Dunántúli Napló, 1978. január (35. évfolyam, 1-31. szám)

1978-01-13 / 13. szám

1978. január 13., péntek Dunantmt napló 3 Sokrétű tevékenység a fő célokért Gazdája területének a községi pártvezetőség Egyik legfőbb feladatunk a gazdasági munka segítése... Gondok a drávaszabolcsi lengyárban „Pártveztőségünk sokrétű te­vékenységet végez. Négy alap­szervezetünk van: a drávasza­bolcsi, a gordisa—mattyi és a drávapalkonyai. Az utóbbihoz tartoznak a Drávacsehiben la­kó párttagok is. Területükön a mezőgazdaságot a Dózsa ter­melőszövetkezet - az ipart a drávaszabolcsi lengyár képvi­seli, ott is működik egy párt- alapszervezet.'' Molnár István, a drávasza­bolcsi pártvezetőség titkára kezdte ezekkel a mondatokkal területének bemutatását. Arról beszélgettünk, hogyan igyek­szik egy községi pártvezetőség „a terület gazdája" követel­ménynek megfelelni. Gazdasági eredmények — Az elmúlt évben legfőbb feladatunknak a gazdasági munka segítését határoztuk meg. Cselekvési programunk is erre irányította tevékenysé­günk nagy részét. Hat alkalom­mal tűztük napirendre és vizs­gáltuk meg a gazdaságpoliti­kai munkát. — Az eredmény? Válaszként először a terme­lőszövetkezet tevékenységéről szólt. — Búzából és kukoricából is, termelőszövetkezetünk a koráb­bi években az átlag alatt ter­melt. 1976-ban hektáronként búzából 27 mázsát — kukori­cából pedig — jobb nem is em­líteni, annyira alacsony volt a hozam. Felmértük a tennivaló­kat a hozamok növelése érde­kében és meghatároztuk: 1977- ben búzából a hektáronkénti termést 34 mázsára, a kukori­ca hozamát pedig 47 mázsára kell növelni. — Mit tett e feladat megol­dása érdekében a pártvezető­ség? A pártmegbízatások döntő többségét a gazdasági munka hatékonyságának növelésében határoztuk meg. A pártmegbí­zatást vállalókkal megbeszél­tük, mit kérünk tőlük, mire ügyeljenek. Figyelemmel kísér­tük a pártmegbízatások telje­sítését. A kötelességvállalás és a szorgos munka meghozta eredményét. Búzából a terve­zett 34 mázsa helyett 40, ku­koricából a tervezett 47 mázsa helyett 56 mázsa lett 1977-ben, de sikerült hústermelési ered­ményeinket is növelni. Egyik fő­feladatunk most a tejtermelés növelése. — Korántsem csak a párt- megbiaztásokkal kívánnak hoz­zájárulni a gazdálkodás ered­ményessége fokozásához. — Szakmájukban alaposan jártas dolgozók nélkül nem oldhatjuk meg növekvő felada­tainkat. Ezen a télen — most először—, megszerveztük a trak­torosok. szakmai továbbképzé­sét. Messze a központ — A pártvezetőség területén működik a drávaszabolcsi len­gyár.- Igen, illő volna pártvezető­ségünknek a gyár gazdasági munkájával behatóbban foglal­kozni. — Mi az akadálya?- Budakalászon van a Len­fonó és Szövőipari Vállalat ve­zérigazgatósága. Ehhez tarto­zik a Komáromi Lengyár, amely­nek gyáregysége a drávasza­bolcsi. Nagyon nehéz körülmé­nyek között dolgoznak itt a munkások, de sem az itteni gyári pártalapszervezet, sem a pártvezetőség nem tud ezen segíteni. Mindössze annyit tu­dott elérni a pártalapszerve­zet, hogy meghívta a budaka­lászi vezetőséget egy beszélge­tésre. Lejöttek, de érdemi in­tézkedés, ami a munkakörülmé­nyek javítását segítette volna, nem történt. Fejlesztésre ebben az ötéves tervben semmit sem fordítanak. Pedig az üzemnek 230 dolgozója van. A mi párt­vezetőségünk sem tud érdem­ben intézkedni, képtelenek va­gyunk felügyeleti szerveikkel kapcsolatot teremteni. Egy feljegyzést mutat. Varga István gyárvezető írta. „A sok gond, probléma fásulttá teszi a dolgozókat, de a vezetőket is . . ." — A géppark korszerűsítése és a szakember-utánpótlás el­sősorban megoldásra váró fel­adat — folytatja a pártvezető­ség titkára. — A gyárban dol­gozók hangulata rossz, ennek hatása van a környékre is. Meg kell találni a módját, mi­ként lehet ezen segíteni. A falvak gyarapodása- A pártvezetőség a terület gazdája. Figyelemmel kell len­nie a községek lejlődésére. — A XI. kongresszus óta Drá­vacsehiben, Gordisán korszerű­sítettük az orvosi rendelőt, Drávaszabolcson, Mattyon és Drávapalkonyán javult a köz­világítás, felújították a klub­könyvtárt Drávapalkonyán, Gor­disán és Drávaszabolcson új tűzoltószertár épült. Drávasza­bolcson 1976-ban megalakult a vízműtársulás, minden remény megvan arra, hogy a tervidő­szak végére jó ivóvízzel lássuk el a községet. Mi úgy ítéljük meg, hogy a környező községek alapellátása megoldott. Ez ter­mészetesen nem jelenti azt; hogy nincs tennivaló. — Mindezekről részleteseb­ben tárgyalnak majd a beszá­moló taggyűléseken?- Ebben az évben is főfel­adatunknak a gazdasági mun­ka segítését jelöljük meg. De a pártépítésben, a pártmunká­ban is tevékenységünk további javítására van szükség. Az élet minden területén környékünk jó gazdájává akar lenni a párt- vezetőségünk. G. F. Kender „szoknyával" borítják a lenkailat a beázás ellen ## Ezt mi csináltuk" Évek múltán is büszkék lehetünk rá Segítés a gyermekotthonnak Kirándulásból üdülőépítés Közösen az új üzemért A MÉV IV-es Bányaüzem dolgozói közül hárommal be­szélgetek. Mészáros István üzemi KISZ vezetőségi titkár­ral, Pallai Zsolt föld alatti ope­rátorral és Solti László föld alatti géplakatossal, mindket­ten alapszervezeti titkárok. Zsoltnak három, Istvánnak, és Lászlónak két-két gyermeke van.- Mi az, amire évek múltán is büszkén gondolnak majd vissza, mondván: ezt mi csinál, tűk? Szükség van az akos szóra Kire hallgat az igazgató? Jól vezetni, jó munkahelyi légkört teremteni Egy gyárat, intézményt jól vezetni, megteremteni azt a munkahelyi légkört, amelyben a tevékenységüket fegyelmezet­ten és becsülettel végző em­berek jól érzik magukat — nem kis feladat. A megoldás­hoz kollektív munka szükséges. A kollektív vezetés, egyszemé­lyi felelősség mechanizmusáról beszélgetve két igazgatóval a címben szereplő kérdést is fel­tettem. Gerbecz Jivadar, a Mohácsi Öntöde igazgatója — Hogy kire kell az igaz­gatónak hallgatni? Ha én most válaszként elkezdeném önnek felsorolni, még egy jegy­zetfüzetet elővehetne. Ezt meg­előzően tizenhárom évig vol­tam a Sopiana Gépgyár igaz­gatója, és így mintegy ne­gyed évszázados igazgatói múltam van. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy volt időm gyakorlatot szerezni a döntések meghozatala előtti vélemények meghallgatását il­letően. — A felsőbb határozatok kö­telezik az igazgatót.., — Ez természetes. Ahhoz, hogy a népgazdasági terv rea­lizálódjon, minden gyárnak teljesítenie kell a saját felada­tait. A helyi munka hogyanját az üzem politikai, gazdasági, társadalmi szervezetei határoz­zák meg. Döntenie az igazga­tónak kell, de ahhoz, hogy a lehető leghelyefebb döntést hozhassa, sok információval kell rendelkeznie. Be kell menni az üzembe, beszélgetni az emberekkel, már amennyi idő erre van . . . De kell rá időt szakítani. Egy brigád, egy munkacsoport, a művezető véleménye, javaslata mindig meghatározó . . . — Vagy egy idősebb, ta­pasztaltabb „szaki" javasla­ta... — Ezt a szólásmondás úgy fejezi ki, hogy „jó az öreg a háznál” ... A szólásmondás­nak igaza van. Minden üzem­ben vagy műhelyben számos tapasztalt munkás van, akinek a véleményére különösen fi­gyelni kell. — A hangadók? — De a jó értelemben vett hangadók! Minden üzemré­szünkből nem is egy nevet tud­nék mondani. Csak egyet a sok közül: például Károlyi Sán­dor mintakészítő asztalos... Károlyi Sándor magas, szi­kár ember, 26 éve ebben a gyárban dolgozik. — Azt mondja az igazgató, hogy az ön véleményére külö­nösen odafigyel... Meglepődés nem tükröződik az arcán, nyugodt mozdulattal gyújt cigarettára. — Az biztos, hogy meghall­gat bennünket, kikéri az én véleményemet is. Ide a minta­készítő műhelybe is úgyszólván nap mint nap bejön és ér­deklődik. A mintakészítő mű­hely jó vagy rossz munkája alapvetően határozza meg az egész gyár tevékenységét. Má­sok is, én is elmondjuk a meglátásunkat, örömmel ész­leljük, hogy a mi véleményünk alapos figyelembe vételével készülnek az utasítások, — A közvetlen termelésen kívül szót ért az igazgatóval más dolgokról is? — Igen. Például az egyik műhelyben az órabéresek és az időbéresek keresete közt aránytalanságok voltak. Én is megemlítettem ezt. Intézkedés követte, rendeződött a dolog. Bernáth Béla, a Szigetvári Konzervgyár igazgatója — Minden okos szót meg kell hallgatni ahhoz, hogy a termelés a lehető legjobban menjen. Hadd említsek egy adatot, ami minden szónál vi­lágosabban mutatja a feladat nagyságát: termelési értékünk mintegy félmilliárd forint, az összes értékesítés 80 százaléka export. Látható: itt kollektív munka szükséges. Ha pedig kollektív munka szükséges, ak­kor a különböző problémák megoldása érdekében a kol­lektívához kell fordulni. Gon­dok pedig különösen a sze­zonban bőven voltak. Nyolc héten keresztül szombaton, va­sárnap is termelnünk kellett. — Az üzemben járva meg- állapitották-e, hogy igazgató elvtárs, itt és itt sürgős segít­ségre van szükség? — Nem is egy helyen. És akkor bizony oda kell figyel­ni. A mi dolgozóink jelentős száma tapasztalt munkás. Károlyi Sándor Matán Istvánná — A sok közül mondjon egyet, akinek a véleményét különösen nagyra értékeli. — Például Matán Istvánná. * Matánné a délutános mű­szakban dolgozik ezen a hé­ten, most délelőtt tizenegy óra van, mégis bent találom. — Brigádgyűlésünk lesz, azért jöttem be korábban — mondja. — Meg kell beszél­nünk néhány dolgot, hogy az év hátralevő részében is ered­ményesen dolgozzon a brigád. Mondom, amit az igazgató­tól hallottam: Matánné nem marad szótlan, ha valami nincs lendben a szalagnál. — Nem bizony. A múltkor is hiba volt a zárógéppel. Hi­ába kértem a lakatosokat, ja­vítsák már meg, mert így nem lehet tisztességesen dolgozni. Csak úgy javítgatták . . . Jött az igazgató elvtárs, meglát­tam, aztán amolyan jó papri­káson megmondtam a véle­ményemet ott helyben. — Nem neheztelt? Csodálkozva néz rám. — Nem szókása. Sőt azon­nal intézkedett. Garay Ferenc Mészáros István: — Legjobban a bükkösdi patronálásunkra vagyok büsz­ke, amit 1972-ben mi, fiatalok kezdtünk. Akkor figyeltünk fel az ott lakó gyerekekre. Az ifjú­sági brigádok valamennyien vállalták, hogy patronálnak egy-egy gyereket. Rendszere­sen kihoztuk őket a szünetek­re, könyveket, jutalmakat, ajándékokat adtunk. Aztán ahogy fokozatosan az üzem is beszáltt, úgy nőttek a lehető­ségek. — Ez az „üzemi szint" mit jelentett? — Energiánkat mór megha­ladta a tenni és a segíteni való. Elkezdtük egy játszóud­var kialakítását a mocsaras, gazos terület feltöltésével. A következő évben, 1975-ben át­adtuk a salakos foci-kézilabda kispályát, és teljesen felújítot­tuk a használaton kívüli fürdő- medencét. A szabadtéri szín­pad is sok szabad időnket vit­te el. Ástunk, betonoztunk, sze­reltünk. Még az évben bánya­üzemünk is társadalmi szerző­dést kötött, melyben évente 20 000 forintos támogatást, munkáskezet, de más segítsé­get is biztosít. Könyvtár, klub­szoba, a belső fürdő teljes re­konstrukciója, festés, tornate­rem kialakítása, sorolhatnám, de a lényeg az emberi kapcso­latokban van, hogy az ott élő gyerekek benne élhetnek a családi közösségekben. Fele­ségem negyedik éve „mamás- kodik” a Szigecsán Zsuzsi fe­lelt, ki most elsős a Komarov- ban. Pallai Zsolt: — Nyolcéves hagyomány üze­münknél a Korvin Ottó túra a fiataloknak, mely tulajdon­képpen tízpróba. A hét utolsó délutánján a sportágak zömét a pályáinkon rendezzük, a sza­bad szombaton pedig csalá­dostul nagy túra Magyarher- telendre, ott úszással, majd szabadtéri főzéssel, beszélge­téssel fejezzük be az egészet. Annyira megszerettük a környe­zetet, a friss levegőt és a stran­dot, hogy fejünkbe vettük: üze­mi üdülőt építünk. — És? — Egy 400 szögöles te­rületet kaptunk bérbe a ta­nácstól, ezzel indultunk. Fel­ajánlottuk az anyagi induló alapot, szombat-vasárnapon­ként kimentünk alapozni, csa­tornázni, bevezetni a vizet és attól — tavaly májustól — fog­va az szb koordinálásával ki­alakítottuk az üzemünk ifjúsági táborát. Áll az öt faház, már csak utómunkálatok vannak hátra és nyártól benépesül a négyes üzemiek gyerekeivel. A gyermeküdültetésen kívül kem- pingezni is lehet. Solti László: — Megyei és természetesen vállalati KISZ védnökséggel ké­szül az ötös bányaüzem beru­házása. Fejünkbe vettük, hogy jóval a határidő előtt el kell készülnie és ehhez mi is min­den tőlünk telhetőt megte­szünk. Ifjúsági brigádjaink fel­ajánlása is e célok körül moz­gott: az új üzemhez vezető út nyomvonalának kiszabadítása az erdő öleléséből, a kettes üzem fiataljaival gallyaztunk, kitermeltük a tuskókat társa­dalmi munkában. A sűrítettle­vegős hálózat és a mozdonyok felsővezetékeinek kiépítése az új bányában éppúgy a gépé­szeti fiatalok kezemunkáját dicséri, mint a bükkösdi és magyarhertelendi szakipari munkák megtervezése és kivi­telezése. Mi készítettük el a balatonmáriai új vállalati üdü­lő úszó stégjét is. — Miért csinálják? Mészáros István mondta: — Ha mi is elérjük a kevés­bé fiatal, vagy az idős élet­kort, akkor elmondhassuk, ezt mi csináltuk. Murányi László

Next

/
Thumbnails
Contents