Dunántúli Napló, 1978. január (35. évfolyam, 1-31. szám)

1978-01-14 / 14. szám

1978. január 14., szombat minantmt napló 3 Növekvő irodalmi, színházi érdeklődés Másfél milliárd forintnál is többet költöttünk könyvvásár­lásra egy év alatt — s hason­ló impozáns adatokat hossza­san sorolhatnánk. A közműve­lődési párthatározat megjele­nése óta eltelt három évben számottevő a fejlődés a kultú­ra sok területén. A könyvtári olvasók száma —• az utóbbi évekhez hasonlóan — 2,2 millió, köztük egyre több a munkás és a fiatal. Növek­szik az érdeklődés az ismeret- terjesztő és a szépirodalom, a színházi és a zerfekultúra iránt. Érzékelteti ezt, hogy a kiadott könyvek száma mintegy 69 mil­lióról több mint 89 millióra, a színház- és operalátogatók szá­ma 5,9 millióról 6,1 millióra, a hangversenylátogatóké 2,2 mil- fióról 2,9 millióra emelkedett az utóbbi három évben. A mú­zeumok gyűjteményeit, kiállítá­sait évente 11—13 millió ér­deklődő tekinti meg. Derby a kastélyban Lengyel rendező Pécsett Beszélgetés Roman Kordzinskival Roman Kordzinski (középen) beállít egy jelenetet Pákozdy János­nak, Németh Nórának és Bárány Frigyesnek Könyv a természeti és a művészeti formák összefüggéseiről A gyerekek alkotó fantáziájának felszabadítása „rendezett formábanJ Műterme, amely korábban laboratóriumra emlékeztetett, mintha megszelídült volna, „fes- tőibbé” vált. A festőállványokon kész kompozíció. Két kiállítás között kerestem meg Lantos Ferencet, aki itt Pécsett A szerkezet költészete című tárlatával lépett legutóbb nyilvánosság elé. Ezt a tavaly bemutatott anyagot még az el­múlt évben elkérték a nagyka­nizsaiak is. A napokban zárt be Budapesten a józsefvárosi kiállítóteremben legutóbbi ki­állítása, amelyet Bertha Bulcsu József Attila-díjas író nyitott meg. Ugyanez a kollekció ki­sebb összetételbeli módosítás­sal most Nyíregyházára utazik, ahol a Szabolcs-Szatmár me­gyei Múzeum rendez belőle tár­latot. — A szerkezet költészete a Természet-Látás—Alkotás című sorozat mellett készült egyéni anyagot foglalja magába — tá­jékoztat a festő. — Ezek a táblaképi formában jelentkező gondolatok — célju­kat, rendeltetésüket tekintve - nem a „műtárgy" jelleget hang­súlyozzák, hanem elsősorban vizuális javaslatoknak, képi mo­delleknek tekinthetők, amelyek szerkesztési elvük szerint sok­féle funkciót tölthetnek be, sok­féle formában valósíthatók meg. — Tehát akkor táblaképek és vizuális modellek is egyben? — Igen. / Meggyőződésem, hogy a táblaképi forma bizto­sítja legjobban azt a lehetősé­get a képzőművésznek. hogy az önmaga és a világ közötti kapcsolatokat tisztázza. A cél azonban végül is az, hogy ezek a tisztázott eredmények — mint lehetőségek - az egész társa­dalom számára hasznosíthatók legyenek. Ezért lehet róluk be­szélni mint táblaképekről, ame­lyek egyúttal alkalmazásra szánt modellek is. Az persze magá­tól értetődő, hogy a megfelelő szakmai és esztétikai színvona­lon kell mindezt megvalósítani. — Ezek szerint Lantos Ferenc legújabb munkái lakásdiszként is használhatók. Azaz képesek betölteni a hagyományos érte­lemben vett „festmény” szere­pét? — Természetesen. Mindenütt használhatók, ahol az emberi környezet ezt lehetővé teszi. így a lakásban, az utcán és ma­gán az épületen is.. . persze mindig megfelelő módon átfo­galmazva. — jelenleg mivel foglalko­zik? — Természet-Látás-Alkotás címmel könyvet írok. Ebben a munkában eddigi alkotói és pedagógusi tapasztalataimat szeretném összefoglalni, azzal a szándékkal, hogy egyúttal olyan vizuális rendszert fogal­mazzak meg, ami környezetala­kítási és oktatási szempontból egyaránt hasznosítható. — Mikorra várható a kötet elkészülte? — Nagyjából másfél-két év múlva. Emellett most írom egy 12 adásra tervezett tv-sorozat forgatókönyveit — ugyanebben a témakörben. A Móra Ferenc Könyvkiadó ajánlatára pedig összeállítok egy gyermekeknek szóló könyvet a természeti és a művészeti formák összefüggé­seiről. Szeretnék még egy úgy­nevezett „kifestőkönyvet" is ké­szíteni a legkisebbek számára, lényegében azzal a céllal, hogy a gyerekek alkotó fantáziáját „rendezett formában" szaba­dítsam fel. — B. K. — Truffaut u) filmjéről A Zsolnay Porcelángyár önálló kiállítása Frankfurtban Minden évben megrendezik a frankfurti tavaszi vásárt, ame­lyen eddig is részt vett a Zsol­nay Porcelángyár, de önálló ki­állítása eddig még nem volt. A frankfurti vásárt a piackutatás keretén belül rendezik, február második felében. A neves pécsi gyár nagy, hatvan négyzetmé­teres alapterületen állítja ki termékeit. A vásáron elsősorban művészi jellegű termékeivel sze­repel majd: a frankfurtiak meg­ismerhetik a Zsolnay gyár eozin, valamint porcelán fajansz dísz­műáruit. E kiállításon is szeret­nék öregbíteni a gyár művé­szeti termékeinek világhírnevét. Könyv a Dr. Doktor Sándor Művelődési Központ történetéről A név kötelez Bóbita bábegyüttes, Mecsek Kórus, Központi Amatőrszín­pad, Mecsek Táncegyüttes, Liszt Ferenc kórus, Mecsek Fú­vósötös, Mecseki Fotóklub. Ugyanolyan jól ismert nevek, elnevezések, mint a Csontváry- matiné, a Pécsi kamaraesték, a Zenélő pécsi udvarok, vagy a Tettyei esték. Még felsorolni is hosszú lenne azokat a mű­vészeti csoportokat, együttese­ket vagy rendezvényeket, ame­lyek — közvetve vagy közvetle­nül a pécsi „Dr. Doktor Sán­dor” , Művelődési Központhoz kapcsolódnak. Az egykori Munkáskaszinóból nemzetközileg ismert, és elis­mert kulturális intézmény lett. Az elmúlt években az ismeret- terjesztő előadások száma meg­közelítette a háromszázat, láto­gatóié pedig a harmincezret. A mintegy félezer műsoros ren­dezvényt pedig egy „közepes város", mintegy hetvenezer em­ber látta. Az adatok Baló István A név kötelez című könyvéből származnak, amely 1977 végén jelent meg a Városi Tanács Művelődési Osztálya és a Dok­tor Sándor Művelődési Központ kiadásában. A cím — Kolta Ferenc korábbi tanulmányán alapul — dr. Doktor Sándor­ra, a haladó gondolkodású pé­csi orvosra utal, akinek a város kulturális élete még ma is so­kat köszönhet. A művelődési központ igaz­gatójának tanulmánya — mert hiszen a szerző ezt a funkciót tölti be 1953 óta — elsősorban népművelők számára íródott, de nem kétséges, hogy a pécs- baranyai kultúra iránt érdek­lődők számára is hasznos kézi­könyv lehet. Bőséges adatok­kal alátámasztva írja le az 1947 óta eltelt harminc év tör­ténetét a mindennapi harcok­kal, sikerekkel és kudarcokkal együtt; a házigazda gondossá­gával mutatja be a központ égisze alatt működő együttese­ket. A könyv külön értékei azok az oldalak, amelyeken a szerző ide s tova huszonöt éves nép­művelői tapasztalatait összeg­zi, s a tanulságokat közkincs- csé teszi. A gazdag képanyag, az illusztrációk bősége, a len­dületes stílus, és nem utolsó­sorban az adatok frissesége, mind hozzájárul ahhoz, hogy a tanulmány ne csak értékes szakmai kiadvány, hanem ér­dekes olvasmány is legyen. H. J. Világunk gyermektükörben Francois Truffaut Zsebpénz c. új filmjében visszautal a rendezői pálya kezdetére. Első nagyjátékfilmje, a Négyszáz csapás a francia „új hullám” egyik csúcsa, s azt meséli el benne, ami vele mint gyermek­kel történt. Néhány évvel előbb, egy, szinte programadó kiáltványként hangzó cikkében, lírai lelkesedéssel így jelölte meg művészi útját: „Úgy ér­zem, a holnap filmje még sze­mélyesebb lesz, mint egy re­gény, individuális és önélet­rajzi jellegű, mint egy gyónás, vagy egy bizalmas napló .. A két film közt eltelt 25 év alkalmasnak tűnik, hogy Truf­faut összehasonlítást tegyen, és feleljen saját kérdésére, változott-e a gyermekek életé­nek tükrében a világ? A ren­dező folyamatos film-önéletraj­zának bizonyítéka, hogy a helyzetek, amelyekben megis­merjük a Zsebpénz gyermek­hőseit, szinte jelenetről jele­netre fellelhetők a korábbi fil­mekben. Mennyire más mégis ezeknek a gyerekeknek az éle­te, mint a Négyszáz csapás­beli kisfiú passiója! Igaz, hogy a srácok kedvenc időtöltése változatlanul a mozi, ahol a sötétben csókolózni lehet, és az alig serdült Patrick épp úgy beleszeret osztálytársa édesanyjába, mint a Lopott csókok Antoine Doinelje a főnök feleségébe. Ám ezek a gyerekek már nem szorongok, nem fékezhetetlen vadócok. Magabiztosak és öntudatosak. A szüleik épp úgy nem értik világukat, mint negyedszázada, ám ebből nem csinálnak nagy ügyet. Feltalálják magukat, mint Sylvie, akinek egyaránt társa a két néven nevezett aranyhal és a megszemélyesí­tett elefántos táska, mely nél­kül el nem menne ebédelni. Hogy a szülei nem érzik át e táska jelentőségét és emiatt otthonhagyják? Világgá kür­töli, hogy szülei éheztetik, per­cek alatt a ház lakói csak ve­le foglalkoznak, a középpont­ba kerül. A női rafinéria első diadala. Truffaut titka az a képesség, hogy gyerek tud maradni fel­nőtt korában is. A fantáziá­nak az a naiv és bonyolult, konkrét és összetett világa, mely e filmben megjelenik, s mely minden gyermek számá­ra természetes, a felnőttek kö­zül csak a kiválasztott keve­seknek adatott rr^g. Az úgy­nevezett „gyerekfilmek" ■— erre számos hazai példa van — olyannak ábrázolják a gyer­mekvilágot, ahogy azt a fel­nőttek elképzelik. Truffaut-nál a gyermekek világa a természe­tes, a „valóság”, és a felnőt­tek viselkedése a gyermek­szemmel láttatott mesevilág, amelyben a szülők, tanárok — kevés kivétellel — nevetséges naivitással, a boldog és sza­bad együttélésre alkalmatlan sablonokkal próbálnak eliga­zodni. S a tanító bármennyire igyekszik a gyermeki kiszolgál­tatottságot ecsetelni, ebben a világban egyre inkább a fel­nőttek kiszolgáltatottak hiedel­meiknek, elévült erkölcsi játék- szabályaiknak. Mert kevesen vannak az olyan „beavatottak”, mint Truffaut, aki a gyermek­tükörben meglátja és megmu­tatja egy új világ partjait. S. A. Terjed a pletyka. Ráadásul jót pletykálnak Roman Kord- zinskiról, a poznani Teatr Pols­ki igazgató-főrendezőjéről. Mondják róla, erős egyéniség, a Magyarországon ritka „elő- játszással" rendezői utasításai egyértelművé válnak. — A pletyka az emberek kö­zötti legérdekesebb vélemény- csere. Sohasem az a fontos kiről beszélnek, hanem mit és miért mondanak. Nagyon ne­héz jót mondani egy emberről. Manapság gyakran azért mon­danak jót az emberről, hogy ne kelljen rosszat mondani. Azt szerelném, ha az ellensé­geim mondanának jót rólam, nem a barátaim. — Több mint egy hónapja próbál Pécsett a Nemzeti Szín­ház színészeivel. Mit tart a leglényegesebbnek a színészi játék kibontásában? — Azt szeretném elérni, hogy mindazt, amit mondanak, tesznek, sajátjuknak érezzék. A színész túl intelligens ahhoz, hogy a rendező rákényszerítse akaratát. A színész és a ren­dező mindig a szerző óhaját teljesíti, de munkában a leg­fontosabb személy a színész. A rendezőnek a teljes szerénysé­get kell elérnie, hiszen minden a színésszel kezdődik és a szí­nésszel fejeződik be. — Milyen az ön emberi ideálja? — A jó, a fogékony és a ha­tározott ember. Aki mindent megtesz, hogy iá legyen, el­lenfelét meggyőzni szándéko­zik, de saját igazáért élete vé­géig harcol. Azért tisztelem a nők intelligenciáját, érzékeny­ségét és finomságát, mert ezek a tulajdonságok a megértés alapjai. Az emberi erőt érté­kelem. Roman Kordzinski Koperni­kusz városában, Torunban szü­letett. Lengyel nyelv és iroda­lom szakot végzett, filozófiát hallgatott, maid Varsóban el­végezte a rendezői szakot. Vil­lámgyors karriert futott be a fiatal rendező, Torun és Poz­nan után a világhírű Hanusz- kiewicz mellett főrendező a Varsói Nemzeti Színházban, innen került vissza Poznanba, igazgató-főrendezőnek, ahol hat éve dolgozik. Pécsett a Derby a kastély­ban című Abramov-Newerly darabot rendezi Elbert János fordításában. Egy gyönyörű kastélyban él Karbot igazgató, aki a kastély melletti méntelepet vezeti ndgy szakértelemmel és szeretettel. Ő a jelen képviselője a darab­ban. Byrczak, a modern tech- npkrata a jövő, aki számára a legjobb versenylovak, a kas­tély eladása, idegenforgalmi célokra használása természetes törvényszerűség. Megjelenik a régi tulajdonos is, Debowski gróf, aki a múlt képviselője. Az ő párbeszédeikből, csatá­jukból egy nagyon sokrétű, ma a mához szóló darab bontako­zik ki, erőteljesen megfogalma­zott társadalmi-politikai mon­danivalójával és a végén meg­lepetéssel. A főbb szerepeket Bárány Frigyes, Pákozdy János, Vallai Péter és Németh Nóra játsszák. A bemutató február első nap­jaiban lesz. H. M.

Next

/
Thumbnails
Contents