Dunántúli Napló, 1977. november (34. évfolyam, 301-329. szám)

1977-11-26 / 325. szám

1977. november 26., szombat Dunántúli napló 3 Sikeres szereplések V. nemzetközi dzsessz-hétvége Nagykanizsán Emlékezetes élmény November derekán ötödször rendezték meg Nagykanizsán a hagyományos nemzetközi dzsessz-hétvégét. A találkozó első estéjén Já­vori Vilmos új együttesének programja jelentette a legna­gyobb „csemegét”. Műsorukon a pécsi dzsesszklubban koráb­ban bemutatott számok sze­repeltek nagy sikerrel. (Erről annak idején beszámoltam.) A Horváth—Kun—Kiss-trió és a zágrábi Opus X-együttes útke­reső játéka annál is inkább méltó bevezetőnek bizonyult, mivel a háromnapos prog­ramban elhangzott 14 koncer­ten szinte kizárólag modern dzsesszprodukciókat hallhat­tunk. Jóllehet a műsor szerkesztői bizonyos egyeztetési gondok miatt kényszerültek e stílusá­ban túlságosan is egysíkú ta­lálkozó megrendezésére, a ko­rábbi évek változatos zenei programjait a közönség mégis joggal hiányolhatta. (Dixieland és énekes szólisták nélkül ép­pen jellegzetes, üde színfolt­jait vesztette el a fesztivál.) Szerencsére ezt a monotonsá- got kiváló együttesek és hang­szeres szólisták egész sora ol­dotta fel játékával, A Syrius_ együttes jól hangszerelt, lük­tető előadásmódja vezette be a második estét. A krakkói Laboratórium együttes hat sa­ját kompozíciót adott elő, óriási sikerrel. Elektronikus hangha­tásokkal tűzdelt népzenei mo­tívumaik, aszimmetrikus ritmi­kákba ötvözött különös har­móniák, a meglepetés erejével hatottak. Aztán jött ZBIGNEW NAMYSLOWSKI. Vukán Györggyel, Berkes Balázzsal és Jávori Vilmossal közös együt­tesben. Nem hiába volt a nagy várakozás. Namyslowski jött, muzsikált és győzött. A szó szoros értelmében. Szerény megjelenésében egy világklasz- szis lakozik. Nagyszerű techni­kája, mai tónusú sajátos hang­színe és maga a szaxofon is csak eszköz a számára, amely- lyel fennköit érzéseket tolmá­csol. Zenei nyelvezete letisz­tult, humánus zaklatottsága, meditativ optimizmusa korunk lüktető életének hiteles tükör­képe. Tiszteletre méltó kezdemé­nyezés a Creativ Jazz Big­band, amelyet kiváló magyar szólistákból alkotóműhely jel­leggel Vukán György hozott létre. Valóban „kreatív", csi­nált zene szólt játékukból, amely azonban hatásos kere­tet biztosított a szólisztikus improvizációknak. Az est záró­koncertjén a müncheni Aera Gruppe műsorát hallhattuk. A fiatal muzsikusokból álló együt­tes rockos lüktetésű zenéjét érdekes percussion hangszerek effektusai tarkították. A háromnapos rendezvény- sorozat egyik fő eseménye az éjszakai jam session (örömze­ne) volt, amelyet két helyszí­nen tartottak. Ez a speciális zenélési mód muzsikust és kö­zönséget egyaránt lelkesített. Egymás kezéből vették ki a hangszert Németh János, La­katos Antal, Namyslowski s ül­tek le a fenderzongorához Szakcsi Lakatos Béla és Gal- lusz György; váltottak a dob­nál Jávori Vilmos és Bakó Ist­ván, hogy csak a gyakrabban szereplőket említsem. Mert a játszási kedv egy-egy jól sike­rült, csak ilyen légkörben pro­dukálható improvizáció után egyre fokozódott, a közönség lelkes biztatásának kíséretével. A koncertek sorát a békés­csabai „Hat szív Együttes” kezdte sikerrel. Jól beállított puritán műsoruk után hatal­mas tapsvihar köszöntötte Szakcsi Lakatos Béla és Babos Gyula duóját. Oldott, hangu­latos játékuk az est egyik leg­nagyobb sikerét aratta, meg­érdemelten. Gonda János szóló zongoraelőadását