Dunántúli Napló, 1977. november (34. évfolyam, 301-329. szám)
1977-11-06 / 306. szám
IO Dunántúli napló 1977. november 6., vasárnap Gyümölcseit valamennyien élvezzük... Köriiterjí a magyar—szovjet taiamányos kapcsolatokról A szovjet tudomány világunkra gyakorolt befolyása, tekintélye szinte napról napra növekszik. A ínagyar—szovjet tudományos kapcsolatok gyümölcseit közvetve, vagy közvetlenül valamennyien élvezzük. E szerteágazó kapcsolatok szálai közül jó néhány vezet Pécsre, Baranyába. Kör- interjúnkban ezúttal azért kerestük meg Pécs tudományos életének neves képviselőit, hogy betekintést adjunk ezekbe a kapcsolatokba. Dr. Adóm Antal egyetemi tanár, a Pécsi Tudomány- egyetem Állam- és Jogtudo- márryi Karának dékánja: — A sokrétű kapcsolatok közül elsőként említem meg az emberi kapcsolatokat. Ezek keretében levélváltással tájékoztatjuk egymást új jogszabályok megjelenéséről, szakmai eseményekről, kutatási témáinkhoz adatokat, szakirodalmat küldünk egymásnak. Néhányszor összehangolt, vagy közös kutatásra is sor került. Eredményeinket ilyenkor közösen publikáltuk. Právicz Lajos, a TIT Baranya megyei Szervezetének titkára: — A TIT Baranya megyei Szervezete a testvérmegyei kapcsolatok részeként megtisztelő feladatokkal járult hozzá o barátság erősítéséhez, egymás jobb megismeréséhez és megértéséhez. A testvér- megyei kapcsolataink közül kiemelkedik a Lvov Területi Tudományos Ismeretterjesztő Társulattal kialakult kapcsolatunk. Dr. lávor Tibor, egyetemi tanár, a POTE I. sz. Belgyógyászati Klinikájának igazgatója: — 1973 óta szerződésben lefektetett munkaterv alapján szoros együttműködés alakult ki o klinika és a Szovjet Orvostudományi Akadémia Ra- dio-Biológiai Kutató Intézete között. Ez azóta tovább szélesedett, és a kutató csoportunkban kívülünk részt vesz a Pécsi Központi Klinikai Izotóp Loboratórium, a MÉM Egészségügyi Szolgálat, valamint az Orvosegyetem Biológiai Intézete, Budapestről pedig az Egyesült Gyógyszergyár és Tápszergyár Gyógyszerkutató Laboratóriuma. A klinikánkról eddig 10 pécsi orvos végezte kutatásait az Obninski Intézetben, és ez év végéig összesen 10 obninski kutató orvos látogatott el klinikánkra, és folytatta nálunk a munkatervnek megfelelően tudományos kutatását. Munkatervünk szerint a gyomor, bél betegségeit tanulmányoztuk közösen. Más intézettel is vannak kapcsolataink. így a Moszkvai Orvostudományi Egyetem Gastroenterológiai Klinikájával és a Leningrádi Egyetem Gyógyszertani Intézetével. Klinikánkról a fentieken kívül 8 orvos összesen 15 esetben vett részt g Szovjetunióban előadóként. illetve klinikai szakértőként olyan tudományos rendezvényeken, amelyek a különböző magyar gyógyszerek Szovjetunióban történő törzskönyvezését készítették elő. Juhász Jenő mérnök, a Pollack Mihály Műszaki Főiskola főigazgatója: — A Pollack Mihály Műszaki Főiskola aktív kapcsolatot tart a szovjet tudományos élettel. Ennek lehetőségét elsősorban az az államközi szerződésben is rögzített hivatalos kapcsolatunk biztosítja, amelyet a Vilniusi Műszaki Egyetemmel kötöttünk. Mintegy öt éve folytatunk tanár—diák cserét ezzel az egyetemmel. Jelenleg folyamatban van a Lvovi Műszaki Egyetemmel a hivatalos, szerződéses kapcsolat kialakítása. Most kezdtünk hozzá egy új számítóközpont beruházásához. amelynek értéke több mint 55 millió forint. Ezeket a gépeket a Szovjetunióból vásároljuk. A gépek üzemeltetését szovjet szakemberek tanítják meg nekünk. Az üzemeltetőket a Szovjetunióban képezik ki. I lajdomtható a szovjet nak az ön szakterületén? Dr. Adóm Antal: — A hazai állam- és jogtudományok szocialista alapjainak létrehozásában a szovjet állam- és jogtudomány rendkívül erős útmutató, támogató szerepet töltött be. A kapcsolat, a hatás, az inspiráció a kezdeti útmutatást követően kölcsönössé vált. A szovjet jogtudomány napjainkban rendkívül termékeny. Az állami irányítás, a jogi szabályozás elméleti és gyakoriati problémáiról élénk, színes és rendkívül tanulságos vitákat folytatnak. Ezek figyelemmel kísérését szaktudományunk egyetlen művelője sem nélkülözheti. Právicz Lajos: — A magunk részéről sok megszívlelni valót tapasztaltunk, így szovjet ismeretterjesztés, a „Znanyije” tevékenységének demokratizmusát, a mélységes elkötelezettséget a marxizmus—le- ninizmus ideológiai-világnézeti nevelő hatásának erősítésében, s azt az áldozatkészséget önzetlenséget amely a szovjet értelmiségnek a tudományos ismeretterjesztésben való részvételében jelentkezik. A TIT és a „Znanyije” együttműködésében a közeljövő feladatai megkívánják, hogy az elóadócserék és tapasztalatcserék, és az írásos ismeretterjesztés különböző anyagainak biztosítása mellett a közvetlen termelésre ható tudománynépszerűsítés kerüljön jobban előtérbe. Ez a kapcsolat inspiráló hatású a TIT megyei szervezete munkájára és ezekből a kapcsolatokból elsősorban mi nyerhetünk. Dr. Jávor Tibor: — Az a három intézet, amellyel kapcsolataink kiépültek, a Szovjetunió vezető orvostudományi intézetei közé tartozik. Valamennyiünk számára az ott töltött idő és az ott végzett kutatás nagy szakmai segítséget jelentett. Részben a kiváló felszereltség, részben a kitűnően képzett munkatársakkal történő együttműködés lehetővé tette, hogy kutatásainkat a legfejlettebb és legmodernebb módszerekkel végezhessük. Juhász Jenő: — Közvetlenül tapasztaltam és hitelesen állíthatom. hogy a Szovjetunió nélkül ma nem lenne annyi lakásunk, ipari létesítményünk, kommunális épületünk. mint amennyi van. Gondoljunk csak a házgyárakra, darukra, exkavátorokra, meg a megszámlálhatatlan fajta építőipari gépre, amelyek a Szovjetunióból kerültek az építőiparba. A Pollack Mihály Műszaki Főiskola szervezéséhez is úgy kezdtem hozzá, hogy leningrádi volt professzoraimat, mai barátaimat megkérdeztem, mi a véleményük, milyen legyen ez a főiskola. Tapasztalataik, eredményeik jelen vonnak főiskolánkon is. Bebesi K. 1948-BAN INDULTAK ELŐSZÖR ÁLLAMKÖZI MEGALLAPODAS ALAPJÁN MAGYAR FIATALOK A SZOVJETUNIÓBA EGYETEMI TANULMÁNYOKAT FOLYTATNI. MUNKÁS ÉS PARASZTFIATALOK VOLTAK, LEGTÖBBJÜKNEK ÉRETTSÉGIJE SEM VOLT, AKIK AZ EGYETEMHEZ SZÜKSÉGES ALAPKÉPZETTSÉGET — A SZAKÉRETTSÉGIT — AZ ELŐKÉSZÍTŐN SZEREZTÉK MEG A KOSEVOJBAN. A LEGENDÁS IFJÚ HŐSRŐL ELNEVEZETT INTÉZET SOK EZER MAGYAR FIATALNAK A SZOVJETUNIÓ FELÉ NYÍLÓ KAPUT JELENTETTE AKKORIBAN. Várhegyi Pál Marosi Károlyné Dr. Grexa Erzsébet Ösztöndíjasok Várhegyi Pál geológus, a Mecseki Ércbányászati Vállalat területi főmérnöke a vállalat fúrási tevékenységének irányítója, s közel másfél évtizede egyik magyar szakértője a KGST földtani állandó bizottságának. Ő még ahhoz az ösztöndíjas generációhoz tartozik, amelynek tagjai a munkapad mellől indultok. Csepelen volt lakatos, tevékenykedett a DISZ-ben, esti gimnáziumba járt. s 1949. május 1-én kapta meg a kis ezüst élmunkás-csillagot. — Utána volt, hogy behívtak a pártközpontba — emlékezik. — Egy hosszú folyosó tele volt hozzám hasonló 20 év körüli fiatallal. Akkor közölték: a Szovjetunióba küldenek tanulni. 