Dunántúli Napló, 1978. január (35. évfolyam, 1-31. szám)

1978-01-29 / 29. szám

DN HÉTVÉGE 8. IRODALOM - MŰVÉSZET 1978. JANUÁR 29. Rónay György József Attila útjain^ IRODALMI ÉS MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT-1978 A TARTALOMBÓL: CSOÓRI SÁNDOR CSORBA GYŐZŐ EORSI ISTVÁN KAROLYI AMY KERÉK IMRE PAKOLITZ ISTVÁN RÓZSA ENDRE WEÖRES SÁNDOR VERSEI GERA GYÖRGY KAMPIS PÉTER MÉSZÖLY MIKLÓS TUSKÉS TIBOR PRÓZAI ARADI NÓRA RÓZSA GYULA KÖTETE MENDOL ZSUZSA: KÉT CZÓBEL-FESTMÉNY CSŰRÖS MIKLÓS: CSOÓRI SÁNDOR VERSEI RÓNAY GYÖRGY: jóZSEF ATTILA UTJAIN VARKONYI NÁNDOR: LEVELEK KOVÁCS ENDRÉHEZ A Jelenkor februári száma A Pécsett szerkesztett iro­dalmi és művészeti folyóirat új számának lírai rovatában többek között Csoóri Sán­dor, Csorba Győző, Károlyi Amy, Kerék Imre, Pákolitz István, Rózsa Endre és Weö­res Sándor költeményeit ol­vashatjuk. A prózai írások sorában a közelmúltban elhunyt Gera György utolsó elbeszélését, Kampis Péter kisregényének újabb részletét. valamintMé- szöly Miklós és Tüskés Tibor szociográfiáit közli a folyó­irat. A „Pécsi képtár-sorozat­ban Mendöl Zsuzsa két Czó- bel-festményt elemez. Aradi Nóra Rózsa Gyula: Négy portré c. kötetét ismerteti. Az irodalmi tanulmányok között figyelmet érdemel Rónay György: József Attila útjain c. sorozatának első darabja. — Értékes doku­mentum-anyagot tartalmaz­nak Várkonyi Nándornak Kovács Endréhez írott leve­lei. — A kritikai rovat élén Csoóri Sándor verseskötetét elemzi Csűrös Miklós. Balatonszárszó a harmincas évek második felében csak mérsékelten volt „divatos nyá­ri fürdő". Inkább a déli part másodrendű helyei közé tarto­zott. Messze elmaradt a lár­más és valóban divatos Sió­fok, a szomszédos, halk, elő­kelő Földvár, az ugyancsak szomszédos, szerényebben és patriarchálisabban diszting- vált Szemes, vagy valamivel lejjebb a kissé szűkebb pén- zűek által fölkapott, sekély vi­zével, arany homokjával gye­rekeknek kiválóan alkalmas, hosszan elnyúló Lelle mögött. A síneken túli a strand előtt a tóparti parknak még nyoma sem volt; a víz meg olvadás­kor a jég öböllé faragta ott a partot, nád nőtt és estefelé rengeteg béka kuruttyolt ben­ne; ezt az öblöt töltötték föl nem is olyan régen, ennek a helyén áll ma a park virágai­val, padjaival, sárga kavicsos útjaival és a kikövezett part­szakasszal, ahonnét szinte az egész tavat belátni. Ha a víz­zel szemközt állunk, ma jobb­ra a földvári, balra az öszödi határig villa villa mellett, üdü­lő üdülő mellett sorakozik. Jobbra az erdőcskéig, ahol nyaranta az úttörőcsapatok tá­boroznak, balra a kis csator­náig („metszésig"), melyen túl a kemping tanyázik, aszfalto­zott út húzódik; autók rohan­gálnak rajta, és lassan pusz­tulnak mentében a benzingőz­től a fák. Ez mind új, ennek akkor még nyoma sem volt. Megvolt viszont a mai József Attila utca (akkor Keleti Villasor) és a sínek közt, elöl alacsony ke­rítéssel, a platános; hasonló a szemesi parkhoz, csak éppen jóval kisebb; Erzsébet Liget volt a neve. Ma közepétől a szittyós rétig sátras nyaralók tábora. Valaha sárgarigóktól, ma júniustól szeptemberig cseh, lengyel, német szótól hangos. A rigók azóta mesz- szebb költöztek, de a mókusok megszokták az idegenforgal­mat. A liget legelején, apró tisz­táson állt utóbb József Attila szobra. Két-három éve följebb vitték, az új iskola közelébe, egy térre, melyet alighanem a jövő évtizedek Szárszójának központjául szánnak. Az