Dunántúli Napló, 1977. november (34. évfolyam, 301-329. szám)

1977-11-09 / 308. szám

1977. november 9., szerda Dunántúlt napló 3 Vagyontérő hangszerek a folyosókon Kétszáztíz gyermek tanul zenét Szigetváron Egyik szobából zongora, a másikból fuvolaszó hallatszik, valamivel távolabb — hogy az áthallás minél kisebb legyen — a rézfúvósok gyakorolnak, egy nagyobb teremben szolfézs óra van. Szigetváron 1970 óta műkö­dik önálló zeneiskola a Bara­nya megyei Építőipari Vállalat munkásszállójában. Ezt megelő­zően az ének-zenei általános iskola keretében folyt zeneok­tatás. Akkor a város különböző helyein, a várban, bolthelyisé­gekben tartották az órákat. A jelenlegi tanévben 12 nevelő 210 gyereket tanít. A két leg­népesebb tanszakon kívül - zongora és hegedű — fa-, és réz­fúvós szak — oboa, klarinét, fuvo­la, furulya, trombita, harsona -, valamint cselló és ütőtan­szak működik. A szobákban a hangszerek és kottaállványok között ütött- kopott heverők vannak. — Kényszerű társbérletben dolgozunk - mondja dr. Zimá- nyi Lászlóné igazgató. - Tíz helyiséget bérelnünk a vállalat­tól, de ezeket a szobákat is, ahol tanítunk, nemcsak mint munkásszállást használják, ha­nem időnként kiadják turista- szállásnak is. Előfordul, hogy amikor még javában folynak az órák, már ott várakoznak a turistacsoportok a folyosókon, s át kell adnunk a szobákat. Amióta megnyílt az új általá­nos iskola és a gyerekek na­gyobb része délelőttös lett, hoz­zánk csak délután tudnak jön­ni. A szerződés szerint a szobá­kat 5 óráig át kellene adnunk, de a tanítási idő fél hétig is elhúzódik. S még ennél is na­gyobb gondunk, hogy nem biz­tonságos a hangszerek tárolá­sa. Szekrényeink a folyosókon állnak vagyontérő hangszerek­kel. A legolcsóbb klarinét is több mint 2000 forint, de 16 000 forintos fuvoláink is vannak. — A nehézségek ellenére is szép sikereket érnek el a Szi­getvári Zeneiskola tanulói... — Első növendékeink közül többen már a felsőoktatásban tanulnak. Idén is fölvételt nyert egy növendékünk a Pécsi Ze­n/srnm/Anafi toi r UAm rn /nn ai középiskolába évente 3—4 gye­rekünk jut el, több tanítványunk tanul jelenleg rs a Pécsi Zene- művészeti Szakiskolában és Bu­dapesten a Magyar Néphadse­reg Központi Zenész Tiszthe­lyettesképző Szakközépiskolá­jában. Volt tanítványaink közül többen énekelnek a Tinódi Ve­gyeskarban. A helyi szereplé­seket leszámítva, mint például a „muzsikáló május" és a négy­kezes-verseny, több alkalommal vettünk részt megyei, sőt orszá­gos rendezvényeken is.- El tudná képzelni ezt a szállót zeneiskolának? — Sajnos nem lehetnek ilyen merész elképzeléseim. Azzal is megelégednénk, ha legalább az a tíz helyiség, amit használunk, kizárólag a miénk lenne. Hegedűs Magdolna Tizenhárom nemzetközi díj Bemutatjuk a Moszkvai Zongoratriót A zongoratrió: Olyan zenei mű­faj, melyben a zongora, a he­gedű és a gordonka egyen­rangú szerepet játszik. Az ilyen együttesre írt művek száma és jelentősége a vonósnégyeseké­vel szinte egyenértékű, azzal kb. egyidőben, a XVIII. században alakult ki. Haydn óta minden jelentős szerző írt ilyen együt­tesre. A Moszkvai Zongoratrió 1968- ban alakult meg. Tagjai Alek- szandr Bondurjanszkij zongora- művész, Vlagyimir Ivanov hege­dűművész, Mihail Utkin gordon­kaművész. Dijaik: München, I. díj; Belgrád, I. díj, Jugoszláv Zeneszerzők Szövetségének dí­ja, Jeunesses „Aranyhárfa” díj; Bulgária emlékérem: Interfórum '75: I. díj; Bordeaux: Ravel- emlékérem. Egyéni dijak: Alek- szandr Bondurjanszkij: Moszk­va, kétszer első díj. Vlagyimir Ivariov: Lipcse — első díj; Bul­gária: aranyérem. Mihail Ut­kin: Prága — első díj; Liege — első díj. Repertoárjuk: Mozart, Bee­thoven, Brahms, Rachmanyinov, Schubert, Csajkovszkij, Ravel, Prokofjev, Sosztakovics stb. va­lamennyi erre a műfajra írott műve. November 10-én, csü­törtök este a Liszt-teremben .hallhatjuk koncertjüket. k. I. • • Üzemekben, vállalatoknál Felmérik a kulturális alapokat 240 pécsi és baranyai vál­lalat szakszervezeti bizottságá­hoz küldött kérdőívet a Szak- szervezetek Baranya megyei Ta­nácsának kulturális osztálya. Azzal a céllal, hogy a kérdő­ívvel adatainak összegzése után megállapíthassák, mennyi a vállalatok jóléti és kulturá­lis alapjának képzése; hogyan tervezik meg a felhasználását, illetve mire használják fel eze­ket az alapokat. Az adatok elemzése során ki­derül, mennyi a kulturális cé­lokra (jóléti célokra) kötele­zően előírt fejkvóta mennyisé­ge Baranyában, s ebből átla­gosan mennyit fordítanak a vál­lalatok, üzemek effektiv módon kultúrára. Továbbá választ ke­resnek arra is, hogy a kultúrá­ra szánt pénzösszegeket konk­rétan milyen célokra költik el. Kiderül a visszaküldött kérdő­ívek elemzéséből az is, hogy a szakszervezeti bizottságok saját pénzügyi eszközeikből mennyit áldoznak kulturális cé­jkra, illetve mennyit sportcé- jkra. A vállalati jóléti és kulturá­lis alapból kulturális célra ter­vezett, illetve felhasznált össze­gek részletezésénél egyebek közt a következő rendeltetés- szerű felhasználási formák mér­tékére kívánnak választ kapni: művelődési intézmények fenn­tartási, üzemeltetési költségei, más intézmények fenntartásá­hoz való hozzájárulás, vállalati könyvtár, klubszoba fölszerelé­se; könyvállomány fejlesztése, ismeretterjesztési költségek, szakkörök támogatása, felnőtt- oktatás, művészeti együttesek támogatása, kulturális rendez­vények költségei, munkásszállá­sok kulturális tevékenysége, kul­turális jellegű kirándulások költ­ségei, stb. Az elkészített gondos elem­zést kívánó fölmérés alapján jelentést készítenek, amit a Me­gyei Közművelődési Bizottság fog megvitatni. \AJ C „Ez itt Hieronimfez meg én vagyok ii A lengyel vendégművészek az egyik levonatot tanulmányozzák Lengyel művészek Szokolai felv. — kiállítása Pécsett Két arc szorosan egymás mellett, egy szakállas férfi — és egy halvány mosolyú női fej tapad össze a különös sholnhoferi palára nyomott li­tográfián. — Ez itt Hieronim, ez meg én vagyok — mutat az alko­tásra Danuta Leszczynska- Kluza a Pécsi Grafikai Műhely termében. — Ez férjem egyik olyan műve, amelyik már itt készült! — fejezi be a ma­gyarázatot a hosszú, szőke hajú grafikusnő. A lengyel művészházaspár egy hónapra érkezett Krakkó­ból Pécsre. Mindketten az ot­tani Szépművészeti Akadémia festészeti szakát végezték el. A festészethez sem lettek hűt­lenek, bár a grafika talán job­ban előtérbe került, s Hiero­nim Koztowski, a grafikai szak­osztály titkára is. Műveiket már számos vá­rosban, országban kiállították. Varsó és Krakkó után Tokió, Ljubljana, Kassel, Sao Paulo rendezte meg legtöbbször Da­nuta kiállítását. Hieronim Koz­towski tíz éve fejezte be az akadémiát. Csoportos kiállítása 1973-ban eljutott Budapestre is. Képeit többek között Prága, Berlin, Lipcse, Bradford, Cey­lon közönsége tekinthette meg. Egymás nyelvét nem igen ért­jük, a közvetítő nyelv sem az igazi, így inkább csak a grafi­kákon keresztül beszélgetünk. A műteremlakásban szerencsé­re jónéhány kész és félig kész kép fekszik az asztalon és kör- be-körbe a falak mentén. Hieronim elhozta magával egy­két korábbi művét 4s. Ex libiri- sek, plakátok, rézkarcok. Vé­leménye a háborúról, az em­bert testileg-lelkileg megnyo­morító szörnyűségről, vallomás Nikéről, a szabadságról, a ten­ger közepén úszó szerencseha­jóról — mindez szimbólumok­ban kifejezve. Az egykori híres amerikai színésznő, Marylin Monroe elmosódott arca a le­vegőben lebegve és a közép­pontban egy vöröses, női tor­zó — a befejezetlen életmű tragédiája, értelmetlensége. Az éjszaka képei, jellegzetes alak­jai, elkapott mozdulatai. Danuta képeit talán legin­kább a zenedarabokhoz lehet­ne hasonlítani. Költészet, dal­lam, dráma és optimizmus ki­fejeződése minden egyes réz­karc. Legfontosabbnak az em­bert és a mindennapok harcát tartja. Legveszélyesebbnek a ro­hanó, néha kegyetlen élet ej­tette lelki sérüléseket, amelyek végső soron a halált is előidéz­hetik. A lengyel házaspár lassan már hazafele készülődik, de jö­vőre ismét eljönnek. A Grafi­kai Műhely ugyanis 1978-ban rendezi meg az elmúlt két év­ben itt dolgozó művészek ké­peinek kiállítását. Ezen a tár­laton láthatók lesznek Danuta és Hieronin alkotásai is, s ak­kor mindenki megismerkedhet velük, hiszen egy írásos ismer­tető csak kedvcsináló lehet, a műveket megérteni, felfedezni csak a helyszínen lehet. B. A. Latin-amerikai turnéra utazott a Néphadsereg M űv észegyüttese Latin-amerikai turnéra uta­zott a Magyar Néphadsereg Művészegyüttesének 90 tagú társulata. Negyvennapos ven­dégszereplésük során a Mexi­kóban megrendezésre kerülő magyar kulturális hét kereté­ben több városban adnak mű­sort. Ugyancsak fellépnek Pa­namában és Peru fővárosá­ban, Limában. Műsorukban a magyar kórusirodalom remekei, katonadalok és a vendéglátó országok dalai hangzanak el. A tánckar és a népi zenekar a magyar folklór gyöngyszemei­vel ismerteti meg a közönsé­get. Hétfő óta Hazánkban is üzemel az inter- szputnyik földi állomása A Veszprém megyei Talián- dörögdön felépült első magyar interszputnyik földi állomás hétfőn már teljes üzemmel dol­gozott és műhold segítségé­vel közvetítette a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom 60. évfordulója alkalmából rende­zett moszkvai díszszemlét. A taliándörögdi állomással hazánkban is lehetővé válik a rádió és televíziós műsorok mű­holdak segítségével történő át­játszása nagytávolságú helyek­ről hazánkba és Magyarország­ról más országokba. Művelődni jó M ég tavasszal, a színházi idényben történi: az egyik sikeres darab előadásán — miköz­ben a pénztárt számo­sán és hiába ostromol­ták jegyekért — üres maradt egy teljes széksor. Ki­derült, hogy az oda szóló je­gyeket egy szocialista brigád vásárolta meg, ám közülük mindössze egy valaki akadt, aki el is ment az előadásra. A brigádnaplóba aztán - fel­tehetően - bekerült a színda­rab címe, s a rövid közlés, hogy „a brigád” megnézte, ezzel teljesítette egyik, műve­lődésre vonatkozó vállalását. Nincs szükség névre és címre a fenti esethez, mint ahogyan a következőkhöz sem: egy londoni társasuta­záson fakultatív program volt a világ legnagyobb múzeu­mának, a British Múzeumnak a meglátogatása. Aki nem ment el, az időt vásárlásra vagy bármi másra felhasznál­hatta. Mi tagadás: a ma­gyar csoport nagyobb része az utóbbit választotta, s ők már régen a vacsoránál ül­tek, amikor fáradtan megér­keztek a múzeumlátogatók. Nem éppen véletlenül: egy szocialista brigád tagjai, akik csak akkor mondták el, hogy ők a többi között, éppen ezért a lehetőségért neveztek be a társasútra. Lehetne olyan következte­tést is levonni a fenti két esetből, hogy az emberek kü­lönbözők, kit ez, kit az érde­kel. Ennél azonban sokkal fontosabb a másik, bízvást levonható tanulság: azok, akik komolyan veszik, átérzik a szocialista brigádmozgalom jelentőségét és tartalmát — valóban akarnak művelődni. Ahol és amikor pedig nem veszik igénybe az erre adódó lehetőségeket, ott a szerve­zésben és — nem utolsósor­ban - a felajánlás formális- ságában van a hiba. Művelődni aligha lehet úgy, hogy egyik napról a má­sikra valaki kitűzi a célt más vagy mások elé: ezentúl mű­velődjetek! Még csak úgy sem, hogy a brigádvezető — vagy akár együtt, az egész brigád - átböngészi a ki­adott színházi vagy mozimű­sort, találomra rábök vala­melyik címre, s akkor már a továbbiak csupán a közön­ségszervezőn múlnak. Amikor pedig megvan a jegy, s be­csülettel kifizették az árát, egyszeriben „magánügynek” tekintik, hogy ki megy el, ki nem, vagy éppen sorshúzás­sal döntik el, hogy ki „kép­viselje" a brigádot. Magyarországon — noha mi ritkán mondjuk, de külföl­dön közismert — igen olcsón, nemzetközi összehasonlítás­ban szinte nevetségesen kis pénzért lehet művelődni. Az alkotmány biztosítja a műve­lődéshez való jogot, s a nemrégen megalkotott műve­lődési törvény az egész or­szág közvéleményének, ér­deklődésének előterébe állí­totta a művelődés ügyét. Idézni is érdemes ebből a törvényből: „A közművelődés­ben való részvétel állampol­gári jog, egyben minden ál­lampolgárnak — képessége, képzettsége és érdeklődése szerint — önmaga és a társa­dalom iránti kötelessége”. A szocialista brigádveze­tők V. országos ta­nácskozásának záró állásfoglalása kimond­ja : „Az országos. tanács­kozás küldöttei szükséges­nek tartják, hogy a szo­cialista brigádok gyorsab­ban lépjenek előbbre a kö­zösségi gondolkodásban, a művelődésben, életük szocia­lista módon való alakításá­ban”. A két idézetből is világo­san kitűnik: ma már eljutot­tunk odáig, hogy a művelő­dés nemcsak jog, hanem kö­telesség is. Ami a gyakorlat nyelvére lefordítva azt jelen­ti: újat, az átlagosnál többet, jobbat, szebbet alkotni csak az képes a modern társada­lomban, aki művelődik, sok­oldalúan képezi magát. Már­pedig a szocialista brigádok éppen azért alakultak, hogy a munkahelyeken, a termelés­ben élen járjanak, példát mutassanak. Bizonyos műveltségi szin­tet eleve feltételez az, hogy valaki szocialista brigádtag legyen. Nem utolsósorban azért, mert munkája eredmé­nyét, értelmét is kell látnia: nagyobb távlatokban gondol­kozik, nemcsak az általa megmunkált alkatrész érdekli, hanem az abból létrejövő nagyobb egész, az új termék, s azon túl az üzem, a gyár, az ország, a társadalom, amelynek haszna lesz mun­kájából, s amely kárát vallja a rossz munkának. Számos szocialista vagy e címért dol­gozó brigád ezért válogatja meg újonnan felveendő tag­jait: hanyagul dolgozó, nem­törődöm, munkahelyére itta­san járó ember általában nem kerülhet be a szocialis­ta brigádtagok közé. Akit pedig érdekel a mun­kája — az igyekszik minél többet megtudni róla. Érdek­lik az új munkamódszerek, előbb csak a technika, aztán már a tudományos vívmányok is, s ahogyan összeforr a bri­gád, úgv növekszik a tagok érdeklődési köre is. Ám csak akkor, ha valóban közös a munka, a célok megbeszélé­se, közösen határozzák el azt is, hoay mit olvassanak ei, mit nézzenek meg, hogyan gyarapítsák szakmai és álta­lános műveltségüket. S ok szép és jó kezde­ményezés hiúsult mór meg — a formaliz­mus miatt. Kétségte­len, hogy nehéz dolog egy brigádnak — néhány vagy több embernek — igényeit, ér­deklődési körét, kultúra irán­ti fogékonyságát összeegyez­tetni. Mérce, általános sza­bály — nincs és nem is lehet. Ám szinte minden brigádban vannak emberek, akiket meg­ragadott egy könyv tartalma, egy festmény szépsége, egy színdarab fordulatossága. Él­ményeinek elmesélése — ta­lán - bekerül a brigádnapló­ba. De ha csak ennyi törté­nik, aligha elégszik meg az élményszerző: másokkal is megkedveltetni a kulturális értékeket, mások érdeklődé­sét is felkelteni, aztán közös élményeket szerezni — ez a szocialista brigádok és bri­gádtagok immár törvénybe is foglalt kötelessége. Ingyen belépőket kapnak a szocialista brigádok az or­szág valamennyi múzeumába - jelentette be az említett tanácskozáson a Budapesti Történeti Múzeum főigazga­tója. Még szorosabbnak kell lenniük a kapcsolatoknak a munkások és a művészek kö­zött - erről beszélt egy nyom­dász brigádvezető. Mindez ugyanabba az irányba mu­tat: a műveltség közkinccsé tétele, s ezen belül első he­lyen a szocialista brigádok művelődése felé. Múlnak az évek, a szocia­lista brigádmozgalom már ki­nőtte a gyerekcipőket. Egyre nagyobbak a követelmények, hiszen egyre magasabb a mérce, egyre többet jelent „szocialista módon dolgozni, tanulni és élni". A bevezető­ben említett színházi példa talán évekkel ezelőtt még csak fejcsóválást váltott ki — ma már ritka kivételként sem szabadna hasonlónak előfor­dulnia. A műveltség mindin­kább a szocialista brigád­munkának, egymás nevelésé­nek, közös tevékenységüknek lényegéhez tartozik. Várkonyi Endre

Next

/
Thumbnails
Contents