Dunántúli Napló, 1978. január (35. évfolyam, 1-31. szám)

1978-01-20 / 20. szám

1978. január 20., péntek Dunántúli napló 5 Egyiptomi —izraeli tárgyalások Szádot elnök döntésének ér­telmében csütörtökön a kora hajnali órákban visszatért Kai­róba Mohamed Ibrahim Kamel külüqyminiszter által vezetett egyiptomi küldöttség. Kamel nem volt hajlandó nyilatkozni az újságíróknak, a küldöttség szóvivője azonban kifejezte azt a reményét, hogy az egyiptomi küldöttség kivonulása a jeru- zsálemi tárgyalásokról „nem je­lenti a (Szódat által megkez­dett) út végét". „A tárgyaláso­kat felfüggesztettük, és azért jöttünk haza, hogy kivárjuk a fejleményeket. A légkör (Jeru­zsálemben) nem olyan volt, mint amilyet elvártunk ... Iz­raelnek meg kell fontolnia és felül kell vizsgálnia az egész kérdést..." — jelentette ki a szóvivő. Alighanem éppen ennek a „rábeszélésinek a jegyében tellett el Vance amerikai kül­NAGYVILÁGBAN KS/D. NAPLÖ, TELEFOTÖ Erich Honecker, (középen) az NSZEP főtitkára, az NDK Államtanácsának elnöke Berlinben fogadta Győri Imrét, az MSZMP KB titkárát. * ügyminiszter csütörtöki napja Jereuzsálemben. Vance — akit változatlanul péntekre várnak Kairóba — már szerdán este, az egyiptomi küldöttség eluta­zása előtt hosszasan tárgyalt Kamellel, valamint Dajan iz­raeli külügyminiszterrel és Be­gin kormányfővel, telefonon konzultált Kairóval, majd Washingtonnal. Elutazása előtt Szadat elnök a Carterrel folytatott szerda esti telefon- beszélgetése során kijelentette: akkor hajlandó folytatni a tár­gyalásokat, ha Izrael megvál­toztatja a két kulcskérdéssel — az átfogó rendezés általános elveivel és a palesztin problé­mával — kapcsolatos állás­pontját. Ha ez így van, erre kevés reményt nyújt az izraeli kor­mánynak az egyiptomi küldött­ség visszahívásáról kiadott köz­leménye. A közlemény ugyanis hangoztatja, hogy „az egyip­tomi kormány illúziókat kerget, ha azt hiszi, hogy rákényszerít­heti Izraelre a számára jelen­leg elfogadhatatlan követelé­seit, azaz az izraeli csapatok teljes kivonulását „Sinairól, Golanról, Judeából, Számadó­ból (Ciszjordánia) és Gazá­ból", valamint Jeruzsálem óvá­rosából. A kommüniké azzal végződik, hogy Izrael folytatni akarja az arab szomszédaival való tartós és igazságos béké­re irányuló erőfeszítéseit, s kész felújítani tárgyalásait Egyip­tommal. Washington. Mint az MTI washingtoni tu­dósítója jelentette, az amerikai kormánykörökben kétségbe­esetten próbálnak higgadtak maradni — legalábbis így fo­galmazott a CBS-társaság. A Fehér Ház, amelyet teljesen vá­ratlanul ért Szadat elnök lépé­se, órákig teljes hallgatásba burkolódzott az állásfoglalást sürgető sajtóval szemben. + LIMA: Ismét éleződik az évszázados perui-ecuadori ha­tárviszály: a perui külügymi­nisztérium szerdán nyilatkozat­ban jelentette be, hogy ecua­dori csapatok támadást intéz­tek az északkeleti határon állo­másozó perui katonák ellen: katonai helikopteren behatoltak az ország légterébe, majd egy korábban megszállt területen épített sportrepülőterükön le is szálltak. Ecuador limai nagykö­vetét a külügyminisztériumba kérették, ahol átnyújtották a perui kormány hivatalos tilta­kozását. + HAVANNA: Fidel Castro, a Kubai Kommunista Párt Köz­ponti Bizottságának első titká­ra, a Kubai Államtanács elnöke és a Kubai Köztársaság minisz­terelnöke csütörtökön fogadta Meló Antunest, a Portugál Legfelsőbb Forradalmi Tanács tagját. Találkozásuk során a jelenlegi nemzetközi helyzettel kapcsolatos kérdésekről tár­gyaltak. + RÍJAD: Szunao Szonoda japán külügyminiszter csütörtö­kön befejezte szaúd-arábiai lá­togatását. A rijadi rádió közlé­se szerint Japán és Szaúd- Arábia egyetért abban, hogy a közel-keleti béíe csak az Izrael által elfoglalt területek vissza­adásával és a palesztinok ön­rendelkezési jogának biztosítá­sával valósítható meg. + HAVANNA: Havanna re­pülőterén csütörtökön megad­ták magukat azok a légikaló­zok, akik - mint jelentettük - szerdán eltérítették az ecuadori légitársaság repülőgépét. Ez Panamavárosból érkezett Ha­vannába, a géprablók utasítá­sára. A fedélzeten tartózkodó 31 utas és a személyzet épség­ben kiszabadult. + VARSÓ: A varsói Katonai Körzeti Bíróság szerdán ítéletet hozott Herbert és Margarete Preiss, Lengyelország ellen kémtevékenységet folytató nyu­gatnémet állampolgárok ügyé­ben. A bíróság Herbert Preisst 13 évi börtönbüntetésre, va­gyonelkobzásra és 50 ezer zloty pénzbüntetésre, Margarete Preisst pedig 10 évi börtönbün­tetésre, vagyonelkobzásra és 30 ezer zloty pénzbüntetésre ítélte. Megtalálták az elrabolt kislányt Firenze: Két hónapig tartó fogság után szerdán épségUen és egészség­ben találták meg egy gépkocsi­ban szerdán éjjel, Firenze kö­zelében, a hétéves llaria Oliva- rit, akit álarcos fegyveresek hurcoltak el november elején, megkötözött édesanyja szeme- láttára. A szülők félmilliárd líra váltságdíjat fizettek az ember­rablóknak, akik eredetileg a kis­lány édesapját szerették volna fogságukba ejteni, de az üveg­gyáros aznap későn érkezett haza és a banditák nem győz­tek várni. A tavaly Olaszország­ban elrabolt 72 ember között négy kisgyermek volt, köztük a most kiszabadult Olivari. + PEKING: Teng Jing-csao, a Kínai Kommunista Párt Köz­ponti Bizottságának tagja az országos népi gyűlés állandó bizottságának alelnöke csütör­tökön fogadta Pol Potot, a Kambodzsai Kommunista Párt Központi Bizottságának titká­rát. Az Új-Kina hírügynökség jelentése szerint a megbeszélés ,,a forradalmi barátság és a harcos szolidaritás meleg lég­körében zajlott le." ♦ AMMAN: Sziad Barre Szo­máliái elnök csütörtökön befe­jezte kétnapos ammani tárgya­lásait, amelyek során Husszein királlyal tanácskozott és a Je­meni Arab Köztársaságba uta­zott, Barre több arab országot érintő körutazásának célja, hogy támogatást szerezzen Szo­máliának az Etiópia elleni konfliktusban. + PEKING: Raymond Barre miniszterelnök vezetésével csü­törtökön francia kormánykül­döttség érkezett Pekingbe. A mintegy harminctagú küldött­ségben többek között helyet foglal Louis De Guiringaud külügyminiszter, André Rossi külkereskedelmi miniszter és hat vezető üzletember. A Hua Kuo-feng miniszterelnök meg­hívására Kínába érkezett kor­mányküldöttséget mintegy ötven újságíró kisérte el útjára. + RÓMA: Az olaszországi Savonában csütörtökön meg­kezdődött a bírósági tárgyalás az úgynevezett j,Friuli botrány" ügyében. A vádlottak padján Maiano városka volt keresztény- demokrata polgármestere ül, Friuli tartomány több volt veze­tőjével együtt. A vád szerint az 1977. évi pusztító földrengés után „csúszópénzeket” fogad­tak el egy építő vállalattól, cse­rében a helyreállítási munkák­ban való részvételre jogosító kedvezőbb szerződésekért. + AMMAN: Szaúd-Arábia cáfolta azokat a sajtóhireszte- léseket, amelyek szerint haj­landó lenne Izraeltől megvásá­rolni Ciszjordániát és a Gaza- övezetet egy palesztin állam számára. A rijadi külügyminisz­térium szóvivője kijelentette: az említett területek nem képezik Izrael tulajdonát, ezekre a te­rületekre kizárólag a Paleszti­nái népnek van joga. 4. Lassan elindultunk a nagy hóban a hét fiúval a fedetlen autóhoz. Csendesen, szótlanul mentünk, mert úgy vettem ész­re, hogy ezeknek a gyerekeknek még a felelet is fárasztó, így hát egyiktől sem kérdeztem sem­mit. A jeepnél örömmel láttam, hogy a Kozma által lehozott Tomcsik István már magához tért. Még mindig nagyon rosz- szul érezte magát. A gépkocsi- vezetőnek volt a zsebében négy—öt szem kockacukor, ezt adta egyenként a fiúnak, majd belemarkolt a tiszta, fehér hó­ba és próbálta a szájába eről­tetni. Egymás után gyorsan felrak­tuk a fiúkat, majd mi is fel­szálltunk a jeepre. Elindultunk visszafelé, elég lassan, mert közben is esett a hó és a ko­romsötét éjszaka megnehezítet­te a gyorsabb előrehaladást. Reggel fél hét tájba érkeztünk a Vigyázó Ferenc utcába, az akkori Főkapitányságra. Az au­tóból meggémberedett lábbal szálltunk ki. Ekkor vettem ész­re, hogy mind a nyolc fiú a ko­csi fenekén ülve elaludt. Gyor­san felébresztettem őket és kol­légáimmal együtt bevonszoltuk őket a szobámba, ahol csak annyival volt jobb, hogy a he­lyiség a falaktól védett volt és száraz. Az ablakon üveg csak egy-egy helyen akadt, a többi deszkákkal volt beszegezve, azokra papírokat ragasztottunk, így valamelyest mégis védett a hidegtől. A nyolc fiút leültettem egy—egy, a katonai kaszár­nyákban használt fapadokra. Kollégáim közül néhány gyor­san elindult a Főkapitányság Duna-part környékén lévő ro­mos része felé, hogy összetört ajtó, ablak- és más bútordara­bok maradványait összeszedve, be tudjunk fűteni a vastag bá­doglemez kályhába. A szoba lassan kezdett vala­mit felmelegedni. A fiúk még mindig aludtak. — Mit tegyünk ezekkel a srá­cokkal? — néztem a többiek­re. — Haza kell vinni őket a szü­leikhez — felelte a praktikus Kozma. — Föltéve, ha vannak szü­leik... De te is látod, alig bír­nak a lábukra állni. Éhesek, rongyosak, talán tetvesek is. Legelsősorban — határoztam el — élelmet kell nekik szerezni. Aztán valami alsó ruhaneműt, meleg holmit. Érintkezésbe léptem az akkor még kialakulóban lévő gyer­mekvédelmi szervekkel, mert mi igazán nem voltunk gyermek- gondozásra berendezkedve. — Sajnos, annyi helyünk sincs, hogy egy székre le tud­junk ülni, nemhogy újabb nyolc fiút elhelyezni — volt a válasz. Töprengtem, hogy mitévő le­gyek velük, de semmi okos öt­let nem jutott az eszembe. Ta­lán azért, mert annyira akar­tam, hogy ezek a gyerekek elő­ször jóllakjanak, aztán majd ki­alakul, mi történjék velük. Ekkor követtük el az első tör­vénysértést, mi, akik a törvény őrei voltunk. Persze az akkori körülmények ismeretében, ta­lán nem is volt ez olyan nagy­mérvű törvénysértés. De mit is beszélek itt törvénysértésről, hi­szen a régi törvények az akko­ri időben már nemigen voltak alkalmazhatók, az újak pedig még csak kezdtek kialakulni. Nekünk azonban az Íratlan tör­vényeket is be kellett tartani. Az történt ugyanis, hogy Né­meth alhadnagy — az egyik leghűségesebb és a legnehe­zebb feladatokra is vállalkozó kollégám', aki hosszú évek múl­tán is kiváló segítőtársam ma­radt —- egy merész ötlettel ál­lott elő. — Főnök — mondta halkan, nehogy felébressze az alvó, éhes gyerekeket — induljunk el va­lamerre. — Hová, merre és miért? — Hát ezeknek a fiúknak va­lami élelmet kell találnunk — mondta ki hangosan a gondo­latomat. — De kinél és hol? Hiszen mi magunk is csak egyszer eszünk napjában. (Folytatjuk) Budapestre érkezett a JNDK miniszterelnöke Megkezdődtek a tárgyalások Lázár Györgynek, a Minisz­tertanács elnökének meghívá­sára csütörtökön hivatalos, ba­ráti látogatásra hazánkba ér­kezett Ali Nasszer Mohamed, a Jemeni Népi Demokratikus Köz­társaság miniszterelnöke. A kormányfő kíséretében van: Muhammed Szaleh Muti- ja külügyminiszter, Mahmud Abdullah Asis közlekedésügyi miniszter, Haider Abu-Bakr At- tasz építésügyi miniszter, Mo­hamed Szolimán Nasszer föld­művelés- és földreformügyi mi­niszter, Szaleh Abu-Bakr Bin Husszein őrnagy, a fegyveres erők főparancsnoka és Faruk Nasszer Ali, a JNDK berlini nagykövetségének Budapestre is akkreditált ideiglenes ügy­vivője. A Jemeni Népi Demokratikus Köztársaság kormányfőjét ün­nepélyesen, katonai tisztelet- adással fogadták a jemeni, magyar és vörös zászlókkal, arab és magyar nyelvű üdvözlő felirattal díszített Ferihegyi re­pülőtéren. A vendégek fogadására megjelent Lázár György, a Mi­nisztertanács elnöke, Ábrahám Kálmán építésügyi és városfej­lesztési miniszter, Pullai Árpád közlekedés- és postaügyi mi­niszter, Szépvölgyi Zoltán, a Fővárosi Tanács elnöke, Rácz Pál külügyi államtitkár, Hetényi István országos tervhivalali ál­lamtitkár, Oláh István altábor­nagy, a Magyar Néphadsereg vezérkari főnöke, honvédelmi miniszterhelyettes, Varga Jó­zsef, a Minisztertanács titkársá­gának vezetője, Benczekovits Lajos, a Magyar Népköztársa­ságnak a Jemeni Népi Demok­ratikus Köztársaságba kijelölt nagykövete. A repülőgépből kilépő ven­dégeket Lázár György szívé­lyes, baráti kézfogással üdvö­zölte. Díszjel harsant, a kato­nai egység parancsnoka jelen­tést tett a JNDK kormányfőjé­nek, majd felcsendült a je­meni és a magyar himnusz. Ali Nasszer Mohamed, Lázár György társaságában ellépett a díszzászlóalj előtt és köszöntöt­te a katonákat. Az ünnepélyes fogadtatás a díszzászlóalj díszmenetével fe­jeződött be, majd a vendégek gépkocsikon a magyar vezetők társaságában szállásukra haj­tattak. Csütörtökön az Országhóz- ban megkezdődtek a magyar— jemeni tárgyalások. A magyar tárgyalócsoportot Lázár György, a Miniszterta­nács elnöke vezeti. A tárgyaló- csoport tagjai: Ábrahám Kál­mán építésügyi és városfejlesz­tési miniszter, Pullai Árpád közlekedés- és postaügyi mi­niszter, Rácz Pál külügyi állam­titkár, Hetényi István országos tervhivatali államtitkár, Oláh István altábornagy, a Magyar Néphadsereg vezérkari főnöke, honvédelmi miniszterhelyettes, Benczekovits Lajos, a Magyar Népköztársaságnak a Jemeni Népi Demokratikus Köztársa­ságba kijelölt nagykövete. A Jemeni Népi Demokratikus Köztársaság tárgyalócsoportját Ali Nasszer Mohamed minisz­terelnök vezeti. A tárgyaló- csoport tagjai: Muhammed Szaleh Mutija külügyminiszter, Mahmud Abdullah Asis közle­kedésügyi miniszter, Haider Abu-Bakr Attasz építésügyi miniszter, Mohamed Szolimán Nasszer földművelés és föld­reformügyi miniszter, Szaleh Abu-Bakr Bin Husszein őrnagy, a fegyveres erők főparancs­noka és Faruk Nasszer Ali, a Jemeni Népi Demokratikus Köz­társaság berlini nagykövetsé­gének Budapestre is akkredi­tált ideiglenes ügyvivője. A szívélyes, baráti légkörű tárgyaláson kölcsönösen tájé­koztatták egymást országaik belső helyzetéről, áttekintették a két ország kapcsolatainak alakulását — megállapítva, hogy azok jól fejlődnek — és együttműködésük további fej­lesztésének lehetőségeit. Esz­mecserét folytattak a nemzet­közi helyzet időszerű kérdései­ről is, különös tekintettel a közel-keleti helyzetre és az Afrikában kialakult válság­gócokra. * Lázár György, a Miniszterta­nács elnöke csütörtökön vacso­rát adott Ali Nasszer Mohamed, a Jemeni Népi Demokratikus Köztársaság miniszterelnöke tisz­teletére az Országház vadász­termében. A szívélyes, baráti hangulatú vacsorán Lázár György és Ali Nasszer Mohamed pohárkö­szöntőt mondott. Ali Nasszer Mohamed életrajza A li Nasszer Mohamed, a Jemeni Népi Demokra­tikus Köztársaság mi­niszterelnöke 1939. december 31-én született, szegényparaszti családban. Tanulmányainak be­fejezése után általános iskolai tanítóként, majd iskolaigazga­tóként dolgozott. 1960-ban csatlakozott a gyarmatosítás­ellenes harchoz. Tevékenysé­géért az angol megszállók többször letartóztatták. 1963-tól az angolok elleni fegyveres harc irányítására lét­rehozott Nemzeti Front tagja, mint a felszabadítási hadsereg harcosa. 1964 végén a közép­ső front parancsnoka. 1965- ben katonai iskolán tanult Kairóban. Ezt követően a Nem­zeti Front katonai irodájának tagjává választották. A füg­getlenség 1967-ben történt ki­vívása után a 2. kormányzóság vezetője volt. A Nemzeti Front IV. kongresszusán, 1968-ban a főparancsnokság tagja lett. A következő évben a helyi igaz­gatási szervek miniszterévé ne­vezték ki. A politikai szervezet haladó gondolkodású tagja­ként jelentős szerepet vállalt az 1969. június 22-i esemé­nyekben, amelyek egyértel­műbbé tették az ország antiim- perialista fejlődését. 1970-ben honvédelmi miniszterré nevez­ték ki, s ugyanebben az évben tagja lett a Nemzeti Front Végrehajtó Bizottságának. 1971 augusztusában a Leg­felsőbb Népi Tanács az Elnö­ki Tanács tagjává és miniszter- elnökké választotta, s megerő­sítette honvédelmi miniszteri tisztségében. A Nemzeti Front V. kongresszusán — 1972-ben — a politikai szervezet Közpon­ti Bizottságának és Politikai Irodájának tagjává választot­ták. 1974 márciusában — ko­rábbi tisztségeinek megtartásá­val — oktatásügyi miniszterré is kinevezték. 1975 októberében, a Nemze­ti Front egyesített politikai szer­vezet megalakulásakor a szer­vezet Központi Bizottsága Po­litikai Bizottságának tagjává választották. Az 1977 novemberében vég­rehajtott kormányátalakítás óta az ország miniszterelnöké­nek teendőit látja el.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents