Dunántúli Napló, 1977. december (34. évfolyam, 330-359. szám)

1977-12-11 / 340. szám

1977. DECEMBER II. MŰSORAJÁNLAT DN HÉTVÉGE II. Hossiú karácsonyi ebéd Operapróba Pod istim nebom Egyazon ég alatt — Pod istim nebom. Ez a címe a pé­csi körzeti stúdió új műsorá­nak, amelyet december 11-én 11.40-kor láthatnak a nézők. A Magyar Televízió történe­tében az első olyan vállalko­zás ez, amikor két nyelven su­gároz műsort a nemzetiségek életéről, történetéről, népraj­záról — gyermekvetélkedő ke­retében. A helyszín a mohácsi délszláv múzeum, a vetélkedő gyerekek pedig Dél-Dunántúl három nagy délszlávok lakta területét képviselik. A vetélkedő szerkesztő-mű­sorvezető riportere Füzes Já­nos, rendezője Béres János, operatőre Bárány György, gyártásvezetője Bozsó Ferenc, műszaki vezetője Székelyhidi Attila. M agyarországi bemutató Hindemith és Lortzing operái a Pécsi Nemzeti Színház színpadán Két egyfelvonásos opera magyarországi bemutatójára kerül sor december 11-én, va­sárnap este a Pécsi Nemzeti Színházban. Hindemith utolsó színpadi műve a Thornton Wilder ' amerikai író drámája nyomán keletkezett Hosszú ka­rácsonyi ebéd 1960-ból való. Librettójában bizonyos fokig már Beckett világát érezzük előre. A szereplők külső moz­dulatlansága, az időtényező megszűnése vagy figyelmen kí­vül hagyása, az ismétlődő sze­replők (Lucia I—II, Roderick I—II.) egy változhatatlan, fej­lődésképtelen világkép érzetét hordozzák, mely nem kedvez a hagyományos drámaiság- nak. így kapcsolódik ez a mű századunk egyik jellemző szín­házi irányzatához: zenei anya­gában a mérsékelten újító neoklasszikus stílust képviseli. Albert Lortzing (1801—1851) a XIX. századi német népies opera legjelentősebb mestere. Német nyelvterületen máig nagy sikerrel játsszák vígope­ráit. A Cár és ács, A vador­zó, A fegyverkovács a legjobb német operaházaknak is el­maradhatatlan repertoár szá­mai. Nálunk két múlt századi bemutatótól eltekintve nem játszották darabjait. Most elő­adásra kerülő utolsó műve Az operapróba csak halála után került bemutatásra. A klasszi­kus zenei köznevekből álló anyag jól alkalmazkodik a szövegkönyv könnyed, versbe­szedett, rímelő hangvételéhez. A bemutató kellemes szórako­zást ígér a pécsi operaked­velőknek. Mindkét opera Hirsch Ben­ce fordításában kerül bemu­tatásra, melyet a Magyar Rá­dióban zajló pécsi zenei hét keretében december 11-én es­te a Kossuth Rádió egyenes adásban közvetít. Az est kar­mestere Breitner Tamás; a da­rabokat Konter László főisko­lai hallgató rendezi. Főbb sze­repekben Ágoston Editet, Pi- róka Évát, Beczeli Tibort, Marczis Demetert, Kővári Ani­kót hallhatjuk. J. V. Ez is, az is a Pécsi Rádióról... Amikor 17 órakor megszólal a Magyar Rádió Pécsi Stúdió­jának ismert szünetjele, keve­sen tudják talán, hogy egy baranyai népdal — „Nincs szebb madár, nincs szebb ma­dár a fecskénél...” — motí­vumából készítette Borsay Pál éppen 25 évvel ezelőtt, 1952 decemberében. Eredetileg ő zongorázta, később fúvós­együttesre hangszerelve nyerte él mostani formáját. E szünet­jel felhangzása után napon­ta híreket mondanak — Dél- Dunántúl eseményeiről hall­hatnak e déli megyék rádió- hallgatói. A Hírek és az itte­ni „Esti krónika”, a Dél-du­nántúli Híradó riportjai, tudó­sításai, beszámolói mellett min­dennap színes, változatos mű­sorok, összeállítások ígérnek kellemes rádiózást. Csupán né­hányra szeretnénk felhívni a figyelmet a jövő hét műsorai közül: NŐK NEGYEDÓRÁJA hét­főn. Nógrádi Erzsébet szer­kesztőriporter a területi szo­ciális gondozóközpont munká­ját mutatja be. Beszélget Wer­ner Edittel, e központ vezető­jével és az 500 területi szo­ciális gondozásra rászoruló pécsi lakos néhányával. Van, akit naponta háromszor kell felkeresni, etetni, mosdatni, ta­karítani a lakásban, van aho­vá kéthetenként kopogtatnak be egy kis beszélgetésre, hogy ne érezzék a magányt. .. Megszólal a nők műsorában Kerti Ferencné csányoszról kézbesítő, akit a Dunántúli Napló terjesztéséért tüntettek ki a sajtónapon. Ugyancsak hétfőn hangzik el színes, sok zenével illusztrált beszélgetés a Tihanyi házaspárral. A TIZENHARMADIK! A stú­dió esti hangos újságja már hagyományosan dec. 13-án, Luca napján jelentkezik a 13. adással, amely a szerkesztő, Kovács Imre szerint jó érte­lemben véve úgy készült, mint a Luca széke: ti. a műsor epizódjai januártól decembe­rig gyűltek össze. Hangképek, idézik a munkásőrség egyik alapító tagjával elhangzott beszélgetést, Lázár György mi­niszterelnök baranyai látoga­tását, a búcsút egy Pécsett élt, majd a távoli Japánba, hazájába távozó családtól, és újra felhangzik majd a má­jus 1-i hangulat, a pécsiek új felvonulási útvonalán, a Szalai András úton. Még sok riport érdekes részlete és több idei sláger teszi teljessé a műsort. A zenei hét — és a végé­hez , közeledő esztendő zenei mérlegét készíti el dr. Nádor Tamás a csütörtökön jelentke­ző Zenélő Dél-Dunántúl című krónikában. Laky Rudolf pe­dig BEKÖLTÖZÉS ELŐTT be­szélget az építőipar dolgozói­val és a leendő lakástulajdo­nosokkal. És még egy érde­kesnek ígérkező műsor: A Mű­szaki és Természettudományi Egyesületek Szövetségének tagjai a mindennapos munká­juk során felbukkanó — tré­fásan azt is mondhatnánk: „háztáji” — tudományos kér­dések megoldásán dolgoznak. Társadalmi munkában végzett kutatásaik szorosan kapcso­lódnak a termeléshez, a gya­korlati élethez; az MTESZ te­vékenysége tehát a tudomány termelőerővé válásának első frontja. Milyen új utak, célki­tűzések jellemzik az MTESZ Baranya megyei Szervezetének életét a következő években? Erről beszélget baranyai MTESZ-vezetőkkel pénteken Kovács Péter. Kodály-emlék­hangversenyek Pécsett Pécsett hagyománya van a decemberi jubileumi hangver­senyeknek, amelyeket Kodály Zoltán születésnapjának méltó megünneplésére 35 évvel ez­előtt tartottak meg első ízben. Az első, 1942-beli hangver­senyt nyolc pécsi középiskola az akkor még működő Tanító­képzővel közösen rendezte. Mű­sorukban elsősorban Kodály egyneműkari kórusművei kap­tak helyet. A későbbiekben a két-három napra elosztott hangversenyek keretében — az oratorikus művek mellett — Ko­dály hangszeres kamaraművei­nek legjelentősebbjei is meg­szólaltak. Ebben az évben december 14-én és 15-én Pécs amatőr énekkarai tartanak hangver­senyt a Liszt Ferenc hangver­senyteremben — este fél nyolc órai kezdettel — a XX. száza­di zenepedagógia legna­gyobbjónak tiszteletére, szüle­tésének 95. évfordulója alkal­mából. A két est műsora át­fogó "képet ad Kodály kíséret­nélküli kórusművészetének egé­széről. Egyebek között sor ke­rül olyan ritkán hallható mű­vek előadására, mint a Stabat Mater, a Laudes organi, Sik Sándor Te Deuma, Két zobor- vidéki népdal; vagy a tragi­kus véget ért Kodály-növen- dék, Seiber Mátyás emlékére írt Media vita in morfé sumus. Hűen a hagyományokhoz monumentális összkarok zár­ják a hangversenyt. Ezeket Mohayné Katanics Mária, Agó- csy László és Tillai Aurél ve­zénylésével hallhatjuk. Az emlékkoncert-sorozat har­madik részére, amit december 19-én tartanak meg, később visszatérünk. (J. V.) Szenes Árpád: Fa (H57) Szenes Árpád festőművész alkotásai Pécsett ötvenkét évi távoliét után mutatkozik be alkotásaival Magyarországon Szenes Ár­pád. Franciaországban elért eredményei, kivívott művészi hírneve alapján jogos kíván­ság volt, hogy hazai közönsé­günk és a szakmai érdeklő­dés megismerkedhessen élet­művével. A bemutatást — Budapest­tel közösen — szívesen vállal­tuk. Nemcsak azért, mert a művészt kedves gyermekkori emlékei fűzik Harkányhoz, ahol nagyapja kórházi főorvos volt, vagy Martyn Ferenchez, akivel együtt indult pályája a hú­szas évek Párizsában, hanem azért is, mert a pécsi Modern Magyar Képtár és baráti, szak­mai körének érdeklődése a XX. századi magyar képzőművé­szet teljességét fogja át. A külföldön kibontakozott élet­művek — különösen, ha sajá­tos, hazai gyökerekből táplál­koztak — korszakunk művészi arculatához éppúgy hozzátar­toznak, mint az itthonmara- dottak, vagy azok a művé­szek, akik hosszú távoliét után visszatértek. Szenes Árpád 1925-ben az­zal a szándékkal utazott Pá­rizsba, hogy hamarosan haza­tér Budapestre. Párizs varázsa azonban fogva tartotta. 1930­ban már barátság fűzte g ve­zető avantgarde-hoz: Giaco­metti, Colder, Lipschitz voltak kiállító társai. Párizst hosz- szabb időre csak a háború elől menekülve hagyta el. 1940-ben Portugáliába, majd Brazíliába költözött feleségé­vel, a portugál származású fes­tőművésszel, Vieira da Silvá- val. 1947-ben tért vissza Pá­rizsba s azóta is ott él. Kapcsolatát azonban soha­sem veszítette el a hazai mű­vészettel, noha a mai magyar valóságról csak katalógusok, folyóiratok és az őt megláto­gató barátok révén értesül. Művészetének elismerését 22 egyéni kiállítása dokumentál­ja, amelyek Franciaországban, Brazíliában, Portugáliában, Svájcban kerültek megrende­zésre. Számos művét őrzik a francia múzeumok, közintézmé­nyek. Több magas kitüntetés mellett 1962-ben elnyerte a Művészeti és Irodalmi Lovag­rendet. Gazdag festőiségű, lírai hangú alkotásait — melyek el­vont megfogalmazásukkal is valóságos tájak érzéki élmé­nyeit sugallják — a Színház téri kiállítóteremben december 11-től 31-ig tekinthetik meg a pécsi műbarátok. Hárs Éva

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents