Dunántúli Napló, 1977. november (34. évfolyam, 301-329. szám)

1977-11-27 / 326. szám

1977. november 27., vasárnap Dunantmt ílaplö 3 A hatékonyság fokozásának egyik fontos eszköze Felelősség a beruházásokért Jogászok, közgazdászok, gyakorlati szakemberek közreműködésével 1980-ig kidolgozzák a jogi felelősség intézményrendszerét Kesernyés, de nagyon igaz megállapítás: hazánkban a beru­házás kifejezéshez többnyire a felelőtlenség asszociáládik. Ezért is figyelemre méltó az a törekvés, amelyet az MTA Állam- és Jog- tudományi Intézete, valamint a Pécsi Tudományegyetem Állom­ás Jogtudományi Kara kezdeményezett a beruházások jogi fele­lősségrendszerének kidolgozására. A beruházások hatékonysága ugyanis csupán a szocialista öntudatra alapozva aligha növel­hető. Sokkal hatékonyabb biztosíték lehet a felelősség pontos körülhatárolása, amely erkölcsi, politikai, vagyoni, esetleg bün­tető szankciók alkalmazását is kilátásba helyezi, a mulasztó sze­mélyt vagy kollektívát egyaránt sújthatja. ni, amíg tudjuk, hogy mi a jó, mit kell tenni? Rosszat, rosz- szabbal vagy ugyanolyan rosz- szal helyettesíteni ostobaság. A készülő tanulmány, a felelős­ség jogi intézményrendszeré­nek meghatározására bizonyá­ra gondosan ügyel erre is. Demokratikusan Egyhelyben topogunk Az ötödik ötéves tervben 870 milliárd forintot fordít a ma­gyar állam fejlesztési, beruhá­zási célok megvalósítására. Évek óta kevés sikerrel lehe­tett a beruházások hatékony­ságát növelni, Baranyában például a most folyó beruhá­zások csaknem fele késésben van vagy költsége meghalad­ja a tervezettet, a minőségi követelményektől is messze el­maradnak. Országosan sem jobb a helyzet. A határidők, a költségek, a műszaki paramé­terek tartása csak tudományo­san megalapozott, tervszerű beruházási politikával -valósít­hatók meg. A közgazdasági és műszaki beavatkozások, úgy érezzük, nem lesznek elegen­dők a hatékonyság javítására, nagyon is indokolt a felelősség intézményrendszerének meg­határozása. Ne csak a Burgert és Horváth Ede Az 1976—1980 között folyó beruházási politikánk előírja a szocialista termelési viszo­nyok tökéletesítését, a termelő és nem termelő beruházások megfelelő arányát, a beruhá­zások előkészítésének, szerve­zettségének javítását. A készü­lő tanulmány célja, hogy fe­lülvizsgálja mindazokat a jog- intézményeket, amelyek az em­lített célok megvalósítása jogi keretéül szolgálhatnak. A kuta­tás valószínűleg kiterjed a bün­tetőjogi, az államigazgatási jogi, a munkajogi, a pénzügyi jogi és polgári jogi felelősség kérdéseinek elemzésére. A fe­lelősség vizsgálatának közép­pontjában természetesen, az ál­lami vállalatok állnak, beruhá­zásaink többsége, sajnos az ezzel kapcsolatos problémák zöme is itt található. Indokolt­nak tűnik természetesen a ta­nácsok, minisztériumok és más költségvetési szervek jogi fele­lősségének vizsgálata is. •Érdekes, nagyon figyelemre­méltó gondolatot jegyeztünk fel: a felelősség kérdése a leg­élesebben mindig azokkal szemben merül fel, akik kockázatot vállalnak. A Bá­bolnai Mezőgazdasági Kombi­nát és a Győri Rába Vagon- és Gépgyár igazgatói állan­dóan a fejük felett érzik me­részségük, kockázatvállalásuk politikai, erkölcsi és anyagi fe­lelősségét is. Mások viszont langyos vizeken evezve, rang­juk, sebezhetetlenségük tuda­tában élvezik a semmittevés felelőtlenségét. Félő, hogy a jog eszközével a szürkeséget konzerváljuk, ezért is már most gondolni kell arra, hogy a készülő tanulmány a pozitív cselekvőképességet ösztönözze. Természetesen az öntudat, az anyagi érdekeltség a beruhá­zások hatékonyságának növe­lésében továbbra is fontos esz­közök kell, hogy maradjanak. Az alkotói kedv korlátozásához vezetne, ha a beruházási tevé­kenység szerteágazó területein dolgozó szakemberek, kollektí­vák állandóan a büntetőszank­ciók árnyékában dolgoznának. Elképzelhető azonban, hogy a felelősség jogi intézményrend­szerének meghatározásával az esetek többségében egyenes út vezet például annak meg­állapítására, hogy miért dőlt össze egy félig elkészült épü­let. Ennek kapcsán azonban érdemes a beruházás és a jog kapcsolatát elemezve azon is gondolkodni, hogy ha valami rossz, szabad-e mindjárt bele­avatkozni, nem kell-e megvár­A felelősség kapcsán a de­mokratizmusról megfeledkezni aligha szabad. A beruházások hatékonyságát rengeteg objek­tív tényező rontja le, erre jön­nek a hibás intézkedések, ame­lyek szinte már azt sejtetik, hogy jó beruházási tevékeny­ség nincs is. Minél nagyobb a beruházás, annál nagyobb a tévedés lehetősége A szén­hidrogén-program például a mai helyzetből ítélve elhibázott volt. A felelősség kérdését te­hát a kormánytól a művezetői szintig kell megállapítani és érvényre juttatni, különben an­tidemokratikus a jogi felelős­ség kérdése. Ugyanez a hely­zet akkor is, ha a beruházási tevékenységet fetisizáljuk, kira­gadjuk a gazdasági rendszer­ből, a felelősség mulasztásá­nál a szankciókat csupán eb­ben az egy gazdasági folya­matban alkalmazzuk. A felelősség kapcsán érde­mes végiggondolni a Dunai Vasmű példáját. Százmilliós nagyságrendű beruházásuk ké­sett, a vállalat 1,2 milliós köt­bérigényt jelentett be, amely végül is 200 ezerre olvadt. Az állandó tervmódosítások ugyan­is csökkentették a kivitelező fe­lelősségét. A tervmódosításo­kat éppen a vállalat saját be­ruházási osztálya szorgalmaz­ta, akik tulajdonképpen az egész pert nem is akarták. A felelősség megállapításában, felkutatásában, a szankciók alkalmazásával érdemes tehát a beruházónak saját környe­zetében, a „felelőst keresünk" felkiáltás előtt saját magában is vizsgálatot tartania. Ez poli­tikai, erkölcsi kötelessége min­denkinek, enélkül a jogi fele­lősség intézménye nem lesz képes a beruházási tevékeny­ség hatékonyságának fokozá­sára. Lombosi Jenő A Bolyi Mezőgazdasági Kombinátban ünnepélyesen átadták rendeltetésének a dunai új kikötőt és az agrokémiai bázist. A kikötő a termények vízi úton történő, olcsó szállítását teszi lehetővé, az agrokémiai bázison pedig korsze­rűen, gazdaságosan tudják tárolni a kemikáliákat. A tudást drágán adják Őszülő fejjel az oklevélért Félezer levelező tanuló a Székesfehérvár utcai iskolában A táblán háromszögek. Csú­csain kereszt és hétjegyű szám jelöli, hogy mérési pontok. Po- ligon mérés volt az előző órán a pécsi Vegyipari és Vegyipari Gépészeti Szakközépiskola le­velező tagozatának utolsó éves bányász osztályában. Mányó Mihály igazgató most érc- és szénelőkészítési órát tart. A vizsgatételeket már ki­osztotta, ez az egyetlen óra a beszámolóig. Találomra megné­zem a 10/a tételt: a nehéz- szuszpenziós dúsítás elve, be­rendezéseinek működése. Cseresnyés László — Hogy boldogul ezzel? Cseresnyés László Széchenyi­aknái vájár legyint: — Ez semmi. A bányamérés nehéz! Hetente egy alkalom­mal jövünk össze, nem tudnak annyi órát beiktatni, hogy jól meg lehessen tanulni. Otthon, egyedül küszködés... Cseresnyés László 41 éves. — Az utolsó pillanatban irat­koztam be. Hét éve tanulok. A Széchenyiben elvégeztem a gimnáziumot, itt pedig a kü­lönbözeti vizsgák után második­ban kezdtem a technikumot. Geológia, bányaművelés, mé­rőszámos ábrázoló-geometria, munkavédelem. Tulajdonképpen az egész évfolyam anyaga. — Mi a célja? — Aknász akarok lenni! Hu­szonkét éve dolgozom a föld alatt, előtte kitanultam a kő­műves szakmát, a bányában vájárvizsgát tettem. Úgy érzem, két szakmával, két érettségivel, ennyi tapasztalattal most már irányító munkára is képes va­gyok. Persze az egészségem sem engedi már az erős fizikai munkát. — Mi a könnyebb: fzép át­hatást csinálni a vágatkeresz­teződésben, (legnehezebb, leg­pontosabb bányabeli munkák egyike) vagy ezt a poligont ki­számítani? — Ezt azért előbb meg lehet tanulni — mutat a táblára. - Bár amikor az ember nagyob­bik fia már harmadikos eszter­gályos tanuló... ♦ Csaknem félezer levelező ta­nuló küszködik az oklevélért o Székesfehérvári utcai iskolában. Legtöbb a bányász - ők két­százan” szerezhetnek technikusi végzettséget. A villamos tago­zaton 120 fő, vegyigépész sza­kon 60 fő, vegyipari osztályok­ban 80 fő, a geológus és geo­fizikus szakon 30 fő tanul A hét esztendeje folyó levelező oktatáson eddig két évfolyam 80 bányászhallgatója szerzett oklevelet.- Miért csak a bányászok szerezhetnek technikusi okleve­let? Mányó Mihály, az iskola igazgatója hosszan gondolko­dik, mit is válaszoljon? A szakközépiskolában vég­zett, iparban foglalkoztatott fiatalokról eltérők a vélemé­nyek a munkahelyeken. A szakmunkásképző intézetekből kétségtelenül nagyobb gyakor­lati tudással érkeznek a fiata­lok. Az is kétségtelen azonban, hogy ma a középfokú végzett­ség elengedhetetlenül szüksé­ges. Gyakorlatilag középfokon dől el, mennyire hatékony a termelés . . . — Semmi lényegi különbség nincs a szakközép és nálunk folyó technikusi képzés között, talán csak a gyakorlati okta­tás terén. Egyébként technikusi előkészítő oktatás után szerez­hetnek oklevelet. A bányászok vájár szakmunkásbizonyítvány- nyal, ötesztendős föld alatti gyakorlattal iratkozhatnak be 40 esztendős korig. A többiek­nek csak a nyolc általános és a 17—40 éves korhatár a köve­telmény. Fantasztikus szorgal­mat, lemondást, szellemi és fi­zikai igénybevételt jelent a le­velező oktatás. A tankönyvek gyengék, nem ritka, hogy egy- egy beszámolási időszakban egyetlen óra alatt kell a ne­gyedéves anyagból tájékozta­tást adni. + Az iskolai végzettséget kimu­tató statisztikák láttán ezernyi kétség ébred bennünk. Hihe­tetlenül sokan nem végzik el a nyolc általánost, ugyanakkor nő a középiskolát végzett mun­kások száma. Félő azonban, hogy a sok erőt felemésztő, az államtól, a tanároktól és nem utolsósorban az őszülő hajú diákoktól óriási áldozatot kö­vetelő középfokú végzettség megszerzése nem kamatozik elég hatékonyan sem az egyén, sem a társadalom szá­Mányó Mihály mára. Cseresnyés László vilá­gosan látja célját. Ismerek egy másik vájárt, aki ugyancsak két érettségivel, villanyszerelő és géplakatos szakmával, a Marxizmus—Leninizmus Esti Egyetem szakosító tagozatának főiskolai végzettséget jelentő végbizonyítványával szakmai, Zsirmon István Horváth Sándor politikai képzettségének egyál­talán nem megfelelő munkát végez. ♦-A 150 főnyi vegyipari és vegyigépész hallgató Baranyá­ban képzettségének megfelelő helyen dolgozik? — Igen — mondja Horváth Sándor, az iskola igazgatóhe­lyettese. — Sokkal több a me­gyében az állás, mint ahány hallgatónk van. Sajnos, az idén csak 15 jelentkező volt, pedig a két bányavállalat, a Bőr­gyár, a Gázmű, a Vízmű, a pé­csi és baranyai laboratóriumok: sokasága várja a nálunk vég­zett hallgatókat. A péti NITRO- KÉMIA például elnyelné egész iskolánkat... Zsirmon István, 38 esztendős villanyszerelő - Zobák-bányán dolgozik. Negyedéves a villa­mos tagozaton. — ön miért jár ide, hiszen a technikusi oklevélért még to­vább kell tanulnia? — A tranzisztorok, tirisztorok világában nem lehet a tanu­lásban megállni. Eljön az idő. amikor villanyszerelő nem létez­het középfokú végzettség nél­kül. Nekem nem hiányzik a technikusi oklevél, a tudásért tanulok. Persze, ha öt évvel fiatalabb volnék . .. Nehéz am a levelezőn tanulni. Egy év el múlik, mire az ember rájön, hogy önmagára van utalva, hogy az órákon hallott minden szónak jelentősége van, s hogy a könyvekben mi a lényeges, s minek nincs semmi értelme, hogy gyötrődjek vele. Nincs te­levízió nézés, szórakozás. Az érettségizett szakmunkás címet, a tudást ilyen korban már na­gyon drágán adják... Lombosi Jenő

Next

/
Thumbnails
Contents