Dunántúli Napló, 1978. január (35. évfolyam, 1-31. szám)
1978-01-17 / 17. szám
Dímcmtűli fíaplo 1978. január 17., kedd !ÍÍ|Í|íg|ÍÍ rovat Változatok egy témára NEW YORK-I SÖTÉTSÉG PÉCSETT. Egyik este a Kossuth Lajos utca közepén ballagok. Hirtelen iszonyatos sötét lett. A vaksötétben csak bizonytalan alakok halvány mozgását lehetett megfigyelni. — Kifosztanak! — tört ki belőlem a rémület, a tévében látott New York-i képek hatásá— Szerezhetek egy új személyazonossági bizonyítványt! — jutott eszembe a Karácsony utáni legfőbb érték, ami éppen nólám volt. Nem fosztottak ki. Egy autó bevilágított egy pillanatra az utcába, így eltájékozódtam a Csemegéig. Karácsonyi kivilágítás fogadott. Az egész helyiség gyertyafényben úszott. Odamegyek a kávéskislányhoz: — Zsuzsikám! Gyertyára nem működik a kávéfőzője? — Néha még villanyra se — mondja. Innen is menekülnöm kellett. Amúgyis vártak valahová. Egy csinos fiatalasszonnyal futunk versenyt az autók felvillanó fényében a Dzsámi mögé. Éppen elkaptunk egy induló 30-ast. Leülünk. A Szí ivén környékén teljes a világítás már. Csak a belváros részesült a New York-i sötétségben. — Mi lehet ott? — kérdeztük egymástól és előre elször- nyedtünk az eredményen. Kiderült, hogy majdnem valamennyi üzletet kifosztottak. Nem az elsötétítés alatt, hanem valamivel előbb, a karácsonyi vásár alatt. Másnap szinte semmit se lehetett kapni, amit az ember keresett. (Ha véletlenül nem fosztották ki, akkor leltároztak.) Másnap kerestem a leütésről, rablótámadásról szóló közleményeket kedvenc lapomban, de erről se volt híradás. Azt hallottam, hogy a sötétség alatt több nemi erőszak is történt, a bezárt lakásokban, de c rendőrség nem tudott eljárni, mert az a sértett teljes beleegyezésével történt. Nem értük utál New Yorkot. Hála istennek! A NYELVÉSZETET KORÁN KELL KEZDENI. Egyik estefelé megyek haza a Petőfi utcán. Az átkelőhelyen, egy kis várakozás után csoportot alakítunk ki egy kis népi ködmönös tündérkével, meg csinos anyukájával és átkelünk. — De csinos ködmönben vagy! — mondom, mert otthonról értek Valamit ehhez a ha- cukához. — Te vagy a kisbojtár- lány. Jelentkezik ám majd a királyfi. A kicsi mórikálja magát, mint aki maga is biztos ebben. Én tovább mélyítem az ismeretséget: — Mutasd csak az ábrázato- dat! A királylánynak bogárszeműnek kell ám lennie! Felém néz. Csillogó, barna szeme van. Megnyugtatom: — Minden rendben! Jelentkezik maid a királyfi! Most ő érzi már, hogy ismeretségünk felületes, és beszámol : — Édesanyával vásárolni voltunk, egy barátiával mentünk. — Hűha! Akkor édesapád biztosan egy barátnőjével ment, ugye? Az anya erre feléled már: — Méa csak az hiányozna! Nem jól mondod, kislányom! Én egy ismerősömmel voltam, édesapád meg egv barátjával. — Szóval egyezzünk ki, férfinak barátja van, nőnek barátnőié — mondom a kicsinek. Fordítva is előfordul, de a kicsi egyelőre ne ezt tanulja meg. Mert lehet ugyan önzetlen barátság férfi és nő között, de legalább ötven év korkülönbség kell hozzá. A tanulsáq mindenesetre kézenfekvő: eléq korán kell elkezdeni a nyelvészetet! Szöllősy Kálmán Ismerjük meg törvényeinket gfgg föld a Magyar Népköztársaságban — a tulajdon formájától függetlenül — nemzeti kincs. Részben állami, részben szövetkezeti, részben személyi, illetve magántulajdonban van. Társadalmunk szocialista fejlődése szükségessé teszi, hogy minden termelési eszköznek, így a földnek a hasznosítása is feleljen meg a társadalom, a dolgozó közösségnek, az állampolgárok egyetemes érdekének. Kezdetben korlátozni, később meg kell szüntetni az állami tulajdonban levő földek eladását, helyette be kell vezetni a közösségek és a magánszemélyek részére meghatározott időre szóló bérbe, illetve használatba adását .. (MSZMP XI. kongr. Programnyilatkozatából.) A tartós föld- használat A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának 1976. évi 33. sz. törvényerejű rendelete — a párt XI. kongresszusán elfogadott elveknek megfelelően — megteremtette a társadalom fejlettségi fokának megfelelő, a társadalmi tulajdonban lévő földek használatának új formáját: a tartós földhasználatot. A fogalom ismérve A fogalom legfőbb ismérve, hogy a föld tulajdonosa a magyar állam, illetőleg a használatba adó a termelőszövetkezet marad, de az állampolgár vagy csoport, illetőleg jogi személy, hosszú időre (minimum 50 évre) megszerzi a kizárólagos használati jogot. A használati jogot az ingatlannyilvántartásba (telekkönyvbe) is bejegyzik. A föld használati jogát azonban — építési telkek kivételével — élő személyek között átruházni nem lehet, de a használati jog örökölhető. A felhasználás jellegéből fakadóan, továbbá a föld tulajdoni formájától függően lehetséges ; 1. állami lakó- és üdülőié-' lek, 2. termelőszövetkezeti tulajdonban lévő lakótelek, 3. nagyüzemileg nem hasznosítható, mezőgazdasági rendelkezésű állami föld, 4. nagyüzemileg nem hasznosítható, mezőgazdasági rendeltetésű termelőszövetkezeti föld tartós használatba adása.. E helyen a mezőgazdasági rendeltetésű földek tartós használatba adását ismertetjük. A 6/1977. (I. 28.) MÉM-ÉVMPM-IM. sz. együttes rendeletben az érdekelt miniszterek az 1976. évi 33. tvr. előírásának megfelelően részletesen szabályozzák a földek mezőgazdasági termeles céljára történő tartós használatba adását. Az ilyen célra tartós használatba adható állami földeket a helyi tanács végrehajtó bizottsága jelöli ki az első fokú mezőgazdasági és élelmezésügyi szakigazgatási szerv javaslatára a zártkerti földekből, illetőleg a zártkertté nyilvánítható külterületi földekből. A használatba vételi szerződéseket a helyi mezőgazdasági szakigazgatási szervek kötik meg. A tartós használatba adható termelőszövetkezeti földeket a termelőszövetkezet vezetősége jelöli ki és köti meg a szerződéseket a földet igénylő tagjaival vagy alkalmazottaival. Kívülálló részére a termelőszövetkezet földet tartós használatba nem adhat, ezért a termelőszövetkezet által hasznosítani nem bírt külterületi és zártkerti földeket állami tulajdonba kell venni. Nem adható tartós használatba mezőgazdasági művelés céljára — belterületi föld, erdő, országos jelentőségű üdülőterülettel rendelkező városok és községek külterületén fekvő föld, a külterületek és zártkertek olyan részén fekvő föld, mely a közeljövőben (terület- fejlesztési, városrendezési stb. tervek szprint) közületi fel- használásra kerül vagy belterületté lesz nyilvánítva. Feltételek és idő A tartós használatba állami földet minden olyan magyar állampolgárnak lehet adni, akinek a tulajdonában és használatában lévő összes/földje - a tartós használatba adott területtel együtt - a 6000 négyzet- rfiétert (1 kh. 68 n-ölet) nem haladja meg. A termelőszövetkezet — tagjának és alkalmazottjának — a háztáji, ihletve az illetményföldön felül legfeljebb ugyancsak 6000 négyzet- métei földet adhat mezőgazdasági termelés céljára használatba. A tartós használatba adott állami és termelőszövetkezeti mezőgazdasági rendeltetésű földért használatba vételi dijat kell fizetni. A használatba vételi díj összege azonban nem haladhatja meg a helyben kialakult forgalmi érték 50 százalékát. A használatba adó - az igénylő szociális körülményeire tekintettel - legfeljebb 10 évig terjedő időre részletfizetési kedvezményt biztosíthat. Huzamosabb ideig nem művelt föld esetében — az 5 évi jövedelemadó-mentességen felül — a használatba vételi díj megfizetése alól 5 évre mentesség adható. A használat megszüntetése Ha a mezőgazdasági termelés céljára tartós használatba adott föld használója a föld- használati jogot huzamosabb ideig nem gyakorolja, vagy a használattal járó kötelezettségeket egyébként súlyosan megszegi és a figyelmeztetés eredménytelen marad, a használatba adó a földhasználat megszüntetését kezdeményezheti. Egyéb indokolt esetben a használati jogot megszüntetni a kisajátítási jogszabályok szerint lehet, és a használót kártalanítani kell; — a használati jog megszűnéséért, a hátralévő használati időre időarányosan vissza kell fizetni a használatba vételi díjat, — a használó által telepített szőlő és gyümölcsös kisajátítási értékét, — a lábon álló termés értékét, — a föld javítására — (me-, lioráció stb.) fordított költség időarányosan megmaradó részét, — ez engedéllyel létesített épület értékét. A földhasználó a tulajdonos javára a használati jogról bármikor lemondhat, és a lemondást el kell fogadni. Klátyik József főelőadó, Pécs m. város Tanácsa V. B. I. kér. Hivatal igazgatási osztálya Olvastuk, hallottuk Baranyáról Tímár Ede, a Népszava munkatársa a szomjas Pécsről ír. Arról a Pécsről, ahol 1892-ben épült az első vízmű, amely 400 köbméter vizet adott a lakosságnak. Soha nem volt elég, a város háború utáni fejlődésével pedig hatványozódtak a gondok, hiszen ma már a na-< pi 62 ezer köbméter víz is kevés a városnak, főleg a nyári hónapokban. De a szomjas Pécs több vizet kap, mert a Siklósi városrészben jövőre átadandó lakások ivóvízzel való ellátását a Szederkény—Máriakéménd térségében feltárt vízkészletét kapcsolják a város ellátásához. S ez még mindig kevés. A város fogyasztói igényeit csak úgy lehet kielégíteni, ha az ipari vízfogyasztókat a mostaninál takarékosabb vízgazdálkodásra szorítják — amikor a lakosság érdeke megkívánja —, vízfelhasználásukat korlátozzák. A Pécsi Vízmű a vezeték- rendszer rekonstrukciója során különösen nagy gondot fordít a belváros vízellátó hálózatára. Itt azonban forgalomtechnikai, valamint az ismert és sok gondot okozó pécsi „pincehelyzet" miatt a munkálatok hosszadalmasak. A tartalékok növelése végett 5000 köbméterrel bővítik a víztározó kapacitást, Azért pedig, hogy a pel- lérdi és tortyogói mélyfúrású kutak vízmennyisége ne csökkenjen, még az idén önálló karbantartó részleget szerveznek, amelyet a legkorszerűbb speciális műszerekkel és eszközökkel szerelnek fel. „Vacsora." Nivotny Gergely színműve Pécsett. Erről olvashatunk véleményt a Magyar Ifjúság december 2-i számában. „Kicsit sok ebben a darabban a jelkép." Jelképerejű a szerkezete, zenei felépítése a tételekkel, variációkkal, epizódokkal, témákkal... A család maga is jelkép: két nemzedéx vív egymással, miközben vacsorához készülődnek, s a bajvívás is jelképek körül forog: Leonard a hajdan nagy tetteket végbevitt, még valóban cselekvő ember jelképe, a fia meg a nagy tettek nélkül maradt, s ezért kicsinyes rendhez ragaszkodó, célt abban látó nemzedéket jelképezi. A mű értéke a színészek munkájának köszönhető. Lipóczki József Tájak, korok múzeumok Úttörőktől idős túristákig százak és százak neveztek be az ősszel kezdődött tájak, korok, múzeumok mozgalomba. A vártnál többen vállalkoztak arra, hogy négy év alatt fölkeresik az ország legjelentősebb műemlékeit, történelmi nevezetességeit, természetvédelmi területeit, a mozgalom térképén feltüntetett mintegy 800 objektumot. Ez ideig több mint hetvenen — köztük szocialista brigádok és úttörőrajok — bronz fokozatot, tízen ezüst fokozatot értek el. Polgár Zoltán ve- csési természetjáró múzeumbarát túlszárnyalta valamennyi társa teljesítményét: elsőként szerezte meg az arany fokozatot. Az élen járó túrázók, akik legalább 30—40 pontot gyűjtöttek, részt vehetnek a mozgalomhoz kapcsolódó pályázatokon. A napokban három pályázatot hirdettek meg a mozgalom szervezői. A „tanító múzeum" pályázat, a rajzpályázat és az országos műemléki felügyelőség fotópályázata. Ködös időben ajánlatos a fényszóró használata Látás a közúti közlekedésben A közlekedés esenmyi más formák és törvények szerint következnek be, mint a napi munka közben vagy a társadalmi életben. A közlekedési látás — elsősorban a gyorsan haladó járművön — hétköznapitól eltérő tapasztalati szabályokat követ. A mindennapi látás a közúti közlekedésben tehát nem elegendő. Hosszú ideig meg voltunk győződve arról, hogy az emberi látás mindenkor egy és azonos, ezért állították sokan, hogy a gépjárműves közlekedés már eleve kudarcra van ítélve, mert az ember a gép által rendelkezni fog ugyan a gyorsaság lehetőségével, de optikailag csak a csiga lassúsága áll rendelkezésére. Ez azonban nem így történt, mert hogy az ember milyen mértékben képes alkalmazkodni és így egy sajátos közlekedési látást magáévá tenni, a gyors forgalom követelményeit kielégíteni, azt igazolja a közlekedés viharos fejlődése. A közlekedést mindenekelőtt a dinamikus látás jellemzi. A statikus látás, tehát valaminek a merev nézése, álló vagy alig mozgó tárgyakon minden kis részletet fel tud fedezni és így információkat kap a különböző tárgyak más és más kinézése, formája felől. A dinamikus látás ezzel szemben azt a célt szolgálja, hogy a mozgó tárgyak legyenek felismerhetők. Érthetőnek látszik tehát, hogy a gépkocsivezető, aki egy állandóan mozgó világban közlekedik, az egyéb életjelenségek során is jelentős szerepet juttat a dinamikus látásnak, míg ennek ellentéteképpen, egyetlen gépkocsivezető sem lehet meg a statikus látás képessége nélkül. A gépjárművezetés sűrű és gyors átváltásokat követel meg a statikus látásból a dinamikus látásba és viszont, mert a közlekedésben a körülmények, a feltételek másodpercek tört részei alatt változnak. E változásokat a gépkocsivezetőknek saját és a többi közlekedő partner szempontjából kell meglátni és az így kapott információ birtokában a közlekedési szituáció leghelyesebb megoldását kiválasztani. A gyakorlott gépjárművezetők látás-technikája különbözik a köznapi emberétől. Legfontosabb ilyen irányú szabályok a gyokarlat kialakulása folytán látás szabad úszakaszon a következő: Minél messzebb nézünk az úton a járművünk elé, annál könnyebben találjuk meg a követendő nyomot és tartjuk azt meg. Egyenes szabad útvonalon első pillantásra a vezetés nagyon egyszerű dolognak tűnik. Ha azonban a látás élessége a távolban összpontosul, a közeli térben bekövetkezett veszélyhelyzet meglátását és annak megoldását kell elsősorban megtalálni. Nagyon fontos tényező, hogy ilyen útszakaszon közlekedve szükségtelenül ne engedjük szemünket „elkalandozni" és a közeli térben adódó látnivalókon „megpihenni." Külön problémát jelent a látás a kanyarban. Ahova nézünk, oda irányul cselekvésünk is. Ez éppen kanyarban nagyon fontos, nehogy baleset- veszélyesen levágjuk a kanyarokat vagy éppen kisodródjunk azokból. Áttekinthetetlen kanyarok levágása a legtöbb közlekedési szakértőnél a vezető csökkent értékű morális tulajdonságának kifejezését jelenti. Pedig ezek az esetek többségükben a látás tájékozódási hiányosságaiból származik. Gyakorlott járművezető a kanyarvételnél tekintetét saját forgalmi sávjának belső határvonalán vezeti. Az ember hogy amitől fél, azt erősen figyeli. Ha a gépkocsivezető egy szűk helyen kíván manőverezni, ez még a gyakorlottabb vezetőknél is fokozottabb gondot jelenthet. A látástávolság lerövidítéséhez ennek szükség- szerű következménye, a sebesség csökkentése kell hogy kapcsolódjék. A gyakorlott járművezetők már tudják, hogy egy ilyen helyen annál lendületesebben és biztonságosabban tudnak áthaladni, minél inkább az áthaladási sáv középvonala irányában vetik tekintetüket. Ezt a szabályt akkor is meg kell tartani, ha más járművekkel való találkozáskor szűkülne le a rendelkezésre álló útfelület szélessége. Külön témaként kell említeni az éjszakai vezetés hatását a látásélességre és egyáltalán ilyen szempontból a vezetést. Az emberi szem természetéből adódik az a jellegzetesség, hogy a fényforrást keresi. A közúti közlekedés esetében viszont azt tanácsos tenni, hogy a szembe közlekedő fényforrástól látásunkat a jobb oldal felé kell fordítani, majd a fényforrás közeledésekor pillantásunkat a bal fényszóró felé fordítsuk mindaddig, amíg tekintetünk a két gépjármű találkozási terének kb. közepe felé helyeződik el. Ezzel az eljárással a szembejövő fényforrás szemünkre gyakorolt vakító hatását csökkentjük, mert szemünk lassabban és így könnyebben alkalmazkodik a növekvő fénysűrűséghez. Zárai Tibor