állomás abban az időben a sínek parti felén volt. Az épület ma is áll. Sínpár csak egy volt, a mai kettő helyett; vonat kevés járt, s ha kellett, Szemesen vagy Szántódon ke­rülték egymást. Természetesen a mai, fölmagasított beton­rámpa is új. Annak idején ka­vicsos szegélyre, a mai hosszú rámpánál jóval kurtábbra szállt, vagy inkább ugrott le az alsó kocsilépcsőről az utas; aki a hátsó kocsikban utazott, az már csak a töltésre tornászta le magát, ahogyan bírta. A csomagjait vagy ma­ga hajigálta le az ember, vagy szolgálatkész útitársak dobálták utána; mert a vonat éppen csak megállt, s már ment is tovább. Izgalmas és kalandos volt minden föl- és leszállás, ha nem is olyan baljóson drámai, amilyennek József Jolán írja le megérkezésüket. A kalauz be­szólt, hogy „Balatonszárszó kö­vetkezik"; Jolán föláll a pád­ra, kezdi leszedni a bőröndö­ket; azt, amelyik tele könyvek­kel, mozdítani se bírja. „Se­gíts, Attila!” De Attila, miután kivonszolják a csomagokat a peronra (régimódi, nyitott pe­ronos kocsik jártak), „össze- roskad”, jajgat, „megbénult a jobb oldala". Aztán a vonat lassít... „Kinyitottam a vas­korlátot. A vonat megállt. Az utolsó kocsi, melyben utaztunk, messze esett az állomástól, a magas oszlopok ívlámpáinak fénykorén kívül. Kidobtam a kabátokat a sötétségbe és le­gurítottam a bőröndöket a lép­csőn. Attila elnyúlva feküdt a peronon és nyöszörgött. A ka­lauz már sípolt, a mozdony nagyot szuszogott és megrán­totta a vagont. Átnyaláboltam a hóna alatt Attilát és háttal a lépcső felé húztam magam­mal. Az alsó lépcsőt elvétette a lábam és leestem. Még volt annyi lélekjelenlét és erő ben­nem, hogy hatalmas ívben rán­tottam magam után Attila el­nehezült, tehetetlen testét, ne­hogy a kerekek alá kerüljünk. A vonat már teljes sebességgel robogott tovább." Ahol most az állomás és az Utasellátó „üzemel”, a harmin­cas-negyvenes években a déli part egyik legjobb hírű ven­déglője működött, a Móring. Előtte nagy, ma már kipusztult vagy pusztuló fák alatt kerthe­lyiség asztalai sorakoztak. Es­ténként zene szólt, többnyire Pestről szerződtettek egy-egy nevesebb dzsessz-zenekart a nyárra. Középütt a betonlapon táncoltak. Itt tangót jár a sok lány és fiú, a sok számító, kedves és hiú... Etus panziója a Móringtól számítva a sínek túlsó felén volt, a tóparti villasávban. A ház, az egykori Palota Panzió háza ma is áll; ma sem lát­szik sokkal biztonságosabb­nak, mint amilyen a harmin­cas években lehetett. Leg­alábbis ősszel, télen. Mert nyá­ron, augusztusban, kivált ha jó idő van, a Balaton mellett minden szép; ki törődik vele olyankor, hogy a ház fűthetet- len, és az ablakon befolyik az eső? Egyetlen békés szár­szói hónapján, 1936 augusz­tusában Attila a Palota kert­jéből, közvetlenül a tópartról el-elnézegethette a csillagokkal esteledő ég alatt „a hullámok lágy táncát". Aztán, mikor egé­szen besötétedett, megszólalt és jól lehallatszott hozzá a Mó­ring zenéje. S túl a zenén, túl a Móringon valami más is: pontosan szemközt a Palotával, sűrű sötéten az örökké susogó nyórfás, ahol ma a kemping áll nyaranta, s ahol akkor csak a levelek neszeztek: De némán, hiszen ráér a természet, a zene mögött zúg az örök erdő. A falu hosszan nyúlt föl az állomástól a templomig meg az országútig és rajtuk is túl: nem sokkal több két szembe­néző házsornál, virágos udva­rokkal és házelőkkel, a mögöt­tes laposokban sötétzöld