Dunántúli Napló, 1978. január (35. évfolyam, 1-31. szám)
1978-01-26 / 26. szám
Dimäiitmt napló 1978. január 26., csütörtök Tudomány — Technika — Tudomány — Technika Nem a megérzésre hagyatkoznak fl bányaveszély-1 elbárításban a műszereké a lő szerep Kutatók a metánkitörés csökkentéséért Imrei Lajos vájár legalább húsz esetben kiáltott gázkitörésveszélyes munkahelyén: meneküljünk! Tucatnyi esetben indokolt volt a riasztás. A Mecseki Szénbányák kutatási osztályán azt mondják, különleges képessége volt a gázkitörésveszély felismerésére. A mecseki szénbányászat azonban ma már nem hagyatkozhat kizárólag kiváló képességű szakembereinek különleges érzékére, tapasztalatára. Olyan műszerek, technikai eszközök kellenek a bányaveszélyek megismeréséhez, jelzéséhez, amelyek az embernél az eddig alkalmazott berendezéseknél sokkal biztosabban, pontosabban képesek jelezni és riasztani. Az idén a Mecseki Szénbányák kutatási osztálya 20 millió forint értékű műszerrel gazdagodik, 1979-ben pedig újabb 5 milliós vásárlásra kerül sor. • Verbőczi József 32 esztendős, okleveles geofizikus mérnök, négy éve a geofizikai csoport vezetője, ők kapták legutóbb azt a csaknem 10 milliós értékű dán műszert, amely nélkül a fiatalabb kutatók jó néhány rezgésállapotokkal kapcsolatos bányabeli folyamat alapos megismerését elképzelhetetlennek tartják. A bányavágatokban, fejtésekben várható földtani zavarok előrejelzése, a védőtelepes művelés valódi hatásának kimutatása, a gázkitörésveszély előrejelzése és a riasztás, a légutak rádióaktív nyomjelzése, a szeizmikus háló kiépítése több más mellett a legfontosabb témák, melyekkel a geofizikusok most foglalkoznak. Azt tartja a kitűnő képességű kutatókból álló csoport — az utóbbi esztendőkben beszerzett műszerekből 20 millió értékűt kaptak — bizonyítaniuk kell, hogy a bányászati veszélyek elhárításában most valóban a műszereké a fő szerep. Talán szerénységből nem teszik hozzá: és a műszerekhez értő, a jelzéseket elemző embereké is természetesen. A gázkitörésveszélyes vágatokban eddig is voltak érzékelők, és ezekre kapcsolt riasztási rendszer. Ezek a munkahelyen és a kőzetben levő ösz- szes rezgést felfogták, de nem voltak képesek kiszűrni, hogy a rezgések abba a tartományba tartoznak-e, melyek a veszélyt jelzik. A védőtelepes művelés lazulási zónájának pontos meghatározása nem kevésbé újszerű és fontos feladat. A fejtések körül telepített lyukba elhelyezett érzékelők, a robbantással keltett szeizmikus hullámokat regisztrálják, ezekből megállapítják, hogy a tervezett bányaterek fellazult zónában vagy ép kőzeten hatoltak-e keresztül. Ezzel a módszerrel szinte méternyi pontossággal be lehet jelölni azt is, hogy a fejtési műveletek mekkora területeket tettek gázkitörés veszélytelenné. Ez azonban még további kutatást tesz szükségessé. Infraspektrál fotómetriás berendezés Elektromos tolózár kutakban Baranya megyében a kutak beho- makoxódása nagyon is gyakran fordul elő — elsősorban Szigetváron, Zádorban, Csányoszrón, Felsőmind- szenten és Komlón. A vizet rejtő rétegek Üresek, boltozata nagyon laza; amikor hirtelen indulnak a szivattyúk, felkavarodik a vizadók aljában lerakodott finom homok. Bejut a szivattyúkba, eldugulnak a szűrőfeiületek, akadozik az ellátás vagy teljesen szünetel. Gyakran cserélik az igy meghibásodott szivaty- tyúkat, mert hamar tönkremennek és az ilyen hibát nehéz felfedezni. A Szombathelyi Vízműnél sikeres házi kísérletek zárultak; elektromos műszerekkel nyitják és zárják a szivattyúk tolózárját. Megtalálták azt a kritikus sebességet, ami mellett nem keveredik fel a kutak alján a víz, nem szed össze homokot. A nyitást, zárást teljesen automatizálták, az üzembiztonság nagy mértékben megnőtt. Komló mellett a kőlyuki forrásfoglalásban szereltek fel elektromos tolózárat. Ezt beváltotta a hozzá fűzött reményeket. A Baranya megyei Vízmű Vállalat legutóbb Szigetvár környékén is üzembe helyezett néhány „szelepet", bejátszásuk hamarosan megtörténik. Cs. I. Kovácsy Béla a kutatási osztályon a legrégibb dolgozók közé tartozik. A György-aknai izotóp laboratóriumban tucatnyi műszer között beszélgetünk a bányabeli izotópos légáthúzás mérésről, amely ugyancsak teljesen új módszer a bányászatban. A légáram feltételezett útjába impulzusszerű- en rádióaktív gázt juttatnak, amely szinte nyomjelzi a levegő áramlási útját az érzékelő műszereken. Nyomjelzésre a Kripton—85 és Xenon—133 a legmegfelelőbb. Az izotópos légáthúzás mérés kitűnően alkalmazható a mezőben haladó fejtésekben, a szállító- és légvágatok védelmére létesített iszap-tömedéksáv légzárásának ellenőrzésére. Az áthúzás esetén ugyanis fennáll az öregfejtés begyulladásának veszélye. Ugyancsak jól alkalmazható a gát és omladék, a fejtések közelében lévő öregmunkák, a gátak zárásának vizsgálatára. • A legkorszerűbb, majdnem a legkorszerűbb műszerek vesznek körül bennünket, de a 22 év előtti módszerekről beszélgetünk Czihat Ferenc kémiafizika szakos tanárral. Az első laboratóriumot ő hozta létre, amikor a Miskolci Nehézipari Egyetem kémia tanszékét felcserélte a pécsi kutatómunkakörrel. A szénporrobbanást akkoriban még csak egy asztalon, laboratóriumban próbálták nyomon kísérni. Egy picinyke szénport gyújtószikra előtt ellőttek, az így megfigyelt jelenségből következtettek a szörnyű bányabeli folyamatokra. Egykor a por szilikózisveszélyességét okozó kvarctartalmat kémiai módszerekkel végezték. Nagy hibalehetőségek voltak ebben. Később a fizikai módszerek következtek, a röntgen - vizsgálatok, a differenciál ter- moanalízis, most pedig az in- fraspektroszkópos vizsgálatokhoz is itt vannak a megfelelő műszerek, amellyel már a 0,2 miligramm szénmintából is képesek az ásványos összetevőket meghatározni. Igaz, van már atomabszorpciós berendezés is, Czihat Ferenc azonban a rendelkezésére álló műszerekkel is Magyarországon a kvarctartalom meghatározásában talán egyedülálló pontosságot ér el. Az elmúlt több mint két évtized alatt a kutató csaknem minden energiáját erre fordította, a módszerek egész sorát dolgozta ki, amíg eljutott az infraspektrás fotométerrel végzett, megbízható elemzésekhez. A műszerek, a szakemberek szellemi erőfeszítései, a tapasztalataik együtt bizonyára az eddiginél gyorsabb eredményekhez vezetnek a „bányarémek” felfedezésében, legyőzésükben. Lombosi Jenő „Fekete arany” a tengerek mélyén Olajkitermelő berendezés a tengeren. A modern kút négyszáz- huszonkét méter magas pilléren nyugszik. Új módszerek az olajbányászatban Az olajkitermelés a tengereken, pontosabban a szárazföldek talapzatain, a selfeken, felnőtt korba jutott. A legújabb adatok szerint a világon 28 állam 133 tengeri olajmezője termel már olajat, s további 14 államnak van erre kilátása? Ennek megfelelően fejlődtek a tengeri olajbányászat újabb építményei, fúrótornyai és olajtartályai is. A legtöbb fúrótorony acélból készül, lábait cölöpök tűzik a tengerfenékhez. Nagyon komoly műszaki követelményeknek kell megfelelniük a tengeri fúrótornyoknak, hiszen egyes tengereken a 30 méteres hullámok sem ritkák, s a szél sebessége olykor 240 kilométer óránként. A számítások szerint az ilyen lábakon álló acéltornyokat 280 méter vízmélységig lehet építeni. A tengeri fúrótornyok legújabb nemzedéke vasbetonból készül — ez olcsóbb és korrózióál- lóbb, mint az acél. Rögzítésükhöz nincs szükség semmiféle rögzítő, lehorgonyzó szerkezetre: nagy tömegük révén szilárdan állnak a tengerben. Hasonlóan nehéz műszaki gondokat vet fel a kitermelt olaj raktározása. Ha lehetséges, igyekeznek azonnal elszállítani az olajat, sokszor azonban a viharos időjárás ezt megakadályozza, a tankhajók nem tudnak kikötni a fúrótoronynál. Különféle típusú, többnyire vasbeton tárolótartályokat süllyesztettek tehát a tengerfenékre, méretük miatt azonban ezek elkészítése, helyszínre szállítása műszaki bravúrnak számít. A legújabb típusú tornyok alapját több betonhenger alkotja, amelyek egyúttal olajtartályként is szolgálnak. A tömzsi alaphoz kettő, három vagy négy karcsú láb kapcsolódik, s ezeknek a vízből kiemelkedő végein nyugszik a fúró- és termelőfedélzet. E tornyok legfőbb előnye, hogy tárolóhengereik teljes egészükben abban a mélységben helyezkednek el, amelyben a hullámok hatása alig érezhető, így az alapnak nincs szükség különleges hullámtörő falra. Tizenkilenc éves a Magyarhoni Földtani Társulat Dél-dunántúli Szervezete Élő tudomány 8 Magyarhoni Társulat hazánkban a legrégebbi műszaki és természettudományos egyesület. Ebben az esztendőben ünnepli megalakulásának 130. évfordulóját. Feladata a földtan és rokontudományai művelésével foglalkozó szakemberek egybefogása, az érdekeltek tudományos és gyakorlati továbbképzése, az arra érdemes kezdeményezések, javaslatok megvitatása, esetleg továbbítása az MTESZ vezetőségén keresztül a kormányzati szervekhez. Tevékenysége során szakelőadásokat, vitaüléseket, tanulmányútokat, vándor- gyűléseket és kongresszusokat szervez. Pályázatokat hirdet és bírál. Együttműködik a földtani feladatok megoldásában a hazai állami és társadalmi szervekkel. Területileg 5 nagy szervezete van: az Alföldi, Budapesti, Dél-dunántúli, Észak-magyarországi, valamint a Közép- és Észak-dunántúli Területi Szervezet. A Dél-dunántúli Területi Szervezet az idén 19 éves. Tagsága mintegy másfél száz szakemberből áll, akik a mecseki érc- és szénbányászat, a mélyfúrások, valamint a zalai olajipar területén működnek. A tagok közül többen bírnak tudományos fokozattal, ugyancsak többen dolgoznak a Pécsi Akadémiai Bizottság különböző szak- és munkabizottságaiban, A területi szervezet feladata és tevékenysége hasonló az anyaeayesületéhez. Információk adása és cseréje úgy a gazdasági, mint, a tudományos élet területén. A szakemberek összefogása, kutatásaik, eredményeik bemutatása céljára fórum biztosítása. A hazai nyersanyaghelyzet ma parancsolóan írja elő a gazdaságföldtani tevékenység élénkítését. Ezt erősíti meg a XI. kongresszus, és az 1977 októberi KB-határozat. A célkitűzéseket meghatározza az a körülmény, hogy az elmúlt egykét évben valamennyi hazai földből bányászható nyersanyagot felértékelték. Az országos követelményekhez szorosan kapcsolódva, széles körű társadalmi tevékenységgel csatlakozott a Dél-dunántúli Területi Szervezet. Az elmúlt években Baján, Szekszárdon és Kaposváron rendezett földtani és hidrológiai napokat, melyeken területi jelentőségű általános, építés- és vízföldtani témákat és eredményeket ismertettek. 1977-ben a területi szervezet az Általános Földtani Szakosztállyal közösen rendezte meg az I. országos bányaföldtani ankétot — az anyaegyesület országos nagyren- rendezvénynek minősítette —, ahol a hazai bányaterületek mindegyikéről érkezett kétszáz földtani szakember 3 napon keresztül ismertette, hallgatta, cserélte a bányaföldtani információkat, a kutatás, művelés, ásványvagyon-gazdálko- dás témaköreiből. Ezt a rendezvényt követte a „Korszerű fúrástechnika a földtani kutatás szolgálatában” című ankét, majd a Zala megyei földtani és hidrológiai napok előadássorozata. A Baranya megyei MTESZ jó patrónusa a területi szervezetnek. A megye határain túlmenően is szervezi, rendezi az ankétokat. Helyet és technikát biztosít a havonkénti szakülésekre, nagyobb rendezvényekre. Az országos igényeknek megfelelően a Magyarhoni Földtani Társulat Dél-dunántúli Területi Szervezete 1978-ban még intenzívebben kíván kapcsolódni az időszerű gazdasági és tudományos feladatok megoldásához. A lehetőségek még nagyon sokrétűek, úgy az érc- és szénkutatás, valamint az egyéb ásványi nyersanyagok és a víz kutatása terén. Szélesebb körű érdeklődésre tarthat számot a „Földtan szerepe és feladatai Pécs—Baranya fejlődésében” című előadássorozat. A területi szervezet tanulmányutat indít a földtörténeti ókori képződmények mecseki feltárásaihoz. Előadásokat kívánnak tartatni a fúrási, műszaki balesetek elhárításának gyakorlati tapasztalatairól. Közös ankétot terveznek a Magyar Geofizikusok Egyesületével. Bővíteni Str,5Á földtani vagy a földtannal kapcsolatos feladatok megoldása érdekében szorosabb együttműködést szorgalmazunk az Országos Magyar Bányász- Kohász Egyesület mecsekaljai és mecseki csoportjával, a Magyar Geofizikusok Egyesületével, a. Hidrológiai Társasággal, és a Kars2t- és Barlang- kutató Egyesülettel. A közművelődési politika megvalósítása érdekében támogatni kívánja a „TIT-együttműködés" témabizottságát. Az MTESZ Baranya megyei szervezetéhez hasonlóan a Déldunántúli Területi Szervezet is szeretne nemzetközi kapcsolatokat kiépíteni, melyekre — testvéregyesületek hiányában — mindezideig nem volt lehetőség. Érdi Krausz Gábor Automata segítségével A Moszkvai Bányaipari In- tézetben befejezéshez közeledik a „Masszív" automata rendszer kidolgozása. A berendezés a kőzetek ellenőrzésére szolgál, lehetővé teszi az ércfejtés hatékonyságának növelését, biztosítja a bányászok munkájának biztonságát. A „Masszív” mérőberendezést már sikerrel kipróbálták a Dzsezkaga- ni Bányászati és Kohászati Kombinát rézbányáiban. A tervek szerint a rendszert 1980-ban a Szovjetunió több üzemében bevezetik. Napjainkban az úgynevezett kamra-pillérfejtési módszert alkalmazzák az ércbányászatban. Az ásványkincseket nem a fejtéshomlok teljes hosszúságában, hanem az egyes, különálló kamrákból termelik ki. így a föld alatt üres kamrák keletkezBiztonságos ércbányászat nek, amelyeket a boltozatot tartó áthidaló pillérek választanak el egymástól. A földomlás elleni biztosítás céljából ezeket az áthidaló pilléreket igen masszívra alakítják ki, s a pillérekben jelentős mennyiségű érc marad. Ahhoz, hogy a „tám- fák” méreteit az emberek biztonságának veszélyeztetése nélkül csökkenteni lehessen, állandó információra van szükség a pillérekben végbemenő folyamatokról, a rétegek mozgásának irányáról, sebességéről, a keletkező feszültségekről. Az akna és a pillérek fő- téjében fúrt lyukakban nagy frekvenciájú impulzátorokat és saját áramforrású rádió- készüléket helyeznek, amely egy teljes évig üzemel. A mérőfejek elektromos jeleket küldenek a rádióadó készülékhez, e jelek periódusszáma a rétegek mozgásától függ. A furatból kiálló antenna segítségével a rádióhullámok szabadon eljutnak az aknában a vevő-regisztráló készülékig. A kőzet mozgásának megfelelően az önírókészülék tolla alatt a vezérlő asztalon megváltoznak a vonalak. Amikor a rétegek mozgásának sebessége eléri a kritikus határt, az impulzátorok működésbe hozzák a vészjelző berendezését, így a bányászoknak elég idejük marad ahhoz, hogy elhagyják a veszélyes helyet.
