Dunántúli Napló, 1977. december (34. évfolyam, 330-359. szám)

1977-12-04 / 333. szám

1977. december 4., vasárnap Dunántúlt napló 13 Az MSZMP küldöttsége Costa Ricában NAGYVILÁGBAN Ma megkezdődött az MPLA kongresszusa San Jósé A Magyar Szocialista Mun­káspárt küldöttsége, amelyet Biszku Béla, a Politikai Bizott­ság tagja, a Központi Bizott­ság titkára vezet, befejezte Costa Rica-i látogatását. A magyar pártküldöttségnek a Costa Rica-i Népi Élcsapat Pórt KB főtitkárával, Manuel Mora Valverdével és a párt Politikai Bizottságának tagjai­val folytatott megbeszéléseiről közleményt adtak ki. A közlemény kiemeli a meg­beszélések őszinte, elvtársi lég­körét és megállapítja, hogy a két testvérpárt nézetei a nem­zetközi helyzet, a nemzetközi kommunista és munkásmozga­lom időszerű kérdéseiben azo­nosak. A két párt képviselői mél­tatták a Nagy - Októberi Szo­cialista Forradalom 60. évfor­dulójának jelentőségét, a Szov­jetunió békepolitikáját és azt az internacionalista támoga­tást, amelyet a világ haladó erőinek nyújt. A két párt képviselői meg­elégedéssel állapították meg, hogy eredményesen fejlődnek a magyar és Costa Rica-i kommunisták testvéri kapcso­latai. A magyar pártküldöttség lá­togatása során Biszku Bélát fogadta Elias Soley Soler, a Costa Rica-i parlament elnö­ke, továbbá Gonzalo Facio Segreda külügyminiszter. A kül­döttség tagjai találkoztak a Costa Rica-i dolgozók Általá­nos Szövetsége végrehajtó bi­zottságának tagjaival, a vasas­szakszervezet képviselőivel és más szakszervezeti vezetőkkel. A magyar pártküldöttség Me­xikó érintésével latin-amerikai útjának utolsó állomására, a Kubai Köztársaságba utazott. Biszku Béla Mexikóvárosban ta­lálkozott Arnoldo Martinez Ver- dugóval, a Mexikói Kommunis­ta Párt főtitkárával és a párt Politikai Bizottságának tagjai­val. ♦ + MADRID: Eltörölte a film­cenzúrát a spanyol kormány. A János Károly király által aláírt rendelet értelmében „pikáns" filmeket is bemutathatnak, de felemelt helyárral, s azokat 18 éven aluliak nem tekinthetik meg. + WASHINGTON: Meghalt pénteken Washingtonban az olasz sziámi ikerpárnak máso­dik tagja is, akit ez év júniu­sában műtéttel választottak el testvérétől. A kislány öthóna­pos volt. 100 ezer fős tömeg vett rész* a római vasmunkások pénteki tüntetésén. Képünk a munkások nagy demonstrációján készült.---------------------------------------------------------------------------------------------------------*---------------------------------------------------------------------------------------------------------­Politikai gyilkosság Franciaországban Párizs Faji színezetű politikai gyil­kosság tartja izgalomban Fran­ciaországot: pénteken reggel egy háromtagú kommandó le­lőtte az Európában élő Algé­riaiak Baráti Társaságának (AAE) őrét, Sebai Laid hatgyer­mekes családapát. A gyilkos­ság utón egy férfi felhívta az AFP hírügynökséget és közölte, hogy az akció a „Delta" nevű szervezet műve volt, és ameny- nyiben a Polisario Front vasár­nap 13 óráig nem bocsájtja szabadon az általa fogva tar­tott franciákat, „a Franciaor­szágban élő algériaiak helyze­te tarthatatlan lesz”. A rendőr­ség szerint a gyilkosok volta­képpen a Párizsban működő Algériai Baráti Társaság elnö­két akarták megölni, és