Dunántúli Napló, 1978. január (35. évfolyam, 1-31. szám)
1978-01-25 / 25. szám
punantmi fíaplö 1978. január 25., szerda Metszet Londonban Kőszegről Láthatáron a háramdimenziás kép A mi rr _ I / ■ ^ • jovo televíziója A nyomozócsoport vezetője Rózsa Bálint alezredes, azaz Szirtes Adóm munkatársaival, akiket Dunai Tamás és Bujtor István személyesítenek meg Bariska István, a Kőszegi Levéltár vezetője a londoni British Múzeumban felfedezte Er- hardt Schön, 16. századi német képírónak az 1532-es kőszegi várvédő harcot megörökítő metszetét, amely 1849-ben került a múzeum tulajdonába egy angol műkereskedő magán- gyűjteményéből. Bariska István megállapodott a múzeum vezetőivel, hogy a metszetről másolatot készítenek és azt elküldik KőszegrerA fotókópia megérkezett; eredeti nagyságban a levéltárban állítják ki, kicsinyített másolata pedig illusztrációként szerepel majd Bariska István készülő, „Kőszeg emlékezete” című — az Európa Kiadónál megjelenő — forráskiadványában. Kép- és hangrögzítés magáncélra A színes televíziót minden elbűvölő adottságával együtt majdnem ugyanakkor találták fel, mint a fekete-fehéret. A színeket sugárzó és felfogó rendszereket érdemeikkel és hátrányaikkal a szaksajtó vitatta és vitatja azóta is. Könyvek jelentek meg, kis elektronikus anekdoták arról, hogy a különböző szisztémáknak mi az előnye, hátránya... Felbukkant a megállapítás — két azonos színnel sohasem lehet találkozni... A franciák a Secam-rendszert egyszerűen Amerika-ellenes európai társulásnak nevezik, a Pal-rendszert luxus kiadásnak ... Persze ez csak tréfa. Minden rendszernek megvan a maga előnye és Magyar kémhistária a filmvásznon A Néma dosszié Beszélgetés a belügyi szakértővel Egyeztetés a hitelesség követelményeivel Hármas karambol. Az ütközés ereje felszaggatja a Fiat karosszériáját. A sérült autótulajdonos már a mentőautóból látja, hogy ez a baleset súlyos következményekkel jár majd számára. A helyszínelő rendőr ugyanis rejtekhelyét fedez fel a karambolos kocsi karosszéria-lemezei között és rejtjelezett anyagot talál benne. Ez az első képsora a Néma dosszié című új magyar filmnek. Ezzel az alkotással másfél évtized után újra magyar kémhistória jelentkezik a filmvásznon. Többször átírták a forgatókönyvet A Belügyminisztérium Központi Klubjában megtartott díszbemutató után a szakemberek és az alkotók beszélgettek. Belügyi témájú film lévén, nem elsősorban művészi kérdésekről folyt a szó. Rendőrtisztek és újságírók, színészek és filmszakemberek a Néma dosszié hitelességét boncolgatták. Ilyen kérdésekről beszélgettünk mi is a film szakértőjével, Kővári Andrással. — A Fotó Háber és a Fény a redőny mögött után ismét állambiztonsági témájú magyar film kerül a mozikba. Mi tette indokolttá a belügyi szakértő közreműködését a film megszületésében? — A hírszerzés, az elhárítás még a rendőri munkának is igen kényes szakterületei. Miután másfél évtizedig nem készült erről mozifilm, nem állt sem kellő alkotói tapasztalat, sem megfelelő összehasonlítási alap az alkotók rendelkezésére. Közös érdekünk volt az, hogy ezekről a kérdésekről misztifikálás nélkül, hitelesen szóljunk. Éppen ezért a szakértő első számú feladata az volt, hogy egy izgalmas, szórakoztató játékfilm kívánalmait összeegyeztesse a hitelesség követelményeivel. — Ez azt jelenti, hogy az ön munkája módosított az eredeti alkotói elképzeléseken? — Nem titok, többször átírtuk a forgatókönyvet. Ennek több oka volt. Mondok néhány példát. A filmíró eredeti elképzelése szerint egyetlen nyomozó bravúros munkája teszi „beszédessé” a Néma dossziét. A belügyi munkának azonban ez a területe is csapatmunka. Ugyanakkor a forgatókönyv-' ben sok olyan mozzanat volt, amely inkább jellemző a nyugati gengszterfilmekre, mint a magyar elhárítás módszereire. Néhol pedig az író olyan részekkel is gazdagította a forgatókönyvet, amelyek igencsak reálisan bemutatták volna, például speciális helyzetben levő menekülő bűnöző különleges elfogási módszereit. A szakértőnek tehát arra is vigyáznia kellett, hogy belügyi érdekek ne szenvedjenek csorbát. — A Him alkotói hogyan fogadták a szakértő tanácsait? — Miután az eredeti forgatókönyvet elolvastam és elmondtam a véleményemet, bizony sok vita volt közöttünk. Végül is azt hiszem, hogy gyümölcsöző volt együttműködésünk, mert nemcsak azt mondtam meg, hogy mi irreális és nem hiteles a forgatókönyvben, hanem azt is, hogy mivel lehetne pótolni az elhagyott részeket. Még a forgatás során is újabb ötletekkel gazdagodott a film. Kitalált történet valósággal — A hitelesség azt jelenti, hogy igaz történetet láthatnak majd a mozilátogatók? —A Néma dosszié kitalált történet. Egy-egy epizódja azonban valósághű és vannak olyan részei is, amelyeket egy- egy megtörtént esetből kölcsönöztünk. Kollégáim is hitelesnek tartották a filmet, mert részükről az eddigi legkomolyabb kifogás az volt: a néző úgy sem hiszi el, hogy csúcs- forgalom idején szabad parkolóhelyet lehet találni a belvárosban. — Az állambiztonság, a hírszerzés, az elhárítás tehát ismét hazai mozifilm témája. Sok néző lejében megfordul majd a kérdés: mennyire jelentősek az ilyen fajta bűncselekmények Magyarországon? — Az államellenes bűncselekmények aránya Magyarországon az összbűnözésen belül igen csekély, jóval az egy százalék alatt van. Az ilyen jellegű bűncselekmények jó része pedig kisebb súlyú izgatás. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az ellenséges hírszerző szervek nem folytatnak felderítő tevékenységet a szocialista országokban. Reméljük, hogy a Néma dosszié a szórakozáson kívül hasznosan bővíti az ilyen tevékenységgel kapcsolatos ismereteket. A Néma dossziét a közeli hetekben műsorra tűzik a mozik. A forgatókönyvet Falus György novellájából Falus György és Mészáros Gyula írta. Operatőr: Hildebrand István. Rendező: Mészáros Gyula. A főbb szerepekben Szirtes Ádámot, Bujtor Istvánt, Duna, Tamást, Bitskey Tibort, Sinko vits Imrét, Káldy Nórát és Sin kó Lászlót láthatjuk. Erdős Ákos Cigányok Franciaországban A közelmúltban abban a kedvező helyzetben voltam, hogy három héten át tanulmányozhattam a franciaországi cigányság életvitelét, különös tekintettel a cigánygyermekek nevelésére. Az „Études Tsiganes" meghívására tartottam előadást Párizsban a Magyarországon élő cigányság gyermekei oktatásának és nevelésének problémáiról, továbbá tapasztalatokat gyűjtöttem a főváros környéki banlieu övezet, a nyugat-franciaországi Loire d'Atlantique terület (Laval, Nantes), valamint a déli Cote d’Azur vidék (Nice, Grasse, St. Laurent du Var) cigányságának életviszonyairól. A cigányság Franciaországban, éppúgy mint ahogy nálunk is, nyelvileg, foglalkozási viszonyok szerint, valamint az integrálódást tekintve meglehetősen heterogén populációt alkot. Nyelvi szempontból a legnagyobb tömeget a spanyol földről fokozatosan átszivárgón gi- tan-ok képezik. Igen jelentős népesség beszéli a nálunk ismeretlen manus nyelvet is. már kevesebben az ún. szinti-t (hazánkban nemrég fedezett fel két ilyen telepet Mészáros György kiváló ciganológus). Nyelvi nehézségek tehát ott is jelentkeznek, hisz a gyerekek alig-alig tudnak franciául az alsó tagozaton, a szülők ugyanis otthon az említett cigány dialektusok valamelyikét beszélik. Ennek feloldására nemrég kezdtek kísérletbe az ún „prémater- nelle" (óvoda előtti) foglalkozások beállításával- hároméves kortól. Ez nem kötelező, mégis viszonylag több cigány szülő él a lehetőséggel, mint nálunk az óvodába íratással. A franciáknál még igen kevés, a kb. 150-200 ezer cigányból, a letelepedettek száma, többnyire délen, Grasse környékén és a párisi agglomeráció Adnak-vesznek, roncsautókat szerelnek kommunista vezetésű elővárosaiban találhatók. A zöme ma is nomadizál: természetesen modern formában: gépkocsival, lakókocsival. Ha jó munkalehetőséget - főleg adás-vétel - találnak egy-egy „terrain" (jól felszerelt, speciálisan a voya- geur-ök, azaz utazó, vándorló népesség számára kiépített campinghálózat vízzel, árammal, egészségügyi objektumokkal stb.) közelében, akkor pár hónapra ott letáboroznak, majd tovább vándorolnak. A továbblépés motívuma egy-egy terület kiürülése olyan értelemben, hogy pl. a közelében lévő autótemető roncsai között már nincs érdemleges darab, amiből ki tudnának szerelni valamit, vagy egy „új kocsit” összedobni. Az ilyen telepi iskolák homogének, azaz csak cigánygyermekek látogatják, meglehetősen elszigetelt közegben mozogva, igen alacsony igényszinttel. Az itt dolgozó pedagógusok hasonló nehézségekkel küzdenek, mint a nálunk itt-ott működő „csak cigány" osztályokban. A letelepedettek, családi házakban vagy bérházakban élők életszínvonala magasabb, de meglehetősen szegregált: zömmel az elkülönített, külön lakótelepeken élő algériaiak között. Egy kicsit maguk a cigányok is tömörülnek még, bizalmatlanok a „gadzsó"-val, a nem cigányokkal szemben. A megoldás tehát itt is a letelepedés, a nem cigány réteg közé történő integrálódás azonban még kezdeti stádiumban van Franciaországban. Hagyományos foglalkozásokat ma már alig-alig űznek a franciaországi cigányok. Egyedül a khalderashoknál találkoztam a régi üstfoldozással: nagyszerű manuális készséggel formálják rézből különböző használati és dísztárgyaikat. A többség áttért a használt vagy inkább karambolos gépkocsik felújítására, illetve a még értékesíthető alkatrészek adás-vételére. Kis százalékban guberálókat is találunk a legelmaradottabb rétegek között. Miben vannak előbbre Franciaországban a cigányság problémáit illetően? Kitűnő gondozói hálózatot építettek ki szociális vonatkozásban. Olyan egészségügyi viszonyokat teremtettek, melyek érzékelhetően emelték a szülők igényszintjét gyermekeikkel szemben is (öltözködés, táplálkozás stb) annak ellenére, hogy a felnőttek mintegy 90 százalékban ma is analfabéták. A letelepedni kívánóknak a helyi hatóságok csökkent értékű, de megfelelő lakást biztosítanak. Egyszóval a gazdasági-szociális segítés igen intenzív és szervezett, amelyre sajnos a cigányok nem mindig válaszolnak egyértelműen tudatuk párhuzamos fejlesztésével (pl. gyermekeiket alig-alig késztetik arra, hogy iskolába járjanak, ők maguk sem iratkoznak be közismereti tanfolyamokra stb.). Ezt — legalábbis úgy tűnik — a hatóságok sem veszik túlságosan komolyan. Hazai tanulság: a gazdasági és a tudati szférát együttesen és egyenletesen kell fejlesztenünk a cigányság egészséges integrálódása érdekében a magyar szocialista társadalom viszonyai között úgy, hogy a tudat formálásával hassunk vissza a fejlődőben lévő alap továbbépítésére. Dr. Várnagy Elemér főiskolai docens a maga hátránya. A színes televízió tulajdonképpen jobban közelít a valósághoz, teljesebb képet ad a valóságról, mint a fekete-fehér. A színek hű visszaadásától a következő lépés a valóság teljes megközelítéséhez egyelőre az elméletben létező háromdimenziós televíziózás. És mivel a hír április 1-én látott napvilágot, mindenki tréfának gondolta. Pedig nem volt az. Ez alkalommal sikerült először a dolgok térbeli helyzetét valóságosan közvetítő adásrendszert kidolgozni. Az ilyenfajta televízió nagyon is komplikált, részben a háromdimenziós fényképeknél, a monográfiánál szerzett tapasztalatokra támaszkodik. Persze azért addig még nagyon sok részletkérdést tisztázni kell. Ennek ellenére a szakemberek nagyon is bíznak abban, hogy az eddigi tévé- képernyő a jövőben hamarosan átalakul. A tévénézők sok adást szívesen megnéznének újra. Ez azonban • egyelőre csak a tévé-állomások jóindulatától függ. A Videoton-kazetta megjelentetése, amely nagyon is hasonlít a magnókazettához, hatalmas lelkesedést keltett a gyártók körében, és valamivel kisebbet a fogyasztók között. Valóban lehetővé vált a képernyőn bemutatott adás otthoni rögzítése, és a látottak meglehetősen hű felidézése. A Video-magnetofonok lehetővé tették a hang és a kép egyidejű rögzítését. Egyszerre hét, illetve nyolc rivális Videó-kazetta cég versenyzett a vásárlók kegyének megnyeréséért. Nyilvánvaló, a tökéletes sikert egyikük sem érte el. A Videokazetta ma is inkább kuriózum maradt, mint megszokott és bevált otthoni technikai segédeszköz. Elsősorban az iskolák használják. Ennek talán az az egyik oka, hogy a rögzítés meglehetősen bonyolult. A jövő azonban itt is sok jót ígér. Néhány részletkérdés megoldása után, elsősorban a hihetetlenül magas árak csökkentése, és a karbantartás egyszerűsítése után előreláthatólag egy évtizeden belül, a Videó-kazetta ugyanolyan hozzáférhető lesz mindenki számára, mint a közönséges magnetofonkazetta. Már megjelentek a Videolemezek is, amelyek akárcsak a közönséges hanglemezek, megfelelő „lejátszóra" téve, fölidézik nagyon is pontosan — a lézernél is finomabb sugarak közvetítésével — az előre felvett látványosságot. A kép minősége nagyszerű, de a lemez túl gyorsan kopik, már néhány lejátszás után alig-alig vehető ki a kép. Egy másik most kísérletezés alatt álló rendszer átlátszó műanyagszalagra rögzíti az adást, holog rommá alakítja át, majd színes képpé dolgozza fel. Ám erre sem várhat nagy jövő. Az ok: a horribilis árak... Egyre divatosabb az úgynevezett kábelen közvetített műsorok megtekintése. Itt egy központból szórják a műsort, különféle kábeleken. így az illető megrendelheti az adóst, természetesen nem kis előfizetési díj ellenében. Ugyancsak látványosan fejlődtek az utóbbi években azok az adások, amelyeket a nagy stúdiók mellőzésével, szerény eszközökkel, főleg nem hivatásos közreműködőkkel állítottak elő. Ezek inkább a különféle közművelődési akciókhoz állnak közel, és kevésbé a televíziózás szokott formáihoz. Ezzel együtt a szakértők az eddig bevált tévé sugárzási módok közeli alkonyát jelzik . . . Hamarosan nem lesz lehetetlen a kazettákból előre összeállított házi tévékönyvtár, a műbolygókról köz vetített adás, a kábelen vehe tő televíziós adás, vagyis a té vénéző nem lesz kizárólag csak egy adó kiszolgáltatott ja . . . így aztán megnövelhet jük az információszerzés lehe tőségeit, a kérdés csak az hogyan élünk majd vele? Nemlaha György r