800-an lettünk végül, akik azon az évfolyamon a Kosevoj- ban felkészültünk. Szakérettségiztünk, oroszt tanultunk, aztán 1950 szeptemberében útnak indultunk. Én gépész szerettem volna lenni és geológus lettem. — Dnyepropetrovszkban ta- tultam. A város akkor még nagyrészt romokban hevert, az egyetem is... Együtt dolgoztunk az újjáépítésen o szovjet diákokkal, a dnyepropet- rovszkiakkal és tanultunk. A nyelvtudás gyengeségeitől kezdve sokminden nehézséget le kellett gyűrnünk, de mindenki segített, hogy sikeresen végezzünk. A háborút járt veteránok, akik akkoriban folytatták félbeszakadt, vagy meg sem kezdett tanulmányaikat, a profesz- szorok, akik sokszor késő éjszakáig foglalkoztok velünk, a Komszomol... Sok barátom lett, akikkel levelezés útján ma is tartjuk a kapcsolatot. A szakmai gyakorlatokon a Szovjetunió legszebb tájait ismerhettem meg: a Krímet, az Altáj- hegységet, a kínai—mongol határnál lévő Gomije-Sor hegységet __Szakmámnak köszönhete m, hogy ezekre a helyekre azóta is eljuthattam. Marosi Károlyné tanárnő, a pécsi 39-es dandár úti általános iskolában. Ö már ahhoz a generációhoz tartozik, amelyik érettségi után lett ösztöndíjas. Tanítóképzőt végzett itthon, s kint pedagógiát tanult. — A kiválasztásnál a tanulmányi eredmény, az emberi magatartás és a mozgalmi múlt volt az irányadó. A mozgalomba a család indított, s diákként a falujárástól kezdve mindenből kivettem a részem. Ö is a Kosevojból indult, ott kapta a nyelvi alapozást. 1952-tól Moszkvában, a Lenin nevét viselő pedagógiai intézetben pedagógia- pszichológiaszakos középiskolai tanárnak készült. — Kevés volt az a nyelvtudás, amivel kimentünk. Másfél év kellett hozzá, hogy nyelvileg is otthon érezzük magunkat. Nem véletlen, hogy a nyelvvel való akkori küszködés, azóta is hatással van rá és iskolájában úgy szeretné — a tantervi kötöttségek ellenére — oroszra tanitani a diákjait, hogy könnyebben átjussanak az elkerülhetetlen buktatón. — Nemcsak a nyelvet kell tanítani — vallja —, hanem meg kell ismertetni az országot, a népet és a kultúráját is a gyerekkel. Valami élőkapcsolatot kell kialakítani a diák és a tanult nyelv országa között. Kilencven esztendős Kálmán Laci bácsi Minden oroszok cárját őrizte Mosolyog a szeme. Még akkor is, ha .bosszankodik. Nem lett az idén kiváló lövő. hogy a fene egye meg. Haragszik a szemüvegére. Hosszan kitartja elém jobb karját, mereven, rezdüléstele- nül. Hiába mondom neki, hogy minden munkásőr madarat fogna örömében, ha kilencven esztendős korára jót lőne a kiképzés során, csak legyint __ K álmán Lászlót, amint sétáltunk a szolnoki utcán, egy régi katona pajtása így köszöntötte: „Szervusz, öreg harcos. Ha téged látlak, úgy érzem, sose halok meg." Laci bácsi meg szabadkozott összébb fogta kékes ballonkabátját megmutatta az utat Pécs felé. s bement a kétdobozos ételhordóval a vendéglőbe__ Így váltu nk el. A hosszú úton hazafelé sokat gondolkoztam, vajon milyen ember is lehetett annakidején ? A szerb fronton sapkájáról lelőtték a „ferencjóska’’-forgót s meg is sebesült Az orosz front hadifogságot hozott A permi Kamenszkij cégnél dolgozott mint asztalos, s amikor. Szibéria felé indult a hadifoglyokkal tele vonat, több társával leugrott róla, s beállt vöröskatonának. — Négy napig faggatták a vörös parancsnokságon — magyarázza határozottan. Közben fényképekért nyúl, s a paksa- métából kiemel egyet. Jekatye- rinburgban készült. — Nem bíztak meg akárkiben. Aztán fegyvert kaptam, s kétszer is feleskettek. A képen egy vastagnyakú, keménykötésű katona. A bajusz ugyanez, csak sötét. — A hadifogoly hontalan ember volt, csak arról álmodozott, hogy miként jöhetne haza. S mivel nem jöhettünk, kettőt választhattunk. Vagy a fehérek — hunyorít —, vagy a vörösök... Amikor megkapta a fegyvert, a ruhát, többedmagával kivezényelték a harmadik utcába. A ház alul tégla, felül fa. A parancs így hangzott: aki egy kicsi hibát is elkövet, azt agyonlövik. Tudták: Miklós cár van odabent, s amit vállaltak, annak fele sem tréfa ... Egyszer rájuk támadtak a fehérek, de éppen egy magyar fiú vezette vörös egység megmentette őket. — Miután kivégezték a cárt. minket továbbvezényeltek — mondja. — Loksinán megütköztünk a kozákokkal. Aztán irány Moszkva. Két csatában vettem részt. Elgondolkodik. Milyen távol is van mindez, mondanám, de érzem, hogy most ismét ott áll a faház előtt, őrségben, s negyven fok a hideg. Ott harcol a kozákokkal. Hazavágyik. Károlyi nemzetőre, Böhm vörösőre, önkéntese. Bújkál a detektívek elől. Negyvenötben fogadja Szolnok határában a felszabadítókat, fegyvert fog. segíti a rendcsinálást, s az urakkal a városi kórház vécéit takaríttatja. öt- venhétben, hetven évesen munkásőr. Rápirít azokra, akik korát emlegetik: „Ha védtem a szovjeteket tizenhétben, akkor a hazámban is megvédem azt, amit alkottunk" ... Mosolyog, hogy tíz év múlva ismét fel akarom keresni. — Hát, gyere! — Tudod — mondja, — annak idején Moszkvában, felsorakoztattak bennünket, s egyszer csak ott termett egy aprótermetű, vörös ember, mindkét keze hüvelykujját a mellényébe dugva. Olyan közel jött. hogy azt hittem, nekem jön. Megköszönte a harcot, azt, amit a szovjetekért tettünk, s azt mondta: „Most hazamentek, katonapolgártársak. A béke megbízottai lesztek. Hát azon legyetek, hogy minél hamarabb vége legyen a háborúnak __” Lenint nem lehet elf elejteni. S azokat a mondatokat sem. Mintha most mondaná. Törli a szemüvegét. Kimegy, kávét hoz. Cigarettával kínál, OTP-dobozos cigaretta^ nemrég kapta ajándékba. Ö tizennyolc éve leszokott róla ... Kozma Ferenc 1956-ban végzett, Pécsett az akkori Teleki Blanka tanítóképzőben kezdte a pályáját. A legnehezebb időben. „Nehéz volt átvészelni az ellenforradalmat szovjet diplomával a zsebben” — jegyzi meg. Tanult „szakmáját" alig gyakorolta, az orosz nyelv tanítása lett a hivatása. 1959 óta a dandár úti iskolában tanít, 1963 óta pedig tagja a Városi Tanácsnak. Most a lánya ösztöndíjas: Harkovban másodéves mérnök-közgazdász. A legfiatalabb ösztöndíjas generáció egyik tagjával a POTE szülészeti és nőgyógyászati kilnikájának telekobalt-terápiás laboratóriumában találkozunk. Dr. Grexa Erzsébet akkor született, amikor első riportalanyom Dnyepropetrovszkba indult. A fiatal doktornő 1969-ben kezdte tanulmányait a moszkvai Szecsenov-egyetemen. Vajon a közel két évtized alatt mi változott? — Salgótarjánban végeztem a gimnáziumot. Már elsőben elhatároztam, hogy a Szovjetunióban tanulok tovább, ezért is jártam orosztagozatos osztályba. Kémikus-biokémikus szerettem volna lenni, de pont akkor, amikor felvételiztem, nem lehetett ilyen szakra jelentkezni. Így jött az orvosi egyetem. Soha nem bántam meg, hogy így alakult... Egyébként úgy érettségiztem, hogy tudtam: kint fogok tanulni. Négy év után dőlt el, hogy radiológus lesz, s azóta ez teljesen betölti az életét. — Csak olyant tudok csinálni, amiben örömet találok, ebben pedig mindent megtalálok. És nem is veszélyes, ha az ember betartja a szabályokat. Tulajdonképpen Pécsre is azért jöttünk — férjem is kint végzett, szülész —, mert itt többet lehet tanulni és mert kell, hogy az ember rögtön érezze, hogy orvos és hogy szükség van rá, itt érzem ezt. Dr. Grexa Erzsébet 1975 óta pécsi orvos. Pécsett két éve működik a volt szovjet ösztöndíjasok klubja a Hazafias Népfront megyei bizottságának égisze alatt. Jelenleg 87 tagja van a klubnak, s a tagok valamennyien jelen vannak a megye műszaki és tudományos közéletében. Krasznai Antal, a Hazafias Népfront megyei titkára mondja a klubról: — Az a célja, hogy a Szovjetunióban tanult szakemberek folyamatos ismeretekkel rendelkezzenek az országról és elősegítsék megyénkben a Szovjetunió még jobb megismerését. Hosszú éveket töltöttek kint, együtt éltek a szovjet emberekkel, ezért más szemmel láthatták az országot, mint azok, akik párnapos turistaút- ra jutnak ki. A mi ösztöndíjas klubunk tagjai a Szovjetunió elsőszámú propagandistái és ők ezt a feladatot szívesen vállalják is. Hársfai István
