Dunántúli Napló, 1977. december (34. évfolyam, 330-359. szám)

1977-12-14 / 343. szám

1977. december 14., szerda Dunántúli napló 3 Áz új megyei amatőr­bemutató rendszerről I Összegezés helyett ■ Jobb szervezés, több ügyszeretet szükséges H lfolt értelme- a híbök ellenére is sszegezés helyett né­hány észrevételünket mondanánk el az amatőr művészeti csoportok, együt­tesek új bemutató rend­szerének első tapasztala­tairól Baranya megyében. A (körzeti, járási, megyei) bemutatók fő irányait a Dunántúli Napló képvise­letében a helyszínen is fi­gyelemmel kísértük, sum- mázatra mégsem vállalkoz­hatunk. Részint azért nem, mert a kitűzött célok jelentős része nem valósult meg; részint, mert a bemutatórendszer hi­vatalosan még nem ért véget. (A kórusok egy részének me­gyei bemutatójára tervek sze­rint január táján kerül sor.) A tapasztalatok összegezését bi­zonyára elvégzik majd a me­gye közművelődését irányító hivatásos népművelők és szak­emberek, akik a napokban ül­nek össze: értékelni a bemuta­tó rendszer egész éves tapasz­talatait. Fölmérni erejüket Mindenekelőtt pillantsuk át a főbb célkitűzéseket, amiket 1976 őszén adott közre a Ba­ranya megyei Tanács művelő­désügyi osztálya. Az új bemutató rendszert az ifjúsági és felnőtt amatőr mű­vészeti csoportoknak, együtte­seknek hirdették meg. Elsősor­ban azoknak kívántak rend­szeres bemutatkozási teret nyújtani, akik kedvezőtlenebb föltételek között — tehát főleg a községekben - dolgoznak. Egyúttal olyan ösztönzőt kíván­tak ezzel alkalmazni, amely fo­lyamatos munkálkodásra ser­kenti a csoportokat, s alkal­mat ad fölmérni erejüket, a művészeti mozgalomban elfog­lalt helyüket. „A bemutató rendszer nem verseny, itt nem a helyezés, hanem a szakmai értékelés a fontos" — hangsú­lyozza a kiírás. Fokozatai: kör­zeti bemutatók, majd járási­városi bemutatók: ősszel pedig szakági csoportosításokban (pl. kórusok — zenekarok: tánccso­portok — pávakörök) a megyei bemutatók zajlanak le. A ma­gasabb szintű bemutatókra a csoportok meghívással jutnak tovább. A járási-városi bemu­tatókon „a produkciókat azo­nos összetételű megyei zsűri értékeli". Hasonlóképp szak- zsüri értékel a megyei bemu­tatókon is. Mindhárom foko­zatban közönség előtt zajlanak le a bemutatók — hangsúlyoz­za a felhívás. Az új bemutató rendszer út­törő kezdeményezés Baranyá­ban. Feladata az is, hogy első megvalósítása során az esetle­ges hibás elképzelések, rejtett, előre nem látható hibák a gyakorlat próbakövén szikráz­zanak fel, mindenki számára láthatóan, hogy a szükséges korrekciók, finomítások szüksé­gességét és hogyan?-\át való­ban a gyakorlat igazolja. Föl­tételezve mindebben természe­tesen a megvalósítás, az egy­séges értelmezés szándékát szervezők és szereplők részéről egyaránt. Szereplési lehetőség Mielőtt bármilyen észrevéte­lünket elmondanánk, hadd mondjunk köszönetét minde­nekelőtt azoknak, akik szerep­lőként vagy szervezőként bár­mit is tettek enek az ügynek az érdekében, az eredmények­től, a végrehajtás jó vagy kevésbé jó színvonalától füg­getlenül. A leglényegesebb köszönhető nekik: az, hogy en­nek a bemutató rendszernek, a ráfordított energiának volt értelme, a sokfelé fölbukkanó — és mindenki által észlelhető — hibák ellenére is. Végtére is a Baranyában működő 174 amatőr művészeti csoport és együttes (1976-os adat) leg­alább kétharmad része -több ezer fiatal és idősebb csoport­tag, zenész, kórusénekes, tán­cos stb. - rendszeres szerep­lési lehetőséghez jutott. Olyan perspektívát látva maga előtt, ami korábban - legalábbis a falusi együttesek számára — alig és ritkán haladt át az esetlegesség vagy a falu ha­tárain. E csoportok egy része (pl. színjátszók, pávakörök) a bemutatók után hozzájuthatott valamilyen szakmai vélemény­hez. Látókörük bővült azáltal is, hogy lehetőségük nyílt más együttesekkel is találkozni, be­mutatóikat megtekinteni. Ezzel az új bemutató rendszer egyik fontos eszmei és gyakorlati célja megvalósulhatott. Ismét­lem: a csoportok egy részénél. A továbbiakban tényeket kí­vánunk rögzíteni — kommen­tálás nélkül—, a tanulságokat rábízva a megye közművelődé­sének irányítóira. Azokra, akik az amatőr művészeti mozgalom fejlődéséért, és ennek eszköze gyanánt a bemutató rendszer megvalósításáért a jövőben is felelősek. Tény szerű negatívumok Mint már utaltunk rá, a be­mutató rendszer kiírása szerin­ti célok csupán egy része va­lósult meg, elsősorban — sze­rintünk — szervezési okokból. (D „Ha a körzetben (kerü­letben) nincs megfelelő számú együttes... a bemutatkozáso­kat 2—3 körzet (kerület) ösz- szevonásával tarthatják meg”, olvashatni a bemutató rendszer alapokmányában. Ez a „tart­hatják” úgy látszik nem egyér­telmű, mivel a járások külön­böző módon értelmezték. Jólle­het, a megyei közművelődési csoport vezetője a Dunántúli Naplóban adott nyilatkozatá­ban határozottan állást fog­lalt: ha szükséges, összevonva, a körzeti bemutatókat is min­denütt meg kell tartani. Körzeti bemutatókat a sás- di, a pécsi és a szigetvári já­rásban nem tartottak. Se kü­lön, se összevontan. (3) A járási bemutatóknál a kiírás egyértelműen szól az „azonos összetételű megyei zsűri" (mi úgy értelmeztük: szakzsüri) jelenlétéről és érté­kelő véleményéről. Ez sem va­lósult meg mindenütt. Ponto­sabban arról van szó, hogy a változó összetételű megyei zsű­ri tagjai között nem mindig és nem mindenütt voltak jelen bizonyos szakágakat képviselő zsűritagok. Következésül a cso­portok egy része valóban szak- véleményt is kaphatott: de úgy is fogalmazhatunk, hogy a ked­vezőtlenebb körülmények között munkálkodó derékhad jelentős része a járási bemutatók után elvárható szakvéleményt nem kapott. (3) Pécs város bemutatóinál más irányú rendezvényözönnel is küszködtek, noha a helikoni bemutatókkal sikerült valame­lyest egyszerűsíteni. Ez egyfe­lől további finomításokra szo­rul ; másfelől a bemutatókon hallgatóságról is gondoskodni kellene. Míg másutt a bemu­tatókat a falvak, városok, kör­zeti és járási székhelyek közön­sége szívesen vette (általában telt házak előtt zajlottak a be­mutatók), Pécsett a városi be­mutató helyszíne kongott az ürességtől. Még a csoportok se hallgatták meg egymást. ® Hasznos volt, kifejezetten jól sikerült a színjátszók (iro­dalmi színpadok) megyei be­mutatója. (Már azok számára, akik valóban el is jöttek, részt is vettek rajta). Az együttesek vezetői érdekes, avatott és sok­rétű szakmai értékelést kaptak. Pontosan az ellenkezőjét mond­hatjuk el a pávakörök és tánc­csoportok pécsváradi megyei bemutatójáról. Itt a zsűri sem emelkedett feladata magasla­tára. Az áldozatokat vállaló csoportok és csoportvezetők nem azt érdemelték volna, amihez itt - szerepléseiken túl, a bemutató rendszer alap­céljaként: „világos útmutatá­sokban és értékelő szakvéle­ményekben” — hozzájuthattak. Egyébként volt együttes, ame­lyik csak néhány nappal ko­rábban tudta meg, hogy va­sárnap szerepelnie kell. (5) Nem sikerült a tervezett kórus—zenekarok szakpárosítá­sé megyei bemutató. A zeneka­rok közül mindössze két (egyéb­ként is állandóan szereplő) fúvósegyüttes és egy vokál- együttes jelent meg; a kórusok közül 9 decemberben több más irányú nagyobb kórusren­dezvényen szerepel. © Több együttes megyei alapminősítésen vehetett részt a megyei bemutatókon, ami dicséretes konkrét lehetőség: kapcsolódni az országos minő­sítéshez. Viszont rengeteg za­vart okoznak a Népművelési Intézet minősítő fokozatai, amelyek valamennyi művészeti ágban mások-mások. Ezen vál­toztatni, egyszerűsíteni kellene a jövőben. © Végül: markánsabb, ha­tározottabb, átgondoltabb és jobban előkészített intézkedé­sek szükségesek a szervező munkában; s nemcsak ebben, de a megyében és a megye- székhelyen egyaránt, mindany- nyiunk részéről, általában több ügyszeretet volna szükséges a bemutató rendszer sikeres, eredményes megvalósításához. Változtatni, finomítani! Maga a rendszer, a célkitű­zések, elképzelések sora — megítélésünk szerint — jó. Ta­pasztalatait csak a megvalósí­tás hozhatta felszínre. Ezek alapján kellene elvégezni a szükséges változtatásokat, fi­nomításokat. Okvetlenül figye­lembe kell venni az egyéb irányú megyei nagyrendezvé­nyeket, ezek összehangolását a bemutatókkal, és sokkal több figyelmet kellene tanúsítani a körzeti és járási bemutatókon jelentkező derékhadra, a „ked­vezőtlenebb körülmények között dolgozó" csoportokra, együtte­sekre. Bizakodunk abban, hogy két év múlva több jó tapasztalat­ról számolhatunk be. Wallinger Endre Sok szép élmény és néhány tanulság A Magyar Rádió és Televízió szimfonikus zenekarát vezényli Lehel György, a Pécsi Nemzeti Szín­házban tartott hangversenyen. Fotó: Kopjár Géza Koncertek A pécsi zenei hét gazdag műsorából A művészek helytálltak, de a zongorák nem A művelődési ház és a KISZ együttműködése Szalántán A közművelődés felada­tainak eredményes vég­rehajtása érdekében a közművelődési intézmé­nyek — köztük a műve­lődési otthonok — és a társadalmi szervezetek kö­zött szükségszerű az együttműködés. Különösen fontos a művelődési ott­honok és a KISZ közötti összehangolt- munkakap­csolat. Ezt aláhúzza az a tény is, hogy a művelődé­si otthonokat látogatók 70 százaléka fiatal. Mind­ebből következően a Sza- lántai Körzeti Művelődési Ház és a helyi KlSZ-alap- szervezet szoros együttmű­ködést alakított ki. A művelődési ház nem­csak helyet biztosított a KISZ programjainak, ha­nem részt vállalt azok ki­alakításában is. Figyelem­be vette a KlSZ-alapszer- vezet javaslatait, hogy ki­elégíthesse a község fia­taljainak művelődési, szó­rakozási, a közösségi élet iránti igényeit. Másfelől a KlSZ-alap- szervezet propagálta a művelődési ház rendezvé­nyeit, segítséget nyújtott azok szervezésében és le­bonyolításában. Hasznos javaslatokkal támogatta a közművelődési tevékenysé­get. Társadalmi munkát végzett — a KISZ-en kí­vüli fiatalok bevonásával — a művelődési ház csi­nosítása érdekében. Együttműködésünk ered­ményeként ismerkedhettek meg a fiatalok például Csizmadia Sándor politi­kai dalaival, Garai Gá­bor költészetével és több, a megyénkben működő beat-zenekarral. Általá­ban széles skálán bizto­sított lehetőséget a sza­bad idő hasznos eltölté­séhez. A további előrelépés reményében művelődési házunk azzal a javaslat­tal fordult a pécsi járási KISZ Bizottsághoz, a Já­rási Hivatalhoz, a TIT já­rási szervezetéhez, hogy közös erővel hozzunk létre szemléltetőeszköz-bázist Szalántán. Ily módon a körzeti művelődési házhoz tartozó kilenc község köz- művelődését modern esz­közökkel lehetne támogat­ni. Bognár László műv. ház igazgató, Szalánta A zenei hét gazdag műso­rából is kiemelkedett a Ma­gyar Rádió és Televízió Szim­fonikus Zenekarának péntek esti koncertje. Ez az együttes méltón képviseli hazánk zene­kultúráját a világban. Telt, ki­egyenlített hangzásával, pon­tosan kimunkált szólamaival és fegyelmezett összjátékával ez­úttal is a legjobb benyomást keltette. Előadásukban kiváló­an érvényesült Sugár Rezső Epilógus című darabjának hangzásbeli szépsége. Sugár Rezső a negyvenes—ötvenes évek népzenei fogantatású stí­lusának hűséges utóvédje volt a legutóbbi időkig. Eredendő­en melodikus, a szép hang­zást kereső egyénisége átsüt ezen az avantgarde-eszközök- kel készült darabon is. A sű­rűn felrakott hangfürtök, és a belőlük kibomló dallamok stí­lusbeli kettőssége különös, de esztétikus kontrasztot ad, me­lyet első hallásra felismert és nagy tetszéssel fogadott a pé­csi közönség. A koncert második száma­ként, Kovács Dénes szólójával elhangzott Mozart D-dur he­gedűverseny ritmushibáktól sem mentes előadása nem ha­gyott bennünk mélyebb nyo­mokat. Annál nagyobb élmény volt Bartók Concerto-ját e nagy­szerű zenekar előadásában hallani. Lehel György alapo­san ismerheti a partitúrát, in­terpretációjában a legapróbb részletekre is figyelmet fordí­tott. A II. tétel( Páros játék) helyes hangzás-arányainak megtalálása például olyan szépségeket tett hallhatóvá, melyek a legtöbb előadásban elsikkadnak. Kár, hogy a ki­váló karmester önmagából ke­veset adott ebbe az előadás­ba. Azokban a ritka pillana­tokban, amikor ezt megtette (a IV—V. tételben), csodála­tos színekben ragyogott fel ke­ze alatt a zenekar. Nagy sikert aratott péntek éjjel a Csontváry múzeumban Kircsi László oboaművész, aki V. Pachmayer Ilona hárfakísé­retével Holliger Mobil című darabját, Varga Márta zongo­rakíséretével Bozcy Attila Té- fe/pór-ját adta elő. Műsorából legjobban tetszett Berio Se- quenza-ja, melyben az oboa társa egyetlen, megszakítás nélkül hangzó h-hang. (Ezút­tal brácsa szólaltatta meg.) Ebből a hangból indul és ide tér vissza az oboa dallama, ez adja a darab feszültségek­kel teli, izgalmas zenei törté­nését. A Jeunesses Musicales Ka­maraegyüttes a fiatal, pécsi származású hegedűművész­karmester, Ligeti András veze­tésével hibátlanul szólaltatta meg Sztravinszkij A katona története című darabját. A trombitás virtuóz teljesíményét külön is ki kell emelnünk. Kocsis Zoltán koncertjére zsúfolásig megtelt a Liszt te­rem zenekedvelőkkel és olya­nokkal, akik egy nagy név kedvéért időnként beállnak kö­zéjük. Fiatal zongoraművé­szünk egyre gazdagodó művé­szetéről főként Bach-játéka és Beethoven f-moll (Op.2.) szo­nátájának elmélyült előadása adott képet. Mint a rádióban elhangzott, a művészt nagyon zavarta a rossz zongora. Ez lehetett az oka a Chopin és Liszt-darabok a szokottnál egy árnyalattal színtelenebb elő­adásának és annak is, hogy a zajos közönségsiker ellenére sem" kaptunk kettőnél több rá­adást. A rossz zongorán nincs mit mentenünk, de annyit azért el kell mondanunk, hogy négy nappal korábban Borisz Petrusanszkij csodálatos han­gokat csalt ki ugyanebből a hangszerből, és tizennégy rá­adással tisztelte meg az őt ünneplő közönséget. Vasárnap délelőtt a Liszt Ferenc Kamarazenekar kon­certje zárta a rádió által köz­vetített hangversenyek sorát. Sándor Frigyes együttese ez alkalommal is kiváló volt. Gazdag fantázia, színes hang­zás jellemezte Vivaldi g-moll fuvolaversenyét, mely Barth István remek szólójával a ze­nei hét egyik legszebb élmé­nye volt. Csajkovszkij Vonós­szerenádjával új oldaláról mu­tatkozott be az eddig Pécsett többnyire barokk és klasszikus zenét játszó együttes. A fi­nom poézissel, másutt bővérű, romantikus áradással megfor­mált előadás joggal váltotta ki a közönség szűnni nem aka­ró tapsviharát. * A mikrofonokat leszerelték, az ünnepnek vége. Marad a sok szép élmény és néhány ta­nulság: művészeink helytáll­tak, de zongoráink nem ... Szimfonikus zenekarunk nem hozott ránk szégyent, de a téte­lek közé beletapsoló közönsé­günk igen . . . Sok művészt szül, nevel a mi városunk, de keveset tud megtartani ... És végül: köszönet a Magyar Rádiónak, hogy egy hétig ön­magunkra irányította saját fi­gyelmünket. Dobos L.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents