Dunántúli Napló, 1978. január (35. évfolyam, 1-31. szám)
1978-01-22 / 22. szám
DN HÉTVÉGE 6. MAGAZIN 1978. JANUÁR 22. o a o >1 Jc o O io z ^ A Norvég-tenger alatt feltárható olaj mennyiségét az eddigi kutatások alapján 1-2 milliárd tonnára becsülik. Ennek a fokozatos kitermelésére Norvégia Nyugat-Európa egyik legnagyobb olajexportáló államává válhatna. A tenger fenekéről történő olajkitermelésnek elvileg megvannak a műszaki feltételei, hiszen világszerte egyre több fúrótorony működik. A norvégtengeri olajkitermelés azonban lényegesen nehezebb, mint azokon a helyeken, ahol a fúrótornyok csak 70-80 méter mélységű viz alól hozzák fel az olajat. A Norvég-tengerben átlagosan 200 méter mélységű tengerfenéken kell az olaj után fúrni, másrészt a norvégiai fúrótornyok a viharos időjárás miatt évenként mindössze 80- 90 napon át üzemeltethetők. A viharos időjárás már számos súlyos balesetet okozott, s miatta nagy gondot jelent a fúrótornyok kezelő személyzetének a megfelelő ellátása, illetve kéthetenkénti felváltása is. Az angol tv például dokumentumfilmet akart készíteni a norvég-tengeri olajkitermelésről, de a vállalkozás meghiúsult, mert a televízió munkatársait szállító hajó egyetlenegy fúrótoronynál sem tudott kikötni a viharos időjárás, a 20-30 méter magas hullámok miatt. A fúrótornyok természetesen jól ellen állnak a viharoknak. Nagy áldás Norvégiának a tengeri olajtermelés, de ugyanakkor ez nagy kockázattal jár. Példa erre az 1976. évi úgynevezett „Ekofisk-tragédia", amely állandó izgalomban tartotta néhány héten keresztül az Északi-tenger környékét. Az Ekofisk nevű norvég tengeri olajlelőhely térségében a ,,Bravo-14” elnevezésű olajkút felmondta a szolgálatot, és a kiömlő olajtömeg vörösesfekete hullámai elárasztották a tengert. Megvoltak a megfelelő biztonsági berendezések, de a kevés szakmai tapasztalat miatt ezeket fordítva szerelték fel, tehát nem tudták elzárni a kitörő olaj útját. A tengerek olajszennyezése viszont óriási katasztrófát okozhat. Az Északi-tengerre kivontatják az olajfúró-berendezést. új típusú Condeep TCP 2 testmozgás „Csináld magad” csillagmotor A nagy repülőterek közelében ma már csak ritkán lehet hallani belsőégésű motorok hangját. A sugárhajtóművek mozgatta gépóriások dübörgése váltotta fel a jóval kisebb teljesítményű robbanómotorok „zümmögését". A második világháború még kizárólag a legkülönfélébb elrendezésű dugattyús belsőégésű motorok egyeduralma jegyében lelt el. Az első sorozatban gyártott sugárhajtóművek megjelenéséig — az ötvenes évek derekáig — még a háború után is több robbanómotoros géptípus született. A léghűtéses csillagmoKerékpárreneszánsz A világ sok országában ismét divatba jött a kerékpáron való közlekedés. Nem pusztán azért, mert a nagyvárosokban könnyebb vele mozogni, parkolni, s nincs szüksége üzemanyagra, hanem, mert olyan egészséges testmozgáshoz juttatja az embert, amelytől az autó megfosztotta. Vannak hagyományosan „kerékpározó országok” — Franciaország, Japán, Hollandia —, ahol a fiatalok most tömegesen barátkoznak apáik egykori közlekedési eszközével. A hetvenes évek nagy kerékpár-konjunktúrája mindenkit meglepett, főleg a kerékpárgyárosokat. A világtermelés, az 1960. évi 22 millióról, napjainkig évi 40 millió darabra növekedett. Az USA-ban évente körülbelül 15 millió bicikli talál vevőre, s az igényeket már csak jelentős imoorttal tudják kielégíteni. Pedig valamikor évi 6,5 millió darabbal az USA volt a világ legnagyobb kerékpár előállítója. Annak ellenére, hogy a termelését azóta mintegy 20 százalékkal fokozta, úgy néz ki, hogy Japán megelőzte, több mint 8 millió kerékpárt állítva elő évente. A távol-keleti országban nagyon komolyan veszik e közlekedési eszköz elterjesztését. Rendszeresen 10 millióan járnak két keréken Japánban és csupán Tokióban körülbelül 1500 kilométernyi külön utat terveznek a közeljövőben a kerékpározók számára. Ezek az utak elsősorban a nagy pályaudvarokat kötik majd össze a városközponttal. Igv a vidékről bejárók az állomáson őrzött kerékpárjukon folytathatják az útjukat. A „bicikli” reneszánszától a qépkocsiforgalom ritkulását, a levegőszennyeződés aggasztó helyzetének javulását is várják. Legnagyobb jövőjük az ösz- szecsukható vagy könnyen szétszerelhető kerékpároknak van (ilyenek láthatók a képen), amelyek kis helyen elférnek, akár az autó csomagtartójában is, és könnyű felvinni őket az emeletre. torok - könnyebb karbantartásuk, egyszerűbb felépítésük és nagyobb üzembiztonságuk miatt — mindinkább tért hódítottak (a csillagmotor olyan több hengeres belsőégésű motor, amelynek hengerei a főtengelyre merőleges síkban, sugárirányban vannak elhelyezve, s közös forgattyúcsapra dolgoznak). Az erősebb motoregységeknél a hengereket úgynevezett kettőscsillag elrendezésben, sőt olykor négy egymás utáni csillagzatban helyezték el. A kipufogógázokat turbina hajtására használták fel, s a qázok a magassági feltöltőkompresszorok meghajtásán kí(MTI Külföldi Képszolgálat - KS) vül a légcsavartengely forgatásában is részt vettek. A csillagmotorok körülbelül 3500 lóerővel — 18 hengeres kettős csillag kivitelben, vagy 28 hengeres négy csillag elrendezésben — és lóerőnkénti 500 gramm alatti teljesítménysúly- lyal elérték a gazdaságossági, technikai és fizikai optimumot. A forgalmi repülőgépek teljesítményeit ezekkel a motorokkal még jelentékeny mértékben fokozni lehetett. A kisebb teljesítményű gépek - mezőgazdasági célú, mentő- és sportrepülőgépek stb. - napjainkban is belsőégésű motorral szelik a levegő- tengert. A kép tanúsága szerint még új konstrukciók is születnek, mint amilyen a nyugatnémet mérnök tervezte, hathengeres csillagmotor, amely a széria gyártású BMW motorkerékpár hengereinek felhasználásával készült sportrepülőgépek számára. 15A éves Ez a labdával játszó öregúr — saját bevallása szerint — 154. születésnapját ünnepelte a múlt hónapban. AI Syed Abdul lllani, pakisztáni állampolgár, aki jelenleg az NSZK-ban él, a Himalája egyik völgyében született. Japán piramisépítési kísérlet Egyiptomban Első hallásra fantasztikusnak tűnő hírügynökségi jelentés látott napvilágot a világsajtóban: a Kairóból keltezett hír arról számolt be, hogy három japán régész bejelentette, piramist építenek Egyiptomban. A terv már csak azért is különös, mert ha a piramisok, az ókori Egyiptom uralkodóinak siremlékei már réqóta a világ csodái közé számítanak is, az utóbbi négy és fél évezredben nemigen építettek piramist. Sakuji Josimura, a Tokió közelében fekvő Waseda Egyetem régészprofesszora, a vállalkozás fő szervezője így magyarázta meg tervük értelmét: „Hérodotosz görög történetírónak volt egy elmélete arról, hogyan építették a piramisokat fából készült darukkal (emelőszerkezetekkel) és lejtőkkel, de ez a mai napig csak feltevés. Annak a megállapítására, hogy vajon voltaképpen hogyan is építették a piramisokat, egyetlen módszer van: építeni kell egyet.” Az új piramis építése a japán tudósok irányítása mellett a tervek szerint két és fél hónapig fog tartani, tízezer munkás közreműködésével. Magassága 65 láb, azaz kereken húsz méter lesz, alaplapjának élhosszúsága 32 méter. Ez annyit jelent, Jiogy a piramis egy hetede lesz a nagy Kheopsz piramisnak, amelyet az ókori világ hét csodája közé soroltak. A hely kijelölésének részletein a japán és az egyiptomi szakemberek, illetve az egyiptomi kormányhatóságok még dolgoznak, azonban a kormány elvben már hozzájárult a különös kísérlethez. A piramis építéséhez használandó kőtömböket három kairói kőbányából fogják venni, egyúttal a japán kutatók kipróbálják a kőfejtés régi, ókori módjait. Fából való emelőket és lejtőket fognak készíteni a kő szállításához; egyes kőtömböket tutajon, a Níluson fognak a helyszínre vinni, mivel feltételezik, hogy a régiek is alkalmazták ezt a módszert. A merész kísérlet költségei az előzetes becslések szerint elérik az egymillió amerikai dollárt. A vállalkozást a Japán Televíziós Hálózat R. T. finanszírozza, To- siko Kamiko, a társaság igazgatója sajtónyilatkozatában ezt mondta: „Lehet, hogy lesznek, akik bírálni fognak bennünket ezért, de mi meg vagyunk győződve arról, hogy azoknak a módszereknek a tanulmányozása, amelyeket a régi korok emberei használtak, segíteni fognak nekünk a jövőben. Egyelőre nem tudjuk pontosan, hogyan építették a piramisokat." A televíziós társaság az építésről két, egyenként másfél órás dokumentumfilmet készit: egyúttal ezzel ünnepeli meg saját fennállásának 25. évfordulóját. A piramisok az egyiptomi idegenforgalom legvonzóbb látványosságai közé tartoznak, ezért a „japán piramist” legalább három mérföldnyire kell a gizai piramisoktól építeni — ez is az egyiptomi régészeti hivatal kikötései közé tartozik. A munkát várhatóan nehezíteni fogja az, hogy az egyiptomi törvények tiltják az ásatásokat azokban a körzetekben, ahol ókori leletekre lehet számítani. Érdekes mozzanatra hívja fel a figyelmet a jelentés befejezésül: az egyiptomi kormányzat nyilván komolynak és hasznosnak tartja a japán kutatók kísérletét és az arról készülő dokumentumfilmeket, ha hozzájárulását adta, ugyanis korábban számos, a piramisokkal kapcsolatos tervet elutasított. Igaz, ezek közül nem egy egyszerűen kalandorjellegű volt, például egy amerikai expedíció trambu- lint akart építeni a Kheopsz-pi- ramis tetejére, amelyen azután akrobaták adták volna elő mutatványaikat. P. G. P. Anglia adó- emigránsai A „brain-drain” („agylopás”, „agyelszívás”) után Angliát új veszély fenyegeti, amelyet egy rosszmájú amerikai újságíró „fame drain”-nek nevez, vagyis a hírességek elszívásának — ami elsősorban az angol államkincstárat érinti fájdalmasan. Ezek a hírességek ugyanis — eltérően az „elbrain-drain- olt” tudósoktól, diplomásoktól — nem azért hagyják el a szigetországot, hogy másutt többet kapjanak, hanem azért, hogy nekik kelljen kevesebbet adniok. Az adót tartják magasnak, s az elől emigrálnak. Ennek a sajátos emigrációnak már régi hagyományai vannak Angliában: például a népszerű színpadi szerző, Noel Coward, a nálunk is ismert P. G. Wodehouse („Forduljon Psmithhez!”) és Somerset Maugham is tartósan külföldön éltek, habár nekik más okaik is voltak erre. Az 1964-ben uralomra került Labour-kormány alatt meggyorsult ez a fajta menekülés, mert ez a kormány olyan progresszív jövedelemadót vezetett be, amely évi százezer font jövedelem körül mái* elérte a 90 százalékot is. Ma a helyzet az, hogy szemben az 1799-ben az akkori tory (konzervatív) kormány által bevezetett négy százalékos — a Franciaország elleni háború támogatására szolgáló — jövedelmi adóval, ez az adó eléri a 83 százalékot, ha az évi jövedelem meghaladja a 21 434 fontot; ha pedig az adófizetőnek ezen felül még évi 2500 font, beruházásokból származó jövedelme is van, az adókulcs 98 százalékra emelkedik — ez vitathatatlanul a legmagasabb arányú jövedelemadó a tőkés világban. Legutóbb Michael Caine, az ismert filmszínész költözött át az Egyesült Államokba — Kaliforniában, Beverley Hillsen vásárolt házat —• mivel évi 1,2 millió dollár jövedelméből „nem bírta fizetni az adót” ... „A Sakál napja” írója, Frederick Forsyth, aki ebből a könyvéből — beleértve a filmjogot — vagyont szerzett, átköltözött az Ir Köztársaságba: ez az állam 1969-ben eltörölte a jövedelmi adót az alkotó szellemi munka után. Peter Sellers, a nálunk is jól ismert filmszínész már évek óta Franciaországban él. Michael Pearson, Lord Cowdray fia, aki általános nézet szerint a leggazdagabb ember egész Angliában, szintén Franciaországba költözött, hogy sokmillió fontnyi vagyonát megmentse az adószedőktől.
