Dunántúli Napló, 1977. december (34. évfolyam, 330-359. szám)

1977-12-31 / 359. szám

© minantmt napló 1977. december 31., szombat Tanácsok kezdő antialkoholistáknak Nehéz elkezdeni. Ma Magyarországon szinte le­hetetlen, Mégis, a kezdők dol­gát szeretném megkönnyíteni, néhány — az életből ellesett — ötlettel: Hogyan ne igyunk? Hogyan menjünk bele a játék­ba — látszólag? Hogyan ke­rüljük el a sértődéseket? Különösen az ünnepek az egymásba érő ivászatok idő­szaka. Ha valaki elég ügyes és csalafinta, valamint felhasz­nálja az itt olvasható ötlete­ket (nem másolja, hanem al­kalmazza őket), akkor... nos, akkor száraz torokkal, meg­mentett önbecsüléssel ér át az új esztendőbe. 1. — Gyógyszert szedek. Ezzel a felkiáltással elősze­dünk a zsebünkből egy irgal­matlan nagyságú, átlátszó üvegfiolát, tele ökölnyi piru­lákkal. Ezeket csörgetjük, rá- zogatjuk, mutogatjuk, míg a kívánt hatást el nem érjük. Csak az első stádiumban használható, később, ha már közepesen spicces a társaság, ahol mindezt műveljük, még kérnek is a lábkörömgyulla- dás elleni lila tablettákból. Mi a nem jó? Nyugtatót vettem be . .. Válasz: Ug'yan, öregem, a sör a legjobb nyugtató, le­gyen szíves főúr, a barátom­nak, két üveg nyugtatót, illetve sört hozni, mit szabadkozol, én a múltkor teljesen kiborultam, hazamentem, elalvás előtt be­kaptam két Kinizsit, úgy alud­tam reggelig, mint a bunda. Általában is javasolható: Ne konkretizáljuk, milyen gyógy­szerről van szó. Gyógyszerről és kész. Célozzunk rá, hogy esetleg többféléről is. Tegyünk homályos utalást arra, hogy ha most innánk, az orvos azonnal kiírna a táppénzről. „Ezt akarod, cimbora?" Jelenésem van a főnöknél. 2. — Ezt szomorúan jelent­sük be, lógó orral. „Tudjátok hogy van, nem mehetek a színe elé, ha pofájába lehelek egy fél barackot.” A hatás­fok jobb, ha ígéretet teszünk, hogy a kihallgatás után le­isszuk magunkat a sárga föl­dig. 3. — A barátnőm nem sze­reti ... Sokértelműen, sokat sejtető- en hangsúlyozzuk. Gyakran nézzünk az óránkra, majd kis idő múlva távozzunk. Pikáns arcot vágva intsünk búcsút. A megértés nem marad el. Rossz: A feleségem nem szereti... A leitatáshoz vezető leg­biztosabb út. „Azt hiszed, az enyém szereti? Miért pont te legyél különb? Ki vagy te, hogy ennyire megjátszod ma­gad?" Stb... 4. — Fusiznom kell! Rossz: Dolgoznom kell! Mint említettem, az efféle ■ötletek „bedobása” csak az •első fázisban használható. A második, esetleg a negye­dik körnél más trükkhöz fo­lyamodjunk. Először is, fogadjuk el, hogy mi is részesei vagyunk ennek a remek hangulatú ivászctnak. Csak semmi feltűnés! Csak semmi szabadkozás. (Megjegy­zem: úgyis hiába.) A poharat vegyük kézbe, „melengessük”, ezáltal nem lehet látni, meny­nyi van benne. Ezután már több- lehetőség is kínálkozik. 