Dunántúli Napló, 1977. december (34. évfolyam, 330-359. szám)
1977-12-08 / 337. szám
1977. december 8., csütörtök DimQntuli napló 3 ft jelszavak mindig jök 11.) Kevés a szemészorvos Baranyában kartonozó ablakán a szemészet feliratú tábla mellett ott díszeleg az újságból kivágott közlemény. Kérik a betegek megértő türelmét — a szemészeti ellátás olyan nehézségekkel küzd, amelyeket csak nagy erőfeszítésekkel tudnak elhárítani. Egy dühödt, magát meg nem nevező telefonáló azt kiabálta a fülembe, hogy ez botrány ebben a városban. Igaza van? A kisablak mögött Elter Istvánná ül. Megmutatja a betelt lapot. — Tegnap például százhat beteg volt — mondja, de mindjárt hozzá is teszi — ebben természetesen nincsenek ■benne azok, akik elkerülik a kartonozót, abban bízva, hogy talán bejutnak valahogy. Nincsenek benne a sérültek, nincsenek benne a visszarendelt betegek. Ez pedig legalább még negyven beteget jelent. És ez csak az egyik szakorvosi rendelőintézet, a harmadik kerületi. — Mind pécsi beteg? — Nem. A pécsi járás területéről, Sellyéről, Bogádmind- szentről, Magyarmecskéről, újabban Komlóról és Hosszú- hetényből is ide járnak a szemészetre. A szemészeti szakrendelést nem kell sokáig keresgélnem. Ott állnak a legtöbben. Behúzódok a sarokba, szeretném egy ideig nézni, mi is történik odabent. Két rendelő van, ilyenkor, reggel mindkettőben rendelnek. A másik rendelőbe nem látok át, időnként megjelenik egy fiatal nő, berohan egy másik helyiségbe, aztán megjelenik egy másik, átrohan ide, visszalohol amoda. Itt, ahol üldögélek, az asszisztens- nő kiszól: — Szabó Ilona. Szabó Ilona nemsokára két- esztendős lesz, nincs sok baj vele, egy kis kezelésre szorul. A vásárosdombói kismamaklub naplójában 1976 decemberi dátumozással szerepel a következő bejegyzés: „a szülők iskolája tanfolyamot megfelelő érdeklődés esetén kismamaklub formában kívánjuk folytatni.’’ A klub megalakult - januárban lesz egy éves. A vásárosdombói klubtagok kéthetenkéni találkoznak. Most szervezik a hetenkénti összejövetelt, amikoris nemcsak egészségügyi felvilágosító előadásokon, beszélgetéseken vennének részt, hanem varrnának, kézimunkáznának is. A minap a Hegyháti ÁFÉSZ üzleteiben kapható bébi és gyermekruhókból divatbemutatót rendeztek. A ruhákat a kismamaklub tagjainak gyermekei mutatták be. A rendezvényt - az egészségügyi felvilágosító előadásokhoz hasonlóan — a Egyvalaki ül a székben, orrán a pápaszem, olvassa a számokkal telj táblát. Ketten várnak, hogy megüresedjen a kezelőszék. Egy öregember behunyt szemmel ül a forgószéken, várja, hogy hasson az érzéstelenítő. Bent is vannak, várják, hogy elérzéstelenített szemgolyójukra ráhelyezzék a nyomásmérőt. Dr. Varga Emília nem unatkozik. A többiek sem. Egyszerre négyfelé oszlik meg a figyelem, sürög a kéz, egyetlen pillanatra sincs megállás. Mert odakint egyre többen vannak. És akkor szólal meg a telefon. — ... igen — hallom az orvos hangját — igen édesem. Három téma szerepel a szak- szervezeti oktatáson, igen . . . A harmadik a munkahelyi közérzet . . . — Mikor megy táppénzre? Szelíden csóválja a fejét. — Nem lehet. Odakint mérgesedik a légkör. Kiabálnak, protekciót emlegetnek, dühösen rohannak el. Zajlik az élet. Gyűjtöm a véleményeket. A helyzetről pontos képet ad dr. Kárchy Mária, aki felelős a város felnőtt járóbeteg-ellátásáért. — Meszesen — kezdi sorolni — dolgozik egy szemészünk, napi 8 órát rendel. Ellátja az I. kerület teljes felnőtt és gyermeklakosságát. A II. kerületben két szemészünk van, mindketten napi 8 órát rendelnek. Egyikük most megbetegedett. Ök a II. kerület felnőtt és gyermeklakosságát látják el. Itt, a Veress Endre utcában két szemészorvos rendel, mindketten napi 7 órát rendelnek, egyikük szintén beteg. Ök is a felnőtt és gyermeklakosságot látják el. Hozzájuk tartozik még a siklósi település védőnői: Papp Antal- né és ÉdelmanrflIÁgnes szervezte a sásdi járási vöröskereszt támogatásával. A kismamaklub tiszteletbeli tagjának számít több férj, így Tóth Zolián is, aki egyszer elkísérte a foglalkozásra az akkor még várandós feleségét, s azóta mindig részt vesz a programokon. Héthónapos kisfiát rendszeresen ő fürdeti, s ha a helyzet úgy kívánja, főz neki és meg is eteti. Rostás Jánosné — két gyermek édesanyja - is „törzsgárdatagnak" számít a klubtagok között. Ő a védőoltásokkal kapcsolatos kerekasz- tal-beszélgetéseket dicséri. Kleisch Jánosné májusra várja első gyermekét, így őt még a várandós anyák egészségvédeljárás egy része, a pécsi járás is . . . — A beteg orvosok helyett? — Az egyetem segít. Ide is, a Munkácsy utcába is naponta 3—3 órára szemorvost küld. Reggel 8—11 óráig rendelnek és ez igen nagy segítséget jelent számunkra. Dehát nem elég. így nem elég, hogy már egész Komlón a sásdi járás egy részét és a szigetvári járást is nekünk kell ellátnunk . , . ☆ Az Egyesített Egészségügyi Intézmények igazgatójától, dr. Solt Istvántól csak ezt kérdezem : — A gyermekszakrendelő a jelek szerint nem létezik, legalább is, ami a szemészetet illeti. Van gyermekszemészet Pécsett vagy nincs? — Külön nincs, kellene. Volt. De ellátjuk a gyermekeket is. Keressük a megoldást, még félhivatalos munkaerőcsábítást, ipari kémkedést is végeztem Szegeden. De a jelölt kibékült a férjével. Hirdetjük az állásokat, lakást is adunk... Az egyik hirdetésünkre érkezett Tatabányáról nemrég az új szemészorvosnőnk. — Elég a státus? Pécsnek nem kellene ennél több szemész? — Ha minden meglevő álláson volna szakorvos és a fél megyét nem nekünk kellene ellátni, lenne két gyermekszemész, akkor a világon semmi baj sem lenne Pécsett a szemészeti ellátással. A Városi Tanács egészség- ügyi osztályán dr. Szilasi Anna városi főorvos közli: — Én úgy érzem, időben észbe kaptunk. Jelenleg négyen tanulják a szemészetet a klinikán, mind a négyet a város küldte. Másfél, két és fél év múlva szakvizsgáznak. mével, életmódjával kapcsolatos tanácsok érdeklik. Máté Istvánné a gyermekbetegségekről szóló előadásokat hallgatja szívesen. A vásárosdombói klubba egyébként nemcsak várandós kismamák, illetve gyermekes anyák és apák járnak. Klubtag a legtöbb fiatal házaspár és a 16-18 éves lányokat is meghívják egy-egy előadásra. A klub állandó résztvevőinek száma 30—35 fő, de volt már olyan rendezvényük is, melyen több, mint száz érdeklődő jelent meg. A tartalmas, sokrétű program vonzó, népszerűek a rendezvények. Vásárosdombón megtalálták és elfogadtatták az egészségügyi felvilágosítás hatékony módszerét. Ez pontosan azt jelenti, hogy Pécsett négy új szemészorvos kezdi meg tevékenységét. Hirdettünk két állást is, mindkettőt lakással, az egyiket betöltötték, a másikra nem volt jelentkező. És ez annak a jele, hogy nemcsak Pécsett kevés a szemészorvos. Az országban mindenütt igazi hiányszakma. El kell hogy mondjam, szemészeink igazán jó idegekkel, nagy munkabírással, türelemmel, áldozatos szakmaszeretettel állnak hozzá a csaknem háromszorosára növekedett feladatok megoldásához. Őket csak dicséret illeti, nem szidalom, ahogy időnként a betegek megnyilatkoznak. De meg kell jegyeznem, hogy erre nem építhetjük a megye szemészeti ellátását. A túlterhelés nyugtalanító jelei már mutatkoznak: ezt a terhet orvosaink válláról a lehető legrövidebb időn belül le kell vennünk. A megye' területén sem rózsás a helyet. Dr. Jáni Lajos, a megyei főorvos helyettese mondja el a következőket: — Szigetváron dolgozik egy szemészünk — főállásban belgyógyász —, aki csak naponta két órában, mellékállásként látja el a város és a járás lakosságát. Hogy megelőzzem a kérdést, mindjárt közlöm, hogy ez nem elég. Siklóson dolgozik egy szemészünk, ő a járás és a város lakosságát látja el. — Úgy tudom, hogy Sellyéről, Bogádmindszentröl, Magyarmecskéről is Pécsre járnak. Az pedig a siklósi járás . .. — Igaz, itt viszont közbeszóltak a közlekedési gondok. Pécsre ugyanis sokkal hamarabb beér a beteg Sellyéről, mint Siklósra. De folytatom: Mohácson tízágyas osztályunk is van a kórházban, két szemész dolgozik, akik a járást és a várost látják el. A sásdi járást Komlón látták el, az orvos elköltözött Gyulára. — Miért ment el? — Ott megkapta, amit kért, egy tízágyas szemészeti osztályt. Helyette már felvettünk másik szemész szakorvost, aki viszont megbetegedett. így a terület ellátatlan maradt. A pécsi járás területén nincs szemészorvosunk, innen Pécsre járnak a betegek. — A teendő? — Két évvel ezelőtt itt volt dr. Radnót Magda, az Országos Szemészeti Intézet igazgatója. Már akkor jeleztük neki, hogy baj lesz, kevés a szemorvos. Az egyetemmel közösen készítettünk egy feljegyzést, amit elküldtünk a minisztériumnak. Abban szerepelt, hogy sürgős szükség volna egy harmincágyas szemészeti osztályt létesíteni a Megyei Kórházban, és igen gyorsan két szemészeti státusra. Félrevertük a harangokat, persze, választ nem kaptunk sehonnan sem. Ez volna o teendő. (Folytatás a pénteki számunkban) Kampis Péter Kismamaklub Fehér foltok nélkül Felelősség a kisközségek politikai életéért A községek litikai és gazdasági fejlődését a termelőszövetkezetek egyesülése, a vidéki ipartelepítés és a közigazgatás átszervezése jelentősen befolyásolta. Az elmúlt években tovább folytatódott a közös tanácsok létrehozása, s ennél gyorsabb ütemben nőtt a társközségek száma. Hazánkban 1470 községi tanács működik, s közülük 723 közös tanács, amelyek hatásköre 2322 községre terjed ki. A szellemi és az anyagi erők koncentrálásával színvonalasabb lett a közigazgatás, a közoktatás, valamint az egészségügyi és a kereskedelmi ellátás. Ennek előnyeit elsősorban a székhelyközségek lakói érzik közvetlenül, de nagy változás történt a társközségekben és a kisközségekben is. Az iskolák körzetesítése, a villany bevezetése, a bekötőutak építése, a közlekedési hálózat megteremtése kiszabadította évszázados elzártságából az apró falvak lakóit. A fejlődés tehát számos vonatkozásban kézzelfogható, bár nem minden téren egyértelmű. Szemmel láthatóan csökken a társközségek lakossága. A kisközségekből elköltözők kulturáltabb körülményekkel cserélik fel eddigi életüket. Viszont a szárnyra kelők többsége fiatal, így a társközségek lakossága elöregszik. Az elnéptelenedés folyamata azonban nem egyenletes és főleg nem gyors ütemű. Mindenesetre a közigazgatós átszervezésével egyidőben a társközségekben maradottak kifejezetten hátrányos helyzetbe kerültek. Többek között az iskolák körzetesítésével, a tanács megszűnésével, a mezőgazdasági üzemek koncentrációjával az értelmiség szinte „kivonult" ezekről a településekről. Kevés kisközség kivételével visszaesett a kulturális és a sportélet. De sorolni lehetne tovább mindazokat a hatásokat, amelyek napjainkban még hátrányosan érintik e települések lakóit. A gazdasáqi és a köz- igazgatási változások, valamint a társadalmi átréteg- ződés hatása tehát ellentmondásosan jelentkezik a társközségekben, s ez egyben azt is jelenti, hogy napjainkban nehezebb a politikai és a társadalmi élet szervezése, csökkent a közéletben való részvétel lehetősége. A társközségek — elsősorban az aprófalvas települések — ellentmondásos gazdasági, társadalmi, politikai helyzete fokozott politikai munkát igényelne a párt- és tömegszervezetektől, társadalmi szervektől, mozgalmaktól. A változás azonban ezeket a szerveket sem hagyta érintetlenül, hatással volt rájuk, s nem is előnyösen. A vezető káderek csakúgy munkahelyet — ez még a jobbik eset — vagy lakhelyet változtattak, mint az értelmiség, vagy a lakosság mozgékony, fogékony rétegét képező fiatalság. A személyi feltételeken túlmenően alapvetően megváltozott a kisközségekben működő alapszervezetek helyzete. Az önálló tanács vagy üzem híján hatás- és jogkörük leszűkült. Tevékenységük, munkájuk az irányítás, a határozatok hozatalának szintjéről a szervezetek többségében a végrehajtásra korlátozódik. De mind több az olyan kisközség, ahol a személyi vagy működési feltételek hiánya miatt megszűnt a pártszervezet — sajnos ezt a folyamatot egyes járási pártszervek gyorsítják —, s csupán pártcsoport működik, vagy az sem. Az összetett társadalmi problémákkal tehát a községek többségében a helyi erők nehezen birkóznak meg. Különösen ott gyűltek össze a gondok, ahol a gazdasági és közigazgatási koncentrációval egyidőben kevés gondot fordítottak arra, hogy ezek a kisközségek politikailag ne legyenek fehér foltok. Az ország úgynevezett aprófalvas megyéiben, mint Zala, Somogy, Győr, Baranya, Borsod, megkülönböztetett figyelmet fordítanak napjainkban a kisközségekben folyó tömegpolitikai munkára. Bár teljesen nem kristályosodtak ki e munka szervezeti keretei, sok hasznos kezdeményezés született. A pártszervek, a módszerek keresése, kidolgozása közben igyekeztek számbavenni mindazokat az erőket, amelyekre ebben a munkában számíthatnak, s nagy lépést tettek a politikai munka tartalmának meghatározásában. Alapvető iSppe^he: lyes az az álláspont, hogy a kisközségek politikai életéért a székhelyközségek pártbizottságai, pártvezetőségei a felelősek. Az elmúlt esztendőkben e pártszervek legtöbbje megerősödött, nagy tapasztalatra tett szert a politikai, mozgalmi munkában. Felsőbb pártszervüknek, a járási pártbizottságoknak is abban kell segíteni őket, hogy képesek legyenek a differenciált tömegpolitikai munkára. Elég elterjedt gyakorlat, hogy a községi párt- bizottság egy-egy tagja patronálja a kisközség — leggyakrabban kis létszámú — alapszervezetét. Ez a gyakorlat azonban nem menti fel a pártbizottságot vagy végrehajtó bizottságot — mint testületeket —, hogy időközönként napirendre ne tűzzék egy-egy község politikai, társadalmi életének gondjait. Amennyiben helyben nincs elegendő erő a politikai feladatok megoldására, úgy operatívan is segítsék az alapszervezeteket. Az alapszervezetek megerősítésének eredményes módszere lehet: a helyben lakó, de üzembe járó kommunisták közül válasszanak titkárt és vezetőségi tagokat. A községi pártszervek támaszkodjanak a helyben élő kommunistákra. A községi pártszerveknek a munkamódszer tekintetében is a helyi körülményekhez kell igazodniuk. A legtöbb település lakóinak legnagyobb qondja az, hogy keveset tudnak — vagy szinte semmit — a székhelyközség életéről, a gazdálkodó egységek, az üzemek eredményeiről, ezek vezető- testületeinek határozatairól. A kisközségek lakóinak jogos az az igénye, hogy tájékozott legyen a közigazgatási határon belül történt eseményekről, az ő életüket is formáló határozatokról. Tömegpolitikai munkájukban legyenek tekintettel a községi pártszervek arra is, hogy az alacsony lélekszámú községekben hiába való „nagygyűlést" tartani. Helyette sokkal hasznosabbak a kiscsoportos beszélgetések. Kellően becsüljék és értékeljék azt is, ha „csupán" 15—20-an jönnek el egy-egy tájékoztatóra, beszélgetésre. Az itt kialakítható meghitt, őszinte légkör messze kárpótolja a számszerűséget. Természetesen a kisközségek gondja nem oldható meg máról holnapra. Ez azonban nem mentesíti a pártszerveket az alól a kötelesség alól, hogy politikailag nem hagyhatnak fehér foltot működési területükön. Mihók Sándor
