Dunántúli Napló, 1978. január (35. évfolyam, 1-31. szám)
1978-01-21 / 21. szám
1978. január 21., szombat DunQntuli ncrolo a cigónyie m «■■■■ B aranyában 160 hivatásos és mintegy 750 alkalmi, (engedéllyel rendelkező) szórakoztató zenész működik. Fizetésüket különböző vendéglátóipari vállalatoktól kapják; elhelyezkedésükkel, illetve közvetítésükkel, valamint szakmai színvonaluk megítélésével, továbbképzésükkel, működésük ellenőrzésével az Országos Szórakoztatózenei Központ megyei kirendeltsége foglalkozik, amelynek új vezetője — az elmúlt év szeptemberétől — Bornemissza Géza zenetanár. Nevét lapunk hasábjairól is ismerhetik olvasóink. Mintegy 10 éve ír rendszeresen beszámolókat és kritikai jegyzeteket a különböző könnyűzenei eseményekről. Bornemissza Géza 1964-ben szerzett rézfúvós szakon zenetanári diplomát. Kisebb megszakításokkal azóta is tanít. Könnyűzenei pályafutását a 18 tagú „Pécs tánczenekar” első trombitásaként kezdte. Játszott a pécsi dzsessz- klubban; saját tánczenekarával a Balatonon; Szolnokon színházi zenekarban s egy évig a Holéczy-együttesben. Háromszor volt külföldi szerződése. Hat évig vezette a komlói bányász fúvószenekart; 2 évig a Pécs-gyárvárosi Úttörőzenekart. Részt vett a pécsi dzsessz-klub újjászervezésében, pontosabban fölélesztésében, azonkívül könnyűzenei koncertek műsorvezető szerkesztője. Hozzá fordultunk azzal a kéréssel, hogy ismertessen meg bennünket az OSZK működésével; a szórakoztató zenei ellátottság helyzetével; a vendéglátóipari zeneszolgáltatás minőségével általában és elképzeléseivel, törekvéseivel a szórakoztató zene színvonalának emelésére Baranyában. Mindenekelőtt arról kérdeztük; milyen funkciót tölt be az OSZK megyei kirendeltsége? — Adminisztratív, azaz „kiközvetítő” és szakmai funkciót lát el — válaszolta. — Valamennyi zenész rajtunk keresztül, kötelező közvetítéssel helyezkedik el. Akkor is, ha alkalomszerűen vagy esetleg másodállásban muzsikál. Ennek alapja lehet egyfelől a kategória vizsga, amely néhány év óta igen szigorú és csak Budapesten szerezhető meg egy szakmai bizottság előtt. Az „A—B—C” kategória egyben fizetési besorolást is jelent. A zenészek nagyobb csoportja ugyancsak szakmai meghallgatás után kaphat ideiglenes működési engedélyt. Szükség esetén egy részük alkalmazható a vendéglátó iparban is, más részük alkalmi zenélést vállalhat. (Bálokon, lakodalmakban, stb.) — Milyen összetételű zenekarok működnek nálunk? I — A zenekarok többsége tánczenekar. Modern és hagyományos tánczenét is játszanak; szám szerint persze legtöbb a fiatalokból álló alkalmi zenekar, amely főleg mai modern tánczenét játszik ilyen vagy olyan fokon ... Hívósabb muzsikát a vendéglátóiparban! Interjú az Országos Szórakoztatózenei Központ megyei vezetőjével — És a cigányzenekarok? — Sajnos kihalóban vannak, legalábbis Baranyában... Mindössze hét cigányzenekar működik; tíz éve ennek a kétszerese volt. Pedig jó néhány nyugdíjas is dolgozik még .. . Nincs utánpótlás, hovatovább nincs cimbalmos, bőgős. A fiatalok nem választják ezt a pályát élethivatásul. A család ma már zeneiskolában taníttatja a gyereket, aki ha kitanulja a hangszert, elmegy szimfonikus zenekarba, vagy egyéb pályát választ. A szép hagyomány, a cigányzenész-dinasztiák sorsa úgy tűnik, ezekben az években megszakad. Ha így megy, tíz év múlva nem hallunk cigányzenét a megyében . . . — Milyen általában a szakmai színvonal? — Kevés a stabil, állandóan együtt játszó együttes. Gyakori, hogy a zenekar egyik-másik tagja vándorol, ide vagy oda szerződve. Azt szeretnénk elérni, hogy legyenek mindenfelé a közönségigénynek megfelelő modern tánc-, cigány- vagy — mivel erre is van igény — sramli- és szalonzenekarok is, illetve a nívósabb szórakozóhelyeken univerzális zenét játszó együttesek. — Hogyan törekszenek a kellő színvonal megkövetelésére, illetve emelésére? — Mindenekelőtt helyszíni szakmai ellenőrzéssel, szakmai tanácsadással. Azután a jelenlegi muzsikusok szakmai irányításával, utánpótlás nevelésével, az OSZK továbbképző stúdiójában azoknak, akik valamilyen zenei előképzettséggel már rendelkeznek. Nagyon szeretnénk egy könnyűzenei bázist kialakítani, amihez épület — legalább 6—8 helyiség — kellene. Itt működne az OSZK, a szakszervezet és a stúdió is megfelelő eszköz- és lemeztárral. Bíztatást, elvi támogatóst már kaptam hozzá ... Nagyon kellene, hisz jelenleg két helyiséget foglalunk el az amúgy is zsúfolt (Rákóczi úti zeneiskolából. Talán a színvonal emeléshez tartozik az is, hogy a továbbiakban az új zenekarok vezetőjét én magam jelölöm ki: felkészültsége alapján. Ez a felkészültség ugyanis általában nem kielégítő. Vannak nagyon jó muzsikusok (sajnos kevesen) — ők külföldi szereplést is vállalhatnak — és van a nagy tömeg, főképp az ideiglenesekből. A középmezőny hiányzik, ezt szeretnénk pótolni minél nagyobb mértékben — a továbbképző stúdió segítségével. W. E. t Hangverseny Barokk müvek pécsi művészek előadásában A barokk kor legjelentősebb német és olasz mestereinek műveiből hallhatott színvonalas előadást a Filharmónia kamarabérletének szerda esti közönsége. A Pécsi Filharmonikus Zenekar kamarazenekara előadásában Vass Ágnes és Kircsi László hegedű-, illetve oboaművészek közreműködésével igen változatos, színvonalasan megszólaltatott műsornak tapsolhatott a pécsi közönség. A műsort indító J. S. Bach c-moll kettősverseny gyors tételeinek tisztán artikulált, jól megformált igazi barokk karakterű témái jó benyomást keltettek. Talán nem érdektelen viszont utalni egy régi barokk gyakorlatra, amennyiben az Maradjon tiszta a „tiszta forrás A TIT néprajzi csoportja terveiből Befolyásolni a közízlést Népi hagyományaink, értékeink megismerése, ápolása hovatovább nemzeti üggyé nőtte ki magát, s mióta újra reneszánszát éli a népművészet, valósággal divat lett a tárgyi emlékek gyűjtése, sőt a fiatalok öltözékében mindinkább szerephez jutott egy-egy népi ruhadarab. Egyre-másra alakultak a táncházak, az ismeret- terjesztés figyelme is fokozott hangsúllyal fordult a népi kultúra felé. Divat lett a népművészet. Ebben a szerepkörében azonban veszélyei is megmutatkoztak. A városi árusok, kereskedők óriási üzleti lehetőséget aknáztak ki, meglovagolták a divatot. Elindult a különféle díszítő és használati tárgyak tömeggyártása a népművészet jelszava alatt. Kialakult az úgynevezett „souvenir-népművészet” és zöld utat kapott a bóvli, a giccs. Az esztétikai nevelés és ízlésformálás nem kevés pénzt és szellemi energiát felemésztő munkája szempontjából nem közömbös tehát ennek a ténye és jelenléte. Ilyen okokból is tűzte ki céljául a közízlés befolyásolását a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Baranya megyei Szervezetének a közelmúltban megalakult néprajzi csoportja, amely az újjászerveződött művészeti szakosztály keretein belül funkcionál majd. A művészeti szakosztály új elnöke Til- lai Ernő Ybl-díjas építész, titkára és egyúttal a néprajzi csoport vezetője Szatyor Győző tanár, a Népművészet ifjú mestere, aki kérésünkre körvonalazta a csoport célkitűzéseit. — A most megalakult néprajzi csoport célja, hogy fórumot biztosítson azoknak a szakembereknek, akik szívügyüknek tekintik a népi hagyományok ápolását és a mai körülményeknek megfelelő továbbfejlesztését. A magyar néprajztudomány egyre mélyebben vizsgálja azokat — a történelemben gyökerező — szellemi kötelékeket, amelyek a szomszédos és távoli népekkel kapcsolja össze kultúránkat. A csoport feladata tehát a népi kultúra ápolása a történelemmel, az életmóddal, a környező népekkel való összefüggések, folklórkapcsolatok tükrében. Vannak a csoportban gimnáziumi tanulók, főiskolai, egyetemi hallgatók, munkás- fiatalok, értelmiségiek, akik foglalkozásuk mellett aktívan képviselik a népművészet valamelyik ágát. A tagokra hármas feladat vár. Az állandó és folyamatos tanulás, önképzés, a gyűjtőmunka és az ismeretterjesztés. Ebben a munkában fokozottan kívánunk együttműködni a Janus Pannonius Múzeum néprajzi osztályával, a Népművelési Intézettel, és a Fiatal Népművészek Stúdiójával. P. L. Csákvári ólommázas menyasz- szonyi persely (Budapesti Néprajzi Múzeum) Sorozatban gyártott mázas cserépváza (Baranya megyei Nép- művészeti Szövetkezet gyártmánya) obiigát (szóló) részeket csökkentett létszámú zenekarral kísérték. Ennek eredményeképpen a teraszos dinamika a megszólaló együttes számbeli különbségéből, egyfajta zenekarszerű regisztrálásból adódott. Mindezt azért tartjuk szükségesnek megemlíteni, mivel a szólórészekben a legnagyobb igyekezet ellenére is soknak bizonyult a zenekar. Vass Ágnes és Kircsi László játéka teljes összhangban tárta fel előttünk Bach sajnos ritkán hallható remekművének szépségeit. Tommaso Antonio Vitali, az itáliai Este-hercegek udvari muzsikusa, kiváló hegedűvirtuóz, csekélyszámú ránk maradi ópu- sza közül kiemelkedik a Vass Ágnes igényes tolmácsolásában elhangzott Chaconne, vagy eredeti nevén Ciaccona. Ez a basszustémára komponált variációsorozat jellegzetesen barokk műfaj; ebben a formájában egy ritkán említett tényre világított rá, nevezetesen, hogy a barokk tulajdonképpen romantikus stílus. Az eredeti mű számozott basszuskíséretét Kircsi László hangszerelésében hallhattuk. A kíséretben előforduló differenciált ritmikus anyag szimultán megszólaltatása — kellő precizitás hiányában — nehezen követhető zenekari hangzást eredményezett. Vass Ágnes élt a romantikus előadásmódra felkínált lehetőséggel. Antonio Vivaldi F-dúr oboaversenyében ismét kirajzolódtak a ritmikus karakterek. A XVIII. század legjelentősebb itáliai mesterének hallatlan merész, ritmikus díszítésekkel teli virtuóz darabját mind a zenekar, mind a szólista jól győzte. Kircsi játékában egymást váltották a bravúros technikai megoldások és a — feltehető indiszpozícióból származó — mély regiszterben előforduló spontán átfúvások. Az est befejező darabjaként Arcangelo Corelli g-moll concerto grosso]a hangzott el. Corelli, e műfaj megteremtője, ezt a művét karácsony este írta. Ezért kapcsolódik a műhöz utolsó tételként a Pastoral programszerű zenéje. Vass Ágnes, Ribli János és Horváth Tibor a concertóló szólamokat kimunkált, szép előadásban szólaltatták meg. Szimfonikus zenekarunk sok vihart megért vonóskara ezen az estén kiegyensúlyozott, jó produkciót nyújtott. Breitner Tamás irányításával telt, kifejező vonóshangzást hallhattunk. Jobbágy Valér Dübörög-e a csend? Szijj Miklós jelentékeny dokumentumfilmek után első játékfilmjét készítette el Mocsár Gábor kisregényéből, Dübörgő csend címmel. A film egyik főhőse Eta, az isten háta mögötti tanyán élő fiatalasszony, akinek a férje ingázó munkás. Szinte egyik hétről a másikra a tanya kapujához települ egy olajfúrótorony, mely megbolygatja az állóvizet, amelyben az asz- szony már évek óta él. Túl régen tart már ez az ideiglenesnek induló állapot, melyet addig vállalt, míg összeszedik a városi házra való pénzt, amellyel ők is részesei lesznek az általuk jónak, követendőnek tartott életmódnak. Megismerkedik az egyik olajbányásszal, aki hozzá hasonló a magányosságban, csüggedésben. De ez kevés a változtatáshoz, sőt a szerelmi háromszög passzív, „szenvedő" alanya, a férj változtat: hazaköltözik az olajosokhoz, felesége régi kívánságára. A rendező szándéka az életformaváltásból fakadó konfliktusok ábrázolása. A munkás- és parasztkörnyezet kölcsönhatásának színhelye a tanya és mellette a fúrótorony. Ám a rendező, úgy tűnik, nem érte be ennyivel, hiszen a mindkét helyre erős szállal kötődő ingázók életéről már a hatvanas években jelentős filmek készültek a dokumentumműfajban. A Dübörgő csend-ben még további konfliktusok mutathatók ki. így a munkaszervezés, a munkaerőhiány problémái, a csoportérdekek összeütközései. Lehet, hogy ezek a sablonok hitelesítik a hetvenes évek munkáskörnyezetét. A lakáshiány lerágott csontja, mely ettől persze aktualitását még nem veszítette el. Ezek után már csak az a kérdés, mitől szenvednek a film hősei, Gáspár, Eta és a férj. Mi okozta például Gazsi házasságának felbomlását? Feleségének nem volt türelme kivárni, míg felépíti a házukat? Vagy azt, míg hazajön két év múlva Irakból? Hogy elszakadt a paraszti életformától? Rosszul választotta ki élete párját? De éppígy feltehetnénk a kérdést, miért csalja meg Eta a férjét? Mert visszaköltöztek a városból, hogy lakásra spóroljanak? Vagy alkalom szüli a tolvajt? Talán azért, mert a férje nem engedte, hogy gyereket szüljön? A kérdések tetszőlegesen szaporíthatok még tovább, s az még hagyján, hogy a néző válasz nélkül marad, de a rendező a felvetett kérdések közti összefüggést sem tudja megmutatni, és értékrendet sem teremt. Ezért válik a három ember sorsa érdektelenné, hiába tesz meg az ellenkezőjéért mindent Madaras József, Ladik Katalin — az Újvidéken élő költőnő — és Szabó Gyula. Még ők sem tudják elhitetni, hogy a csendben emberi drámák morajlanak. S. A.
