Dunántúli Napló, 1977. november (34. évfolyam, 301-329. szám)

1977-11-23 / 322. szám

1977. november 23., szerda Dunántúli napló 3 Hagyományőrzés 11! Kémest • ■ Az országgyűlés kulturális bizottságának ülése Bár még mindig Buda­pesten dolgozik az Akadé­mia tudományos intézmé­nyeinek és kutatóinak több­sége, a vidéki akadémiai bizottságok létrejötte mi­nőségi változást hozott a hazai tudományos életben. A Szegeden, Pécsett, Veszprémben, Debrecen­ben tevékenykedő akadé­miai bizottságok új szint jelentenek a vidéki tudo­mányos központok fejlődé­sében, jó lehetőségeket te­remtettek a tudomány mű­veléséhez, szélesebb körű és hatékonyabb terjeszté­séhez — állapította meg keddi ülésén az orszóg- ayűlés kulturális bizottsága. Az Ortutay Gyula elnökle­tével az Országhózban tartott tanácskozáson Szentágothoi János akadé­mikus, a Magyar Tudomá­nyos Akadémia elnöke fű­zött szóbeli kiegészítést az MTA vidéki tevékenységé­ről, és a vidéki bizottságok működéséről szóló írásos tájékoztatóhoz. Egyebek között hangsú­lyozta: a vidéki akadémiai bizottságok segítik a helyi tudományos élet fejlődését, s részt vesznek az adott te­rület népgazdasági és kul­turális /terveinek megvaló­sításában. Munkájuk nyo­món lehetővé vált, hogy szorosabb kapcsolat ala­kuljon ki a vidéken élő tu­dósok és az Akadémia kö­zött. A vitában részt vevők fel­hívták a figyelmet többek között arra, hogy tervsze­rűbbé kellene tenni az Aka­démia tudományos osztá­lyai és a vidéki bizottságok közötti kapcsolatot. „Kémes nagy élményt jelen­tett mindazok számára, akik a népi együttesek munkáját fi­gyelik, mert az Ormánságból hosszú időn keresztül nem sze­repelt együttes magyar néptánc színpadon, Az a gond és sze­retet, ahogy a legapróbb mor­zsákból igyekeznek összerakni az ormánsági hagyomány ke­rek képét, példamutató lehet mindenkinek. Olyan színt mu­tatnak meg a magyarság tánc­hagyományaiból, amire feltét­lenül szükségünk van, és ami mind ez ideiq ismeretlen volt . . .” Ezek az elismerő szavak nyil­vánosan hanqzottak el nemrég, a hagyományőrző népi együtte­sek országos találkozóján, Ve­resegyházán, dr. Martin György néprajztudós hivatalos értéke­lésében. A két éve újjáéledt szaporcai népi együttes időnként összejött próbálni, s ha tagjai közül töb­ben el is távoztak, férjhez men­tek, az együttes — együttes ma­radt minden nehézség ellenére is. Pécsváradon tavaly a falusi népi együttesek országos minő­sítésén bronz fokozatot szerez­tek. Több ízben fölléptek a sik­lósi meg a harkányi nyár kere­tében. A veresegyházi találkozó na- gvon fontos lépés az együttes életében. És nemcsak az elis­merés miatt. A jeles szakembe­rektől fontos, aranyat érő biz­tatást és tanácsokat kapott az együttes mostani vezetője, Tar László, a jövőre nézve. A kémesi együttes „őse", mint már korábban említettük, azok­ból a mai öregekből verbuvá­lódott, akik hajdan lány- és le­génykorukban a hírneves Gyön­gyösbokréta együttesben tán­coltak. Mint az együttes koráb­bi vezetője, Tar Istvánná is, aki már 1963-ban alakított egy tánccsoportot. A betanítás oroszlánrészét is ő maga végez­te. Később gyakran újra- és új­rakezdték, részben új tagokkal, fiatalokkal, de van köztük né­hány régi taq ma is. Mint Bíró Lajos a vőfély szerepében. Ö sétál a lakodalmas játék köze­pén naqy méltóságteljesen a kakassal kezében, amely - az idősebbek emlékeznek még rá —, nemcsak lakodalmi ajándék volt, hanem a termékenység élő jelképe is. (Haidani lagzi elma­radhatatlan volt a kakas nél­kül.) Hogy milyen volt egy igazi ormánsági lakodalom, azt ma már csak a Tar Istvánná által fölelevenített játék őrzi mai, Ráterelődött az országos színpadra alakított formájában, a kémesi népi együttes előadá­sában. Ennek a fiatal pár mel­lett két másik főszereplője van: a vőfély a kakassal és a szorzó. A szörző általában rangidős ember, a lakodalom első számú lebonyolító-szervező embere. Peckesen, tekintélyesen elöl jár a „szörzőbottal", fölpántliká­zott kalapján valaha még a „durqott", a pattogatott kuko­ricafüzér is ott ékeskedett. A kémesi lakodalmas játék ma már húszegynéhány percben sűríti mindazt, ami nagyszüleink életében még örökre szóló nagy emlék volt. Amit a valahai „kis- lagzi” vezetett be a lányos vagy fiús háznál. Amikor a vőlegény megérkezett a vidáman táncoló lakodalmas néppel, meg kellett felelnie a három találós kérdés­re. Ezt követte a kikérés, majd a lány búcsúja. Együtt vonultak a vőleqényes házhoz. Itt csen­dült fel a régi szép ormánsági dal: „Édesanyám, adjon isten jó estét I Meghoztuk a barna­piros menyecskét" ..., s itt mondta el a vőfély a „bekérő" szövegét. Azzal megkezdődött az igazi mulatság, a lagzi. Nagy