hasonló el­ismerés fogadta. A Pantha Rhei Együttes Sipos Endrével és Friedrich Károllyal kiegé­szülve precízen kidolgozott soul-os rockzenét játszott. Az igazi élményt azonban a prá­gai Milan Svoboda Bigband és a Pege Aladár — Namys­lowski közreműködésével meg­szólaló — Gallusz György együttese jelentette. A prágai zenekar 19 tagja olyan változatos, sokszínű mű­sort produkált, amely egyma­gában is tompította a rendez­vény említett monotonságát. Külön említést érdemel Milan Svoboda nagyszerű zenekarve­zetése. Azt a műfajhoz alkal­mazkodó látványos precizitást, amely nélkül a megszólaló mű­vek nem emelkedtek volna ki igazán. Gallusz György lírai alkat. Zenéje mai, életerős, sok kíváncsisággal, egyfajta szépség utáni vággyal. Har­móniafűzései dallamos impro­vizációk lehetőségét hordozzák magukban magabiztos techni­kával. Együttesének játékára Zbignew Namyslowski és Pege Aladár kiváló közreműködésé­vel minden bizonnyal sokáig emlékezünk majd, akik ott vagy a rádióban hallottuk. Bornemissza Géza Mézga család, népmesék, nyuszitörténetek és a Frakk... Készülnek ca tu rajzfilmsorozatai Számos nagysikerű rajzfilm­sorozat újabb részleteinek for­gatását kezdték meg a napok­ban a Pannónia Filmstúdió mű­termeiben. A készülő filmalko­tások sorában egyebek között újabb 13 epizóddal gyarapodik Nepp József, Romhányi József és Ternovszky Béla népszerű Mézga-filmje: az üzenet a jö­vőből és Aladár különös ka­landjai után most a Mézgo család legújabb kalandjai — kényszerű világkörüli utazásuk — első filmkockái „elevenednek meg” a rajzasztalokon. Készül Jankovics Marcell és Lisziák Elek legújabb közös filmje, egy 13 részes népmese­sorozat. A különféle, tájjellegű magyar népmesékből álló film­sorozat minden epizódjában a mese helyszínére jellemző nép­viseletben jelennek meg a „sze­replők", s a mesék a Kaláka együttes népzenei felvételeinek kíséretében — népi mesemondók előadásában hangzanak majd el. A legkisebbek örömére újabb epizódokkal gyarapodik a Kockásfülü nyúl című mese­sorozat is. Várnai György kari­katurista, valamint Imre István és Nagy Pál filmrendezők jó­voltából Frakk, a macskák réme készül újabb összecsapásokra a rafinált ciánosokkal. Levenni Ady kötetet a polcról... Orvos­egyetemisták költői emlékműsora kintheto. Ugyanakkor a kora­beli avantgárd színházi törek­vések számos elemét nagyon is tudatosan alkalmazza. Szín­tere nem pódium, hanem egy redukált arénaszínpad, vagyis a műsor a közönség között hangzik el, azaz játszódik, s ebben a formájában kiválóan alkalmas klubműsorok céljaira. Fokozott szerephez jutnak ben­ne a fényeffektusok és a moz­gásművészeti elemek. A mű­sort Buday Lajos szerkesztette. Rendezőjük, dr. Szilárd István így vallott művészi törekvéseik­Ady Endre kőltői világa a legbonyolultabb költői világok közé tartozik. Vajon ismerjük-e eléggé?... A középiskolai ok­tatás alig nyújt lehetőséget a tantervben megszabott anya­gon túl épp ennek az összetett és ellentmondásaiban is igaz, tiszta, őszinte, emberi hangú költészetnek a behatóbb vizs­gálatára. Születésének centenáriumi évében számos új kötet, tanul­mány, cikk- és folyóiratok Ady- számai is megemlékezéseikben igyekszenek pótolni vagy ki­egészíteni a róla alkotott ké­pet. Voltaképp ehhez a törek­véshez csatlakozott a pécsi or­vosegyetemi színpad is Ady- műsorával, amit az elmúlt na­pokban mutattak be egy-két középiskolában, majd soproni főiskolások között. A műsor