rétek­kel, szérűkkel, szénaboglyókkal. Takaros, módosnak tetsző falu, de csak a templomig, ország­útig: ameddig szezonban szo­bákat béreltek a nyaralók. A templomnál az egyetlen főutca kettéágazott. Egyfelől húzódtak az uradalom épüle­tei, másfelől a szegények lakta Cinege, esős időben öles sár­ral, egyébként öles porral, por­ban kergetődző, pendelyes, me­zítlábas gyerekekkel, a küszö­bökön elnyűtt arcú, üres te­kintetű öregasszonyokkal. A Ci­negén túl, főként tejért járva, az ember ligetesebb részre ért; ott már újra rendezettebb, te­hetősebb porták sorakoztak. A strand ott volt, ahol ma is, csak jóval kisebb. Hatalmas nyárfáit ferdére döntötték a túl­part felől zúgó északnyugati szelek. Ezek á Bakonyból csap­nak a -tóra, sokszor nyaranta is, de kivált nyár múltán, amikor, a Balatonszárszó kezdő szaka­szai szerint Zúg már az ősz, gyűlik és kavarog, fehér habokba szaggatja a zöldet. Fogócskáznak az apró viharok, az ablakban a legyek megdögölnek. Nyafog a táj, de néha némaság jut az eszébe s új derűt lel abban. Tollászkodnak a sárga lombú fák, féllábon állva a hunyorgó napban. Ezek a fák is jórészt kivesztek már. Más fák viszont magasra nőt­tek azóta. A temetőből például azelőtt rá lehetett látni a tóra, ma pedig tömött lombok állják útját a tekintetnek. Egyébként lassan eltűnik a temető is; az új halottakat már nem ide te­metik, hanem föl a szóládi ha­tárba. Hiába, nő a község, sza­porodnak a nyaralók, kell a hely; az élők kiszorítják a hol­takat. Az állomástól fölfelé menet, valamivel túl a Fő utca köze­pén, balkéz felől áll léckeríté- ses kertjében, sűrű árnyékú fák közt a református templom. Egyik homlokzati urnájában ak­kor még évről évre visszajáró gólyapár fészkelt. Ha valaki innét toronyiránt elindult volna Földvár felé, már amennyiben az örökké szélborzolta kis rozs­tábláktól, krumpli- és kukorica- földektől lehetett volna, éppen a temető alsó sarkához ért vol­na. Ott sorakoztak a sírok a Pusztavölgyi-sor (ma Petőfi Sándor utca) meg az országút szögletében, részben a fennsí­kon, részben a Földvár felé lejtő rézsűn, egészen a szán­tások, kukoricások széléig. Kö­zépütt a halottasház, ahol Jó­zsef Attilát kiterítették. Ezerkilencszáznegyvenben, amikortól rendszeresen Szár­szón töltjük nyarainkat, s ami­kor József Attila még nem­csak képletesen, hanem való­ban is ott pihent a szárszói te­metőben, lassan süppedő sír­ját csupán valami keretes táb­laféle jelezte. A mai jelképes­nél kissé följebb volt ez a va­lódi sír, fönt a fótion platón, közel a református részhez, de lévén a halott görögkeleti, kis­sé mégis elkülönülve tőle, ma­gányosan. A síron semmiféle növény nem nőtt a hőségtől repedezett agyagban. De vasárnapok után többnyire találtunk a sírtábla tövében egy-egy konzervdobozt, benne ujjnyi víz és egy csokor­ka virág, félig már megasza- lódva. Szerény és megható em­lékezés jele egy pléhdoboz- ban, amiből nem sokkal előbb még ettek; étel és kegyelet olyan szoros kapcsolatban, ahogyan épp ehhez a költőhöz illett, jobban és igazabban minden — megtagadott vagy utóbb megadott — koszorúnál. Másnapra elpárolgott a víz a konzervdobozból, és a csokor porlékonnyá száradt. A sir még­is élt. Furcsa, nyüzsgő élet volt ez: a száraz füveken rajzó katica­bogaraké. Soha annyi katicabogarat, mint azokon a nyarakon, a negyvenes évek legelején. Ide- oda mászkáltak, izgatottan föl­rebbentek s nyomban vissza- szálltak, apró idárisokként csil­logtak a