Dunántúli Napló, 1977. november (34. évfolyam, 301-329. szám)
1977-11-08 / 307. szám
(Terra; ft SZAK- V« ■^/'"'Miskolc Eger *K N S oVV ÉsaK APESíV' “Í’S?!® irr \Szolnok ALFÖLD Satgótaiji X«Aa Kecskemét Uwj"Békéscsebe DÉL ALFÖLD * ( Szeged J Zalaegerszeg DÉL-DÚNÁNTÚL \ Kaposvár* # l Szekszárd ) \ Pécs® < Az élet és a közigazgatási határok „Földiek társasága” Magyarország tervezési-gazdasági körzetei Regionális tervezés Adottságok, arányok, összefüggések Az élet nem tiszteli a köz- igazgatási határokat. Ami persze nem azt a következtést sugallja, hogy ezek a határok fölöslegesek, hanem a különböző területrészek közötti együttműködés növekvő fontosságára figyelmeztet. A vasút már régóta nagy területeket fog át egy-egy igazgatóságával, így formálódik a víz-, az energiagazdálkodás és szolgáltatás szervezete, észrevétlenül lépik át a megyehatárokat a gáz- és olajszállító csővezetékek, s ezt teszi majd a Duna— Tisza csatorna. Szükségszerű út Csupán utalás erejű példáink is érzékeltetik: a gazdasági fejlődés szükségszerű útként jelöli meg a tervezési-gazdasági. körzeték kialakítását. így teremtődik lehetőség a kiegyensúlyozott haladásra, az egyes területrészek közötti indokolatlan különbségek fokozatos fölszámolására. A népgazdaság ötödik ötéves tervéről szóló törvény 15. paragrafusa kimondja: „a termelőerők fejlesztése segítse a területek természeti, gazdasági és társadalmi adottságainak hatékony hasznosítását, a népgazdaság fő céljaival összhangban álló fejlődését." Hat tervezési-gazdasági körzet foglalja magába a fővárost és a tizenkilenc megyét. A körzetek között — szinte minden tekintetben — nagyok a különbségek. Ezek egy része indokolt, mert éppen a sajátosságok tükrözője, a különbségek másik része viszont fölszámolandó, mert a korábbi, egyenetlen haladás következménye. Eltérés és egyezőség Az MSZMP XI. kongresszusának határozata „kiégyensúlyozott fejlesztést" szab meg a területrészeknél, ami alatt nem valami mechanikus egyet ide, egyet oda — tízmilliót ide, tízmilliót oda, ide is, oda is új nagyüzemet — értendő. Gazdasági lehetőségeinkkel összhangban teremtődnek meg a fedezeti források a cselekvéshez úgy, hogy mindenütt a fejlesztés intenzív módszerei kerüljenek előtérbe. Amit részletezőbben így fogalmazhatunk meg: a már meglevő ipartelepek teljesítőképességét kell bővíteni, szükség szerint rekonstrukcióval korszerűsíteni, s csak kivételként új ipari termelőegységeket létrehozni, a mezőgazdasági termelésben az eddigieknél jobban szükséges alkalmazkodni a területi adottságokhoz, s elengedhetetlen a mezőgazdasági és a feldolgozó üzemek területi kapcsolatainak erősítése; a lakosság alapellátásában területileg kiegyenlítettebb színvonalat kell kialakítani. Az egyes körzeteket vizsgálva az eltérés és egyezőség sokféle jelét lelhetjük fel. Kiegyenlítettségre mutat például, hogy szinte teljesen azonos az egy pedagógusra jutó általános iskolai tanulók száma mind a hat körzetben. Az érem másik oldala: míg Dél-Dunántú- lon 1976-ban az orvosi körzetekből 5,4 százalék volt betöltetlen, az észak-magyarországi, az észak-alföldi körzetben egyaránt 9,5 százalék. A kérdés, miként hatnak e különböző tényezők a regionális tervezésben? Egyebek között úgy, hogy tudatos központi döntések — az infrastruktúra, azaz a háttérágazatok átgondoltabb fejlesztése — következtében némileg apad a népesség városokba áramlása. Ilymódon enyhülnek a túl gyors népességnövekedés okozta ellátási gondok a városokban. Ugyancsak tudatos, s a regionális adottságokat mérlegelő döntés nyomán az ipari centrumokra — egyben az- ország legjelentősebb városaira . — koncentrálódik az állami lakásépítés 85 százaléka. Megosztott, központi és helyi döntésekhez kapcsolt teendők sorozatával kell tehát szembenézni a regionális tervezésben. A fejlődés jegyei Ma már vannak figyelmet érdemlő eredmények a regionális tervezésben. A kiegyensúlyozottságra törekvést mutatja, hogy a tervezési-gazdasági körzetek adatait összevetve, tavaly az egy lakosra jutó kommunális beruházások értékének különbözősége kisebb volt, mint a negyedik ötéves tervben átlagosan. 1976-ban az összes beruházásból nagyjából azonos arányban, 15—17 százalékkal részesedtek a kommunális ágazatok valamennyi körzetben, míg korábban hatnyolc százalékos különbségeket is tapasztalhattunk. Egy-egy nagy területegység persze mindenkor megőrzi — s kell is, hogy megőrizze — sajátos arculatát. Tavaly az észak-magyarországi körzetben 11, az észak-dunántúliban 21 várost, a Dél-Alföldön 231, a Dél-Dunántúlon 887 községet számolhattunk össze. Már ez sokat mond arról, miként hatnak a történelmi fejlődés jegyei a tervekre, teendőkre. A regionális tervezés eredményei nem lebecsülhetőek, de még kezdetiek. Legfőbb haszna a tervezés e formájának már most érzékelhető; megvilágítja az érdekek sorrendjét, s elemzéssel mutatja ki, mi érdemel, s miért, elsőbbséget. Társadalmi-gazdasági kapcsolataink egyre bonyolultabbá válnak, egyre nagyobb a jelentősége tehát a körzeteken belüli közigazgatási egységek, s a körzetek összehangolt, az össztársadalmi érdekeket érvényre juttató*1 fejlődésének. Mészáros Ottó telepedett, örültünk, hisz akkor még egyikünk sem beszélt oroszul. Az igazi meglepetés azonban ezután ért. Alighogy leszálltunk a vonatról, valamennyiünknek bundát, csizmát osztott ki. Mínusz 30-35 Celsius fok lehetett a hőmérséklet - meséli Bimbó József, a Mecseki Ércbányászati Vállalat igazgatóhelyettese, a Szovjet ösztöndíjasok Baranya megyei Klubjának elnöke.' — Könnyen beilleszkedtek az új környezetbe? — A rövid nyarat és a hosz- szú telet hamar megszoktuk, de a nyelvtanulás nehezen ment. Gyakran rendeztek bálokat, ahol mi bányaműszakis egyetemisták is részt vettünk, hogy találkozzunk a város idegennyelvű intézményének hallgatóival. Ebbe az iskolába zömmel lányok jártak; gondolták, hogy íqy könnyebben oldódik a nyelvünk. Igen ám, de ezek a hölgyek velünk angolul, franciául, németül akartak beszélni. Úgy hogy... Az emberek naqyon kedvesek voltak de azért egyedül éreztük magunkat. Néhány hét elteltével nálunk és a többi egyetemen megalakult a „földiek társasága", ami még ágazati csoportokra oszlott. Közösen tanultunk, szórakoztunk. Talán ennek is köszönhető, hogy most itthon is megszületett az ottanihoz hasonló csoport. Csak akkor Magyarországot mutattuk be. — Hogyan jött létre Pécsett a Szovjet ösztöndíjasok Klub/a? — Budapesten már működött ilyen, mikor 1974-ben megkeresett Krasznai Antal, a HNF Baranya megyei Bizottságának titkára, hogy jó lenne nálunk is megszervezni, A következő esztendőben már megtartottuk alakuló ülésünket. A közel két évtized alatt sokan végeztek a Szovjetunió egyetemein, s közülük jónéhá- nyan Baranyában telepedtek le. A klub megalakítása remek ötletnek bizonyult, hisz jelenleg 86 mérnök, orvos, pedagógus a tagja. — Mivel foglalkozik a Szovjet ösztöndíjasok Klubja? — Évente négyszer tartunk összeiöveteleket, ahol beszélgetünk, felelevenítjük a régi emlékeket. Erre a célra a Pollack Mihály Műszaki Főiskola igazgatója biztosított számunkra helyet. Tevékenységünk természetesen ezzel nem meiül ki. Gyakran meghívnak bennünket iskolák, intézmények, gazdaságok, üzemek különböző előadások tartására. Ekkor személyes tapasztalatainkat is elmondjuk, de bármilyen Szovjetunióval kapcsolatos kérdésről tájékoztatást adunk, ha igény van rá, filmet is vetítünk. — Ezen túl azonban megmaradtak a „földiek társaságának"? — Hát persze! Figyelemmel kísérjük egymás életét, kicseréljük tapasztalatainkat és tanulunk. A találkozásokkor gyakoroljuk és fejlesztjük orosz nyelvtudásunkat. Megmaradtunk „földiek”. Roszprim Nándor A piacokon a tejet kilóra mérték. Letörtek a nagy fehér tömbből egy darabot, mérlegre tették, s papírba csomagolva vitték haza a helybeliek. A magyar fiatalok első csoportjának tagjai, kik 1948 telén érkeztek a Szovjetunióba egyetemi főiskolai tanulmányaik megkezdésére csodálkozva nézték a jelenetet. Sokat hallottak, olvastak a komisz vérfagyasztó télről de erre álmukban sem gondoltak. — A szverdlovszki állomáson egy volt felvidéki magyar ember fogadott bennünket aki az I. világháború idején esett orosz fogságba aztán ott le is A kislányok ellenkező irányból jöttek. Az óvoda előtt anyjuk kezéből kitépve magukat futottak, versenyt kiabálva: ez a kék ovi! Ez az én ovim! A nemrég átadott Baromfi- feldolgozó Vállalat óvodája a Zsolnay-gyár mögötti dombon számunkra szokatlan merész Jkék színével a környezetből kiemelkedve, de abba mégis hangulatosan beleilleszkedve gyorsan a gyerekek kedvence lett. Varga Péterné vezető óvónő már április óta, a helyettese, Jávori György né augusztus óta szakértő szemmel figyelték az óvoda építését, alakulását. Menet közben több apró módosítást javasoltak, a berendezést az ő elképzeléseik szerint helyezték el, s az átadás előtti hetekben az óvoda egész személyzetével együtt ablakot tisztítottak, súroltak, takarítottak. Most büszke háziasszonyokként mutatják a vidám narancspiros színű ajtókkal, ablakokkal ellátott épületet. A kiscsoportosoknál vigyázni kell, hová lépünk. A földön műanyag autók, nagy mackók és nyuszik. Előttem egy autóbusz száguld nagy berregéssel, odább színes kockákból várat próbálnak építeni. Háhn Attila a mesenyomdát nyúzza, vagy ötvenedszer kerül a papírlapra a tudós bagoly. — A legjobban azt szeretem, ha az óvónéni a Bóbitát meséli — mondja. Dallos Mónika igazi kis háziasszonyként szorgoskodik a mini konyhában. — Ide nézz! Én ebbe is szoktam főzni, meg ebbe is — mondja és közben kirámolja a szekrényt, elém teszi a sok kis lábast, tálat. — Mit szoktál főzni? — Húslevest, meg spenótot. A gyerekeknek is adok, meg az óvónéninek is. Meg nagyon szeretem a csibés mesét. Király Laci egy csapat katonát szállít egy teherautón. — Mivel szeretsz játszani? — A katonákkal, meg várat építeni. Egy kékszemű szöszke átfogja a lábam, cicamódra dör- gölődik. — Te miért szereted ezt az ovit? — Azért, mert kék! Jávori Györgyné vezető óvónő helyettes szerint is ideális feltételek között lehet itt a kicsiket nevelni. A sok ezer forintért vásárolt mesekönyvek, játékok, számolóeszközök, mértani testek elősegítik a kicsik helyes szellemi fejlődését. Az óvoda udvarán most építik a 10x5 méteres úszómedencét, de sajnos csak 40 cm mélyre tervezték. Az óvónők tapasztalatból tudják, hogy egy mélyebb medencében a gyerekek jól hozzászoknak a vízhez, bátorságra neveli őket, s a nagycsoportosok már néhány tempót is elsajátítanak. Sarok Zsuzsa Vigyázni kell lépéseinkre... Egy délelőtt a „kék oviban" Az AFIT XIV. sz. Autójavító Vállalat 1978. II. negyedévében beindulásra kerülő komlói üzemébe felvételre keres: — üzemvezetőt, — műszakvezetőt, — művezetőt, — gazdasági vezetőt, a fenti állások betöltéséhez — műszaki egyetem vagy főiskola, — főiskolai vagy középfokú műszaki végzettség és több éves szakmai gyakorlat, — középfokú végzettség és több éves gyakorlat, — közgazdasági technikum vagy mérlegképes könyvelői tanfolyami végzettség szükséges. Jelentkezés: írásban, — az eddigi tevékenység részletes ismertetésével — a vállalat személyzeti és oktatási osztályán, Pécs, Bolgár Néphadsereg útja 33. kérjük leadni. Közösen tan u ltu n k, szórakoztunk Világtörténelem — hófüggönyök mögül Dr. Arató Jenő naplója Kemény hóviharok jártak akkoriban, hatvan évvel ezelőtt Habarovszk térségében. A mínusz 25 fokos hidegben a hadifoglyok szakállt növesztettek, mondván: az is melegít. Volt, aki zenélt, volt, aki festett, dr. Arató Jenő, pécsi törvényszéki táblabíró írt. Sokezer oldalas naplója — a pécsi Janus Pannonius Múzeum helytörténeti osztályának tulajdona — csaknem egy emberöltőt fog át, kitűnő stílusban, érzékletesen örökítve meg mindazt, amit írója figyelemre érdemesnek tartott. Király Józsefné, a hely- történeti osztály munkatársa a roppant anyag gondozója elém teszi a naplófolyam 1917-es köteteinek egyikét. Írója 1891-ben született Nagykanizsán, most 86 évesen Budapesten él. 1908-ban kerültek Pécsre, 1913-ban ugyanitt végezte el a jogot. 1914-ben hívták be a székesfehérvári 69-es gyalogezredbe. 1916- ban esett orosz hadifogságba — Krasznojarszk, Irkutszk, Csita, Mandzsúria, Nikolszk, Habarovszk voltak 1920-ig tartó fogságának főbb állomásai. 1920-ban kalandos körülmények között, Japánon keresztül jutott vissza Magyarországra, Pécsre. Még 1953-ban is itt dolgozott, a Baranya megyei Sütőipari Vállalatnál, mint anyagkezelő. Naplója 1917-es őszi, téleleji fejezetei elevenen tükrözik a pétervári események visszhangját. ítéletei, helyzetelemzései nem egy esetben messzemuta- tóak, időtállóak. A hírek eleinte akadoztak, majd a a napló tanúsága szerint egyre gyorsabban tudatosultak a történtek a mesz- szi fogolytábor lakóiban is. 7917. december 10. „A forradalomban gyorsabbá válik a dolgok menete, s amire rendes körülmények között évek alig volnának elegendők, az most hónapok alatt lepereg. Ke- renszkijnek meg kellett buknia, mert nem értette meg, hogy ezt a háborút Oroszország elvesztette . . . nem értette meg, hogy az orosz nép mindenáron békét akar... Élni akar (tehát), nem fecsérelheti el erejét egy reménytelen küzdelemben, hanem saját útjára kell lépnie. Ma Petrográdon a kommunisták uralkodnak és Lenin békét csinál, az imperialista és nacionalista orosz kapitalizmus romjain kommunista államot akar felépíteni . . ." 1917. december 13. „Esik a hó, most már jóformán egy hete esik éjjel-nappal, pillanatnyi szünet, pillanatnyi megállás nélkül, szakadatlanul, feltartóztathatatlanul, szürkén, ridegen, megsemmisítőn — igen ez Szibéria, ez a -szibériai tél I Rengeteg hótömeg fekszik mindenfelé az udvaron, a háztetőkön, a fák szinte roskadozni látszanak a hó terhe alatt, már-már az ablakok magasságát éri el a fehér tömeg, és csak esik, esik . . ." 1918. január 10. „Leninnek és az orosz népnek az útja tehát feltétlen megegyezik a béke megkötéséig; ha pedig egyszer megvan a béke, kezdődhetik az állam gazdasági és társadalmi újjáépítése, elindulás a kommunista állam felé.” Néhány idézet ez csupán a sokezer oldalas naplóból. Tudományos feldolgozása, értékelése még korántsem fejeződött be. Dr. Arató Jenő nemrég ismét Pécsett járt, és találkozott a múzeum munkatársaival. Bebesi K.