téve­désből lőttek az őrre, akit ép­pen az AAE ellen 1975-ben el­követett merényletre való tekin­tettel alkalmaztak. ♦ ♦ JERUZSÁLEM: Szombaton délben Jeruzsálem óvárosában bomba robbant és tízen meg­sebesültek — közölte a rendőr­ség. A robbanás akkor tör­tént, amikor a bazár zsúfolva volt bevásárlókkal és turisták­kal. A rendőrségnek egyelőre nem sikerült a tettesek nyomá­ra bukkannia. Diverzáns rádióadó Maja Grinyevszkaja majna- frankfurti lakos, a „Szabadság" rádióadó törzskarának egykori munkatársa levelet intézett szá­mos ország nagy napilapjához és hírügynökségeihez. Leírja, hogy a diverzáns rádióállomás szá­mos munkatársa a második vi­lágháború éveiben hóhérmunkát végzett: kínozta és gyilkolta a különböző országok antifasisztá­it, zsidókat, angolokat, franciá­kat, oroszokat. A hitlerista büntető osztagok egykori tagjaival a „zsidókér­dés végérvényes megoldóival" a „Szabadság" rádióadónál most teljes egyetértésben tevékenyked­nek cionista elemek. Együtt foly­tatják a pszichológiai háborút a Szovjetunió és más szocialista országok népei ellen, a béke, az enyhülés politikája, a helsinki záróokmány ellen — írja Gru- nyevszkaja. A levélíró felteszi a kérdést: „Ha az NSZK kormánya való­ban a béke, az együttműködés és a jószomszédság híve, mi­képpen tűrheti el területén a di­verzáns rádióállomást?" + TOKIÓ: Japán hivatalosan is csatlakozott az atomsorom- pó-szerződéshez azáltal, hogy aláírta a nemzetközi atomener­gia-ügynökség által követelt biztosítékokról szóló egyez­ményt. Ennek értelmében Ja­pán kötelezte magát, hogy nukleáris anyagokat nem hasz­nál fel katonai célokra. 4- NEW YORK: „Akar ön vá­rost venni?" — ezzel a nem mindennapi kezdőmondattal je­lentek meg nemrég hirdetések lowa amerikai állam újságjai­ban. A hirdetés, amint kiderült, nem volt idétlen tréfa: ezen a héten valóban árverésre bocsá­tották Hearstville városát, ösz- szes házával, éttermével, rak­tárával egyetemben. Tulajdono­sának, Laurell Summersnek többé nem volt nyereséges Hearstville fenntartása. Az ár­verés sikeres volt: az új gaz­da, egy szomszédos város üz­letembereinek csoportja, kere­ken 587 ezer dollárért vette meg Hearstville-t. A lakosság nem ismeri jövendőjét: az új gazdák még nem döntöttek a szerzemény sorsáról. 4- STOCKHOLM: Megelőzhe­tő a vasúti szerencsétlenségek egy része - legalábbis ezt ígé­ri a legújabb svéd találmány, amelynek próbája máris folyik a skandináv ország vasúti pá­lyáin. Arról van szó, hogy a berendezés megmásítja a moz­donyvezető helytelen döntését. A szemaforok mellé különleges jelzőkészüléket helyeznek el: amennyiben a szerelvény a ti­los jelzésre sem állna meg, a készülék elektromos úton mű­ködésbe hozná a vonat fékező berendezését. Svédországban arra számítanak, hogy a föld­alattik üzemeltetésénél márki­próbált berendezést öt éven belül az ország összes fontos vasúti pályáján felszerelik. Marxista-leninista párttá alakul a mozgalom 1977. december 4-én meg­nyílik az MPLA (Angolai Né­pi Felszabadítási Mozgalom) kongresszusa, amelyen döntést hoznak a mozgalom marxista— leninista párttá történő átala­kulásáról. A kongresszus de­cember 10-én, az MPLA meg­alakulásának 21. évfordulóján ér véget. Az Angolai Népi Felszabadí­tási Mozgalom (Movimento Popular de Libertacao de An­gola) 1956. december 10-én Luandában alakult meg az An­golai Egyesített Harci Párt (PLI IA) és a Mozgalom Ango­la Függetlenségéért (MIA) ne­vű szervezetek egyesüléséből. 1958-ban csatlakozott az MPLA-hoz a Mozgalom Angola Nemzeti Függetlenségéért ne­vű szervezet is. Az alapító kiált­vány kimondta: a kolonializ- rpus nem szenvedhet vereséget, ha nem indítunk harcot ellene. Az angolai nép éppen ezért nem szabadíthatja fel magát másképpen, csak forradalmi háborúval, ez azonban csupán akkor hozhat győzelmet, ha létrejön az összes angolai an- tiimperialista erők - tekintet nélkül színükre, társadalmi helyzetükre, vallási hitükre és egyéni törekvéseikre — egysé­ges frontja. Az MPLA azt a feladatot vállalta, hogy a tömegeket er­kölcsi és politikai meggyőző­déshez juttassa, s ráébressze őket: szervezett kereteken be­lül kell cselekedniük, a mozga­lom irányadói azonban még tapasztalatlanok voltak az ille­gális munkában, s ezért kezde­ti küzdelmük sok áldozattal járt. 1959-ben szinte az egész vezetést börtönbe zárták. Egy évvel később Luandá­ban a nép elégedetlensége olyan lázadássá forrósodott, amely már a fegyveres harc kezdetét jelölte meg. 1961. feb­ruár 4-én (ez a nap nemzeti ünnep Angolában) a luandai szegénynegyedek lakói megro­hamozták a helyi börtönt, hogy kiszabadítsák az MPLA ott fogvatartott vezetőit. A spon­tán akciót a gyarmati hatósá­gok leverték és bosszúból vér­fürdőt rendeztek a luandai nyo­mornegyedekben. 1975. szeptember 12-16-án az MPLA kongresszust tartott. Új programot és új szervezeti szabályzatot fogadtak el, meg­választották az MPLA KB-t és PB-t, s megerősítették Netot el­nöki tisztségében. Októberben a déli fronton az Unita oldalán dél-afrikai reguláris csapatok avatkoztak be az MPLA ellen folyó hábo­rúba. 1975. november 11-én kiki­áltották az Angolai Népi Köz­társaság függetlenségét. Az ezt megelőző napokban 350 ezer portugál hagyta el az orszá­got. Tripoli értekezlet Felelősség az arab nemzetek és a palesztin nép sorsa iránt Tripoliban folytatja munkáját az arab államfők és a Palesz­tinái Felszabadítási Szervezet képviselőinek értekezlete. A pénteki ülésen — mint azt a találkozó sajtótitkára közölte — általános véleménycsere ala­kult ki a Szádot egyiptomi el­nök izraeli látogatása és az izraeli vezetőkkel folytatott kü- löntárgyalásai eredményeként kialakult közel-keleti helyzet­ről. Hafez Asszad szíriai elnök felszólalásában rámutatott Szá­dat látogatásának veszélyes kö­vetkezményeire, és a Paleszti­nái arab nép ügyének támoga­tására, valamint a haladó arab erők nemzeti egységének megszilárdítására szólította fel az értekezlet résztvevőit. Huari Bumedien algériai ál­lamfő az egyiptomi elnök arab­ellenes politikájával való szem­beszegülés új stratégájának kidolgozását indítványozta, és síkra szállt a közel-keleti ha­ladó erők sorainak szorosabb­ra zárásáért az imperializmus­sal, a cionizmussal és az arab reakcióval szemben. Irak és a Jemeni Népi Demokratikus Köz­társaság képviselői felszólalá­sukban szintén határozottan el­ítélték Szódat izraeli útját, amelyet az arab népek és a palesztin forradalom ügyének feladásaként értékeltek. Mint az értekezlet sajtótitká­ra hangsúlyozta, a tanácskozás nyílt, arab nemzetek és a pa­lesztin nép sorsa iránt érzett felelősség légkörében zajlik. HÉTFŐ: Átalakították a japán kormányt, a 21 tagú kabinetből csak ketten maradtak meg. — Dajan izraeli külügyminiszter Bonnban tárgyal. KEDD: Amerikai bejelentés arról, hogy az USA elküldi képviselőjét Kairóba a Szódat által összehívott tanácskozásra. — Izrael szintén el­fogadta a meghívást. — Az ENSZ-közgyülés palesztin vitája. SZERDA: Leonyid Brezsnyev fogadta Khaddam sziriai külügyminisztert. — Barre Szomáliái elnök egyiptomi tárgyalásai után Szaud-Arábiába érkezett. CSÜTÖRTÖK: A líbiai fővárosban összegyűltek a Szádot politikáját elítélő arab országok vezetői. — Edward Gierek római tárgyalásai vé­gén a Vatikánba is ellátogatott. — A dél-afrikai választási komédia Vorster „győzelmét" hozta. PÉNTEK: Az iraki elnök különmegbizottja Moszkvában tárgyalt. — Vé­get értek a Csendes-óceánon végrehajtott szovjet hordozó rakéta-kísérletek. SZOMBAT: Begin izraeli miniszterelnök Londonban tárgyalt. — Erich Honecker vezetésével a Vietnami Szocialista Köztársaságban tartózko­dik az NDK párt- és állami küldöttsége. — Tito és Ceausescu talál­kozója Turnu-Severinben. A hét 3 kérdése Heti kfilpolitikaíiiiiéiogNiil Ezen a héten is a Közel-Ke­lettel kapcsolatos diplomáciai erőpróba kötötte le elsősorban a világ figyelmét: az egyik ol­dalon Szadat kezdeményezése, a másik oldalon a Szadatot bíráló arab vezetők trí pali ta­lálkozója — ugyanakkor Moszkvára és Washingtonra is érdeklődő tekintetek szegeződ- tek. Hogyan áll pillanatnyilag a közel-keleti kötélhúzás? Szadat jeruzsálemi látogatá­sa után Washingtonban csak­úgy, mint Jeruzsálemben és Kairóban „kincstári optimiz­mussal” eltelve azt erősítget- ték, hogy az egyiptomi elnök útjának lélektani hatása szinte elsöprő lesz . . . Ennek folyta­tásaként hívott össze Szadat Kairóba december közepére értekezletet, mint állította, a genfi békekonferencia előké­szítésére. Most már láthatóan lohad a lelkesedés. Washing­toni kormánykörökben is nyug­talanul látják, hogy a szadati kezdeményezés az arab álla­mok egy csoportjánál egyenes elutasításra talált, más csoport fenntartásait hangoztatja, vagy olyan formulák mögé menekül, amelyek csak leplezni jók a tartózkodást. Ezek után az amerikai veze­tő körökben is megoszlanak már a vélemények. Carter ko­rábban még teljes támogatá­sát helyezte kilátásba, az USA képviselőjének kairói jelenlé­tét nyomban meg is ígérték, de a hét vegére már például Vance külügyminiszter a többi arab ország álláspontjának na­gyobb figyelembe vételét aján­lotta, ami pedig a kairói érte­kezlet dátumát illeti, némi „csuszamlást”, egy kis haladé­kot kezdtek emlegetni az ame­rikai fővárosban. Moszkvában ez alatt Khad­dam szír külügyminiszter Leo­nyid Brezsnyewel is tárgyalt, a Szovjetunió és Szíria lépései­nek egybehangolása volt a napirenden. Utána pedig az iraki elnök különmegbizottja érkezett a Kremlbe, hasonló céllal. Tripoliban összeült az „anti- Szadat csúcstalálkozó", aho­gyan a nyugati sajtó elkeresz­telte: a vendéglátó Kadhafi, a líbiai elnök, Asszad szíriai ál­lamfő és Bumedien, Algéria első embere mellett ott volt Arafat is. Irak és Dél-Jemen magasszintű képviselete is fi­gyelmet keltett. (Szíria és Irak között köztudomásúan ellenté­tek feszültek az utóbbi évek­ben, most mégis egy asztalhoz ültek . . .) Ez aztán igazán „lázas dip­lomáciai tevékenység"! Nehéz megjósolni, hogy mi jön ez­után: lesz-e valami a decem­ber 14-re, 15-re tervezett kairói összejövetelből vagy áthidaló megoldásként például az ENSZ égisze alatt New Yorkban ül­hetnek össze az érdekeltek? Vagy pedig ismét csak az idő telik: a diplomáciai sürgés-for­gás újra, mint annyiszor már a közel-keleti válság történeté­ben, pusztán üresjáratnak bizo­nyul . . . Mi jellemzi az angolai adott­ságokat az MPLA kongresszusa előtt? Kevés olyan nagy horderejű esemény történt Afrikában a 70-es években, mint a portu­gál gyarmatbirodalom felbom­lása és azon belül is a hatal­mas Angola függetlenné válá­sa, az MPLA vezetése alatt az antiimperialista úton való el­indulása. Napjainkban korántsem le­het tagadni, hogy az ellenség nem tette le a fegyvert Ango­lában. Azok az imperialista erők, amelyek kénytelenek vol­tak meghátrálni, ma ismét próbálkoznak. Az ország egyes pontjain a megvert FNLA cso­portjai igyekeznek újra szerve­ződni, más részein az Unita nevű szakadár szervezet (mi­lyen ellentmondás van a ne­vében, amely „egységet” je­lent . . .) próbálkozik teret nyer­ni fegyveres akciókkal is. A Dél-Afrikai Köztársaságtól épp­úgy kapnak anyagi és más se­gítséget, mint a többi imperia­lista hatalomtól . . . Az imperialista ösztönzésű tá­madások egyik oka az is, hogy kitervelőik arra számítanak: Angola gazdasági nehézségei a nép ellenálló erejét felmor­zsolhatják, valóban súlyos hely­zetben van Angola. A szocialista világ segítsége jelentős. A kubai jelenlét to­vábbra is szükséges az ország békéje, biztonsága szempont­jából. De nemcsak katonai tá­mogatás kell, hanem mind több gazdasági segítség és mind több szakember részvétele az új ország építésében. S termé­szetesen kell az ország népé­nek mozgósítása, a szocialista eszmék elfogadtatása: ezt a feladatot az MPLA kongresz- szusán elsődlegesnek tekintik. Nyugaton a helyzet változat­lan, már ami a válságjeleket illeti? Igen. Az OECD, a tőkésor­szágok fejlesztési és gazdasá­gi együttműködési szervezete 1978-ra a válság folytatódását helyezi kilátásba, az infláció megmaradását és a munkanél­küliek számának növekedését. A minap az NSZK-ban jár­tam. Az egy-két évvel ezelőtti képhez hasonlítva feltűnt, hogy kevesebb a vendégmunkás. A válság miatt sokakat zsuppol- tak már haza. Nem csoda, hogy a most nyilvánosságra ho­zott statisztikai adatok szerint az NSZK-ban élők száma 1977. június 30-ón 60 000-rel volt ke­vesebb, mint 1977. január 1-én. Népszaporodás helyett csökke­nés mutatkozik. Ami emelke­dik, az a munkanélküliek szá­ma: megint egymillió fölé ug­rott, még a hivatalos adatok szerint is. Franciaországban december 1-én nagyarányú, országos jel­legű sztrájk volt, Rómában pe­dig 100 000 vasas hatalmas tüntető felvonulása. A sztrájk dolgában egy megjegyzés ide­kívánkozik: a munkanélküliség idején tulajdonképp nehezebb sztrájkba vinni a munkásokat, hiszen sokan féltik a munka­helyüket. így aztán, ha ilyen­kor is nagyszabású a munka- beszüntetés, akkor az — dup­lán számít, kettős a politikai hatása. Pálfy József

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents