Dunántúli Napló, 1978. január (35. évfolyam, 1-31. szám)
1978-01-23 / 23. szám
Új telekrendelet: rövidesen napvilágot lát Előjáték a Balaton védelmére Kisadók és nagyközösségi antennák A magasházak árnyéka sokba Irertil ■ Újabb átjátszó adók épülnek ■ A legtöbb panasz Baranyából érkezik Felavatták a múlt héten az első magyar űrtávközlési földi állomást, amely a kontinenseket kapcsolja össze — többek között tévé-fronton. Taliándö- rögd fekete-fehér és színes képeket ad és vesz: megnyitva az információadás-információszerzés kapuit a nagyvilág legtávolabbi pontjai felé. A hírt örömmel hallottuk, éppen úgy, mint azokat a híreket, amelyek a hazai televíziózás — vétellehetőségek — javulásáról tudatnak. Hiszen mit ér a drága televíziókészülék, ha képe élvezhetetlen, vagy nem jobb annál, amit egy, a bizományiban vett öreg „láda” produkál. Ha homályba burkolózik, ha szellemképes, ha morzejeleket ad? E kérdést gondolom sokan feltették már — és sokan teszik fel tudat alatt —, s közben dühönge- nek, vegetálva a gelkások és a zavarvizsgálók kereszttüzében. Pedig könnyű eldönteni: a vételi lehetőségek vagy a készülék a rossz. A hazai egyes program sem jut el mindenhová, s még Pécsett, a tévé-torony tövében is akadnak vételi gondok. (Országunk területének 85— Pécs is kiemelt település lesz ? A közelmúltban kaptunk hírt arról, hogy a kormány az építésügyi és városfejlesztési, valamint az igazságügyminiszter javaslatára módosította az állampolgárok telek- és üdülőtulajdonáról szóló egyes korábbi rendelkezéseket. A hírek szerint rövidesen — a kihirdetés napján — életbe lépnek a módosítások. Mi a kihirdetés elébe mentünk, s megkérdeztük dr. Kiss Sándort, az ÉVM osztályvezetőjét és dr. Szovátai Tibort, a MÉM miniszteri tanácsosát: melyek ezek a módosítások, s miért volt rájuk szükség? A Balaton jelzett Jó néhány évvel ezelőtt, amikor a Balaton komplex feljesztési programját elkészítették, Farkas Tibor Állami díjas, Abercrombie-díjas tervezőmérnök már óva intett: termelőszövetkezetek, egyéni földtulajdonosok kezdik a termőföldet parcellázni, s a tó mentén gombamód szaporodnak az engedély nélkül építkezők. (Ez talán nem is annyira baj, nagyobb baj ennél, hogy torz települések jönnek létre, s ezek közmű hiányában — néhol a terep- viszonyok miatt nem is fognak soha közművesíteni — nagy mennyiségű szennyvízzel hígítják a Balatont.) Tíz-tizenöt esztendeje már tudtuk, hogy mi fog következni. De arra senki sem gondolt, hogy ennyire elszalad a szekér. Az utóbbi évek bódéépítési mozgalma országolássá vált: megölte, pusztította a természetes környezetet, magánterületté téve elkerítette magának a Balatont. Ma már arról beszélünk — nemcsak a tárd, a tó vizének egyensúlyára gondolva —, hogy lassan már az embert, az ember egészségét/ is meg kell védeni. A dolgok hátteréről még annyit: a parcellázási roham a telekspekuláció melegágya lett. Sokan szántóföldet, gyümölcsöst vettek potom árért, s amikor eljött az idő, nyolc felé, tizenhat felé vágták, s az eredeti vételár ki tudja hányszorosát vágták zsebre. (Többet aztán ezeken a területeken nem termeltek semmit.) Ennek próbálunk most végérvényesen megálljt parancsolni. Korábban a tulajdon- szerzési korlátozást értük meg: egy üdülő, egy lakóház jelszóval. Most továbblépünk, hiszen sokan élnek országos jelentőségű üdülőterületen, nem is kívánkoznak másutt nyaralgatni — mégis vesznek újabb telket, építenek újabb üdülőt, s a zártkertben kacsalábon forgó „szerszámos- épületet”, hogy aztán az