tartalmában és for­májában egyaránt eltér a meg­szokott irodalmi színpadi ösz- szeállításoktól. Időtartamában, hangvételében, intimitásában egyaránt kamaraműsornak te­Ki látott engem? Ady Endre születésének szá­zadik évfordulójára Révész György rendezett filmet Hu- bay Miklós irodalmi forgató- könyve alapján. A film történe­ti kerete Ady halálának napja. Ezzel kezdődik és végződik, s közben lepereg egyetlen éjsza­ka története 1903-ban, amikor — a költő Váradról való eluta­zása után — frissen érzik, szen­vedik a hiányát a barátai, sze­retői, rajongói és ellenségei. Hubay forgatókönyvírói el­gondolása az volt, hogy mint egy halotti maszk, olyan ne­gatív lenyomatot készít a köl­tőről. Vagyis a hiányról írt, melyet Ady maga után ha­gyott, hogy ezzel érzékeltesse egyfelől a költő személyiségét, hatását, jelentőségét, másfelől leképezze azt a helyzetet, amelyben a fiatal olvasó, néző napjainkban találkozik Adyval. Ady Endre máig érő kisugár­zását abban a hatásban pró­bálja tettenérni, amit kortár­saira, korára gyakorolt. Ez a hatás analóg a mai olvasó Adyval történő közvetett talál­kozásával. Hiszen sokan is­merték őt, és ismerik ma is, de ki mondhatta, mondhatja, hogy megismerte a költőt. Ezt a hatáslélektani paradoxont teremti meg Hubay akkor, ami­kor filmnovellájában kikerüli a költő személyes megjelenítését. Úgy véli, talán nem is alapta­lanul, hogy a hiány égetőbbé teszi az igényt Ady megismeré­sére. Ezért állítja középpontba az „elutazás" éjszakáját. Nagyon jó gondolat a keret és a cselekmény szerves kap­csolódása, hiszen a kerettör­ténetben a halál, a főtörténet­ben az elutazás egyazon lélek­tani állapot szimbolikus meg­felelője. Ám ebből a kedvező, ígéretes alaphelyzetből még­sem valósul meg az írói elkép­zelés. Ennek több oka van. Hu­bay irodalmi forgatókönyve hű­en tükrözi az írói képzeletet, mint elsődleges „filmrendezőt". Aki olvassa a filmszüzsét, ki-ki magának megjelenítheti a kép­zelet filmvásznán a filmet, mely lényegileg nem tér el Hubay lírai víziójától, sőt az olvasó- befogadó emlékeinek, élmé­nyeinek érzelmi történetével te­lítettebb, gazdagabb lesz. A film viszont, s a filmre vett valóság sajátosan naturá­lis, mely pusztán az irodalmi szöveghez hű beállítások, szí­nészi alakítások, díszletek és jelmezek segítségével nem vá­lik képi lírává. Huszárik Zoltán művészete a példa rá, hogy az igazi filmköltészet szavakkal el nem mondható, le nem írható, sajátszerű képnyelven íródik, ahol a látvány az elsődleges, mely fogalmilag csak interpre­tálható. Révész György az el­lenkező utat járja, melynek eredménye a Hubay művészi, alkotói fantáziáját tükröző iro­dalmi alapanyag egyszerű film­illusztrációja. Lássunk. néhány példát. Nagyváradi indóház a század- fordulón. Indul az Orient-ex- pressz Bécs—Párizs felé. Hu- baynál e jelenet a korabeli Magyarország metaforája. Eu­rópa tengelyében lenni, a Bal­kánra tekintő németek diktál­ta gazdasági érdekeltség sod­rában, s ugyanakkor ezzel szemben a nyugat-európai di­vatok és eszmék vonzásában is benne lenni - a világháború előtti évtized e katasztrofális konfliktusa sűrűsödik e pálya­udvaron, miként Ady költésze­tében, publicisztikájában. Mi látható a filmen? Egy ügyes cigányzenekar, korhű jelmezek­ben sétálgató emberek, és egy sebtiben pirosra mázolt, forga­lomból kivont, pöfögő vonat- szerelvény, mely hivatott volna az „Orient-expressz” kort, köl­tőt, történelmi helyzetet értel­mező, jelképező jelentéstartal­mát hordozni. Akkor már a Gyilkosság az Orient-expresz- szen c. krimi képsorai is töb­bet hordoznak e kor atmosz­férájából. Más. Váradon tör­tént, hogy a varrónők és a varrólányok sztrájkoltak, tüntet­tek. Ady Endre újságcikkben ünnepelte őket. Hubay írói képzelete megtörténhetőnek ír­ja le, és nem is csodálni való, hogy ezek a hosszú szoknyá­ban vonuló lányok éppen Ady hozzájuk írott cikkéből írtak ki jelszavakat, idézeteket, és vi­szik a fejük fölött kifeszített vásznakon. Révész betű szerint hűséges a forgatókönyvhöz. A hatás vetekszik egy látványos revüoperett fináléjával. Révész György bevallott szán­déka volt úgynevezett „elemeit" stílusban rendezni filmjét, hogy így kicsit időn túli, és mégis időt álló, akkor is, ma is érvé­nyes legyen. Csakhogy ehe­lyett stílusbeli utánérzéseket lá­tunk. A chansonett, Ady volt szeretőjének jelenete az orfe­umban a Kabaré c. film stí­lusparódiájának nem is lenne rossz. A korabeli Nagyvárad légkörét, hangulatát felidéző képsorok Fellini Amarcord-jára rímelnek. összefoglalva: Hubay irodal­mi forgatókönyve olvasatnak jó,- de film alapjául kevésbé. Je­netekben, képekben gondolko­dik, de nem filmben. Révész pedig önálló stílus és filmes Játásmód híján illusztrálásra és utánérzésekre kényszerül, akár még saját Karinthy-filmjét is felidézve. Dehát a költészet nem varázsolható elő a filmet átlengő lila füst-ködből. így nemcsak Ady, de szelleme is hiányzik e centenáriumi filmből. S. A. ről: — Az évforduló kapcsán sok szó esik a költőről. A külön­böző vélemények és gondola­tok ütközései nyomán úgy ér­zem, sokan hajlamosak egy­fajta vulgarizált Ady-kép ki­alakítására. Eszerint Ady em­bernek és költőnek egyaránt kiábrándult, megkeseredett egyéniség volt, ami Így nem igaz. Ady költészetében a hit és hitetlenség, az igenlés — olykor a rajongásig fokozott igenlés — meg a tagadás egybefonódott. Mi ezeket az ellentéteket szeretnénk megje­leníteni: Adyt állítjuk szembe Adyval. Hangsúlyozva az aka­rat, a küzdelem, a kiállás vo­násait. Három gondolatkörben: a magyarság, a szerelem és a forradalmiság lírai világában. Nem Ady-verseket adunk elő csokorban, hanem gondolatai­ból — tehát verssorokból — szeretnénk bemutatni a mi Ady-képünket. Ehhez a költő kevésbé ismert verseit használ­juk fel tudatosan azzal a szán­dékkal is, hogy kiegészítsük mindazt, amit a középiskolá­ban tanultunk róla . . . — Szép és nehéz feladatra vállalkoztak: a megszokott iro­dalmi színpadi műsorok elle­nében új útra lépve, formá­ban, hangvételben egyaránt. Befogadása ugyancsak nem könnyű. Vajon nem túl merész vállalkozás-e műsorukat közép­iskolába vinni? — Igazolódott, hogy min­denképp helyes volt elképzelé­sünk. Akkor is, ha a hallgató­ság közül nem mindenki tud mindent azonnal lereagálni . . De talán annyit elérünk, hogy levegyék a polcról Ady verseit s elolvassanak néhányat... S az is célunk volt, hallgatósá­gunk lásson is. Másképp, mint ahogyan eddig, arra gondol­ván, hogy ezek a középiskolá­sok a jövő aktív színházlátoga­tói lesznek. A hatásáról: álta­lában szeretettel, érdeklődéssel fogadják az iskolákban ezt a műsort, ami kitűnik az utána következő beszélgetésből is. Volt, ahol élénk vitát keltett, másutt, jobbára negyedikesek közt, akik már tanulták Adyt, kifejezetten értő, megértő fo­gadtatásra lelt ez a műsor. Számunkra tanulság: nagyon fontos egy rövid, bevezető „rá­hangoló" néhány gondolat az előadás előtt. Egyébként ezzel a műsorral jártunk már mohá­csi vasöntők között s egy má­sik üzemben is; nemrég a fa­rostlemezgyárból kaptunk meg­hívást. Minden meghívásnak igyekszünk eleget tenni, hiszen ezzel az egyetem nyitottságát, közművelődési funkcióját is tel­jesíteni szeretnénk . . . Bizakodunk, az érdekes, fi­gyelemre méltó és nagyon színvonalas Ady-emlékműsor sokfelé eljuthat a megye és Pécs város iskoláinak, fiatal­jainak meghívása nyomán. W. E. Pince­labirintus A dokumentumfilm az egyik legkitűnőbb eszköze a bonyolult jelenségek fölfejtésének, az ok­nyomozásnak, a társadalmunk­ban néha rejtve maradó össze­függések feltárásának. A do­kumentumfilm lappangó ellent­mondásokra, megfogalmazat- lan gondokra mutathat és gyak­ran mutat is rá. A dokumen­tumfilm azért is olyan rokon­szenves műfaj, mert egyesíti magában a riport hajlékonysá­gát és érdekességét, a doku­mentum szikár hitelességét és a film fölmérhetetlen előnyét, a szemmel láthatóságot. A Pécsi Körzeti Stúdió két részben bemutatott Pincelabi­rintus című filmje a pécsiek számára nyilvánvalóan másfajta élményt, másfajta újdonságot jelentett, mint a témával szem­ben közömbös nézők számára. Mivel nem áll módunkban ki­bújni a bőrünkből, csakis „pé­csi szemmel” nyilatkozhatunk a látottakról. Mi, akik évek óta ismerjük, szenvedjük, vitatjuk a problémát, az egész ügyhöz — gondolom — „forróbb” érzel­mekkel viszonyulunk. A kétré­szes film, amelyet a kitűnő do- kumentarista, Vitézy László rendezett, (Sóvári Gizella szer­kesztésében, Pánics György ri­porteri közreműködésével) min­denekelőtt imponáló apparátu­sával, a probléma igen szívós és nagyon alapos körüljárásá­val hatott ránk. „Egyszúszra" láthattuk, hallhattuk itt mind­azt a gondot, mulasztást, erő­feszítést, intézkedést, társadalmi és műszaki problémát, sőt múltat és jelent, ami „pince­ügyben” érdekes vagy érdekes lehet. A témában megszólalók mondtak nagyon jó és kevésbé jó dolgokat, összefüggő és lát­szólag egymástól távoleső vé­leményeket, de a film első szá­mú érdeme mindenképpen az, hogy ebből a nyersanyagból lo­gikus, jól követhető, izgalmas és meggyőző anyagot szerkesz­tett. Képek tekintetében a film a pécsi nézőknek is sok újat adott, szinte borzongató ala­possággal derítette fel a régi Pécs „alvilágát", ezt az annyi gondot okozó és ki tudja^ mi­kor veszélytelenné szelídíthető labirintust. Mit mondott el végtére ez a kitűnő osztályzatot méltán ér­demlő film? Úgy véljük, szá­mos fontos részletkérdés mel­lett tulajdonképpen azt, hogy a pince-ügy ma minőségileg új szakaszba lépett, helyi nyűgből országos ügy lett, a régi kér­dést, hog^ „meg kellene olda­ni, de miből” fölváltotta egy új kérdés: „meg kell oldani, de hogyan?” A film ezt a kérdést — pontosabban a jövőt — nyit­va hagyja, de aligha tehet mást, hiszen nem vállalhatja azt a szerepet ami másokra, műszaki, technikai szakembe­rekre vár. A filmnek ez a nyi­tottsága egyébként összecseng a dokumentumfilmek feladatá­val is: ha sikerül ráirányítani a figyelmet egy problémakörre, arról okos összefoglalást nyúj­tania, akkor társadalmi hasz­nosságához már nem férhet kétség. Ez a film is, mint más sikeres társai, szembesítés is egyben, a problémák ilyen együtt-látása arra is jó lehet, hogy megsürgesse a továbblé­pést. Ügy véljük, ez a tovább­lépés nem várat sokáig magá­ra, s ily módon a film „az élet­ben folytatódik”. 1 H. E.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents