Dunántúli Napló, 1978. január (35. évfolyam, 1-31. szám)
1978-01-07 / 7. szám
1978. január 7., szombat Dunántúlt napló 3 . .- ;Ax önképzésnek Is remek formája A Szovjet Irodalom januári száma Borisz Vasziljev Ne lőjetek a fehér hattyúkra című drámáját közli a Szovjet Irodalom januári száma. Vasziljev nevét a Csendesek a hajnalok című kisregénye, illetve a Taganka színház világhírű előadása és a magyar feldolgozások alapján jól ismeri a hazai közönség is. Új műve már az író eredeti szándéka szerint színpadra íródott. Vasziljev történetei „egyszerű, tanulságos és emberi történetek” — írja róla a darab magyarországi bemutatójának rendezője, Iglódi István. A Líra rovat a szovjetorosz költészet háborús nemzedékének egyik tagját, Mihail Lvovot mutatja be. A tatár származású költő életének legjelentősebb fordulóit Borisz Szluckij, a nemzedéktárs írja le értő szeretettel, verseit pedig Gorái Gábor, Kiss Benedek, Kiss Dénes, Mezey Katalin, Rónay György, Szalai Csaba és Tamás Menyhért fordításában olvashatjuk. Érdekes alkotói vallomásokat tartalmaz a Közös dolgaink és a Művészetről rovat. Bulat Okudzsava és Páskándi Géza beszélgetéséből a történelem és az író kapcsolata bontakozik ki. A két vallomás lényege közös: „...a múlt valamilyen formában mindig aktuális. Vagy azért, hogy meghaladjuk, vagy azért, hogy például szolgáljon." Színjátszóstúdió Mulattató játék, hasznos szórakozás Hogyan tovább az önmegvalósítás felé? Ők ketten Mészáros Márta új filmje lecke önmagunkról Kórrajz, terápiás javaslat nélkül „Vára öblös teremében / Jár alá, s fel bajnok Pázmán .. A hosszú asztal melleit figyelmesen hallgatják a fiatalok a szereposztást, lehetnek vagy húszán. Vincze János, a rendező, dramaturg, ügyelő és minden egy személyben, sorokra bontva ismerteti, hogy melyik szereplő mit mond. Néhány perc múlva az első olvasópróbára kerül sor, s a játékos izgalom tetőfokára hág. Néha becsúszik egy-egy baki, nevetnek rajta és kijavítják. Mindenki tudja, hogy játék, de nagyon komolyan veszik. Arany János Pázmán lovagjának olvasópróbáján vagyunk a Ságvári Endre Művelődési Házban, ahol helyet kapott Pécs legfiatalabb amatőr színjátszóegyüttese, a Nyitott Színpad. Elődje az 500-as Szakmunkásképző Intézetben működött, de abból kinőve és új formai keretek között ez év tavaszán alakultak újjá. Jelenleg huszon- valahányan tagjai a közösségnek, akad közöttük szerelő, eladó, zenetanár, műtős, egyetemista, középiskolás, ércbányánál dolgozó fiatal. Kisebb bemutatkozásaik már voltak, de az első igazi ez évben Siófokon lesz, ahol egy országos találkozón vesznek részt. Vincze János, a társulat vezetője és mindenese több, mint egy évtizede foglalkozik színjátszással.- Már középiskolás koromban rendeztem, s ez irányú érdeklődésem végigkíséri eddigi életem. A Pécsi Tanárképző Főiskolán egy nagyon jó színpaddal dolgoztam, igen jó dolgokat A Szépirodalmi Könyvkiadó gazdag terméséből említsük meg Jósika Miklós kultúrtörténeti szempontból is érdekes Emlékiratát. Bihari Klára új regénye az Asszonyi szolgálat. A szerző három külvárosi asz- szony sorsát kíséri figyelemmel, s hétköznapjaikat elemezve arra a kérdésre keresi a választ: a társadalmi jogok megszerzéséhez hasonlóan miféle jogokat kell még kiharcolniuk a nőknek otthonukban is a boldogsághoz? Illyés Gyula új verseit tartalmazza a Különös testamentum. A száz vers a hetvenes évek lírai termését nyújtja, s a gyűjteményes kötet a szerző 75. születésnapja alkalmából jelent meg. Szinte ezzel egyidőben került a könyvesboltokba Illyés ösz- szegyűjtött verseinek két kötete Haza a magasban (1920 —1945), és Teremteni (1946— 1968) címmel. Az életmű javát tartalmazó két kötet meggyőzően jelzi, hogy korunk legjelentősebb magyar lírikusáról van szó, s azt is, hogy Illyés eredendően közösségi csináltunk. Eddiq öt csoportom volt. A színház ilyen szinten is lehetőséget ad gondolataim kifejezésére. Nagy Viktor, az együttes másik művészeti irányítója „civilben" zenetanár és a Pécsi Filharmonikus Zenekar tagja, de itt is oktat zenét. — A Nyitott Színpadon belül mozgásképzés, ritmikus gyakorlatok tanítása és zenei képzés is folyik. Az utóbbit én csinálom, ahol kórusban, a szavak zenei értelmezését boncolgatjuk. Egyébként valamennyi oktatást szakemberek, hivatásosok végzik, így többek között Herda János, Szegvári Menyhért. Ezeknek a stúdiófoglalkozásoknak az a feladatuk, hogy a szerepek megtanulása előtt sajátítsák el a gyerekek az alapokat, szerezzenek bő ismereteket. Verner József a PIK-nél víz- és gázszerelő. Miért tagja a társulatnak? — Szabad időmben képzőművészettel is foglalkozom, s úgy érzem, ez találkozik azzal, amit mi most csinálunk. A mi amatőr eqyüttesünk a szórakozáson túl az önképzésnek is egy remek formája. Az együttes legrégibb tagja Pilinczes József. — A Hal téri gumiboltban dolgozom. Munkámon kívül kizárólag ez az egyetlen hobbym. Hetente háromszor négy órát vesz igénybe, de gyakran ezen túl is összejövünk. — Szeretne hivatásos színész lenni? — Nem. A színház érdekel. Roszprim Nándor elkötelezettségű költő. Az Olcsó könyvtár sorozatában látott napvilágot a nálunk is ismert Truman Capote A fűhárfa című kötete, amely a címadó kisregényen kívül tartalmazza még az Álom luxus- kivitelben című kisregényét is. A Magyar Századok sorozatban jelent meg Kászonyi Dániel Magyarhon négy korszaka című emlékirata, amely egészen mostanáig csak a szakemberek előtt volt ismert. A Zeneműkiadó a Zenetörténeti tanulmányok sorozatban jelentette meg A totemzenétől a hegedűversenyig című kötetet Darvas Gábor tollából. A könyv ismerteti az ősi törzsközösségek, a közel- és távolkeleti civilizációk zenei szemléletét és gyakorlatát. Könyvében a legnagyobb teret az európai zeneművészet tündöklő pályafutásának szenteli, a középkori virradattól a barokk zene indulásáig, 1700-ig. Az érdekes kötet megjelent a kiadó népszerű olcsó sorozatában, az Orfeusz könyvek között is. Mészáros Márta - közvélemény előtti csinnadratták nélkül — csendesen vitte véghez a maga forradalmát: filmművészetünkön belül megteremtette sajátos, nemzetközileg „bejegyzett” stílusát, vállalva a rendezőnő feminista problémakörét. űk ketten című új filmje New York-i fesztiválbemutató után került hazai közönség elé. A végletekig letisztult, mesterien egyszerű szerkezetű film a legbonyolultabb emberi problémák egyikét rezonáltatja a nézőben: a „hogyan tovább?”-ot az önmegvalósítás felé. Két főszereplőnője korban, vérmérsékletben, életvitelben alapvetően különbözik, csak a zátonyrafu- tottság a közös nevező, mely érzelemvilágukat összehangolja. Mari (Marina Vlady) negyvenes éveinek elején jár, családjától távol élve igazgató egy munkásszállóban. Az elvárásoknak megfelelően „langyosan tisztes" családi élete árnyékában csalc később eszmél rá, hogy édesanyja halálával elszakadt az utolsó láncszem is, mely otthonához kötötte. Juli (Monori Lili) harminc éves. Szélsőséges, hol tüskésen szúró, hol doromboló viselkedé- se inkább bakfisra emlékeztet. Alkoholista férje elől kislányát is — szabályellenesen — a munkásszállóba menekíti, ahol több összetűzés után végül az igazgatónő - felrúgva a szabályokat — szobájába fogadja őket. Ez a kiindulópontja kezdődő barátságuknak. A két megromlott házasságban a szexualitás alapvetően különböző szerepet játszik: Máriáknál a bomlás egyik fő oka, az igazi örömszerző szerelem hiánya — erre barátnőjének a szexuális vágyat őszintén vállaló magatartása döbbenti rá. Júliáknál egymás kívánása az utolsó összekötő kapocs. Két, prüdéria nélkül filmezett „ágyjelenet” — ágy tulajdonképpen egyikben sincs, konyhafal és padló helyettesíti — kézzelfoghatóan vaskos képsorával Mészáros Márta mindent el tud mondani szereplői házaséletéről. Mari férjének több éves mongóliai kiküldetése és Juli házastársának alkoholelvonó kezelése fejezi be, de nem zárja le a film gondolatsorát. Mészáros Márta sem teljességre, sem befejezettségre nem törekedett. Tökéletes kórrajzában csak a jelenséget ábrázolja, szinte késztetve a nézőt az okok feltárásának és lereagálásának kényelmetlen — tükörbe nézni nem mindig öröm — feladatára, a közvetlen háttérből (család, munkahely) csak annyit adva, ameny- nyi okvetlenül szükséges. Főszereplőinek középpontba helyezése érdekében meri vállalni a helyenkénti elnagyoltságot is (Mari gyermekei). Kamerája ugyanakkor - az ellentétek technikájának alkalmazásával — a kegyetlenségig következetes. (Luxus szintű, kihasználatlan munkásszálló — az egészségügy fogalmát megcsúfoló, zsúfolt, múlt századot idéző alkoholelvonó intézet.) Filmje problematikáját nem „degradálja nőproblémává”, szereplői számára általános érvényességre törekedve kutatja az értelmes, értékes élet lehetőségét. Ez az a pszichológiai vezérfonal, mely két különböző jellem különös, mély barátságát hozza létre... és Mészáros Márta egy lépést sem tesz afelé, hogy megoldásként a konvencionális családi élet „happy end”-jének bekövetkeztét kínálja fel a nézőknek. Kórrajzot adott terápiás javaslat nélkül. Marina Vlady és a rendezőnő tizenötéves barátsága érett meg a kiemelkedő művészi alakításban. Ma is ránctalan, kor nélküli arca minden rezdülése hiteles, gesztusaiban is beleolvadt a sajátos magyar környezetbe, az összképet az időnként bántóan disszonáns szinkronhang sem tudta lerontani. A kedves részeget, Juli férjét szimpatikuson alakító lengyel vendég, Jan Nowicki szinkronhangja már kifogástalan. Monori Lili és Tolnai Lajos (Mari férje) játéka a szereppel való teljes azonosulást jelentette. Elszoktunk attól, hogy filmjeink dialógusaival is törődjünk. Külön öröm, hogy Kóródy Ildikó és Balázs József szövegkönyvéből minden „csináltság”- tól mentesen szólal meg mindennapi nyelvünk — irodalmi szinten. Szilárd István Szépirodalmi és zene- történeti kiadványok iliiijl S|ji|p liilll Szilveszter a tv-ben A vélemények, mint mindig, most is megoszlanak. Egyesek szerint a tavalyi jobb volt, mint az idei, mások szerint a tavalyelőtti jobb volt, mint a tavalyi. Ha ez így lenne, akkor a tévé szilveszteri műsorai egyre romlanának, egészen a végtelenségig, vagy a nézők egyöntetű lázadásáig ... Ezeknek a maszek közvéleménykutatásoknak persze nincs sok értelme, mert nem tudhatjuk, ki mit látott a műsorból. Az a kutyás hölgy — szintén a műsorból — ezt pedzette a maga háziasszonyi módján: tessék neki jelezni, amikor nem érdemes nézni a műsort, olyankor kimegy. A módszer gyönyörű perspektívákat ígér, így majd mindenki csak azt nézi meg, ami az ízlése szerint való, és így mindig mindenki meg lesz elégedve a televízióval. Már csak azt a szerkentyűt kell feltalálni, ami elvégzi a kacsintás műveletét, természetesen minden nézőnek testre szabva. Ha a kacsintógép már föl lenne találva, magam is be- 1 kapcsoltam volna olykor, s az így szerzett nézői élményeimről lelkes szavakkal tudósítanék, amíg bírnám jelzővel. Ezzel szemben e gép hiányában most is végignéztem minden műsorszámot, sorjában egymás után, nem tehetek tehát egyebet, mint hogy leírom a véleményemet szintén sorjában. A háremhölgy címmel amolyan bemelegítő műsort láthattunk, egyetlen pompás ötletre építve, olyan ötletre, amelyet tetszés szerint lehetett (volna) kiszélesíteni. Nem túlságosan borsos, nem túlságosan nehéz, szóval amolyan könnyed franciás előétel volt. A voltaképpeni szilveszteri műsorösszeállítás a megszokott módon más tévéműsorok parodizólására, mintájára, kereteire épült, s míg a párhuzamok, metszéspontok, miegyebek a megfelelő helyre kerültek, akár egy műszaki rajz szerkesztésénél, a szemlélő itt is unatkozhatott néha. Agárdi Gábor jóvoltából kacagni lehetett az Alku-n, Béni és Frédi jóvoltából a róluk elnevezett jeleneten. A zenés műsorok közül is akadt jó poén az Operett-fórumon és ötlet a Zene, zene, zene különkiadásában. És Antal Imre kitűnően konferált. Más dolgok javarészt alatta maradtak a várakozásnak. Végül Hofi Gézával egészült ki a szilvesztereste: egyórás műsorában nemcsak ötlet és szellem volt bőséggel, de az is, amihez kitűnően ért s amit ritkábban művel: zenés humor. A nevetés persze rettentően szubjektív kategória. Mert például tíz mulatságos dolog közül tíz ember biztosan nem egyet választana, hanem esetleg tíz, különbözőt, mint legmulatságosabbat. Ha most mondjuk körkérdésre kellene válaszolnom, mit tartottam legmulatságosabbnak a szilveszteri választékból, azonnal tudnék felelni: Hofinak azt a tévéparódiáját, amelyben az Afrikai örömeinket jelenítette meg. De hogy miért? Talán mert a paródia eredetije is... így zajlott le tehát 1977 utolsó négy órája a képernyő előtt: a műsorújság szerint kb. 20.50-kor kezdődött A háremhölgy, kb. 21.15-kor a Kutatjuk a közvéleményt és kb. 23 órakor Hofi Géza műsora. Tanúsíthatom, hogy kb. 24 órakor kezdődött 1978. H. E.