Badacsony felől oda­tűző alkonyi fényben, finom kis zizegéssel röpdöstek a le­vegőben, ujjnyira a sírdomb hasadozott földje fölött, oly mód, mintha csak a költő ked­véért tennék, akinek a sorai szintén tele voltak ilyesfajta, folytonos, meglepő, játékos, zizzenő mozzanotossággal; de játékosságuk azért mégsem puszta tréfa volt, mint ezeké a pöttyös kis bogaraké sem: mert hiszen ami a szemünk előtt nyüzsgött, az élet volt, nász volt, szerelem volt — és halál is volt. Mintha a termé­szet legalább holtában meg­ajándékozta volna — bármi­lyen elkésve már — a „köny- nyű emlékek" játékával ezt a mindig oly „nehéz szívet”. A faluban akkor, nem egé­szen három évvel a halála után már nem nagyon emlé­keztek (vagy nem naqyon akar­tak emlékezni) rá. Helybéliek, akiknél kérdezősködtünk, vál­lat vontak, elnéztek a levegő­be, gyanakodva hunyorogtak. Bóza bácsi, aki a házunkra ügyelt és vasutas volt, töpreng­ve csóválta a fejét: „Nem, ké­rem, ilyen illetőre nem emlék­szem." Pedig a baleseti jegy­zőkönyvön ott van az ő névalá­írása is. De ki emlékszik visz- sza szívesen egy gázolásra? Különben sem a vasút volt a hibás; meg nem is voltak oda- valósiak; és a feledés kegyet­lenül gyorsan napirendre tér a tragédiák fölött, íme, hát megleltem hazámat, a földet, ahol nevemet hibátlanul írják fölébem, ha eltemet, ki eltemet — írta a költő legutolsó verse kezdetén; s valóban végül is volt, aki — örök tisztességére — eltemette, nevét is hibátla­nul írták fölébe, legföljebb egyetlen szótagnyi maradt le a kurta síriratból: a „nyugszik" nem fért rá teljes egészében a fatáblára, így aztán csak ennyi állt rajta: „Itt nyug. Jó­zsef Attila”. De a tömeg, amit a gyanútlan szemnek a teme­téséről készült fénykép mutat, illúzió. Igazában a földvári út fehér szalagja mellett nincse­nek is olyan sokan, mint aho­gyan látszik. S hányán voltak ebben a csöppnyi tömegben, akik tudták is, hogy kit temet­nek? Bizonyára nagyon keve­sen. Rózsa Endre Hosszúhetényi borozó Kerékagyig süllyedt, rozsda-laskás őszön trágyával púpozott parasztszekér gőzöl az égen: a Göncöl. Avaros a tejút; cuppogás, folyékony sarában lefelé a sötét szurdékon fénylik két keréknyom. Üvegezett vitrin belül a diófa: férgek tündökölnek mélyén araszolva, síri hold az odva. Káprázat-nyüzsgésben, voltak-hemzsegésben légyszar-csillagábrás mennyezetem nézem, töprengek fehéren. Huzatba tárt ajtó — csattan és csikordul; arcom a tükörből kelletlen kifordul — — poharamban bor gyúl, bíbor lánggal szisszen: hőköljön sok árnyéki S vörös fürt-szökőkút — szöllő-tüzijáték — emelje a tányért! Csorba Győző Végleges Meglett immár az arc amely a napos tájakról kilépőt a végső éjek éjéig kíséri s mig az odaút kristályfényébe egyre több koromszemecske hulldogál vigasztalja hogy máshogy is volt dühíti hogy miért nem maradt úgy szomoritja hogy soha többé meglett immár végképp az arc a szép portyákban legutolsó meglett változhatatlanul már senkihez se tartozik próbálnák darabos kezek próbálnák kölnis piperézők próbálná volt gazdája bár csillaghullás vagy tűzeső se morcosabb se nyájasabb se zúzottabb se győztesebb se foltosabb se ragyogóbb se közelibb se távolibb meglett immár s nyilvánvaló hogy a virágzó szédülések tanúiból a számvető szem héja alá mi bújik el a legutolsó szemhunyáskor Szatyor Győző: Változatok Kodolányi-témákra. „Süllyedő világ” II. (Tusrajz).

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents