Dunántúli Napló, 1977. november (34. évfolyam, 301-329. szám)
1977-11-27 / 326. szám
1977. NOVEMBER 27. TÁRSALOM POLITIKA-IDEOLÓGIA DN HÉTVÉGE 5. A gyár, ahol a pécsi kenyér készül Asszonyok a gépek mellett Több műszakban dolgoznak, gyereket nevelnek, háztartást vezetnek és tanulnak A gyár, ahol a pécsi kenyér készül, egyetlen hatalmas csarnok. Az elején még a lisztet keverő és továbbító automata berendezés lámpácskái villognak, a csarnok végén pedig már a friss, barnáspirosra sült kenyeret szedik le a szalagról. Egy-egy „vonalról” óránként ezer darabot. A kenyérsütés folyamata teljesen automatizált. (Egy műszak közössége, azonos célért, a napi termelési terv teljesítéséért, egymásra- utaltan, együtt dolgozik. Külön- külön is a mindennapok munkája alakítja életüket, de mindegyikét másként... A munkás- nők, akik itt dolgoznak, csaknem kivétel nélkül évek óta a Pécsi Sütőipari Vállalat dolgozói. A lassan kétéves gyár üzembe helyezésétől a pécsiek a kenyér minőségének javulását, a munkások a jobb körülményeket várták.) Finak Józselné, sütőipari szakmunkás, dagasztó, kilenc éve van a vállalatnál: — Könnyen hozzászoktunk a gépek dolgoztatásához, sőt! Felháborodtunk, amikor nem engedték meg, hogy műszak alatt regényt olvassunk! Én a Doktor Sándor utcai pékségből jöttem a gyárba. A régi helyemen sokat betegeskedtem. Nehezen bírtam a fizikai munkál. Mindennapos volt a túlórázás is, de csak havi 2500-3000 forintot kerestem. Most ülök a gép mellett, figyelem, hogy minden rendben van-e, s hazaviszek 4000 forintot. Visszaszedtem a leadott kilóim egy részét, nyugodtan megyek haza és az én hangulatom, közérzetem a családra is jó hatással van. Kiss Jánosné J 957 óta dolgozik a vállalatnál: — Csaknem valamennyi üzemünket megjártam. Úgy érzem rászolgáltunk arra, hogy most ilyen körülmények között vagyunk és könnyű a munkánk. Jól is keresünk. Tudom, hogy a gyárak többségében még nemcsak figyelniük kell a gépeket az asszonyoknak. Mi egy lépéssel előrébb vagyunk . , . Vitvindics Lajosné: — Még a régi munkahelyemen, a Doktor Sándor utcában voltam, amikor befejeztem a sütőipari szak- munkástanfolyamot. Amíg tanultam, hetente négy alkalommal délután 3-tól 8-ig iskolában ültem. Akkor is két műszakban dolgoztam, s ha meggondolom, több időt töltöttem a munkahelyemen, mint a családommal. Mondjam azt, hogy megérte? Egyedül vagyok a lányommal. — Én kimondottan a pénz miatt jöttem a kenyérgyárba dolgozni - mondja Réthi Ba- lázsné. A Volánnál voltam 19 évig. Takarítottam 1700 forintért. Közben a férjem nyugdíjba ment, kevés lett a pénz. Itt, mint kenyérelszedő segédmunkás 3000 forintnál is többet kereshetek. A kenyérgyári asszonyok teljesítménybérben dolgoznak. A műszakpótlékok mellett mindegyikük plusz 400 forint prémiumot kereshet havonta, ha . . . — ... ha például nem rakom melegen a kenyeret a rekeszekbe - nevet Mesztegnyei lánosné. Egyszer pont a férjem vont el a prémiumomból ezért. De nemcsak a technológiához tartozó mulasztásért, hanem egy eldobott cigarettavégért is fizetni kell. A gépek, berendezések ragyogóan tiszták. A köztük levő szabad területek is. Az asszonyok nemrég - társadalmi munkában - a csarnok ablakait is megtisztították. De segítenek egymásnak akkor is, amikor egy-egy berendezés tartozékait mossák el a műszak végén. Azt mondják túl kicsi a csoportjuk ahhoz, hogy mindenki csak a saját munkájával törődjön. (A háztartásvezetés, gyermeknevelés egy része ma is az asszonyok feladata. Ez akkor is gond, ha ilyen ideális munka- körülmények között és viszonylag könnyű munkát végeznek, s ha segít a férj, és a munkahely is.) Mesztegnyei Jánosné 22 évés fiatalasszony, betanított munkása a gyárnak. Kétéves kisfia van. A férje szintén a gyárban dolgozik, művezető. Vasason laknak a fiatalasszony édesanyjánál, aki jelenleg kórházban van. Most a férjével váltiák egymást a műszakokban, hogy egyikük a kicsire vigyázhasson. A gyár vezetősége hozzájárult, hogy Mesztegnyeiné fél órával hamarabb befejezve a műszakot, siethessen haza, s hogy a férje elindulhasson dolgozni . . . Kiss Jánosnénak 16 éves nagylánya van. Tavaly halt meg az anyósa. Azt mondja: ,,a gyereket ő nevelte fel”. A férje is a vállalatnál van, s míg a gyerek kicsi volt, akkor is több műszakban dolgoztak, kevés idejük maradt a lányukra és a háztartásra. Az anyós főzött, mosott, takarított, ellátta a gyereket. Nélküle nagyon nehéz . . . Réthi Balázsnééknak nincs gyerekük. Van viszont egy idős, egyedülálló szomszédjuk, akivel a férje jó barátságban van, ő pedig alkalmasint főz neki, nagytakarítást csinál a lakásában, s ápolja, ha beteg. (A gyárban nincs szabad szombat. A hétvégén is kell a városnak a kenyér. Péntekenként tizenkétóráznak a munkások. A szabad szombatok helyett szabadnapok vannak. Havonta kettő. Az asszonyok ezeken a napokon általában nagymosásba, nagytakarításba fognak. Ilyenkor akarják pótolni azokat a háztartási munkákat, miket a munkanapokon nem tudtak elvégezni. Anyák, feleségek, háziasszonyok és munkásnők is egyszemélyben. A kenyeret, amit a gépek készítenek az ő ellenőrzésükkel — a pécsiek tízezrei fogyasztják naponta. A pénzt, amit1 munkájukért kapnak a család vágyainak megvalósítására költik.) Mesztegnyeiék bútort vettek, gépesítették a háztartást. Lakásra gyűjtenek. Kissék takarékba rakják a pénzüket. Kell a lakásra és a kislánynak. Fi- nakék családi házat építettek Bogádon 1965-ben, majd 1970- ben hozzáépítettek még egy szobát és főzőfülkét. A három- szobás családi házhoz pince és garázs is tartozik. Most várják a Trabantot. Kicserélték az egyik szobabútort, a másikat a a jövőben akarják megújítani, s akkor a kislánynak nem lesz gondja bútorra. Lakásra sem. Ha akar otthonmarad velük a jövendőbeli férjével együtt, ha nem, segítenek neki saját otthont teremteni. (A napi munka, a háztartás mindennapos tennivalói mellett még sokmindenre kellene az idő. Olvasásra, tanulásra, fodrászra, szórakozásra és pihenésre.) Mesztegnyeiék néha presszóba mennek és a tv-t nézik. Kiss- né tanul, a sütőipari szakmunkástanfolyamra jár. Egy-egy filmet tud végignézni a tv-ben. Kétszer volt üdülni a férjével és a lányával: 1971-ben és 1974- ben. Finakné olvasni szeret. Férjével együtt idén ■ üdültek másodszor a tizenhét éves házasságuk alatt. A lányuk viszont 10 éves korától minden évben. Hol a Balatonon, hol Csehszlovákiában. Vitvindicsné marxista középiskolába jár. Réthiék rendszeres mozi látogatók. Három évvel ezelőtt Romániában üdültek. Az asszonyokkal együtt dolgozik Bognár Lajosné, aki élelmiszeripari gépész üzemmérnök, a gyár laborvezetője: — Én 3100 forintot keresek havonta. A Zsolnay úti üzemünkben másfél hónapig több műszakban dolgoztam. Akkor 5000—5500 forintot kerestem. Csináltam, mert szükség volt a munkámra, de örültem, mikor abbahagyhattam. Pedig már nem kicsik a gyerekeim, az egyik öt, a másik kilenc éves. A műszakba járást és azt a családot összetartó feladatot, amit azért elsősorban a feleségnek, az anyának kell alapvetően vállalnia — nagyon nehéz összeegyeztetni. A kenyérgyári asszonyok, sok- ezer más munkásnővel együtt mégis több műszakban dolgoznak, gyereket nevelnek, háztartást vezetnek és tanulnak .. . Török Éva Az ember és a személyiség marxista értelmezése 0 Az ember szerepe a társadalomban és a történelemben Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának Oktatási Igazgatósága a NOSZF 60. évfordulója tiszteletére tudományos ülésszakot szervezett ,,Az ember és a társadalom kölcsönhatása a fejlett szocializmusban" témakörben. A Dunántúli Napló a következő hetekben rövidített formában közli az előadásokat. Az ember és a társadalom viszonyának lényeges kérdése, hogy az ember saját létformáját hoqyan határozza meg a társadalmi, gazdasági, politikai. kulturális létformákkal. Az ember a történelembe beléoő és folytató lénv. Senki sem kezd mindent élőiről. Az ember környezetének terméke, ugyanakkor tevékenységének kiindn'o bázisa, determinánsa és szabá- IvnTÓia a társadalom által felhalmozott gazdasági és kulturális értékek összessége. A társadalom mmden léffo-má' " té-ően intézmények tevékenységével újítja meg létét azáltal, hoav intézményekben halmozza fel az anyagi és szellemi tevékenység realizált eredményeit és ezeket ugyancsak intézményein keresztül közvetíti az úi generációnak. A társadalmi lét intézményesült viszonvainak egésze a leqfőbb meghatározó ténvező. amelyhez az ember saját létformájával igazodik. Nincs társadalmon kívüli emberi lét. Az ember létfenntartó tevékenysége nem választható el oz intézménvesült társadalmi viszonvoktól. Csakis ezek keretében tehet szert élete társadalmi feltételeire, aaz- dasáai és kulturális értékekre, csakis így termelheti és gazdagíthatja ezeket. A marxizmus emberfelfogásának jellemző vonása, hogy a társadalom primátusát fenntartva, elismeri az ember individualitását és társadalomala- kitó szerepét. Ember és társadalom viszonyának lényegét egy kölcsönhatás egységeként ábrázolja. A marxizmus klasz- szikusainak gondolatára utalva : az ember társadalmi és individuális megnyilvánulásainak egysége, akit a történelem teremt és aki teremti a történelmet. A társadalmi közeg az ember tulajdonképpeni életközege. individualitása realizálásának kizárólagos kerete. Mint Marx és Engels hangsúlyozzák: „Azok a feltételek, amelyek mellett az egyének érintkeznek egymással egyéniségükhöz tartozó feltételek, s nem külsőlegesek számukra, olyan feltételek, amelyek mellett ezek a meghatározott viszonyok között létező, meghatározott egyének, anyagi életüket és azt. ami ezzel összefügg, kizárólag termelhetik — tehát öntevékenysé- qük feltételei és ez az öntevékenység termeli őket." Az emberi egyén függ a társadalomtól, ugyanakkor minden társadalmi tény emberi tevékenység eredménye. Az ember helyét a társadalomban a függő és ugyanakkor teremtő pozíciók ellentétének dialektikája jellemzi. A társadalmi viszonyok intézményesült rendszere kiinduló és meghatározó bázisa a társadalmi lét új formáit teremtő emberi tevékenységnek. Az emberi életnek más célja és értelme nem lehet, mint ezt a bázist összéhangolt kollektív tevékenységben feileszteni és szüntelenül az ember boldogulásának, alkotó ereje kibontakoztatásának szolgálatába állítani. Az enyéni hozzájárulás a társadalmi lét úiratermelésé- hez és továbbfejlesztéséhez csak más egyénekkel való érintkezésben mehet végbe. „Csak a másokkal való közösségben kapja meg mindegyik egyén az eszközöket ahhoz, hogy hailamait minden irányban kiművelje; csak a közösségben válik tehát lehetővé a szabadság.” A társadalmi mozgás a magántulajdon intézményesült kereteiben fiktív közösségeket hoz létre az uralkodó osztály szükségleteinek megfelelően. Az egyén számára az ilyen közösség kényszerű és idegen, a benne érintkező egyének tevékenységének terméke pedig szembefordul létrehozójával és korlátozza kibontakozását, szabaddá válását. A magántulajdonhoz kapcsolódó fiktív közösség illuzórikus kollektív elveivel és a munkák sajátos megosztásának rendszerével az egyoldalú, degradált és világból kiábrándult személyiség legfőbb szülője. Az egyén számára a kiút a fiktiv közösség ellentétében, az illuzórikus kollektiv elvek pozitív tagadásában, az ember lényegével összhangban levő munkamegosztásban és a sokoldalúan fejlődő szabad ember eszményében van. A marxizmus társadalomeszményének és embereszményének realitása a maqántu- laidon és elidegenedett létformáinak gyakorlati tagadásában, a kommunizmusban van. A marxizmus klasszikusainak szavaival szólva, a kommunizmus az egyéneknek olyan egyesülése, amely az egyének ellenőrzése alá helyezi szabad feilődésük és mozgásuk feltételeit, azokat a feltételeket, amelyek eddig a véletlenre voltak bízva és az egyes egyénekkel szemben önállósultak. így esik egybe a kommunista társadalmi \ berendezkedés azokkal a történelmileg szükséges feltételekkel, amelyek nélkülözhetetlenek az igazi közös- séqben élő, szabad és alkotó emberi egyén kifejlődéséhez. Az ember helyét, életformáját, életének tartalmát és módját társadalmi formációkként konkrétan-történetileg az objektív társadalmi létformák alakzatai, gazdasági, politikai, kulturális tényezők határozzák meg. de nem úqy mint az embertől elvileg különálló világ, hanem úgy, mint amik maguk is az emberi tevékenység eredményei. Az ember feladata, hogy a társadalmi objektivitás mozgásában felismerje a történelmi szükségszerűséget, megalkossa ennek eszmei, politikai kifejezését és reális eszmékkel igazolt gyakorlati, forradalmi tevékenységgel emberhez méltóan alakítsa világát, Engels szavait idézve: „Az embernek már nem kell mást tennie, mint hoqy saját magát megismerje, saját magán mérje le, sajái lénye szerint ítélje meg összes életviszonyait, a maga természetének követelményei szerint igazán emberi módon rendezze be a világot, s megoldotta korunk rejtvényét. Nem túlvilági, létezésnélküli régiókban, nem az időn és a téren túl, nem egy, a világban bennelakozó vagy vele szembeállított „Istenben” találjuk meg az igazságot, hanem sokkal közelebb, az emberek tulajdon kebelében.” A marxista filozófiai antropológia az embert, mint általánost vizsgálja és természethez, társadalomhoz való viszonyában emeli ki az emberi faj lényeges jellemzőit. Az eddi- qiek összegezéseként az ember fő jellemzőit, lényeqét a következőkben foglalhatjuk össze: az ember környezetét és önmaaát alakitó tárgyi-tevékeny lény. történetileg konkrét, társadalmi-közösségi és individuális lény. Az ember meghatározott konkrét-történelmi totalitás. Ezek az ember általános foqalmának lényeges jellemzői, az emberkoncepció tartalmi iegyei. Az embernek, mint általánosnak a meghatározása alapján lehet a személyiség lényegének kérdéseit felvetni. De egyáltalán nem úgy, hogy az embernek, mint általánosnak a lényeges jegyeit mechanikusan átvisszük az egyénre. A személyiségelmélet tárgya az egyes ember lényegének feltárása. Ezt