Dunántúli Napló, 1977. december (34. évfolyam, 330-359. szám)

1977-12-10 / 339. szám

1977. december 10., szombat Dunántúli napló 3 FILM Kísértés Borisz Petrusanszkij zongoraművész hangversenye a pécsi Liszt- teremben tudásával. Petrusanszkij min­dent tud, amit egy zongorista hangszerén produkálhat. Bá­mulatosan fürgék a repetíciói, hallatlanul gazdag a billentés- kultúrája. Keddi műsorából mindezek a virtuózerények leg­inkább Brahms Paganini-va­valahogy kimaradt ebből a ra­gyogó zongorázásból. Prokofjev klasszicizáló Vili. szonátájában nem volt ilyen hiányérzetünk. A virtuóz és tartalmi elemek klasszikus egyensúlya jellemezte az elő­adást. Házimuzsika Az egyenes adás feszültsé­gét egy pillanatig se éreztük a szerda esti Csontváry-kon- certen. A műsorvezető Meix- ner Mihály kedves közvetlen­ségével olyan oldott légkört tudott teremteni, hogy csupán a kezében levő mikrofon fi­gyelmeztetett: tízezrek hall­ják, ami itt most megszólal. tem. Pécs szellemisége, az a bizonyos „genius loci", mely­ről Csorba Győző olyan szé­Csütörtökön este került sor a pécsi zenei hét keretében o pécsi operatársulat két ki­váló szólistájának dalestjére, melyet a Magyar Rádió 3. mű­során egyenes adásban köz­vetített. Talán ezért volt szo­katlanul gyér számú a hall­gatóság. Vagy tán korunk va­lóban nem kedvez a dalének­lésnek? Az utóbbi évtizedek­ben háttérbe szorult a kama­razenélésnek ez a formája. Pedig a csütörtöki hangverseny szolgált néhány kuriózummal. Richard Strauss és Hugo Wolf dalai azt a későromantikus stílust képviselik, mely éppen napjainkban kezd új életre kelni, ráirányítva az érdeklő­dést két méltánytalanul hát­térbe szorult mester — Mahler és Bruckner — életművére. A romantikának ezek a század- fordulón túlnyúló hajtásai rit­ka megpróbáltatás elé állítják az előadót, helyenként na­gyobb feladatot jelentve, mint egy ízig-vérig XX. századi kom­pozíció. Németh Alice vállalta ezt a feladatot, s a megol­dáshoz Miklós György zongo­raművész személyében ragyo­gó partnert választott. Strauss és Wolf dalai — az előfor­duló intonációs bizonytalansá­gok ellenére — az igazi ka­maramuzsikálás nagyszerű él­ményét keltették. És jó, hogy hallották, mert a meghívott vendégek mel­lett a pécsi művészek is mél­tók voltak a rádió nyilvános­ságára. A Tanárképző Főisko­la Jobbágy Valér vezette női kara eszményi hangzással, ze­neileg tökéletesen kidolgozot­ton énekelt. Vass Ágnes — saját szerény nyilatkozatával ellentétben — nagyon szép hangon, ihletetten hegedült. A Mecsek Fúvósötös, különösen a Milhaud-darab sziporkázó előadásával, sokkal jobb ké­pet mutatott magáról, mint amit Paláncz Tamás szűkszavú nyilatkozata alapján a hall­gató gondolhatott volna. És a Nemzeti Színház művészei, Ágoston Edit és Németh Jó­zsef énekléséből is jó benyo­mást nyerhetett az ország a pécsi operajátszás színvonalá­ról. Kár, hogy a helybeli művé­szek felsorolásával itt meg kell állnom; szívesen sorolnám ide Jandá Jenőt és Kováts Kolost is, hiszen mindketten itt nőt­tek fel közöttünk. A legmaga­sabb mércével mérve is kiváló produkciójukat hallgatva egy csöpp szomorúságot is érez­Részlet a Csontváry Múzeumban megrendezett házi hangversenyről. Képünkön a Mecsek fúvós­Kopjár Géza felvétele Forró sikerű hang­versenyek Petrusanszkij zongoraestje Egy félórával csúszott ked­den este a rádió 3. műsora, mert a pécsi közönség nem tudott betelni Borisz Petru­sanszkij lebilincselő zongora- játékával. Amikor a tucatnyi ráadás után a rádió végül is kikapcsolta mikrofonjait, a fel­lelkesült ifjúság tovább foly­tatta az ünneplést, a művész pedig a ráadások sorát. Mivel hozta így lázba kö­zönségét a fiatal szovjet mű­vész? Mindenekelőtt nehézsé­geket nem ismerő technikai ötös. nációiban érvényesülhettek. Mint parádés tűzijáték szipor­kázott az egymást követő va­riációk sora, a hangszer adta színlehetőségek szinte mind­egyikét felvillantva. Beethoven Esz-dúr szonátá­jának is elsősorban hangzás­beli szépségét mutatta meg Petrusanszkij interpretációja. Amint hétfőn este a G-dúr szonátájában nem volt ilyen ben, a mélyebb beethoveni mondanivaló egy része itt is pen beszélt ezen az estén, s mely lám, nagy költőket és festőket itt tud tartani a Me­csek alján, miért nem képes a város naggyá nőtt muzsikus fiait is magához kötni? Miért álom az ma Magyarországon, hoav eav zonaoraművész. ODe­raénekes szülővárosából ingáz­va hódítsa meg Európa szín­padait, hangversenytermeit, s eközben jelenlétével gazdagít­sa a „vidéki” várost, mely szülte, nevelte, és a világnak adta őt? Dobos L. Alig három beli bemutató után most a mozikban is lát­ható Esztergályos Károly Kisér- fés c. filmje. Esztergályos a magyar film új hullámának nemzedékéhez tartozik, aki az 1965-ös pályakezdése óta dol­gozik a Televízióban. Szerzői filmjei bizonyították eredeti filmes gondolkodásmódját: nagy bukások is jelezték me­rész kísérletezőkedvét. A Kisér- fés-hez a magyar származású amerikai író, Székely János azonos című regényének motí­vumait használta fel. Felvető­dik a kérdés, miben változott a film a tv-ben látott eredeti­hez képest, másfelől érdemes volt-e a változtatásokat meg­tenni, illetve a filmet a mozi­ban is bemutatni? ja a rendező stílusérzékét, en­nek jóvoltából a tv-változat szép voit, bár igen unalmas. A rövidített mozikiadás meg­kurtította a hiteles atmoszférá- jú, romantikus beütésű jelene­teket. Eltűntek a giccs határán járó epizódok is a melegszívű amerikai milliomoslánnyal, s elillant az artisztikus, igaz kissé tartalmatlan „szépség". Meg­maradt viszont az unalom. A cselekmény központi fona­la a főhőst a „lejtőn" elindító szexuális kaland a szép ke­gyelmes asszonnyal. Az ágyban, párnák közt megvívott osztály­harc két hősnője a rideg és parázna úriasszony, és a sze­gény, ám jólelkű külvárosi pros­tituált. Ez egyben az osztályön­tudat születésének rajza is akar lenni. Az ágybéli csaták Fiatal népművészek bemutatéja Ősi népi játékok gyékényből Ha Németh Alice-nál a mű­sorválasztást emeltük ki, Mar- czis Demeter esetében a mí­ves kidolgozást kell megemlí­tenünk. Schubert, Liszt és Musszorgszkij dalai az ismer­tebbek közül kerültek ki, de megoldásuk olyan egyénivé formálta őket, hogy nagyon szívesen hallgattuk újra azo­kat. Mind közül kiemelkedett Schubert: A hasonmás című dalának megoldása; ennek a mini-monodrámának egyedül­létet, elhag^atottságot árasztó légköre. A hangversenyen Brahms A- dúr hegedű-zongoraszonátája Gyermán István és Bánky Jó­zsef igen gondos előadásában hangzott el. Az előadás alapján az a benyomásunk keletkezett, hogy városunk két legkiválóbb szó­listájának Brahmsról alkotott nézetei némileg különbözőek. Kettejük közül v Gyermán Brahms-felfogása líraibb, érzelmesebb; Bónkyé mar­kánsabb, puritánabb. Ezál­tal — anélkül, hogy az értel­mezésbeli eltérés bármiféle za­varó körülményt eredményezett volna — egy igen izgalmas, ambivalens emocionális töltetű előadásnak lehettünk tanúi. Jobbágy Valér A Kísértés először is jelentő­sen megrövidült. Ez önmagá­ban örvendetes. Ettől a film azonban jobb nem lett. Egy ha­tározatlan jellemű paraszlfiú szexuális hányattatásainak tük­rében kellene fölfedeznünk a húszas évek Magyarországát. Ehelyett a kor ábrázolásának sablonjait fedezzük föl. Az agyonnyomorított parasztfiú nyiladozó értelemmel bosszút esküszik a világ ellen. Mint szállodai liftesboy naponta leckét vesz a kapitalizmusból. A külvárosi proliasszony-mama az úri házaknál mosással kere­si meg kenyerét. Az ifjúmunkás­mozgalom is megtalálja az utat a fiúhoz. A külvárosi rossz­lányban sorstársra talál. A proletárkörnyezet és az előkelő szállodai világ ellenté­tére épül a film. Ez utóbbi miliő ábrázolásában csillogtat­után a főhős szimbolikusan az öntudatos munkásosztály sorai­ban lépked. Ennyit a film tör­ténelemszemléletéről. terjedelemben láthatók a szalonképes svéd filmek erotikájának mintájára készült képsorok, feltehetően a nagyobb közönségsiker kedvé­ért. Erre bizonyára szükség is van, mivel a tv-film túlmérete­zett dekorativilása igen költsé­ges lehetett. Talán ezért is mu­tatták be a filmet a mozikban. A Kisértés leghitelesebb ala­kítása a főszereplőé, Hegedűs D. Gézáé, aki a görcsös feltö­rekvés paraszti büszkeségbe ol­tott vágyát, a szenvtelenné ido­mult liftboy-ban ágaskodó in­dulatokat, a megaláztatást, az önmegvetést igazi átéléssel játssza el. S. A. Két szál gyékényt félbehaj­tasz, derékszög alakban egy­más mögé helyezed őket, majd kezedbe veszed a félbehajtott harmadikat is és hasonló mó­don hozzáilleszted az előző ket­tőhöz de úgy, hogy a szövés kezdeti formája kialakuljon. Ezután már csak a negyedik szálat kell befűzni, s kezdhet­jük a gyékényszarvas szövését. A japán ötlet alapján szőtt szarvas és még sok más népi eredetű játék készítésének for­télyát mutatto be csütörtökön este az IH-klubban a Fiatalok Népművészeti Stúdiójának há­rom tagja: Nagy Mari, Szittner Andrea és Kékes István. (A Stú­dió tehetséges fiatal népművé­szek társulása, központjuk Bu­dapesten működik.) Mindhárman természetes anyagokkal dolgoznak. Nagy Mari vízparti növényekkel: fűz­favesszővel, gyékénnyel, nád­dal.- A gyékényt és a nádat a lakóhelyünkhöz közel eső ha­lastavaknál, a fűzfavesszőt a legkülönbözőbb helyeken — mondja Nagy Mari. — Általá­ban országjárásaink során ju­tunk hozzá, legutóbb például Jászalsószentgyörgyről hoztam fűzvesszőt. Én elsősorban gyer­mekjátékokat csinálok, a fűz­ből például pipát, csörgőt; a gyékényből bábokat, állatokat; a nádból ügyességi játékot: ablakot és nádsípot.- Hol tanultátok mindezt?- Országjáró gyűjtőutakon. Felkeressük a falvakat, az ott élő népművészeket és első kéz­ből tőlük tanuljuk meg. Sőt nemcsak az országot járjuk, hanem ellátogatunk a határon túli magyar nyelvterületekre is, elsősorban Erdélybe. Most ép­pen a Csallóközbe készülünk, de előtte még elmegyek Ófalu­ba, ahol a régi mesterektől a székfonást szeretném megta­nulni. Emellett persze előadáso­kat hallgatunk, múzeumokba, könyvtárakba járunk. Időközben egyre többen gyűlnek az asztalok köré — mindenki ki akarja próbálni, el akarja lesni ezeknek az egy­szerű, ősi játékoknak a titkát. Nagy Mari egy hosszú asztal­nál gyékényt osztott ki; Kékes István asztalánál fonallal és papírral dolgoznak. A papírki­vágás egy lengyel népi hagyo­mányon alapszik, ünnepekhez - karácsonyhoz, lakodalmak­hoz — kötődik. Színes papírból különböző díszítő elemeket vág­nak ki ollóval — ez a fantázia­játék nálunk sem ismeretlen. A harmadik helyen Szittner Andrea, a magyar és délszláv népművészetben egyaránt ho­nos madzagszövést mutatja be. Nem kell hozzá semmi más, mint egy megfelelő falapocs­kából madzagszövőt készíteni és a kéziszövés egészen egy­szerű technikáját ismerni. Ez­zel a módszerrel készítették ré­gen — és néhol még ma is a zsákot, az övét vagy éppen a ruhaszárító kötelet. Mindhármuk — és a stúdió valamennyi tagjának — tevé­kenysége felbecsülhetetlen ér­tékű. Az országjárásokon vég­zett gyűjtőmunka célja az, hogy megmentsék, megőrizzék népünk kihalófélben lévő ősi játékait — amelyeket már a fa­lusi gyerekek sem ismernek. Tudásuk továbbadásával pedig a megőrzés mellett fejlesztik a gyerekek alkotókészségét. Ez a kettős cél vezette őket akkor is, amikor megírták a gyakor­lati órák és napközis foglalko­zások számára tankönyvüket — elsősorban azért, hogy ezeken az iskolai órákon ne alumínium hamutartókat csináljanak a gyerekek, hanem valami olyas­mit, amiben sokkal inkább örö­müket lelik. Dücső Csilla Németh Alice és Marczis Demeter dalestje

Next

/
Thumbnails
Contents