Dunántúli Napló, 1978. január (35. évfolyam, 1-31. szám)

1978-01-15 / 15. szám

1978. január 15., vasárnap DunQntim napló 3 Lakásépítési rekord 1977-ben Nehéz esztendő után, nagy feladatok előtt a baranyai építők Beszélgetés Nemeskéri Lászlóval, a Baranya megyei Állami Építőipari Vállalat igazgatójával A vállalat lakatos üzemében felújítják a panelsablonokat — Nemeskéri elvtárs, kezdjük talán a beszélgetést a legfris­sebb információval. Moszkvai útjának célja a pécsi házgyár vásárlása? — Azt kívánjuk tisztázni, hogy legkorábban mikor tud­nák szállítani. Csak ennek is­meretében lehet a beruházási célt megfogalmazni, majd a beruházási programot elkészí­teni. Mi egy korszerű, évi 4000 lakás építésére alkalmas ház­gyárat akarunk vásárolni. En­nek építése optimális esetben 1981-ben kezdődne és 1984- ben termelhet. — Tehát további hét szűk esz­tendőre kell Dél-Dunántúlnok felkészülni? . . . — A Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat most kapott 80 millió forintot poligon- üzemének fejlesztésére. Nálunk már folyik panelüzemünk re­konstrukciója, új ipari telepünk építése. A lakásépítési igénye­ket tehát a mostaninál jobban tudjuk a házgyár felépültéig megközelíteni. — Mi lesz a házgyár üzembe­lépése után a pécsi panelüzem sorsa? — A belvárosban is, másutt is rengeteg ‘foghíj ékteleniti Pécset. A panelüzemben egye­di házakat, gyermekintézmé­nyeket, iskolákat, kereskedelmi létesítményeket lehet majd gyártani. — A BéV igen nagy feladato­kat oldott meg az elmúlt év­ben. El lehet-e kerülni az év végi hajrát? — Kényszerhelyzetben kel­lett sok lakásátadást az év vé­gére ütemeznünk. A III. ne­gyedévben erőinket lekötötték a pécsi 400 fős kollégium, 24 iskolai tanterem, a baromfifel­dolgozó és a bőrgyári fejlesz­tés befejező munkálatai. Úgy láttuk, hogy ennek ellenére nagyobb hajrá nélkül az év végén átadjuk a tervezett szá­mú lakást. Arra viszont nem számítottunk, hogy augusztus­ban, szeptemberben és még októberben is szakiparosaink­nak Budapesten 64 lakás be­fejező munkáit kell elvégez­niük. Az utazás, szerszámmal, géppel, anyaggal való ellátás természetesen sokkal nagyobb erőfeszítést igényelt, mintha Pécsett kellett volna ugyaneny- nyi lakást befejezni. Mégis si­került a Mecsek-nyugati épít­kezésen a 103 lakást átadni, főként a sokoldalú segítségnek köszönhetően. A Zala megyei ÁÉV, a Pécsi Ingatlankezelő Vállalat, a sellyei és szentlőrin- 'Ci költségvetési üzemek segít­ségünkre siettek, a Hőszolgál­tató Vállalat, a DDGÁZ, a Víz­mű, a DÉDÁSZ maximális se­gítséget adott. Mindenki na­gyon akarta, hogy Pécsett át­adásra kerüljenek a lakások. — Az év végi idegtépő na­pok sok tanulsággal szolgáltak. Egyes épületekben túltelepítet­tük a munkásokat, de így sem lehetett a technikai időszük­séglet hiányát pótolni. Három hét alatt megannyi emberrel sem lehet megcsinálni azt, amihez hat hétre van szükség. A számítottnál sokkal több hiánypótlást kell most végez­nünk, január végére tudjuk csak ezeket befejezni. Valami­vel kevesebb létszám kell s hosszabb idő a befejező mun­kákhoz. Az év közben kellene már megtalálnunk a szabad kapacitásokat, és azt akkor maximális hatékonysággal igénybe venni. — Az év végi hajrától elte­kintve is nagyon nehéz esz­tendő után vagyunk. A Lvov­. Kertvárosban (Siklósi város­rész) új alagútzsalus technoló­giát üzemelünk be, az 5 szin­tes épületek fogadószintjét ez­zel készítjük. A közműalagút építése is új. 1977-ben hat he­lyen építettünk lakásokat: a Mecsek-Nyugat, a Szabadság út, Bajcsy-Zsilinszky út, Alkot­mány utca, T.vov-Kertváros és az új Lvov-Kertváros valóság­gal szétaprózta erőinket. Min­denütt a közműrekonstrukció, a hőközpontok építése, a távfű­tés hallatlan erőket vett igény­be. Ennek ellenére 15 száza­lékkal nagyobb építési és sze­relési programot valósítottunk meg, mint 1976-ban. Az ipari termelést is számítva 18 szá­zalékkal nőtt a termelésünk, összesen 1,5 milliárd forint termelési értéket produkáltak dolgozóink: 42 százalékkal több lakást építettünk, mint 1976-ban. Az elmúlt esztendő­ben átadott 1518 lakás a leg­több a vállalat életében. — Mennyiben kedvezőbb hely­zetük idén, mint 1977-ben volt? — Lényegében a Mecsek- Nyugaton és Lvov-Kertvárosban építünk csak lakásokat. Ez ön­magában véve is előnyösebb helyzetet teremt. 1978-ban is 400 lakás átadása a negyedik negyedévre esik. Ezért segít­séget év közben is, végén is szívesen fogadunk, s keresünk is. Természetesen megkérdez­heti, miért hagyunk ismét az év végére ennyi befejező mun­kát. Egyszerűen azért, mert a most elkezdett tízemeletes épü­letek addigra állnak össze. En­nél rövidebb átfutási idő eb­ben a pillanatban még nehe­zen képzelhető el. Tíz hónap mindenképpen szükséges. Per­sze, lényegesen kedvezőbb a helyzetünk az idén. Sokkal na­gyobb számban épülnek az- 5 szintes épületek, sokkal gyor­sabban lehet ezekben ugyan­annyi lakást építeni. Nem kell liftakna, kisebb magasságba kell a rengeteg anyagot fel­szállítani, más méreteik van­nak a víz-, gáz- és más sze­relvényeknek. Nagy előnyt je­lent még, hogy valamennyi bel­ső ajtó lakkmerített, nem kell festeni, műanyagtokokat hasz­nálunk, ennek is kisebb a munkaigénye. A vizesblokkokat a második félévtől teljesen ké­szen visszük a munkahelyekre. — Egy beruházás megkezdésé* hez pénz, terület és tervek kel­lenek . . . — Az 1978-as munkák elő­készítése jó. Nagyon sok mun­kát kell befejeznünk — ezek­hez is szükség lenne az" emlí­tett segítségre — a szigetvári kórház első üteme, Pécsett, a megyei tanács épületének első üteme, gyorsítani kell a Hús­ipari Vállalat rekonstrukcióját, a magasház mellett az 1000 adagos étterem és ABC áru­ház építését, idei feladat a Szabadság utcai halbisztró, az­tán a POTE tornaterme, az Al­kotmány utcai ABC áruház, a panelüzemi rekonstrukció, a Bajcsy-Zsilinszky utcai üzlet­sor, az V-ös bányaüzem. Ezek mind-mind befejező kapacitást igényelnek. — Olyan komplex brigádo- , kát hozunk létre, amelyek ope­ratíven közbeavatkozhatnak ak­kor is, ha alvállalkozóink (CSŐSZER, SZAKIPARI V., FÉMMUNKÁS) valamilyen ok miatt késlekednek. Legna­gyobb gondot a nevelési köz­pont előkészítése és indítása okozza. Ez olyan tervezési fo­lyamatot igényel, hogy nem tudunk ragaszkodni a teljes tervdokumentációhoz. Az idén kezdjük építeni, a jövő szep­temberben már 16 tanterem­ben tanítani kell. — A munkák összehangolá­sában nagyot léptünk előre. Megszűnt a kívánsághangver­seny. A kéthetenkénti értekez­leteken minden feladatot meg­beszélünk a beruházóval, ter­vezővel, bonyolítóval, a köz­művállalatokkal. Ez ma már nélkülözhetetlen fórum. Fel­adataink az ötödik 5 éves tervre 60 százalékban tisztá­zottak, mi is tervezni tudunk, így természetesen munkánkkal sokkal nagyobb hatékonyság­gal tudjuk szervezni is, mint amikor konjunkturális beruhá­zási igényeket is követnünk kellett. — A műszaki fejlesztés néhány példájáról szá esett. A BÉV szellemi kapacitása ennél bizo­nyára sokkal többet hoz létre. — Folytatódik az IMS-szer- kezet komplettírozása: nemcsak a vasszerkezetet, hanem külső és belső térelemeket is gyár­tani akarunk. Évente 30 000 négyzetméter IMS-szerkezettel épülő létesítményt terveztünk, várhatóan messze felülmúljuk ezt. Vásároltunk egy osztrák zsaluzó berendezést, amellyel a KONZUM Áruház mellett 2000 adagos konyhát és a MÉSZÖV székházát építjük. Az új iparszerű termelésre alkal­mas telepünk építése, a maj­dani termelés technológiájá­nak kidolgozása, az ehhez szükséges technikai berende­zések meghatározása bőven ad feladatot szellemi kapaci­tásunk kihasználására. — Az építőipar a világ szeme előtt küszködik. Itt a munkahe­lyeken előforduló szervezetlen­ség, fegyelmezetlenség, a há­nyaveti munka sokkal szembetű­nőbb, mint bármely más mun­kahelyen. Ezeken javítani kell. Milyen eszközeik vannak erre? — Sehol nincs annyi válto­zó körülmény a munkahelyek­ben, mint éppen az építőipar­ban. A munkaerő szervezett foglalkoztatása nemcsak elha­tározás kérdése, s nem is egy év feladata. Az elmúlt eszten­dőben 10 százalékos béreme­lést értünk el, egyre jobban eléri vállalatunk, talán meg is ha­ladja más vállalatok bérszín­vonalát. Az idén bevezetjük a minőségi munkára ösztönző bérezést, amely ösztönző lesz arra, hogy saját munkáját mindenki a legjobban csinálja meg, ezzel megkönnyíti a kö­vetkező munkafolyamatot. A jelentős béremelés ellenére sem várjuk, hogy az emberek­kel csoda történik egyik napról a másikra, azt viszont igen, hogy esetleg félteni fogják a munkahelyüket. Ezzel a szer­vezettséggel, az állandó ellen­őrzéssel már javítani lehet a munkafegyelmet. Lombosi Jenő „Monopolszerződés” - rugalmasabb alkalmazkodás a piaci igényekhez Bérmunka helyett exportruhák hazai alapanyagból A minden piacon kelendő, divatos termékek előállítása céljából, megújította szocialis­ta együttműködési szerződését a komlói Carbon Könnyűipari Vállalat, valamint a Lenfonó és Szövőipari Vállalat. „Monopolszerződés” jellegű kapcsolatuk hároméves múltra tekint vissza és igen kedvező tapasztalatokat hozott. Lénye­ge, hogy a Carbon Vállalat konfekcióüzeme olyan alap­anyagokat kap a partnerválla­lattól, amilyent senki másnak nem szállítanak, és mindenkor a kívánt legjobb minőségben, szín- és mintaváltozatban tel­jesítik a komlói kérést. A frissen aláírt, újabb három esztendőre szóló egyezség sze­rint 1978-ban egymillió négy­zetméter egyszínű, illetve nyo- mottmintós farmeranyagot, to­vábbá 200 000 , négyzetméter munkaruhának való pamut tí­pusú anyagot kap a Carbon. Egy példa az üzlet előnyére. A Carbon eddig zömmel bér- munkábdn dolgozott fel kül­földi textilanyagot a tőkés cé­gek rendelésére, mert nem tud­tak megfelelő hazai anyagot ajánlani. A szerződéses kap­csolat révén a Lenfonó és Szö­vőipari Vállalat nagyon rugal­masan, kikísérletezett és előál­lított olyan termékeket, amivel a Carbonnak sikerült betörnie a dán piacra. Megszűnt a bér­munka, helyette most már ha­zai alapanyagból exportálnak készruhát. Ilyen anyagokból varrnak nagy tételben szovjet rendelésre is divatos farmeröl­tönyöket, kabátokat, sokféle „szabadidő" ruhát. A legújabb kollekciót áprilisban mutatják be Moszkvában a Hungarotex Vállalat által rendezett kiállí­táson. Halfeldolgozót épít az állami gazdaság A bikali frikadella nyomában Konyhakész, panírozott ten­geri halszeletek, egyetlen szál­ka nélkül, papírdobozban, gusz­tusoson szép csomagolásban. Ez a frikadella. Az élelmiszer- üzletek hűtőpultjain is megta­lálható, Norvégiából hozzuk be. Nincs vele gond, otthon csak be kell dobni a forró olajba. Sajnos, a magyar fo­gyasztó mégsem kapkod két kézzel utána. Pedig minden­képpen az így előkészített ha­lé a jövő. Olyannyira, hogy a halboltok 10—15 év múlva már nem is árusítanak élő ha­lat. Gyorsfagyasztott halszele­teket eszünk. De nem norvég tengeri halakat, hanem hazai növényevőket — pettyes és fe­hér busát, amúrt. A norvége­kéhez hasonlóan előkészítve. Csak annál jobb ízben, mi­után a mi busánk édesvízben tenyészik. A negyvendekás dobozban nyolc, szépen formázott, szög­letes vagy éppen pogácsa ala­kú, panírozott halszelet lapul. Három-négy tagú családnak rizskörettel, tartármártóssa! mennyei, mi több, a legegész­ségesebb lakoma. Ára 29 fo­rint — 10 százalékkal olcsóbb, mint a norvég frikadella. Eny- nyiért negyven deka grillcsirke kapható. Csak hát abban csont is van. Vagy kapható fél kiló disznókaraj, persze ez is csont­tal — és zsírral, ami ínyesmes- teri vélemény szerint öngyil­kosság kanállal. S akkor még gyötrelmes percek várnak az örökké időzavarban lévő házi­asszonyra, a hússzeletek pa­nírozása. Azon most ne sokat sirán­kozzunk, halfogyasztásunk mennyire kétségbeejtően ala­csony, s hogy a fogyasztói szo­kások fittyet hánynak az élet­tani direktíváknak. Ami ennél fontosabb: a magyar frikadel­la elérhető közelségbe került, éspedig a Bikali Állami Gaz­daságban. A gazdaság vezető szakembereivel beszélgetve most onnan közelítjük a kér­dést: ha halfogyasztásunkat előbbre akarjuk lendíteni, ak­kor a termelési oldalnak is lépnie kell, az élelmiszerbol­toknak is nagyobb választékot kell nyújtaniuk. Nos, erre vál­lalkozik most Bikái, amikor be­levág egy modern halfeldolgo­zó építésébe. Tegyük hozzá, úttörő vállalkozásként, hiszen ma az országban csak kisüze­mi jellegű, kézzel dolgozó hal­feldolgozók működnek, Bika- Ion 'viszont nagy termelékeny­ségű gépsor pucolja, szeleteli, szükség szerint panírozza és csomagolja a halat, főként nö­vényevő halakat. Mindez össz­hangban van az ágazat ötödik ötéves tervi célkitűzéseivel, mely szerint a halhústermelést 46 százalékkal kell növelni, ezen belül is elsősorban a nö­vényevő halak hozamát növel­ni. A beruházás roppant ész­szerű, hiszen így — a feldol­gozóval — lesz teljes a bikali halrendszer. Mindemellett jó­részt feleslegessé válhat a nor­vég tengerihal behozatal — jelenleg évi 180 vagon —, amiért kemény valutával kell fizetnünk, sőt, Bikái exportál­hat a tőkés piacokra, éspedig versenyképes élelmiszert, hi­szen hala jobb ízű, édesvízi. A 150 millió forintba kerülő halfeldolgozót Alsómocsoládon építik fel. Az üzemi épület 1300 négyzetméter alapterületű, eh­hez csatlakozik a 40 vagonos hűtőtároló és a megfelelő szo­ciális létesítmények. A filéző gépsort először Japánból akar­ták megvásárolni, de aztán kedvezőbb ajánlatot kaptak és a választás az NSZK-beli Baa­der cégre esett. A cég a be­ruházás összes költségének harmadát kitevő, egymillió dol­lárba kerülő gépet be is szere­li. Az ügyesen szerkesztett gép­sor a hal fejét, farkát levágja, kibelezi, gerincét kiszedi, bőrét lenyúzza, majd a színhúst sze­leteli, formázza. Külön gépek szolgálnak a panírozásra és a csomagolásra. A feldolgozó­ban, ahol két műszakban ösz- szesen százan dolgoznak majd, az NSZK higiéniai igényeinek megfelelő körülményeket te­remtenek, a hűtőkamionok kü­lön -erre a célra épített utakon közlekednek. A kisebbrészt pontyot, na­gyobbrészt busát (és amúrt) feldolgozó alsómocsoládi üzem kapacitása, mint említettük, évi 500 vagon hal. Ez azt jelenti, hogy a 350—400 vagonnyí nö­vényevőből 318 vagon, a 150 vagonnyi pontyból 109 vagon halszelet készülhet. Ha akko­ra lesz az igény, akkor csak növényevőket dolgoznak fel. Lássuk közelebbről a bikali frikadellát. A növényevőkből 20—40 dekás — panírozott halszeleteket tartalmazó —do­bozok készülnek, ezenkívül fél kilós natúrfiié, melynek az ára olcsóbb a panírozotténól — 33 forint 10 fillér. Készül natúr és panírozott pontyszelet is, ám a gép a pontyból a szál­kát nem tudja eltávolítani. Pontyból lesz friss halfej is, és csemegének ikra. A bikaliak egyébként a keletkező — és nem is kevés — hulladékot is feldolgozzák, a halliszt takar- (mányozósra szolgál majd a halastavakban és a sertéshiz­laldában. A halfeldolgozó építését — a 40 százalékos állami támo­gatáson felül — anyagilag tá­mogatja az OMFB és az Ál­lami Gazdaságok Országos Központja. A vállalkozásban a HALÉRT is benne van, ők for­galmazzák a bikali halat, ezzel együtt biztosítják a beruházás­hoz szükséges forgóeszközöket. Ismerkedjünk meg a nem min­dennapi beruházás kivitelezői­vel is, akiknek jó munkájáért drukkolunk: a generáltervező az Energiagazdálkodási Inté­zet, az üzem és a hűtőtároló épületeit az IPARTERV, a ki­szolgáló épületeket a pécsi AGROBER, a technológiát az ÉLTERV tervezi. Az egészet a bikaliak saját maguk hozzák tető alá, úgy, hogy az építke­zést az idei év második felé­ben kezdik és 1979-ben fejezik be. A halfeldolgozó tehát 1980- ban lép üzembe. De itt nem álltak meg a bikaliak, ha hal, legyen kövér. Mindez már elsősorban a pé­csieknek jó hír. A Bikali Álla­mi Gazdaság — üdvözlet ne­ki! — halbisztrót és éttermet épít Pécsett, a József Attila és a Szabadság út sarkán lévő üres telken. A kétszintes épü­let földszintjén lesz a bisztró, ahol egyszerre 36-an férnek el, az emeleten pedig a 60 vendég fogadására alkalmas étterem. A konyhában szükség szerint 5—10 ezer adag hal­étel készül. Minden olyan hi­deg és meleg étel, ami halból készíthető. A földszinten üzle­tet is kialakítanak, ahol az al­sómocsoládi üzemben készült jóféle halszeleteket árusítják. Az épületet a Baranya megyei Állami Építőipari Vállalat ter­vezi és kezdi meg ez év má­jusában építeni. A minden bi­zonnyal nagy népszerűségnek örvendő halbisztró és halétte­rem a tervek szerint a jövő év nyarán fogadja első vendége­it. Miklósvári Zoltán

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents