Dunántúli Napló, 1977. december (34. évfolyam, 330-359. szám)
1977-12-28 / 356. szám
1977. december 28., szerda Punanttllt tlaplö 3 Mire keltsük a vállalat kelterális forintjait? A DDGAZ új KlSZ-klubjóbon 80—100 személyes, társadalmi színvonalas programok szórakoztatják a vállalat fiataljait. A munkában épült klub benevezett a KISZ-klub pályázatra is. Mindent elvallalnak, ami a filmgyártással kapcsolatos Bemutatjuk a Nemzetközi Stúdiót Nagy a forgalom a Nemzetközi Stúdió irodáiban, szüntelenül csöngenek a telefonok, kattog o telexgép: Párizs, London, Róma, Hamburg és más nyugateurópai városok filmesei jelentkeznek. A MAFILM Lumumba utcai stúdióját tizenkét esztendővel ezelőtt hozták létre. — Mi tevékenységük lényege? — érdeklődünk Elek Ottótól, a Nemzetközi Stúdió vezetőjétől. — Bérmunkát végzünk — hangzik a válasz. — Mindent elvállalunk, ami a filmgyártással kapcsolatos. Mielőtt a részletekbe bocsátkoznánk, hadd jegyezzem meg, csak Az SZMT ajánlásai a vállalatok igazgatóinak A kulturális célokra szánt vállalati pénzösszegek méreteire és célszerű — tehát a szó legszorosabb értelmében a kulturális céloknak megfelelő — felhasználásukra vonatkozó levelet kézbesít a posta a napokban Baranya megye állami üzemeihez, vállalataihoz. A címzettek: e vállalatok igazgatói és szakszervezeti bizottsági titkárai. A feladó: a Szakszervezetek Baranya megyei Tanácsa. A levél részben információkat, részben a kultúra forintjainak elköltésére vonatkozó ajánlásokat, javaslatokat tartalmaz. Egy társadalmi hatósugarú kérdésben szeretné fölkelteni az illetékesek figyelmét. Bizakodunk, ha a levelet a szokásos módon iktatják is, tartalma nem kerül „ad acta", hiszen abban a jövőről, elsősorban a jövő évről van szó. Nézzük, milyen értelemben. • A közművelődés anyagi bázisairól nem először szólunk e lap hasábjain. Ezúttal is fontosnak tartjuk közre adni a fenti levél előzményeit. Azt, hogy a Baranya megyei Köz- művelődési Bizottság 1977 decemberi ülésén Rameisl Fe- rencné, az SZMT titkárának előterjesztésében megtárgyalta a vállalati kulturális alapok képzésének és felhasználásának megyei tapasztalatait, amiket 240 baranyai vállalatnál és üzemnél végzett felmérések alapján gyűjtöttek ösz- sze. Ezek alapján 1976-tól kezdve, a vállalati jóléti és kulturális ellátás módosításával, az egy főre jutó megyei átlagos összeg kedvezően alakult az utóbbi években. Három évvel ezelőtt ez mindösz- sze 300—400 Ft körül volt fejenként; 1977-ben a felmérés már 600 Ft-ot állapított meg. Vagyis ennyi jut személyenként átlagosan jóléti és kulturális célokra a vállalatoknál. Némelyik nagyobb vállalatnál ez az összeg meghaladja a 800 Ft-ot, másutt a 400-at sem éri el. Következésül a vállalatok között meglehetősen nagyok az eltérések. Amit különösképp azért érdemes figyelembe venni, mivel a jóléti és kulturális alapok a vállalatok többségénél mindössze a kiadások jó kétharmadát fedezik. A fedezet nélkül maradt kiadásokat a vállalatok kb. a fele kiegészíti a részesedési alapból, a másik része igyekszik „szűkösebben” költeni, vagyis általában csökkenteni a kulturális kiadásait. A megye vállalatai a jóléti és kulturális alapok nyolc százalékát fordítják kulturális célokra. Érdekes a fölmérésnek az a megállapítása, észrevétele, miszerint sok helyütt nem ismerik eléggé az ide vágó rendeletet; mások nem ismerik azt, hogy a hiányzó összeg a nyereségből kiegészíthető; ismét mások nem tudják mire, milyen címen lehet elkölteni a kultúrára szánt pénzt, vagy éppen összekeverik a szociális és kulturális kiadásokat. (Ami hosszú éveken át pl. a tsz-ek kulturális kiadásainak vizsgálatakor is állandó jelenség volt.) Nézzük, mit tapasztaltak a kulturális célokra szánt vállalati összegek felhasználásában? Kulturális rendezvényekre ki vétel nélkül minden vállalat magas összegeket számolt el. Hasonlóképp magasak az országjáró kirándulások költségei is, a kulturális alapból. Ezek persze önmagukban nem sokat mondanak, de nagyon sokat sejtetnek . . . Nagyon fontos lenne, hogy a többi lehetőséghez képest aránytalanul magas rendezvény- és kirándulási költségek a jövőben csökkenjenek a többi kiadás: az üzemi könyvtárak, az ismeretterjesztés, a szakkörök, a művészeti együttesek fenntartása, működtetése; a felnőtt- oktatás támogatósa; a vállalati klubszobák, könyvtárak, kultúrtermek fölszerelésének pótlása és a munkásszállások kulturális támogatása javára. Az utóbbiakat alapul véve viszonylag igen szerény összegek jutnak a munkáskultúra emelésének ilyen formáira. Ugyanakkor előbbrehaladást, szemléleti javulást is jelez az, hogy 1977-ben már 9 művelődési ház, 7 önálló könyvtár és 105 klub üzemeltetésére fordítanak egyre nagyobb összegeket és 24 vállalat vesz részt lakóterületi művelődési házak közös fenntartásában. Viszont gyakori még az, hogy a szűk rétegek, kisebb csoportok vagy csak néhány valaki céljait szolgáló művelődési formákat előtérbe helyeznek, a dolgozók nagyobb részére kiterjedő művelődési formák, módszerek pénzügyi támogatása helyett. Erősen hat még a „háztáji” szemlélet, amikor az üzemek, vállalatok jelentős része leegyszerűsíti a kulturális feladatokat, vagyis elzárkóznak a településükön levő művelődési intézményekkel való közös munkálkodás elől; közös intézmények létrehozásától, működtetésétől. Általában azoknál a vállalatoknál, ahol nem csak vannak, de jól működnek a vállalati művelődési bizottságok, ott tervszerű(l), céltudatos a kulturális alapok felhasználása. Ezeknek a száma még kevés, tehát mindenekelőtt ezeknek a bizottságoknak a megalakítása lehetne a következő év egyik nagyon fontos feladata a közművelődésben — vállalataink jelentős részénél. • A jóléti és kulturális alapból a kulturális célokra fordított pénzeszközök 8 százalékos aránya — a többi tételhez viszonyítva — bizony eléggé alacsony. De legalább ezt a keveset kellene valóban nagyon tervszerűen, — a művelődési bizottság tagjaival alaposan átgondolva — és lehetőleg valóban kulturális célokra fölhasználni. Minél inkább olyan kulturális célokra, amelyek nem a keveseket, hanem a dolgozók nagyobb részét érintve kínálnak különböző művelődési lehetőségeket. Az elöljáróban idézett levélben ilyen gondolatokról is szó lesz, természetesen kérés formájában. Kérés gyanánt; vállalati és össz-társadalmi érdekeinket alapul véve. W. E. Nem ejfésr ,^e/iiífif^ ax |Íyetewf< A Baranya megyei Tanács Oktatási és Ifjúságpolitikai Bizottságának legutóbbi ülésén megtárgyalták azoknak az akcióknak a hatékonyságát, melyek a fizikai dolgozók gyermekeinek továbbtanulását hivatottak segíteni. 1963-ban megszűnt oktatási intézményeinkben a tanulók származás szerinti kategorizálása. Ugyanakkor tény, hogy a perem- kerületek, vidéki iskolák tanulói, s főként a nem szellemi foglalkozású szülők gyermekei hátránnyal indulnak a továbbtanulásban. Az iskoláztatás egyenlő feltételeinek megteremtéséhez ugyanis még hosszú idő szükséges. Az országos erőfeszítésekkel összhangban Baranya is sokoldalú segítségnyújtással járul hozzá, hogy a fizikai dolgozók tehetséges gyermekei mind többen jelentkezzenek továbbtanulásra. A meglevő lehetőségeket és azok kiaknázását elemezve kiderült, hogy a tanfolyamok hozzájárultak ahhoz, hogy a közép- és felsőfókú oktatásban megnövekedjék a fizikai dolgozók gyermekeinek részaránya, ugyanakkor a sokféle lehetőség koordinálására lenne szükség. Egyes tanulók például többféle előkészítőt is látogatnak a várható siker érdekében, de a sok területen csak csökkent intenzitással, kisebb hatékonysággal tudnak részt venni. Az egész akciónak és a benne dolgozó pedagógusoknak is azt kell szem előtt tartaniuk, hogy nem pusztán a bejutásra kell felkészíteni a tanulót. A feladat ennél sokkal szélesebb: az iskolában való helytállásra, az állandó önművelésre való képességet kell kifejleszteni. Hiszen egyenlőtlenséget egyenlő jogokkal még nem lehet felszámolni. Nem csupán szaktárgyi korrepetálásra van szükségük ezeknek a fiataloknak, hanem alapos neHogyan segítik a fizikai dolgozók gyermekeit? Ezt szolgálják a közép- és felsőoktatási intézményekre előkészítő tanfolyamok, a KISZ nyári szaktáborai. 1978-ban kísérleti jelleggel 24 napos szovjetunióbeli nyelvtanfolyamot szervez a megye a fizikai dolgozók azon gyermekei részére, akik az orosz nyelvvel összefüggő tanulmányokra készülnek. Az általános műveltség elmélyítését, a kulturális felzárkózást segítik az olvasótáborok, kulturális építőtáborok, a különböző megyei szakkörök. Lehetőségek velési hatásokra, szemléletük formálására is. Nem tanári előadásokra, hanem minél több önálló feladatmegoldó tevékenységre. Az Oktatási és Ifjúságpolitikai Bizottság ülésén az is kiderült, milyen kevéssé követhető nyomon az, hogyan állják meg helyüket a sők munkával, erőfeszítéssel felkészített fiatalok. Középfokú intézményeinkben még készülnek ilyen kimutatások, de egyetemeink, főiskoláink számára szinte teljesíthetetlenül nagy adminisztrációs munkát jelent ennek nyomon kísérése, Pedig, így nem mérhető le a felkészítő pedagógus munkájának eredményessége sem. Ösztöndíjak Meg kell említenünk a fizikai dolgozók gyerekeinek tanulmányi feltételeit segítő egyik legfontosabb eszközt, a középiskolai tanulmányi ösztöndíjat is. 1972 óta 450—500 baranyai tanuló részesül évi 2000, tagozatos osztálybon évi 4000 forintnyi támogatásban. Az említett összeg is elősegítheti a kulturális hátrányok tef‘- számolását: évek során saját könyvtárat alakíthat ki belőle a fiatal; folyóiratokat fizethet elő, színház- és hangversenybérleteket vásárolhat. De olyan esetről is tud a bizottság, amikor a tanuló és családja zsebpénzkiegészítésnek tekintette az ösztöndíjat, és könyvek helyett divatcikkeket vásárolt lajta. A megye felügyeleti szerveinek és az iskoláknak ezért nyomon kellene követniük az ösztöndíjak sorsát, és - akinél szükséges — el kellene számoltatni a tanulót. A tanulók érdeke A gyakorlati célt és a tanuló érdekeit jól bevált módon segíti a szakmunkásképző intézetek ösztöndíjrendszere. Eszerint az üzemek az iskolán keresztül juttatják el az összeget a hozzájuk szerződött tanulónak, akit a szakmunkásbizonyítvány megszerzése után várnak a szerződtető üzemek, gazdaságok. A megyei Oktatási és Ifjúságpolitikai Bizottság mérlegelte és további munkájába beépíti a különféle javaslatokat. Az eddigi akció továbbra is a lehető legnagyobb hatékonysággal segíti majd a fizikai dolgozók gyermekeinek felkészítését. A szakosított előképzések mellett azonban színvonalas tanórai munkával kell elérni, hogy csökkenjenek a különbségek. Gállos Orsolya Az októberben átadott Kodály Zoltán úti diákotthon nyolc középiskola tanulóinak ad otthont. Az 52 millió forintos beruházással épült otthonban orvosi rendelőt, betegszobákat, szülői várót és 12 tanulószobát alakítottak ki. Januárban kerül átadásra a konyha és étterem, így 250 leány és 150 fiú étkezhet helyben. olyan témákhoz adunk technikai, szakmai és más egyéb támogatást, amelyek nem sértik nézeteinket. — Miért jönnek szívesen hozzánk a külföldi filmesek és televíziósok? — Számtalan oka van ennek — mondja a Nemzetközi Stúdió vezetője. — Elegendő egy pillantást vetni hazánk térképére, van itt nagy folyó, több tó (egyszer például a Velencei-tó nádvilága mellett csaptak össze a „Die Letzte Kompanie" című történelmi filmben a napóleoni háborúk francia és porosz seregei). Vannak olyan városaink, ahol értékes, letűnt századok hangulatát árasztó műemlékek találhatók. Ezért választotta ki Veszprémet külső felvételek színhelyéül a ,,Suzanne" című film rendezője. Csodálatosak a kastélyaink, elegendő történetesen a fertődi Esterházy- és keszthelyi Festetich-kastélyra gondolni. Mindkettő szerepel színhelyként a „Nagy összeesküvések” című francia televíziósorozat egyik epizódjának jeleneteiben. Vonzza a külföldieket, hogy csak a legutolsó példákat említsem, Győr és Sopron is. Mindkét városba ellátogattak az egyik nyugatnémet televíziótársaság forgató- csoportjának művészei, akik részben itt készítették el, természetesen a mi Nemzetközi Stúdiónk tevékeny közreműködésével, Dosztojevszkij „Démonok” című regényének képernyőre alkalmazott változatát. — És Budapest? — Itt forgatták a BBC egyik produkciójának részleteit, amelynek irodalmi „alapanyaga" Lev Tolsztoj különösen népszerű műve, az „Anna Karenina". — A külső felvételek színhelye a budai vár, a Keleti-pályaudvar és a Városliget volt. Nem is mindig köny- nyű a témához illő épületek, házak, utcák kiválasztása. A budai várban történetesen olyan részletet kellett találnunk, amely — kulisszák és minél kevesebb költséget kívánó munkával, ha úgy tetszik „kozmetikázással", de — a Tolsztoj-műhöz kellő leningrá- di hangulatot idézi fel majd a televízióprodukció nézőiben. — Nyilván vonzó a magyar „puszta", az Allöld is — jegyezzük meg közbevetőleg. — Feltétlenül emiatt is szívesen jönnek hozzánk a külföldi filmesek — mondja Elek Ottó. — Sokféle táj megtalálható nálunk, de legalább olyan fontos, hogy sok a napfényes óra. Hazánkban csaknem kétszer annyi ideig süt a nap, mint Nyugat-Európa egyes országaiban. — Hallottuk, hogy azért is szívesen választanak magyar színhelyet a külföldi filmesek, különösen történelmi, főleg háborús témák esetében, mert nálunk jó lovasok és kitűnő lovak vannak. — Igaz ez is — mondja Elek Ottó. —- Ezért készültek magyar lovakkal a már említett „Die Letzte Kompanie" című film felvételei a Velenceitó közelében. — És a magyar színészek? — A főszerepet általában külföldiek játsszák, így mór filmezett nálunk, amint erre feltehetően sokan emlékeznek, Elizabeth Taylor, de a világhírű sztárok mellett gyakran jut jelentős szerep a magyaroknak is. Hosszú lenne a névsor, ha mindenkit fel akarnék sorolni. — Szívügyünknek tekintjük, hogy rendelőink elégedettek legyenek velünk. Nem csak azért, mert jó értelemben „profi munkát" végzünk és a külföldiek valutában fizetnek hanem azért is, mert jó hírünket elviszik az egész világba. Mert a magyar színhelyeken: városokban vagy éppen valahol a Dunántúlon vagy az Alföldön vagy a Budai Várban készült filmeket szerte a nagyvilágban sok millió ember nézi meg a mozikban vagy a televíziókészülékek képernyőjén. Molnár Károly