1. A „megnyalt" pohár. Az egészségünkre felkiáltás­kor szánkhoz visszük a poha­rat, és ivós nélkül letesszük. Majd egy óvatlan pillanatban kicseréljük a szomszéd üres poharával. (Ez az én poha­ram, ez a te poharad, stb. Persze, némi kézügyesség sem árt.) 2. Poharunkat teli hagyva letesszük, és eltávozunk, vala­mi ürüggyel. Nyugodjunk meg, visszatértünkkor poharunkat üresen fogjuk találni. Rossz: poharat véletlenül ki­borítani. Figyelmet kelt, azonnal tele­töltik, kollektív ivási alkalom. 3. Vizet csempészni a pálin­káspohárba. Sajnos, csak átlátszó italok esetén válik be. Persze, ha kéznél vannak egyéb színes üdítő italok, akkor ezekkel le­het ügyeskedni. A kockázat nagy! Lebukás esetén ugyanis bepótoltatják az elmulasztott köröket. 4. Testvérivás, kilöttyentéssel. Átöleléskor partnerünk háta mögé visszük a poharat, és ott könnyedén, csuklóból meg- löttyintjük. (Nem árt otthon gyakorolni.) Lélektani hadművelet. A csábítás elkerülése végett nézzünk ki magunknak egy el­lenszenves, részegségbe merülő arcot és meditáljunk! Valahogy így: — Na, ugye, gyönyörű mi? A bamba kifejezése? Ahogy csuklik-nyeklik? A szemgolyó­ja szinte beleesik a poharába? Vajon mit bámul ott? Reszket a keze! Ne fordítsd el a tekin­teted! Ilyen akarsz lenni? Ilyen ázott ürge? Ilyen höbögős szá­jú alak? Ilyen lelki toprongy? A többiek nak, hülyeségeket fecserész­nek. Fújják a füstöt egymás pofájába. Látod, mennyivel kü­lönb vagy te. Fölébük nőttél, kimagasodtál ebből az ocs- mány presszóból. Te itt most a józan emberiséget képvise­led. Vadak között egy európai. Úgysem kaptál prémiumot. De legalább megmutatod ezek­nek! Ezek persze kaptak. Van nekik miből tivornyázni. Az ivócimborák összetartanak. Ezek ... Még inni sem tud­nak. Hol vannak a régi szép idők? Amikor még én diktál­tam a tempót! Amikor kiug­rottam a zenekar elé! Na, gyerekek, azt húzzátok el, hogy Akácos út... * Nem törekedtem teljességre. Csak néhány ötletet — mód­szernek egyiket sem nevezném — gyűjtöttem csokorba. Eset­leg, ha akadna vállalkozó, aki elméletileg is feldolgozná a témát, mondjuk ilyen címmel adhatna kéziratot a kiadónak: Kezdő antialkoholisták kézi­könyve. Addig is, míg a könyv el­készül: Egészségünk... szóval, óvjuk egészségünket. Péntek Imre E zredéves bölcsességgel mé­ri életét a távol-keleti em­ber, legalábbis, ha hinni lehet a tudósok, vallástör­ténészek szavának. A bölcselke­désre hajlamos tibeti, japán vagy kínai tart a házában egy embernyi míves korsót: ebbe az év minden napján, élete járása szerint belehajít egy fe­hér vagy fekete csontgolyót. Ha derűs volt a délelőtt, sike­rültek a délutáni tervek, akkor fehér golyóbis kerül a korsóba; felhős, bánattal teli napokon pedig fekete. Év végén azután összetöri a korsót a távol-kele­ti ember és megszámolja a golyókat. így tudja meg, derű­ben, boldogságban vagy pe­dig szomorúan telt-e az év. Oktalanság, mondja a szá­molgató józan ész, hisz mór azt se lehet biztonsággal el­dönteni, jó-e vagy rossz a mai nap! Annyiféle történik hu­szonnégy óra alatt, hogy a végső, pozitív vagy negatív eredmény is már átlagból szár­mazik. S itt a másik bökkenő: akit januárban elhagy a ked­vese, feketén telnek a napjai. Februárban aztán megismerke­dik az „igazival”, pontosan a januári eseményeknek köszön­hetően. Ki tudja tehát eldönte­ni, vidám vagy szomorú, hasz­nos vagy haszontalan volt-e a január? S az augusztusi ered­ménytelen munkán való felbuz­dulás nem segíli-e elő a szep­temberi prémiumot? Válaszunk csak egy lehet: nem objektív mérce a míves korsó, csak arra jó, hogy az embernek mankója legyen az év végi számadáshoz, hisz a rosszat amúgyis hamar elfe­ledjük. Régi és mindenképp hasznos emberi tulajdonság, hogy haragvásaink nem tarta­nak örökké, kutyaugatás nem hallatszik az égig. Ki ne em­lékezne környezetéből a tíz éve haragot tartó szomszédokra; ki az, aki nem leste, még mindig komolyan gondolja a haragot? Egy dologra jó a háromszáz- hatvanöt fehér és fekete go­lyó; emléket állít önmagunk­nak. A régi rómaiak nagy me­vójt lépcsőfokon. Kétezer esz­tendővel később régészek óva­tos munkával előbányászták a kutat, aljáról kiemelték a régi korok tárgyi emlékeit, s nap­fényre hozták ezt a földbe dermedt lábnyomot is. Most ott látható a múzeumban, min­denféle fényekkel rafinálton ki­világítva, s az emberek hosz- szasan álldogálnak előtte. Ilyen lábnyomot ezret láthat­Golyók az újévi korsóban részen császáraik nevét adták a hónapoknak, de ők is sokat vívódtak, míg a télközepi év­kezdés mellett döntöttek. Az­óta végződik december utolsó napjával az év, történelmileg visszamérhető időben. Egy azonban mindenképpen biztos: mióta ember az ember, valahol mindig határt szabott az idő fo­lyamának. Nem mindig decem­berben, nem mindig évnek hívta ezt a szakaszt, azonban min­dig kiragadott az időből egy részt a maga számára, hogy emlékezzen. Emlékezzen a na­pokra, élményekre, örömre, bánatra, egyszóval önmagára. Csak sejteni tudom, miért az a bizonyos lábnyom a dunaúj­városi Intercisa Múzeum leg­látogatottabb darabja. A két­ezer évvel ezelőtti római mes­ter kutat ásott, s ahogy egyre lejjebb haladt a földben, lép­csőfokokat vájt magának, hogy azokon állva lapátolhasson, s hogy később ki tudjon jönni, de meztelen talpának nyoma ott maradt a kút oldalába nak a strand betonján, a Ba­laton simaszemű homokföve­nyén, s mégis. Nemrégiben megkérdeztem néhány nézőt, mire gondolnak a kútásó láb­nyomát nézve. A fiatal lány azt felelte: megpróbálja a nyom fölé elképzelni a mestert, hogy milyen lehetett. Egy kucs- más bácsi azon tűnődött, hogy ma sem ássák másképp a ku­tat, mint ez itt ni; társa arra gondolt, hogy az az ember már ritkább por, mint ami itt megőrződött a lábnyomában. Mindannyian megegyeztek ab­ban, hogy a római kútásó lá­ba nyomával örök emléket ál­lított magának az Időben. Igen, az Idő; régi vágyunk. Emléket hagyni fekete-fehér golyókkal, lábnyomokkal, ke­zünk, agyunk munkájával. Sok­szor még nem is tudjuk, mi az idő, úgy vagyunk, mint a kis­hal, aki azt mondja az öregé­nek: én már sokmindent tu­dok, de annyit hallottam róla, mégsem találkoztam még a vízzel. Ugyanígy, ha csónakkal hajózunk a folyón, úgy látjuk, a part mozog hátrafelé, azon­ban jobban szemügyre véve a csónakot, rá kell jönnünk, hogy mi mozgunk előre, visszafordít­hatatlanul. Ismét év vége van, az utol­só oldalak vannak hátra az összefirkált naptárban, s ne­künk megint elszámolásunk van az Idővel, öregebbek let­tünk, vagy csak éltünk egy évet, elcsoszogott az év, vagy tettünk annyit, hogy gyorsan röppenjen el? Számolgatjuk a fekete meg a fehér golyókat. .. Kilestem a buszon két vitatko­zót; az egyik arról beszélt: ott voltunk és itt vagyunk, közte pedig ez itt az út. A másik letromfolta: te vertikálison látsz, én meg horizontálisan, itt vagyunk, mások pedig itt meg ott. Végül aztán mindket­ten megegyeztek abban, hogy szép az, ha kolbászból van a kerítésünk, de még mindig csak négy-nyolcvanas. Csaknem közbeszóltam, ja­vasolni akartam a korsó hasz­nálatát közérzetmérésre, de mások társalgásába belebe- -- szelni illetlen dolog. No és eszembe jutott ismerősöm vé­leménye. Gondoltam-e arra — kérdezte —, hogy az emlékezet­próbához össze kell törni egy szép, értékes, később is hasz­nálható korsót? Ok nélkül, mert ha nemcsak voltunk, hanem léteztünk is az elmúlt évben, akkor emlékezetünknek leg­alább olyan jól kell őriznie a múltat, múltunkat, mint a tá­vol-keleti korsónak. Szántó Péter $zilve$zteri közgizda$ági kislexikon ANTIBÉBI-T ABLETT A: Fogam­zásgátló szer, melynek betil­tását az adminisztráció szor­galmazza BROILER: Közkedvelt baromti- fajta, aprólék nélkül. Ameri­kai licenc alapján gyártja a Pécsi Baromfifeldolgozó CSEREARÁNY ROMLÁS: Kettőt fizet, egyet kap DH: Debröi Hárslevelű DOLLÁRKITERMELES: Legjobb az OTP-nél. 20 Ft = 1 dollár ÉLETSZÍNVONAL-POLITIK A: Majd holnap lesz fácán ÉPÍTŐIPARI KAPACITÁS: Két ígéret között egy határidő- módosítás FABULON: Tervszerű megelő­ző karbantartás (tmk) FORINT: Magyarország (örvé­nyes fizetési eszköze. Mai kurzuson: 1 forint = 90 fillér GAZDASÁGI HATÉKONYSÁG: Egy fenékkel két lovat ülni GYES: Győr—Sopron—Eben­furti Vasút GYARMATÁRU: Tengerentúlról behozott élvezeti cikkek. Ma­gyarországon közkedvelt gyar­matáru a kesudió HATARMENTI ÁRUCSERE: Rán- tanivaló csirkéért levespor. Lásd még: Vegeta HÓRUKK: Munkadal kezdete az iparban. Lásd még: kor­szerű anyagmozgatás IDŐBÉR: Béresitett ácsorgás KÖNNYŰIPARI TŐKÉS EXPORT: A puha cikk fut a kemény valuta után MARKETING: Kereskedő ruha­darabja PIAC: Pl. Európai Közös Piac. Szarvasmarháknak tilos a bemenet RIZS (lat. Oryza L.): Nálunk hiánycikk. Állítólag azért, mert Kínába exportáljuk SOROZATGYÁRTÁS: Népese­déspolitikai határozat végre­hajtása SZIMPOZION: Színvonalas gasztronómiai rendezvény (Lásd még: konferencia, bentlakásos tanfolyam) TANÁCSI GAZDÁLKODÁS: 48- as lábbal 38-as cipőben VÁLLALATI NYERESÉG: Vesz­teség + állami támogatás ZÁRSZÁMADÁS: A Főkönyvelő a forró háztetőn c. előadás utolsó jelenete, amikor a re­vizor kétszer csenget Közgizdálkodott: Miklósvári Zoltán

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents