Dunántúli Napló, 1978. január (35. évfolyam, 1-31. szám)

1978-01-22 / 22. szám

2 Dunántúli napló 1978. január 22., vasárnap Tavaszi es nyári divat A Centrum• és a Mecsek Áruház szakemberei a tavaszi-nyári női divatkollekcióból válogatnak a lerakat mintatermében. Vetélkedő a közlekedés biztonságáért A Belkereskedelmi Szállítási Vállalat pécsi üzemigazgató­ságának raktárbázisán tegnap közlekedési vetélkedőt rendez­tek, amelyen közel száz teher­autóvezető vett részt. Az első hat helyezettet a vállalat és a Megyei Közlekedésbiztonsági Tanács jutalmazta. A díjakat Gyimesi János rendőr őrnagy, a megyei közlekedési osztály ve­zetője és az MKBT ügyvezető elnöke adta át. Az első hat helyezett: Nagy Gyula, Már­ton József, Kudlimann Péter, Darnai József, Strasszer Gyu­la és Kustos Tibor; valameny- nyien a Belkereskedelmi Szál­lítási Vállalat dolgozói. M unkásőr-egységgyűlés Mohácson és Mágocson ünnepélyes évzáró-évnyitó gyűlést tartott tegnap délelőtt a mohácsi járás Rózsa Fe­rencről elnevezett zászlóalja. Lőrincz Sándor járási munkás­őr parancsnok jelentését fo­gadta Czégény József, a Ba­ranya megyei párt-végrehajtó­bizottság tagja, a pártbizott­ság titkára, Devecseri József, az MSZMP Mohácsi járási Bizottságának első titkára és Megyaszai József megyei mun- kásőr-parancsnok. A „Rózsa Ferenc” úttörő munkásőrszakasz tagjai mű­sorral köszöntötték a zászlóalj személyi állományát, család­tagjaikat, az elnökséget, ahol helyet foglaltak a járás és a város párt-, állami és gazda­sági vezetői, valamint a fegy­veres testületek, tömegszerve­zetek képviselői. Ezt követően Lőrincz Sándor értékelte az Női, férfi- és gyermek- ruházati újdonságok Jellemző az egyszerűség és célszerűség Üzletvezetők és eladók a bemutatón Csaknem háromszáz női, férfi és gyermekruha modellt mutat­tak be a közelmúltban Pécsett a Dél-dunántúli Textil- és Felső- ruházati Nagykereskedelmi Vál­lalat raktárházának mintatermé­ben a megye ruházati üzletei vezetőinek, eladóinak. A kol­lekciót az év tavaszi, nyári di­vatjának jegyében állították össze, s ahogy tapasztaltuk, a nagykereskedelmi vállalat szak­emberei a vásárlók „szemüve­gét használva" rendeltek a gyár­tóktól. Figyelembe vették a pénztárcától függő lehetősége­ket, a kor, az alkat és ízlés kü­lönbségeket, külön gondoltak a kismamákra. A bemutatott mintadarabok valóban az év divatját jellemző ellentét és harmónia, vagyis a klasszikusan egyszerű és a fan­táziadús öltözékek egymás mel- lettiségét példázták. A női ru­házkodás klasszikus stílusában készült öltözékek reggeltől estig viselhetők, egyszerűek és ele­gánsak. Ez az a stílus, mely szélsőségektől mentes, kiegyen­súlyozott formavilágával minden korosztálynak és alkatnak elő­nyös alaptípusokat képvisel. A sportos öltözködés és a fantá­zia irányzat mintadarabjait s láthatták az üzletek képviselői. Az év fő divatszíne a fekete és a khaki, a klasszikus formákhoz a sötét, a sportos öltözékeknél az erőteljes, amíg a nyári vise- leteknél a gyümölcs és virág­színek c meghatározók. A leg­több bemutatott ruha puha fo­gású, lágyan eső anyagból ké­szült. A férfi divatot is. a nyugodt­ság, kényelem, elegancia jel­lemzi. A klasszikus stílust kép­viselő bemutatott öltönyök köny- nyedén követik a test vonalát, a vállak természetesek, a váll- tömés minimális. Újdonság a bé­leletlen megoldás. Az öltönyök­höz viselt nadrágok derékra sza­bottak, száruk egyenes. A jeans öltözék már nemcsak a fiata­lok divatja. A lumberjackok so­rában könnyű műbőrből készülő különböző eső- és szélvédő fel­sőrészekkel, bebújós kapucnis formákkal találkozhattunk. A gyermekruhák az alkati sa­játosságoknak megfelelő, len­dületes mozgáshoz igazodó egy­szerű darabok, bő szabással. A kismamaruhák csinosak, köny- nyen kezelhetők. A kétnapos bemutatón a gyár­tóktól eddig beérkezett minta­darabokat láthatták az- üzletek szakemberei. A raktárház min­tatermének vezetői minden da­rabról elmondták, hogy melyik vállalat, szövetkezet gyártja, mi­lyen alapanyagból készül, mi­lyen méretben és színben áll rendelkezésre, s hogy mennyi az előirányzott fogyasztói ára. A jelenlévők — mint vevők — minden darabot alaposan meg­néztek. Most már csak rajtuk múlik, hogy ezekből a termékek­ből mit kapnak meg a vásárlók az üzletekben. T. É. Kitüntetett munkásör híradósok Együtt az idősebbek és a fiatalok A Mecseki Szénbányák Stein­metz Miklós munkásőr zászló- aljának híradó raja harmadszor is elnyerte a területi parancs­nokság legjobb Híradó Szakal­egysége címet és a vándor­zászlót. A zászló végleg az övék lett. Varjas József parancsnok és Hesz Ferenc szolgálatvezető emlékezetes eseményt említ. Az 1972- es drávai árvíz idején munkahelyükről riadóztatták őket, három napig megállás nélkül rádióztak. Varjas József alig túl a negy­venen, tíz éve munkásőr, nyolc éve rajparancsnok, két évtize­de párttag. Elektrotechnikusi végzettséggel a Villamos özem MEO-vezetője. Az üzem párt- alapszervezetében vezetőségi tag, Kiváló munkásőr, három­szoros Kiváló parancsnok és 1973- ban megkapta a Haza Szolgálatáért Érdemérem ezüst fokozatát.- Jól összeszoktunk emberi­leg és szakmailag — mondja. — Alegységünkhöz csak villa­mos-, de legalább alapos mű­szaki képzettségű munkásőr ke­rülhet. Az általános munkásőri tudnivalókon túl el kell sajátí­tanunk a vezetékes és a rádiós hírösszeköttetést. Sokan jönné­nek hozzánk, pedig több az el­foglaltságunk, mint más terü­leten. Szerencsésen ötvöződik nálunk az öregek tapasztalata és a fiatalok érdeklődése. — A technika szüntelenül megújul, nem maradhatnak el.- Évente kétszer háromnapos koncentrált kiképzésben ve­szünk részt rengeteg gyakorlás­sal. Havonta egyszer rádiófor- qalmazási gyakorlatunk van. Naponta telefonon tartjuk egy­mással a kapcsolatot. Biztosít­juk a gyakorlatok során a hír­láncot, lövészeteknél a lőteret, kezeljük az elektromos beren­dezéseket. Hesz Ferenc még innen a negyvenen, 14 éve munkásőr és párttag. Évtizedes szolgálatve­zetői tapasztalattal a háta mö­Öt év alatt 70 millió forint a tisztább levegőért — Ha borús az idő, valóság­gal fuldoklunk az udvaron, úgy füstölnek a kémények az állo­máson — panaszkodnak Pé­csett, a Megyeri út környékén lakók. Miért, mennyire veszé­lyezteti a környék levegőjét a pécsi vasúti főpályaudvar? — kérdezem Urbán Ferencet, a MÁV Pécsi Igazgatóság cso­portvezető mérnökét, környezet- védelmi felelősét. — A különböző ipari üze­mekhez viszonyítva a vasút — a károsító hatások nagyság­rendjét tekintve —, „környezet- barát"-nak mondható. Igaz­gatóságunk fél-dunántúlnyi te­rületén valóban a pécsi cso­móponton a legsúlyosabbak a problémák: követi Dombóvár és Kaposvár. Legfeltűnőbb a korom, a pernye, a hamu okoz­ta ártalom, másodlagos a kén­dioxid és a szénmonoxid elő­fordulása. Pécsett ebben első­sorban a két, fűtésre alkalma­zott öreg gőzös a ludas: más lehetőségek hiányában innen látjuk el hőenergiával a Me­gyeri út közelében levő szociá­lis és üzemi egységeket a fűté­si szezonban. Kéményük ala­csony és a párás levegőben gyakran a Mártírok útjára ereszkedik a füstjük. Nehezen szellőzünk ki a legerősebb szél­járásban is, mivel Pécs legmé­lyebb pontján áll az állomás, és ide emiatt máshonnan szál­ló szennyező anyagok is lehul­lanak. — Mi a helyzet a gőzmozdo­nyokkal? Állítólag egy órát is pöfékelnek, beterítve füsttel az egész környéket. — Nagy erővel dizelesítünk, ma már a pécsi állomásra csak nyolc gőzös jár be. 1967-ben 68 volt. Néhány éve megszün­tettük a szennyeződést okozó gőzöstolatást. A nagykanizsai és a bátaszéki vonalról még bejár rendszeresen néhány gőzmozdony-vontatású szerel­vény, de 15, legkésőbb 30 perc alatt elhagyják az állomást. Néhány esetben forgalomtech­nikai okból hosszabb várakozás is előfordul. A következő terv­időszakban végleg elmaradnak Pécsről a gőzösök, a központi elosztási intézkedésektől füg­gően. — Egy tanácsi vb-határozat nyomán részben áttértek a nem szennyező távfűtésre. Teljessé mikor válik az áttérés? — Nemrég rákötöttük a MÁV-székházat a távhőellátó- rendszerre, amire kétmillió fo­rintot fordítottunk. így valami­vel mérséklődött a légszennye­ző hatásunk. A legrövidebb időn belül szívesen állnánk át a távhőellátásra, a megvalósí­tást befolyásolja a Hőszolgál­tató Vállalat szűkös hálózati kapacitása. A széntüzelést ter­veink szerint 1980—82-re szá­moljuk fel, tehát kiiktatunk minden fűtőmozdonyt. Addig is módosítjuk a fűtéstechnoló­giát, javítjuk a tüzelőanyag minőségi összetételét és több­ször ellenőrizzük, betartjók-e az előírásokat. Már vizsgáljuk, hogy a két kéményt miként magasíthatnánk még idén. — Fejlesztési lehetőségeink korlátozottak a környezetvéde­lemben, az Országos Környe­zetvédelmi Alap pénzéből még most sem részesülünk: ennek ellenére az elmúlt öt évben hetvenmillió forintot költöttünk környezetvédelmi beruházások­ra és idén újabb ötmilliót ter­vezünk felhasználni. Csuti J. qött szervezi, irányítja, össze­hangolja a híradóssal kapcso­latos munkákat a törzsben is. Gépésztechnikusként előadó a gépészeti osztályon. Kiváló munkásőr, kétszeres Kiváló pa­rancsnok. megkapta a Közbiz­tonsági Érdemérem orany és a Haza Szolgálatáért Érdemérem ezüst fokozatát. — Részt veszünk még szak- módszertani és szakmai tovább­képző foglalkozásokon is — és legtöbbjén a szabadidőnk­ben ...- Mi a legnehezebb? — Valójában minden mun­kásőri feladat nehéz, de tőlünk mégsem akar leszerelni senki vagy tartalék-állományba kerül­ni.- Mindig szolgálatkészen kell lenniök ... — Igen. A legutóbbi próba­riadókor is jóval a szintidő alatt értünk be, nem csak azért, mert valamennyien gép­kocsiközeiben lakunk. A rang és a cím, a becsület kötelez. Végigvezetnek a körleten, aminek festését, villanyszerelé­sét, a műanyagpadlózást ma­guk végezték, ök készítették az ügyeletes hadműveleti diszpé­cser asztalát, az akkumulátor- töltőt, a polcokat. A raktár pol­cain a rádiók, tábori telefonok és egyéb tartozékok, a falain pedig az oklevelek sorakoznak. Tóth Tibor, a zászlóalj pa­rancsnok-helyettese:- Összeszokottság, fegyelem, szakmai felkészültség jellemzi az alegységet. A fiatalok is az idősebbek szintjén értenek a rádió forgalmazáshoz, tudato­san fejlesztik a létszámot. Sa­ját munkájukon kívül patronál­ják az IG híradó raját, nélkü­lük elképzelhetetlen lenne a csertetői emléktúrák lebonyolí­tása. A területi parancsnokság oklevelét az 1974-es, 1975-ös és a tavalyi munkájukkal érde­melték ki, 1976-ban elnyerték a KISZ KB dicsérő oklevelét. Murányi László elmúlt kiképzési év eredmé­nyeit és szólt az egység előtt álló idei feladatokról. Mint elmondta, a zászlóalj erköl­csi, politikai állapota jó, fe­gyelmi helyzete szilárd. A jö­vőben tovább kell fejleszteni a munkásőrök politikai kép­zettségét, minőségi javulást kell elérni a kiképzési felada­tok végrehajtásában. Deve­cseri József, a járási párt­végrehajtóbizottság köszönetét tolmácsolta a zászlóalj pa­rancsnoki és személyi állomá­nyának. Ezt követően kitüntetések és emlékérmek átadására került sor, majd elbúcsúztatták a le­szerelő és tartalékállományba vonuló munkásőröket. Befeje­zésül 30 új munkásőr tette le az esküt. A fegyvert Karsai Ferenc leszerelő adta át Só­lya Nándor ifjú munkásőrnek. A megyei párt-végrehajtóbi­zottságnak az egységgyűlés­hez intézett levelét Czégény József olvasta fel. * A munkásőrség sásdi járá­si zászlóaljának ünnepélyes év­záró egységgyűlését rendezték meg tegnap délelőtt a mágo- csi kultúrotthonban. Az elnök­ségben foglalt helyet Zámbó István, a Baranya megyei párt­végrehajtóbizottság tagja, a Bikali Állami Gazdaság igaz­gatója, Alföldi János, az MSZMP Sásdi járási Bizottsá­gának titkára, Vas István, a Munkásőrség megyei parancs­nokhelyettese és a szovjet dé­li hadseregcsoport képviselői. Az ünnepélyes egységgyűlés résztvevői egyperces néma felállással adóztak a napok­ban elhunyt Németh Károly alapító munkásőr emlékének, majd a Himnusz és a komlói „Csizmazia Gyula” Általános Iskola úttörőinek műsorát kö­vetően Orosz Lajos egység- parancsnok értékelte az el­múlt év szocialista verseny­mozgalmát, mely során ered­ményesen teljesítették a ki­képzési, szolgálati feladatai­kat. A szocialista verseny­mozgalomban élenjáró mun­kásőröknek, szakaszoknak, ra­joknak, tevékenységüket elis­merve különböző kitüntetése­ket, érdemérmeket, emlékér­meket és vándorzászlót ado­mányoztak. Alföldi János, a járási párt- bizottság nevében köszöntötte az egységgyűlés résztvevőit, c kitüntetésben részesült mun­kásőröket, elismerően szólvc az egység helytállásáról. A csapatzászló előtt tettel esküt az új munkásőrök, akik nek nevében Pap Zoltán vett« át a fegyvert Balatonyi Józse leszerelő munkásőrtől. Ezt kö vetően Zámbó István olvast« fel a megyei párt-végrehajtó bizottságnak az egységgyűlés hez intézett levelét. Az ünne pélyes évzáró egységgyűlés a: Internacionóléval fejeződöt be. Biznisz A miniszter iskolát láto­gatott. Megtekintette a há­zi nyomdát és a korszerűen fölszerelt műhelytermeket, ahol egyebek közt szép, vi­dám színekben játszó hab­szivacs ülőgarnitúrák, vár­építő játékok és plakettok számára diszdobozok ké­szültek — megrendelésre a gyakorlati órákon. A dísz­dobozok — gondos, való­ban minőségi munka vég­termékei — téeszek igényei szerint sorakoztak a szek­rényben: különböző fokoza­tú törzsgárda-tagjaik részé­re. A miniszter szeme föl­csillant: pontosan ilyen do­bozokra volna szüksége, de nem kap rá kivitelezőt. — Kellene nekem ezek­ből a „Pedagógus szolgá­lati éremhez" évi 500 da­rab. Vállalják? — Igen ... — Jó, nagyszerű, akkor kezet rá! Köszönöm — mondta örömmel a szemfü­les „biznisz-men" és szí­vélyesen elbúcsúzott. Mivelhogy jó üzletek a földön köttetnek ... <w. e.)

Next

/
Thumbnails
Contents