a lényeget pedig az egyes ember társadalmi vonatkozásai, társadalmisága foglalja magában. A személyiség fogalmával az egyes ember társadalmiságát fejezzük ki, az egyes emberre jellemző, tehát egyedi sajátosságában. így arra a kérdésre, hogy mi az egyes ember lényege, tartalma, azt válaszolhatjuk, hogy személyisége, azaz a magáévá tett, önmaga által is kialakított konkrét társadalmi viszonyainak individulális összessége. Az egyes ember lényegének, a személyiségének ez a felfogása dialektikus és materialista, -így összhangban van a dialektikus ésAtörténelmi materializmus alapelveivel. Dialektikus, mert tartalmazza az általános és különös, a szükségszerű és véletlen, a közösségi és individuális ellentétét. Ezek az ellentétek szabják meg az egyes ember lényegének, a személyiségének mozgási erejét, változásának hányáit. Az ellentétek mögötti konkrét tartalmak sokfélesége, ezek egysége és átalakulásé, végtelen lehetőség a személyiség individualitásának sokszínű változatára, az egyéniség megismétel- hetetlenségére. A személyiség eme meghatározása összhangban van a történelmi materializmussal, mert a társadalmi viszonyokban nemcsak szociális környezetet lát, amelyben pusztán mint keretben éi a személyiség, hanem ugyanakkor elismeri és hangsúlyozza a társadalmi viszonyok, a közösségi és a szükségszerű elsődlegességét, másképpen szólva a társadalmi viszonyok egyéntmeg határozó szerepét. Az egyes ember a társadalmi, közösségi viszonyokkal érintkezve szocializálódik, válik társadalmivá, személyiséggé. Marx erről azt írja, „hogy az egyén fejlődését valamennyi többi egyén fejlődése szabja meg, amelyekkel közvetlen vagy közvetett érintkezésben áll, és hogy az egyének különböző nemzedékeinek, amelyek egymással viszonyokba lépnek, egymással összefüggésük van, hogy a későbbieket fizikai létezésükben elődeik szabják meg, az utódok ezektől átveszik az általuk felhalmozott termelőerőket és érintkezési formákat és ezek határozzák meg őket a maguk kölcsönös viszonyaiban." A személyiség tehát kettős értelemben társadalmi: egyrészt, mert csakis társadalmi közegben létezhet, másrészt, mert a társadalmi viszonyok benne vannak az egyénben mint annak lényege. A személyiségnek ez a társadalom általi kettős meghatározottsága elsődlegességet jelent és nem semmisíti meg az egyén önmeghatáiozó lehetőségeit. A személyiség a társadalmi meghatározottságnak nem lehet mechanikus terméke, mert genetikusán nem örökli fajának képességeit. Az egyedi fejlődésben kell a társadalmi létfeltételekben realizálódott emberi fajt jellemző képességeket elsajátítania, magáévá tennie, maid azokat közösséqi tevékenységben alkalmaznia a létfeltételek újratermelésében és gazdagításában. A személyiség tehát, mint a társadalmi viszonyok elsajátítója önmeghatározó és önmegvalósító, önmaga és a társadalmi környezet teremtője. Természetesen, az önmeghatározás, önmegvalósítás vagy éppenséggel az eredetiség és szuverenitás nem semmisíti meq a társadalom általi meghatározottság elsődle- gesséaét. Egyébként pedig a személyiség társadalmi meghatározottságának mértéke ki- teljesítheti a személyiség társadalmiságát, gazdagíthatja tartalmát és növelheti értékét. A gazdag személyiséget a közösséggel való mély azonosulás jellemzi és ezen keresztül az individualitás és egyéniség nagyobb közösségi jelentőségre tesz szert. (Jövő vasárnap: A személyiség a jelenkori ideológiai harcban.) Dr. Judi István kandidátus, a PTE tanszékvezető docense
