Dunántúli Napló, 1978. január (35. évfolyam, 1-31. szám)
1978-01-08 / 8. szám
1978. január 8., vasárnap Dünäntült napló 3 kiváló minőség a legjobb ajánlólevél Erősödik a szövetkezeti ipar export- tevékenysége Kesztyűk, cipők, bútorok huszonöt országba Megállásra késztető színes plakáton mosolyogva mutatja az osztrák olimpiai síválogatott: ők is a Pécsi Kesztyű-és Bőrdíszműipari Szövetkezet sportkesztyűiben versenyeznek. Impozáns bútorkatalógus címoldalán középkori időket felelevenítő, látványos német- alföldi stílbútorgarnitúrák láthatók. Alatta több nyelven a felírás: készíti a Pécsi Faipari Szövetkezet. Több helyen évtizedek óta visszatérő vevők, alapvetően elégedett külkereskedők és persze a termelési eredményeket mindig legreálisabban igazoló „főkönyvi" számok bizonyítják: a pécsi exportőr szövetkezetek nemcsak a termékeikkel hirdetik a szövetkezeti ipar dicséretét a külpiacokon, de alapvető kötelezettségüknek is mindjobban eleget tesznek. 1977- ben növelték az értékesítést rubel- és dollárrelócióban egyaránt. Az 1976. évi 104 millió forintos rubelrelációjú szállításokat 120 millió forintra, az 1976- os 117 millió forint értékű dollárszállításokat közel 130 millió forintra növelték 1977-ben a külkereskedelmi tevékenységet folytató pécsi ipari szövetkezetek. 480 ezer pár női cipőt szállított, elsősorban a baráti országokba a Pécsi Cipőipari Szövetkezet 1977-ben. Ez több, mint tízezer párral haladja meg az előző évi termelési értéküket, és amely az 1976. évi 81 millió forintos export árbevételüket várhatóan százegy millió forintra fogja növelni 1977-ben. Találó és feltétlenül az erősödő külpiaci szállításaik egyik magyarázatául is szolgál a szövetkezet már-már közismert cipőtermelési mottója: „A női cipőinkben a kézműipari jelleget a minőség képviseli. A divatot pedig a legigényesebb fazonok.” Nem véletlen tehát, hogy az 1976. évi 57 millió forint értékű szocialista piacra történő szállításaikat 68 millió forintra, tőkés exportjukat pedig 23 millió forintról 32 millió forintra növelték az 1977-es évben. Japánba, Kanadába és Ja- maikába is eljutnak ma mára Népművészeti Szövetkezet valóban színpompás sokóc, székely szőttesei, hímzett női blúzai. Keresettek lettek az NSZK- ban, Svédországban és Olaszországban egyaránt a népi iparművészeti fafaragások, no meg az új fazekas divattermék, a habánkerámia. A szinte ismeretlenségből hirtelen kinőtt szövetkezeti népművészek elsősorban a szocialista export területén dolgoztak jól az elmúlt évben. Négyszeresére növelték 1977-ben szállításaikat a megelőző évhez viszonyítva. Csökkent az 1977. évi külpiaci értékesítés a Pécsi Faipari Szövetkezetnél. Ennek elsődleges oka a termelés folyamatosságát alapjaiban visszavető tűzeset volt. Az 1976. évi 99 millió forintos értékesítésük 1977-ben várhatóan 96 millió forintra fog csökkenni. Tőkés piaci szállításaik értéke az 1976. évi 26 millió forintról várhatóan 20 millió forintra fog IM<‘ IliUuisrhHn «ler.Vssr* RWÜ ilj szakmák — speciális képzés Új iskolatípusok a középfokú oktatásban A mezőgazdaság egyre inkább igényli a specialistákat A mezőgazdaság megváltozott igényeihez igazodva az 1978-1979-es tanévtől új iskolatípusokat indít, új szakmákat von be a középfokú képzésbe az Oktatási Minisztérium. Jó hír ez a mezőgazdasági üzemeknek, amelyekben jelenleg egész sor speciális végzettséget igénylő munkakör áll betöltetlenül. Baranyában is hiányszakma az állategészségügyi szaksegéd, az érettségizett nö- vényvédő szakember és a növénytermelő gépész. És fehér holló a mezőgazdasági áruforgalmi szakember. Az új iskolatípusok beindításáról szóló hír kedvező azokvisszaesni. A reális értékeléshez azonban hozzá kell még tenni: Az ÁRTEX Külkereskedelmi Vállalat csak az év második felében tudott nagyobb volumenű, konkrét exportbútor megrendelést adni. Az első félévben mindössze 6 millió forint export árbevétele volt a szövetkezetnek ... Az 1976. évi 26 millió forintos összértékesités várhatóan 25 millió forintra csökken 1977- ben a Minőségi Ruházati Szövetkezetnél, ahol elsősorban női ruhákat és blúzokat exportálnak a Szovjetunióba és az NSZK-ba. A rubelrelációjú szállítás várhatóan emelkedett. Az 1976. évi 13,6 millió forint értékű szállítás 14 millió forintra bővül. Várhatóan csökken viszont a tőkés piaci szállítás. Az egyik legnagyobb tételben vásárló vevő, a NORDIS- KA-cég szerint a Pécsi Kesztyű- és Bőrdíszműipari Szövetkezet skandináv sikereinek egyik titka az, hogy a kesztyűs nemzedékek mesteri hagyományait őrzik termékeikben ma is, amikor a modern, széria-centrikus gépi feldolgozás terjed el érthetően mindjobban. A modern, új telephelyre való költözés objektív akadályai ellenére sikeres évet zártak újra ennél a szövetkezetnél. Az 1976. évi 610 ezer páros kesztyűtermelésüket 1977-ben 620 ezer párra növelték. Hagyományos és sportkesztyűiket elsősorban a svéd, osztrák és nyugatnémet piacon értékesítették. 1976-ban 58 millió forint értékben szállítottak tőkés piacra, 1977-ben viszont már 67 millió forint értékben. Erőteljesen növekedett az eddig főleg szocialista országokba szállított díszműáru-termelésük is. 1976-ban 171 ezer darab — főleg női divattáskát — szállítottak, 1977-ben ez a szám már 192 ezer darabra emelkedett. A korszerű anyagokból készített, modern kivitelű divattáskákat, bőrdíszműárukat, melyet nem is olyan régóta gyárt nagyvolumenben, elsősorban az új szederkényi telephelyén a szövetkezet, a TANNIMPEX Külkereskedelmi Vállalat jelzése szerint mindjobban keresik a tőkés piacokon is. Bevált tehát a régi igazság: a márkáért meg kell harcolni, de ez sikerrel jár. A közeljövő egyik legfontosabb feladata tehát adott: a magyar kesztyűgyártás egyik meghatározó bázisánál a jövőben bővíteni kell a tőkés szállításokat bőrdíszműáruból is. Számok és tények bizonyítják, hogy alapvetően jó irányba fejlődik az exporttevékenység Pécs szövetkezeti iparában. Japántól Kanadáig a világ huszonöt országába szállítják a termékeiket, többnyire bővülő Volumenben. Reális lehet tehát az ipari szövetkezők terve: a jövőben még többen és mind több helyen ismerjék meg munkájuk nyomón a várost is szimbolizáló mórkaemblémákat. Maletics Miklós Fejlesztési koncepció 1990-ig Az épülő nagy cserkúti gyártócsarnok Cserkúti változások Évekkel ezelőtt burokban hordott nagy lehetőségről írtunk. Arról, hogy a cserkúti MEZŐGÉP — akkor még gépjavító vállalat — gépgyártó óriás lehet, éves termelési értékét feltornázhatja fél, de akár egymilliárd forintra is. Mindez 1970-ben történt. Cserkút abban az évben 200 millió forintnyi árbevételt könyvelhetett el, ennek alig több mint fele származott a gépgyártásból. És most Lukács Antal igazgató telefonál: Cserkút produktuma az idén eléri a félmilliárd forintot, s úton van a milliárd felé, távlati terve szerint 1990-ben 1,254 milliárd forint lesz az éves árbevétele. Döntő részben a gépgyártásból. Hét év alatt sok minden történt. Hagyjuk most azt, hogy a vállalatok és a trösztök az elmúlt években a szervezeti változások időszakát élték, egész mezőgazdasági és élelmiszeripari gépgyártásunk a helyét és feladatát kereste. A kérdés sokkal inkább az, mire jutott Cserkút? A fejlődés két főbb irányára érdemes rámutatni. Először- miközben a vállalat évről évre gyorsan növelte termelését — tegyük hozzá, mert ez is lényeges, változatlan létszám (1500 fő) mellett —, fokozatosan tisztult a profilja. Előtérbe került a gépgyártás. Mindez kifejezésre jut a névváltozásban is, a Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat ma — Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Gépgyártó és Szolgáltató Vállalat. A másik lényeges: a cserkútiak vezérterméke, az élelmiszeripari tartályok immár nem „meztelenül” utaznak a megrendelőhöz, a vállalat — mintegy fő- vállalkozóként — ma már komplett tárolórendszereket ad el és szerel be a helyszínen. Értékesebbek lettek termékeik. Helyüket és feladataikat immár egyértelművé tette az Állami Tervbizottság közelmúltban hozott döntése, amellyel kijelölte a mezőgazdasági és élelmiszeripari gépgyártás fejlesztésének főbb irányait. A MEZŐGÉP TRÖSZT ezt szem előtt tartva határozta meg tevékenységi körüket, s Cserkút ennek alapján készítette el 1990-ig szóló fejlesztési koncepcióját. Az elképzelések szerint Cserkút a jövőben elsősorban különböző élelmiszeripari, alumíniumból és rozsdamentes acélból készült tároló- és szállító- tartályokat, vágóhídi és konzervipari gépeket és berendezéseket, hűtőházi tolóajtókat készít, illetve szerelésükkel és javításukkal foglalkozik. Kiegészítő tevékenységként megmarad többek között a fémszerkezetek, mint például az elekt- rofilterek gyártása. Ugyanakkor fokozatosan megszünteti a faipari gépek, a híd- és bakdaru-szerkezetek gyártását, fel kíván hagyni a nem mezőgazdasági jellegű — főként a közlekedési vállalatoknak végzett — felújításokkal és szolgáltatásokkal. A fejlesztési koncepció kikovácsolásakor természetesen felmérték azt is, a vállalat fő profilját képező termékeknek lesz-e megfelelő piacuk. Erről az oldalról a cserkútiaknak megfelelő támpontjaik vannak: élelmiszeripari gépeik és berendezéseik jelentős részét fő- vállalkozóknak szállítják, ők pedig kulcsra kész létesítményekkel jelentkeznek a piacon, ami hosszú távra jó pozíciókat és értékesítési lehetőségeket biztosít. Ugyanakkor, kooperációs partnereivel, hasonló fő- vállalkozásokba vág bele Cserkút is. Ezzel kapcsolatban érdemes egy kicsit részletesebben is szólni — azért is, mert gyártmányfejlesztési törekvéseikre is ablakot nyit — arról a jelentős programról, amelynek gazdája a cserkúti MEZŐGÉP lesz. Néhány éven belül Magyarországon meg kell oldani a korszerű tejbegyűjtést, megteremteni a hűtőláncot a tejbegyűjtők és a tejfeldolgozók között. A cserkúti MEZŐGÉP most — együttműködve a Lehel Hűtőgépgyárral — az NSZK-ból licencet és nagy termelékenységű gyártósort tervez vásárolni. Ezen a gyártósoron készül majd az a korszerű tejtároló- és -szállítótartály-rendszer, amellyel Cserkút ellátja majd az egész magyar élelmiszergazdaságot. Mellesleg megkérdeztük, az egy időben jelentős exportot teljesítő vállalat miként tekint a külpiacokra. — Természetesen közvetve és közvetlenül is szállítunk külföldi piacokra. Az exportban azonban nem vagyunk túlságosan érdekeltek. A cél most különben is az — szögezte le Lukács Antal igazgató —, ne az élelmiszeripari gép legyen elsősorban exportképes, hanem idehaza teremtsük meg a feltételeit, hogy az élelmiszeripar olyan szinten dolgozhassa fel a mezőgazdaság anyagait, hogy a végtermék legyen exportképes. Mondanunk sem kell, a vállalat folyó és majdani beruházásai is a felvázolt profiltisztítást, a gyáregységek szakosodását szolgálják. Cserkúton még az idén elkészül egy 2500 négyzetméter alapterületű gyártócsarnok — itt készülnek majd a tartályrendszerek. Kiemelten fejlesztik szigetvári gyáregységüket, az idén itt is tető alá kerül egy új gyártó- csarnok. Pécsváradon lesz a MEZŐGÉP kísérleti üzeme, ahol az új gépek prototípusai készülnek. Ugyanakkor Mágo- cson és Villányban egyre inkább az élelmiszeripari részegységek és szerelvények gyártására szakosodnak. Miklósvári Zoltán nak az általános iskolát végzett fiataloknak is, akik mező- gazdasági szakközépiskolákban kívánnak továbbtanulni és ott az érettségi mellett valamilyen szakképesítést szerezni. Ők a jövő tanévtől az eddiginél lényegesen több szak közül választhatnak. Szakmunkás szintről szakközépiskolai szintre emelik a baromfitenyésztő képzést, a mezőgazdasági gépszerelő képzést. Középiskolákban képezik majd a növényvédő és növény- termelő gépész szakembereket, illetve egy évtizedes szünet után ismét középszinten oktatják az állategészségügyi szakmákat. Hazánkban tíz éven át csak felnőttképzés folyt ezen a szakon. A jövő tanévtől oz országban nyolc-tíz helyen lesz állategészségügyi szakközépiskola, egyebek között - ha az Oktatási Minisztérium januárban jóváhagyja a megye javaslatát — Baranyában is. A tervek szerint Szentlőrincen mór 1978. szeptember 1-vel megkezdik az óllategészségőr képzést Baranya és Bács megye részére. A tanlerv elkészült. E szerint a négy év tanulmányi idő 45 százalékában közműveltségi, 55 százalékában szaktárgyakat tanulnak a fiatalok. Az új iskolatípus érettségit és szakmunkás képesítést ad. Az egyetemi felvételnél más iskola típusokból jövőkkel azonos eséllyel indulhatnak. Aki nem tanul tovább, állategészségőrként helyezkedhet el a mezőgazdasági üzemek, vállalatok tenyésztő és árutermelő telepein, ahol az állatok egészségének védelmét, és az ezzel kapcsolatos fizikai, ellenőrzési és adminisztrációs feladatokat látja eí. Elhelyezkedési lehetőséget kínálnak az állategészségügyi állomások és laboratóriumok, az ambulanciák és állatkórházak, az oltóanyag- és tápszerkészítő vállalatok, a mesterséges termékenyítő állomások is. Az új intézmények — Így Szentlőrinc is — 1982-ben bocsátanak ki első ízben középiskolát végzett ál- lategészségőröket. A jelenleg munkaviszonyban levők addig szakmunkás továbbképző tanfolyamokon, és a technikus minősítés megszerzésével bővíthetik szakismereteiket. Ugyancsak Szentlőrincen indul egy másik új iskolatípus, a mezőgazdasági áruforgalmi szakemberek szakközépiskolai képzése. Mivel itt a tanterv még nem készült el, a képzés csak 1979. szeptember 1-vel indulhat be. Ez ún. középfokú képzési célú iskolo lesz, tehát szakmunkásképesi- tést nem biztosít, de a fiatal, aki érettségi után nem kiván továbbtanulni, mint áruforgalmi előadó helyezkedhet el bármely mezőgazdasági nagyüzemben. A munkakörök, a státuszok máris megvannak, de többségük betöltetlen. Az első áruforgalmi osztály 1983-ban végez Szentlőrincen. Az új szakokat a régiek fokozatos megszüntetésével indítják be a szakközépiskolák, hisz ma már egyre kevesebb üzem keres általános növénytermesztő vagy állattenyésztő fiatalt. Annál több specialistára van szükség. A szakközépiskolák tehát új profilokat kapnak. Mohács 1978 szeptemberében kezdetben csak egy osztállyal, megkezdi a növénytermelő gépész képzést, ahol az érettségivel egyidőben szakmunkásbizonyítványt is szereznek a to- nulók. A következő, tehát az 1979-es tanévben indul Mohácson a növényvédő szakember képzés, az ún. középfokú képzési célú szak, tehát nem ad szakmunkásképesítést, de azok a fiatalok, akik a továbbtanulás helyeit a munkábaállást választják, középkáderként, mint növényvédős szakemberek vagy technikusok helyezkedhetnek el a termelő gazdaságokban. — Rné —
