábbhagyott Euró­pában, a vásárlási kedv fenntartása miatt alig elkerülhető az egyes mo­dellek „polirozása*’. Az 1978-as tí­pusok között két, nálunk is kedvelt kocsit találhatunk, amely ilyen koz­metikázáson esett át. Némileg vál­tozott a Fiat 127-es kocsiszekrénye: az övvonal alacsonyabbra került, a harmadik ajtó mélyebben nyílik és szélesebb lett a hűtőmaszk. Az elő­nyös esztétikai megjelenést fokozza a hátsó oldalablakok vonalának ki- egyenesítése. Az évek óta sikert ara­tó kiskocsit most egy nagyobb, 1,1 literes. 37 kW-os (50 LE) motorral szerelik. Csak egy maradt változat­lan: a viszonylag magas zajszint, ami az olaszokat, úgy látszik, egyál­talán nem zavarja. Nagyobb formai változást mutat a Dacia alaptípusa, a Renault R 12. A legszembetűnőbb a kocsi homlok­felületének módosítása és a plasztik vészhárítók. Az új karosszéria aero- dinamikailag kedvezőbb, ami ala­csonyabb fogyasztást és valamivel nagyobb végsebességet eredményez változatlan motorteljesítmény mellett. Az R 12 új kocsiszekrénnyel az év második felétől kerül le a futósza­lagokról. A Renault gyár egyébként továbbra is gyártja a még mindig jól eladható R 4 és R 16 típusait. Búsbarna László A POSTÁr £ IRANYlTOSZAMOT S SZÍVESKEDJEK FELÍRNI! SS 1, ÉVES A filaüliai szinti MAGYAR POSTAIM)f A halászatnak, a halgazdál­kodásnak és a dolgozók pihe­nését szolgáló horgászatnak a társadalom érdekeivel és a népgazdaság céljaival össz­hangban álló fejlesztése érde­kében a Magyar Népköztársa­ság Elnöki Tanácsa új törvény- erejű rendeletet fogadott el a halászatról. Nemrégiben az országgyűlés fogadta el az új Polgári Törvénykönyv módosí­tását és egységes szövegét, amely az egyesületek, így a horgászegyesületek működését is újólag szabályozza. A horgászok száma évről év­re rohamosan nő, és 1977 végén országosan már megha­ladta a 175 000 főt, megyénk­ben pedig a 7 000 főt. A horgászat célja a szabad idő egészséges pihenést, ki- kapcsolódást nyújtó, szórakoz­tató eltöltése a természetben, a halaknak sportszerű hor­gászeszközökkel és módszerek­kel való fogása révén. A hor­gászat tehát elsősorban halfo­gás, de nemcsak az. Az igazi horgász akkor is örömet talál a horgászatban, ha gyengébb napja van, mert lenyűgözi a természet szépsége, a vizek növény- és állatvilágának rej­telmes élete. Egyesületeinkben most foly­nak a régi tagságok megújí­tása, új tagok felvétele. Amíg csak néhány ezren horgásztak, főleg a szokások voltak a mérvadók és a vízi, vízparti életet nem kellett részleteseb­ben szabályozni. A vizek mind nagyobb igénybevétele, a ter­mészeti környezet és az abban található felbecsülhetetlen ér­tékek védelme korunkban egy­re több szabályozást tett szük­ségessé. Ezek a szabályozások, intézkedések a szokássá váló jó gyakorlattal együtt — milli­ók érdekeit védik és a ter­mészetben az érdekek egyezte­tését tűzik ki célul. Erre az érdekegyeztetésre szükség is van, mert például a horgászok egy részének elkép­zelésével szemben a vizeknek nem kizárólag a horgászat a rendeltetésük. Ebből követke­zik, hogy össze kell férnünk a strandoiókkal és a más vízi sportot űző tízezrekkel, a víz­ügyi szervek, a hajózás, a me­zőgazdaság és az ipar érde­keiről nem is beszélve. Nem lehet csodálkozni azon, hogy egyre több egyesület ala­kít ki országosan és a me­gyénkben is a közösség iránt teljes érdektelenséget tanúsító tagjaival szemben olyan gya­korlatot, amely egészen a tag­ság megújításának mérlegelé­séig terjed. Minden horgász — kisebb-na- gyobb mértékben — de vegyen részt egyesülete életében. Ki a környezet, víz és halvédelem­ben, a vízpart tisztántartásá­ban, fásításában, ki a halasí- tás lebonyolításában, a tanyák karbantartásában, az ellenőr­zésben vállaljon szerepet. Misota István ib. horgászmester Frissítsük fel ismereteinket! Az 1978. év fontos határkövet jelent a magyar horgászat törté­netében. Országos határozat szü­letett, mely szerint ettől az évtől kezdődően az ifjúsági és újonnan jelentkező felnőtt horgászoknak felvételük előtt az egyesületek arra felkért, tapasztalatokkal ren­delkező tagjaival folytatott be­szélgetések során számot kell adniuk arról, hogy mennyire van­nak tisztában a horgászattal kapcsolatos kérdésekkel, mit tud­nak a horgászatunk szervezeti felépítéséről, mennyire tájékozot­tak a horgászok írott és íratlan szabályaiban, ismerik-e a hala­kat, amelyeket horgászatuk során majdan szeretnének maguknak zsákmányul ejteni. De nemcsak a leendő horgá­szokról van itt szó, a régebbi horgászoknál is tájékozódni kí­vánnak, hogy milyen mértékben tartottak lépést a technika fejlő­désével, ismerik-e a halak tilal­mi idejét, a méret- és darab­korlátozásokat stb. Míg az új, leendő horgászok­nak meg kell szerezniök az új ismereteket, a régieknek soha nem árt felfrissíteni a már meg- tanultakat. Az elmúlt év végén a MOHOSZ valósággal elárasz­totta szakkönyvekkel könyvpia­cunkat. A MOHOSZ Baranya megyei Intéző Bizottsága a múlt év hasonló időszakához hason­lóan horgásztárgyú filmvetítések­kel összekötött előadássorozato­kat rendez 1978. január 15. és február 26. közötti időben, öt egymás után következő vasárna­pon. Az előadásokat a Pécsi If­júsági Ház (Szalai András utca) színháztermében fél 9 órai kez­dettel kezdik meg. Szuchovszky Bertalan Egyre növekszik a filatelisták körében az a törekvés, hogy gyűjteményeik kiegészítéseként, vagy önálló gyűjtési ágként az egyes országok által kibocsá­tott és benyomott értékjelzéssel ellátott levelezőlapokat is gyűjt­senek. Ugyanis ezeket a leve­lezőlapokat valamilyen évfor­dulóval kapcsolatban adják ki. Hazánkban is már több éve bo­csát ki a posta ilyen levelező­lapokat. Régi vágya teljesült ezzel e filatéliai szakágazat gyűjtőinek most, amikor - a MABÉOSZ kérésére - a posta az 1978. január 1. után megje­lenő levelezőlapokra is, a ki­adás napján, első napi bélyeg­zést használ. Bemutatjuk a Fi­latéliai Szemle 30. évfordulóját köszöntő levelezőlapon alkal­mazott első napi bélyegzést. Egyébként a Filatéliai Szemle minden számában ismerteti az újonnan megjelenő levelezőla­pok részletes leírását. Minthogy az egy-egy alkalomból kibocsá­tott levelezőlapok példányszá­ma csak százezer, a MABÉOSZ lehetőséget biztosít a bélyeg- körök tagjai részére, hogy igénylés alapján biztosan hoz­zájuthassanak e levelezőlapok­hoz. ÜJ LÉGIPOSTÁI BORÍTÉK Érdekes, figyelemreméltó cik­ket olvastunk a Ludas Matyi f. é. január 5-i számában V. E. tollából „A posta bélyegel­lenes propagandája" címmel. Ebben kritika tárgyává teszi a megváltozott posta bélyegmen­tesítési díjak miatt kibocsátott 4 forint névértékű benyomott légipostái borítékot. (A bélyeg stilizált földgömb előtt lökhaj- tásos utasszállító gépet ábrá­zol.) Többek között ezt írja: .. a légipostái pótdíj 20 grammos levélnél Európába 1,20 forint, Afrikába 2,40, tíz­grammosat pedig még Ameri­kába is olcsóbban lehet kül­deni — ismétlem, csak a díj­szabás szerint — mint az új légiposta borítékra rányomott 4 forint;” Találóan jegyzi meg to­vábbá, hogy... „külföldi isme­rősök megkérnek, hogy ragasz­szak a borítékra azokból a vi­lághíresen szép, no meg a ka­talógus szerint értékes magyar bélyegekből. Ennél jobb hírve­rése aligha lehetne bélyege­inknek ... vagyis az újfajta bo­rítékkal károsodik a vásárló. A bélyegek hírverésének elmara­dásával viszont a postát éri eszmei — és nemcsak eszmei — kár." Egyetértünk a cikkíró­val. IFJÚSÁGI BÉLYEGGYŰJTŐK VETÉLKEDŐJE A KISZ és a Magyar Úttö­rők Szövetsége egyetértésével az Országos Ifjúsági Bélyeg- gyűjtő Bizottság nevében a MABÉOSZ Dél-dunántúli Terü­leti Bizottsága vetélkedőt ren­dez két korcsoportban, melyre február 5-én (vasárnap) de. 10 órai kezdettel kerül sor az 500- as Ipari Szakmunkásképző In­tézetben (Pécs, Rét u. 41—43.) Úgy az úttörő korosztályú cso­portban (10—14 évesek), mint az ifjúsági korcsoportban (15— 18 évesek) írásbeli és szóbeli feladatok megoldására kerül sor. Az úttörő korosztályú ver­senyző jutalma: részvétel a nemzetközi filatelista szaktá­borban Zánkán, a balatoni út­törővárosban. Az ifjúsági kor­osztály első helyezettjének ju­talma pedig egy utalvány a hatvani országos döntőn való részvételre. HALLOTTUK — OLVASTUK A KISZ KB ágit. prop. osz­tálya, a Magyar Posta, a MA­BÉOSZ Ifjúsági Bizottsága bé­lyegtervpályázatot hirdetett egy szelvényes bélyeg megtervezé­sére a Fiatal Képzőművészek Stúdiója tagjai számára. A bé­lyegterv témája: 60 éves a magyar kommunista ifjúsági mozgalom. A pályázat részle­teiről bővebbet a Filatéliai Szemle 1977. évi decemberi száma közöl. Ez év április 6. és 10. között Luxemburgban rendezik meg a FIP ifjúsági világkiállítását. Az ifjúsági bizottság javaslatára a MABÉOSZ Tóth József pécsi ifjúsági gyűjtő anyagát is be­nevezte a kiállításra. A posta előrejelzése szerint e hó végén jelenik meg egy 6 bélyegből álló, 14 forint össznévértékű „Huszár" témájú bélyegsorozat. Díszfák alakítása metszéssel A díszfák rendszeres ápolá­sához hozzátartozik a metszés is. A metszésre legalkalma­sabb a kora tavaszi időszak. A díszfák főbb tulajdonságainak ismerete nélkül ehhez a mun­kához ne fogjunk hozzá, mert tájékozatlanságunkból eredő helytelen metszést később hely­rehozni igen nehéz. A díszfák legnagyobb része oltvány. Az oltás vagy a gyö­kérnyakba, vagy pedig a koro­nába történik. Ezt minden eset­ben tudnunk kell. A gyökér­nyakból előtörő vadhajtásokat év közben ki kell törni, ha ez elmaradt, a metszés idején kell eltávolítani. Egyes díszfák sarjadásra hajlamosak, ilyen pl. a hárs. A sarjakat ne met­szőollóval vágjuk le, mert még több tör elő, hanem tövéből a földet kibontva tőből szakítás­sal távolítsuk el. A tősarjak évek múltán annyira túlnőhetik a nemest, hogy lassan elsor­vad, elpusztul, pl. mirabolán szilvára oltott nemes rész ese­tében. A törzs oldalágaktól mentes legyen. Fiatal fácska esetében megengedhető ideiglenesen az oldalág, ugyanis a törzset táp­lálja, vastagítja. Később azon­ban el kell távolítani (törzs- erősítő csap). Az OSZLOPOS alakú díszfa­féleségek úgy díszítenek iga­zán, ha a földtől ágazódnak el. Ilyenek: jegenyenyár, jege­nyealakú tölgy, oszlopos kínai nyár, esetleg tövétől elágazó nyár stb. Ilyen esetben az ol­dalágakat ne „tisztítsuk fel", mert a fát természetes alakjá­tól fosztjuk meg. ültetéskor az oldalvesszőket 2—3 szemre vágjuk vissza, a vezérvesszőt érintetlenül hagyjuk. Díszfák esetében gyakori, hogy a nemes rész az alany törzsére, a koronába van sze­mezve, pl.: gömbkoronájú fák: gömbakóc, gömbjuhar stb., szomorú faalakok: szomorú nyár, szomorú eper, szomorú kőris stb., koronába oltott díszváltozatok, pl.: szeldelt le­velű nyír, juharfélék stb. Eb­gyen, mert konkurrál a nemes hajtással és elnyomja. A vad­hajtást a korona alatt idejé­ben le kell metszeni. A SZOMORÚ, csüngő alakú fát nagy körültekintéssel metsz- szük, inkább csak ritkítsuk. Későbbiekben is csak ritkítás­ból áll a metszés. A lecsüngő ágakat olyan esetben kurtít­suk csak vissza, ha akadályoz­ná az alatta ülőket. A „GÖMBKORONA” termé­szetes forma, vesszőit, ágait szavágják értelmetlenül. Ezt a felesleges nyirbálást kerüljük. A díszfák metszésénél nem törekszünk gazdasági haszon elérésére, mint a gyümölcs­fáknál, a korona kialakítása mégis fontos. Alapelv legyen, hogy a fa természetes alakjá­nak kialakítását mesterséges beavatkozással segítsük elő. Sudarasan felfelé törekvő fá­kat (piramisokat) ne kénysze­resünk gömbkoronára vagy fordítva, mert fáradságunk eredményt nem hoz.

Next

/
Thumbnails
Contents