Dunántúli Napló, 1977. november (34. évfolyam, 301-329. szám)
1977-11-06 / 306. szám
Köszöntjük a Jubileumi évfordulót ünneplő szovjet népet! Széles körű tevékenység a munkások érdekében Szakszervezeti élet a Ivovi Elektrongyárban A Bratszk-Uszty-llimszki Területi Termelő Komplexum építkezésének képe Egy Ivovi emlékmű története Az emberi szív titkainak kutatója Olyan orvosok szobor-emlékműve áll a Ivovi orvosképző egyetem főépülettömbje előtt, egy ódonhangulatú négyszögletes téren, akik a második világháborúban hősi halált haltak. Túlzás nélkül mondhatjuk, hogy a szobor, melyet Mihail Oanilenko rektor emeltetett fel. egyben memento is. Akodnak események, melyeket sose felejthetünk el. Kellemetlen emlékképük fakulhat az idő múlásával, de az aggodalom, a szorongó fájdalom, valahol a tudat és a szív mélységeiben, ott vibrál örökké. Ilyen fordulatokban Mihail Oanilenko élete is bővelkedik; ugyanis mindig köszöntöttek rá kínos, fenyegetően vészteljes nappalok és éjszakák, kapitányként került ki a frontra a fiatal sebész, hogy orvosi szolgálatot teljesítsen. Hirtelen cseppent az élvonalba, egy ez- redkórházba, és azonnal egy súlyos, szilánktól sebesült katonát operált, hogy megmentse életét. Danilenko nemigen emlékezett arra, hogy meddig is tartott az operáció. Az rögződött benne, hogy nagyon keményen, elkeseredetten harcolt egy fiatal tiszt életéért, míg sikerült a súlyosan sérült bélrendszeréből két méternyi betegrészt eltávolítania. Közben ellenséges bombák vijjogtak a közelben és rettenetes félelem telepedett rájuk. A műtőasztalon végzett az első beteggel, aztán a második, harmadik, negyedik, ötödik következett. Így sorban és végül majdnem százat operált meg ebben az időtlennek tűnő „műszakban”. Hőstett volt? Bizonyára. De hasonló nagyszerű tetteket vittek véghez a front-orvosok tízei, sőt százai, és még többen közülük életüket vesztették a tábori műtőben, betegeikkel együtt. Neki szerencse adatott és életben maradt.Az írásokat fordították: Csuti János Szilágyi Gyöngyi Fotó: APN Kötelességének érezte, hogy a halhatatlan és hős kollégák emlékét megörökítse. A rektor szobája az emlékmű építésekor hasonlított egy tervező-építő mester műhelyére, ahol művészi elképzeléseket vitattak meg, költségvetéseket fogadtak el, földmunkákról, betonról, gránitról vitatkoztak. Ez addig tartott, míg Danilenko sajótkezű- leg le nem vette a lepedőt a mementó-szoborról, vagyis megtörtént az avatás, ünnepélyesen közölte, hogy kegyelettel gondol azokra az orvos kollégákra, akikkel ezelőtt 30 éve találkozott először és utoljára. Lvov orvos közvéleményét nemrég lázba hozta egy szenzációs hír, hogy Danilenko sebész, - levezetett egy rendhagyó szívoperációt. A reménytelen helyzetben lévő páciens szívébe egy borjú szívbillentyűjét ültette át. A beteg azonnali halálát jósolták - a legtöbben, pedig élt jó pár napot. Erre akkor került sor, amikor a dél-afrikai sebész, Krisztián Bemard is végrehajtotta - nem is egy —, szenzációs vakmerő kísérletét. A Ivovi professzor is kiválasztott egy beteget, aki már annyira súlyos állapotba került, hogy sokak szerint már nem is számított élőnek. Az átültetés problematikájára a pontos választ még ma sem tudja megadni Danilenko. Próbálkozott, kísérletezett. Észrevette, jobb ha az operáció „anyagát”, vagyis a billentyűt nem egy, a csordában békésen legelésző borjú szívéből veszi ki, hanem olyanéból, amelyiket épp vágóhídra vezetnek. Danilenko csodálatos érzékenységére vall, hogy úgy viszonyul az emberekhez, mint az örök szerelmes féltésben égő férfi, vagyis az igazi orvos kö- telesséqtudatával, becsületességével, segít és a lehetetlentől sem riad vissza. Ettől fogva a sebész közel háromezer operációt hajtott végre borjúk szívén, aortáján, rekeszizmán és nyelőcsövén. Rájött, hogy az emberi szív helyreállításához nemcsak a vágóhíd szolgáltat „alkatrészeket”, de a kémia is. Szerfelett sikeresen alkalmazta azóta a műanyag-szívbillentyűket mindenféle negatív következmény nélkül. A módszer kifogástalan. Nincs ok még a legkisebb lel - kiismerelfurdalásra sem. Danilenko fáradhatatlanul tevékenykedik, mint szervező és pedagógus, rektor is, a sebészeti tanszék professzora és mint a mellkas-sebészeti klinika alapitótagja. 6-8 év múlva ez az új klinika egyike lesz a legerősebbeknek Ukrajnában. Ideutaznak .már most is a bajbajutottak gyógykezeltetni magukat a Szovjetunió legtávolabbi sarkából is, hisz tudását Danilenko önzetlenül átadja az embereknek. Vladimir Popov A Ivovi Elektron nevű termelési egységben 11 társadalmi szervezet működik; így például a népi ellenőrzési bizottság, az állandóan tevékenykedő termelési tanácskozás, a művészi alkotásokat népszerűsítő csoport és a filmeket propagáló stúdió. Ténykedésüket a szakszervezet koordinálja, és ebben a mindennapi társadalmi munkában eggyé kovácsolja az Elektrongyár összes dolgozóját, alkalmazottját, adminisztrátorát, egészen a főigazgatóig. A qyár szakszervezeti életét beszélgető partnerem, a 40 éves Vlagyimir Petrik irányítja. Az ő „karrierje" tipikus, mint a legtöbb szakszervezeti káderé. Munkás, a politechnikai tanulmányait is esti tagozaton fejezte be, és így szerezte meg a mesteri oklevelet. Mindig aktívan kivette részét a szakszervezeti munkából. Beválasztották a gyári szakszervezeti bizottságba, melynek most már három éve elnöke.- Most össznépi szinten vitatták meg az Új Szovjet Alkotmány tervezetét, és egyebek között nagyon behatóan foglalkoztak az állampolgár szabadságával és jogaival. A legalapvetőbb alkotmányi jogok közül az egyik legfontosabb; a munkához való jog. Az önök szakszervezeti bizottsága miként segít ennek megvalósításában?- Mint ismert, munkanélküliség csaknem ötven éve nincs a Szovjetunióban. Ezzel szemben az Elektronban és sok más vállalatnál is folyton érzékelhető a munkáskezek hiánya. Csak a munkát biztosítani az embernek, úgy vélem, ez kevés. Biztosítani kell a jó és veszélytelen munkakörülményeket, hogy egészsége ne károsodjon, és lehetősége nyíljon képességei továbbfejlesztésére. Arra törekszünk, hogy segítségünkkel egyéniségüket, „lelkivilágukat" is kifejezzék a munkában. Vagyis az állampolgár olyan foglalkozást vállalhasson, olyan munkakörbe kerüljön, ami jól megfelel hivatástudatának, tehetségének, szakmai felkészültségének. Mindennek realizálása a szakszervezet feladata is. Mindez így vagy úgy, de érinti a munkafolyamatokat is, gondoljunk a munkából való felmentésre és más munkakörbe helyezésre, a munka minőségi fokozatainak a növelésére, a munkarendre és így tovább. — Milyen bizottságok működnek a szakszervezetekben? — 11 tevékenykedik és mindenféle feladat ellátásához elegendő. A szakszervezet betű szerint mindennel foglalkozik, ami már egy kicsit is kötődik a dolgozó szociális jogainak a biztosításához, megvalósításához. A lakás- és életviszonyok bizottsága például ellenőrzi a vállalat területén található ká- véárusitó helyek, ebédlők, büfék, szervizszolgálatok munkáját. De alapvető feladata az is, hogy vizsgálja, nyomon kövesse; — a szigorú társadalmi ellenőrzés mellett valóban jogosan osztják-e el a lakásokat. Az Elektron gyár vezetésével nagyarányú építkezések folynak, hogy a gyár dolgozóinak elegendő lakást biztosítsunk. Az- elkövetkező 5—6 évben még 1400 család lakásigényét akarjuk kielégíteni. Az egészség megőrzés bizottsága arra ügyel, hogy az egészségügyi normákat, előírásokat betartják az üzemorvosi rendelőkben és az üzemi központi klinikánkon, ahol 18 orvost alkalmaznak. Egy másik bizottság a szociális biztosításokkal foglalkozik. — Az Elektronba gyakorta látogatnak külföldi delegációk, köztük szakszervezeti küldöttek is. Mi után érdeklődnek a leggyakrabban? — A legelterjedtebb kérdés a szakszervezeti költségvetésre irányul. így például: honnan veszik a sok pénzt? Vagy önök a szakszervezeti pénztőkéjüket munkájukért járó fizetés egy százalékából teszik össze? S megmagyarázom, hogy az egy százalék szinte semmire se lenne elég. Hiszen különfélék a kiadásaink, például a sport- munka finanszírozása, az edzők fizetése, q sporteszközök fejlesztése, az úttörőtáborok, a legszükségesebb és kedvenc szakkörök ellátása vagy a szakszervezeti apparátus tagjainak havi bére, jogi tanácsadás a munkásoknak hires és népszerű jogászok részvételével stb. De kiadással jár a kul- túrház vezetése, a moziberendezések karbantartása. Végül a szakszervezet hatáskörébe tartozik, hogy milyen eszközökkel“ fejlessze a szociális ellátottságot. Sokat költünk szanatóriumi és pihenőházi beutalókra, a csökkent munkaképességűek, vagy munkaképtelenek támogatására, a terhes anyák szabadságolására. A kollektív megbeszéléseken felvázoljuk a szak- szervezeti tagoknak, hogy a vállalat nyújtotta pénzösszegből mennyit használtunk fel a különféle szociális szükségletek kielégítésére, de ellenőrizzük azt is, hogy az ilyen jellegű pénzösszegeket mire fordítja a vállalatvezetés. Nagyon fontos ez például a premizálási, jutalmazási összeg szétosztásának esetében is. Anatolij Arhipenko A Szamotlor-tó környékén, a Tyjumeni-területen lévő olajgyüjtő-állomás és a finomító központ