idegenforgalmi hivatalokon keresztül kiadják. Ragyogó pénzforrás. Zártkert vagy udulo Az új rendelkezés — mely a közeljövőben lát napvilágot, ezen a turpisságon lát át. Észreveszi, hogy a kiskert funkciója adott esetben üdülő, s a tulajdonosra bízza: vagy hobbyjának kíván élni, s kiskertet-zártkertet művel, ott pihen vagy dolgozik a hét végén, ott tölti a szabadságát — avagy üdülőre vásik a foga: édes semmittevésre, napfényre, hajnali pecázásra. Éppen ezért kimondja: egy személy vagy egy család, ha országos jelentőségű üdülő- területen zártkertje van, akkor üdülőt sehol az ország területén nem vehet, építhet. S részben a fordítottját is: ha valakinek üdülőhelyen üdülője van, akkor országos jelentőségű üdülőterületen zártkertet nem vehet. Érdemes figyelni a nüan- szokat: zártkertet nem országos jelentőségű üdülőterületen vehet, üdülőt nem. Ügy hírlik, hogy a Balaton és a Duna-kanyar védelmére további átfogó intézkedésre készülnek, a kiskert-üdülő rendelkezés ennek csak előjátéka. Mégis, a könnyebb érthetőség kedvéért egy példán elmagyaráznám e rendelkezést. Mondjuk: akinek Keszthelyen üdülője van, az zártkertet egyet szerezhet — nem országos jelentőségű üdülőterületen. Akinek viszont Keszthelyen zártkertje van, az üdülőt sehol az országban nem építhet... Ma még csak 103 település A listát tanácsoknál, földhivataloknál meg lehet szerezni: 103 országos jelentőségű üdülőterülettel rendelkező várost és községet sorol fel. A tizennégy város között ott van: Siófok, Keszthely, Bala- tonfüred és Sárvár is. Baranyai község kettő: Abaliget és Harkány. De mint hírlik, ezt a listát is felújítják rövidesen, , hiszen új országos jelentőségű üdülőterületek vannak születőben, és emellett sok várost és községet még egyszer meg kell nézni ... Elárulhatom: szó van arról, hogy Zalakaros rövidesen e „védett" területek közé fog tartozni, de arról is szó esett — s ez érint bennünket leginkább —, hogy Pécs is beáll a sorba, Egerrel együtt. Meglehet: ma még vehet pécsi zártkerttulajdonos villát a Balatonon, holnap már nem... Az örökösök mentesülnek Végül még egy kérdés: mi lesz azokkal, akiknek már megvan az üdülőjük is, zártkertjük is, s mindkettő üdülőterületen? A rendelkezés értelmében elidegeníteni nem kell a „fölösleget": megmaradhat mindkettő. De ha valaki netán mégis eladná az egyiket, újabbat nem vehet. S mi van azzal, aki örököl ...? Őrá sem vonatkozik a rendelkezés... Kozma Ferenc Üldözik a dollarcsíitalokat? Baranya megye „nyúl-nagyhatalom” A magasabb vágóértékű bikali Fehérgyöngy nyűiért egy forint felárat fizet az ipar. Jelenleg 32 ezer bikali anyanyúl van a baranyai kistermelőknél Csak hobby, de dollárt hoz Talán nincs is még egy exportcikkünk, amely ilyen kis népgazdasági befektetéssel annyi dollárt hozna, mint a házinyúl. Nem kell hozzá üveg- beton-csoda-palota, állami beruházás, dotáció, csak szorgalom és hobbyzó kedv, ebben pedig Baranyában nincs hiány. Csak Pécs városában több ezerre becsülik a nyúltartók számát, a megyében tízezrekre gondolnak. Hétről-hétre megtelnek az olasz kamionok. Armando — aki egyébként Magyarországra nősült — és társai 2 dollárért veszik az élő- nyulat. Ha viszont Baján, a vaskúti tsz modern, amerikai licenc alapján épült nyúlfel- dolgozójában levágják, fóliába becsomagolják, így már kilónként 3 dollárt is megad értük az igényesebb nyugatnémet vagy francia vevő. Baranya nyúl-nagyhatalom, semmi kétség. Nem véletlenül működik itt az ország és Európa legnagyobb nyúltenyésztő és szaporító nagyüzeme, a már más földrészeken is ismert Bikali Állami Gazdaság. E nagyüzem, — mely évente 40 000 anyanyulat helyez ki — hatása kisugárzik egy egész országrészre, de legfőképp a megyére. A KSH 1972-es kiadványa szerint abban az évben az általános összeírás során 276 075 nyulat, ezen belül 61 036 anyanyulat számláltak össze Baranya megyében, s ez több volt, mint Bács, Békés, Csongrád, Hajdú, Heves, Szabolcs és Szolnok megyék összes állománya. Bár hullámzás volt az évek során, a trend azóta sem változott. Tavaly az országos 21 000 tonnából 5 720 tonna nyulat Baranya adott, vagyis a nyúlexport 25 százalékát. És ez csak az a mennyiség, amit a Pécsi Baromfi Feldolgozó Közös Vállalat forgalmazott. Nincsenek benne az egyéb felvásárlók, mint a Szigetvári Tsz, a HUNGAROCOOP Külkereskedelmi Vállalat. Mert a nyúl szabad áras, ún. többA főmérőm ű- építkezés A paksi nagyberuházáson az V. ötéves tervben 26 milliárd forintos munkát kell elvégezni ahhoz, hogy 1980 végére az erőmű első egysége áramot adhasson. Az idei feladatok között a monumentális üzemi főépület reaktorcsarnoki részének kiképzése szerepel: ide a nukleáris berendezések, a hozzájuk tartozó bizonsági és egyéb rendszerek kerülnek. Feladat még a speciális vízlágyító és víztisztító építése is. Az 1978-as beruházás forintértéke 3,6 milliárd. A sokasodó tennivalókhoz újabb hatszáz munkást várnak Paksra, és ezzel megközelíti a négyezer főt az atomerőmű építőinek létszáma. csatornás cikk, a termelő azzal szerződik, annak ad el, aki kedvezőbb feltételeket kínál. Komlón és a környező falvakban sokan hagytak fel a nyu- lászkodással, mikor a városi tanács záros határidővel felszólította a nyúltartókat a bódék lebontására. A dózerektől való ijedelem nagy nyúlmészárlást váltott ki Komlón. Több száz vagy ezer anyanyulat vittek vágóba. De mivel a bódék ma is állnak, a dolognak olyan a színezete, hogy a városi tanács nem a tákolmányoknak üzent hadat, csak a nyulat akarta Komlóról kifüstölni. így aztán a komlóiak joggal úgy érzik, hogy üldözik a nyúltartókat a városban. A bányászok ismét gyűjtik az aláírásokat, hogy így gyakoroljanak nyomást a városvezetésre: engedje meg a szőlőkben, kertekben a nyúltartást. Nem ártanak azzal senkinek, de — és ez a legsúlyosabb érvük — dollárt termelnek a népgazdaságnak. A tanács ugyan kijelölt egy helyet a hegyek között, nem is túl távol a bányászok kiskertjeitől. Néhányon át is települtek, köztük Lovai István, az Állami díjas bányászbrigád vezetője, ám a makacsabb többség hajthatatlan. — Nem lehetünk egyszerre két helyen, a kertben is meg a nyulak közt is, nem megyünk ki arra a helyre — mondja az egyik 63 éves bányász. — A nyulat mindig szemmel kell tartani, mert különben kész ráfizetés. Nagy befektetésre sincs pénzünk, mi az igénytelen, kommersz nyulat félig a szabadban, olcsó bódéban vagy fólia alatt is felneveljük, szinte a semmiből és ezért is dollárt fizetnek. Nyomós érv és azt mutatja, hogy vannak még tartalékok Baranyában is. Bikái tavaly 16 000 anyanyulat helyezett ki a megyébe, a nagyüzem 70 va- gonos exportjával szemben a kistermelők több mint 500 vagon exportnyulat állítottak elő. Ennek egy része a Bikáiról származó kiváló minőségű hibridnyúl, ami sokkal intenzívebb, de nem bírja a szabadtartást. A nyúltartók többsége, akik korántsem ebből élnek meg, csak hobbyból vagy egy kis mellékes reményében csinálják, nem tudnak vagy nem akarnak nagyobb összeget befektetni. így megvan még a létjogosultsága a régi magyar fajták tartásának. Az ÁFÉSZ-ek ezt már jelezték a feldolgozó-iparnak, s az ipar nem zárkózott el. A Pécsi Baromfifeldolgozó — ahol most' folyik a vágónyúl-vonal kiépítése — a jövőben hajlandó finanszírozni a kommersz anyanyúl kihelyezési akciót. Bár az árháború dúl — s a termelő hol ide, hol oda „csá- bul” — tavaly az ÁFÉSZ-ektől pártoltak el sokan — de azért termel, exportalapot állít elő és ez a népgazdaság célja. A minden alapot nélkülöző árfelhajtásokat természetesen üldözni kell, de a földművelési kormányzat az örökös háborúskodások ellenére nyilván azért nem fixálja le, nem rögzíti a nyúl árát, hogy ne csak a felvásárló, de a termelő is érdekelt legyen. Hogy a nyúltartók száma ne csökkenjen, hanem egyre inkább emelkedjen. — Rné — 90 százalékán élvezhető az 1-es program, a kettes pedig Budapest, Pécs és Miskolc körzetében. Az Alföld kedvező helyzetben van, természetadta sík terepen a tévé-hullámok gátat nem találnak — a Dunántúl megannyi dombja viszont beárnyékol néhány települést.) Mondják: itt Dél-Dunántú- lon is a kisebb teljesítményű átjátszó adóké a jövő, segítségükkel lehet majd minden völgybe elvinni a képet. A Posta Rádió és Televízió Műszaki Igazgatóság e programon szorgoskodik, s számukra is, számunkra is az az öröm, ha egy új kisadó átadásáról vagy építésének megkezdéséről adhatnak hírt. (E térségben épül, illetve elkészült már a tamási, siklósi, szekszárdi, lenti, nagykanizsai, körmendi, keszthelyi, bonyhádi kisadó. Kaposváron még most kezdődik az adótelepítés.) Jó hír a szekszárdiaknak: Csávolyban még egy adót állítanak üzembe 1980- ig, s két év múlva szóba jöhet náluk is a 2. program beindítása. Tervezik még a siófoki átjátszót: segítségével Tihany—Füred—Almádi térségében válik élvezhetőbbé az adás. A posta műszaki igazgatóság pécsi zavarvizsgálói nap mint nap Somogybán, Tolnában, Zalában és Baranyában vizsgálják a lakossági bejelentéseket. Az elmúlt évben attól függetlenül, hogy nálunk van a nagyadó, megyénkből kapták a legtöbb bejelentést, a legtöbbet mi panaszkodtunk. Utána Zala jön a sorban, ahol három adó is üzemel. Legkevesebb a gond Tolnában és Somogybán. Persze lehet, hogy egy kissé torzít ez a kép: nem biztos, hogy a zavarvizsgálók létéről mind a négy megyében egyformán tudnak. Mindenesetre egy városi csapásról ők is értesültek. Az új lakótelepek problémáiról, egy-egy magasház okozta gondról. A városokban az antennaerdők ellenére — vagy miatt — csapnivaló a kép sokhelyütt, s e sorba beállt Kertváros is. Egy jellemző példa: felépítettük a magasházat szinte a városközpontban, s a huszonhét emeletes ár- nyéksávjában, nem kis területen „elromlottak" a tévék. Hírlik, hogy már per is lett a dologból... A kertvárosi tízemeletesek hasonlóképpen árnyékot vetnek a négyemeletesekre. A megoldást csak a már sokszor citált nagyközösségi antennák jelentik. A PIK-től értesültünk arról, hogy még az idén befejezik ,az újmecsekaljai nagyközösségi antennák telepítését, s a Lvov-Kertváros új részében már csak nagyközösségi rendszereket építenek. Az antennarendszer a közhittel ellentétben nem dollárért külföldről beszerzendő portéka, van gyártója hazánkban is. Ettől függetlenül nem olcsó mulatság. A Pécsi Ingatlankezelő Vállalat éppen ezért megváltoztatta korábbi álláspontját és ma azt mondja: aki olyan objektumot épít, hogy ezzel sokak tévé vételét lerontja, az köteles anyagilag „beszállni” a nagyközösségi antennák telepítésébe, vételébe. így aztán minden további „magasház" árnyékát a beruházó fizeti meg .. . K. F.