vacsorával, „anyakaláccsal", búcsútánccal, párnástánccal, míq a menyasszony ki nem szö­kött a körből a párjával hoqy menyecskeruhában, „főkötővel", kötényben és mellyesben térjen vissza a menyecsketánchoz, ami a kémesi lakodalmas játéknak is záró képe. Ennyi maradt az egykori la­kodalmasból, hála Tar Istvánná megőrző igyekezetének és régi öregeink, néhai id. Kovács La- josné, néhai Döme János, to­vábbá özv. Vaida Sándorné 86, özv. Molnár Gyuláné 77, Bene Sándorné 83, Iván Péter bácsi 73 és Pál Lajos bácsi 84 éves figyelem és még sokan mások emlékeze­tének, adatközléseinek. (Őket részben filmre is vették a tudo­mányos kutatók.) A lakodalmas mellé már készül az ugyancsak szép hagyományőrző műsor, a „Muzsikás paszit". A „paszit" — a keresztelő egyik formája, %iz Ormánság­ban egykor, amikor még akár nyolc-tíz keresztanyja is lehetett az újszülöttnek. (A jómódúak­nái.) Ilyenkor zenészeket is fo­gadlak, ez volt a „muzsikás pa­szit”, vagyis keresztelő. Az új műsorról így szólt Tar László: — Ez már anyagában megvan, csak össze kell állítani és csi­szolni kell, hogy szép legyen. Vagyis színre vinni. Terveink? összegyűjteni és feldolgozni a karácsonyi ünnepkör szokásait: a betlehemest, a lucázást, a mátkázást (ami az Ormánság­ban barátnőt jelentett.) Azután jó lenne a nagypénteki fehér gyászt is föleleveníteni... Sok szép terv — valóban jó lenne megvalósítani... A ké- mesiek, az emberek, a falu, a fiatalok jóakarata, áldozatkész­sége nélkül aligha megy. A megyei tanács már eddig is adott 15 000 forint támoga­tást: az áfész és a tsz eddig is segített, sőt az áfész hajlandó­ságot mutat együttműködési megállapodásra is. Az országos figyelem rátere­lődött a kémesi népi együttes­re — ami felelősséggel jár. Másutt és itt, a megyében is- pl. Hosszúhetényben, Zengő- várkonyban, Somberekén - és sorolhatnánk —, büszkék az együttesükre és mindenki nagy örömmel vesz részt munkájában- aki teheti. Ez szükséges a kémesi együt­tes jövője ügyében is. Wallinger Endre Századunk dalaiból Csupa ismeretlen vagy rit­kán hallott dalt énekelt va­sárnap délelőtt a Csontváry Múzeumban Kovács Zoltán, a Pécsi Nemzeti Színház fiatal tenoristája. Századunk termé­se valamennyi, a „legöregebb" talán Richard Strauss Szere­nádja, a „legifjabb" Károly Róbert ez alkalommal először elhangzó Dal-a. Köztük De­bussy, Britten, Kodály, Enescu, 8erg, Honegger művei, meg­annyi „megkésett újdonság", még a szakmabeli számára is. Pécsett sajnálatosan ritka a dalest; a műfaj klasszikus repertoárját, Schubert, Brahms, Wolf dalait is alig ismerjük, századunk daltermése meg ép­penséggel fehér folt zenei mű­veltségünkben. Dicséretes hát a műsorválasztás, de legalább annyira az előadás színvonala is. Kovács Zoltán jó adottsá­gokkal rendelkezik a dolének- léshez. Szép fényű, hajlékony hangját még nem kezdte ki a színpad. Fortéi nem torzultak el, pianói teltek. Van techni­kája a dinamikai és hangszín- beli árnyalásokhoz. Színészi játéka annyi, amennyit a mű­faj megkíván és elbír. Csupán szövegmondásán, artikuláció­ján érződik némi modorosság, mely nemcsak a különböző nyelvű szövegeket teszi csak­nem egyforma hangzásúvá, de kissé összemossa a stílus, a ze­nei kifejezés különbözőségeit is. Strauss ugyanolyan hangon szól, mint Kodály, Britten kis híján olyan, mint Enescu. Ta­lán túl szigorúnak tűnik e kri­tika egy fiatal művésszel szem­ben, aki végül is hibátlanul énekelte végig nagyon nehéz műsorát. De épp az elért ered­mény kötelez a még tökélete­sebbre, melynek kulcsa alig­hanem a kifejezést hívebben szolgáló, választékosabb arti­kulációban rejlik. Az elmondottak ellenére is nagyon tetszett Strauss Sze­renádja, hangulatosak és il­lúziót keltőek voltak Honegger Cocteau-dalai és Enescu Ma- rot-ciklusának darabjai. A sikerben megérdemelten osztozott az énekessel Sz. Si- monlai Mária, aki kiválóan al­kalmazkodva, mégis egyenran­gú partnerként szólaltatta meg a dalok helyenként virtuóz hangszertudást igénylő zongo­raszólamát. Az énekszámok között, azok hangulatához jól illeszkedve Bókay Mária szín- művésznő mondott el egy-egy, az elhangzó dalok szövegéül szolgáló Michelangelo, Baude­laire, Cocteau és Marót köl­teményt. Dobos L. Csökkent a pedagógushiány Az irányított elhelyezkedés első tapasztalatairól E “”’ vek óta súlyos gondot jelent a falusi isko­lákat sújtó pedagó­gushiány. A nehéz helyzetet tovább súlyosbítja az a tény, hogy a falusi kulturálódási viszonyok, lehetőségek eleve ala­csonyabbak a városinál, így az onnan — különösen az apró falvakból —induló gye­rekek általános iskolai ta­nulmányaik során, képessé­geiktől függetlenül nemegy­szer behozhatatlan lépéshát­rányba kerülnek a városi gyerekekkel szemben. Ez pe­dig már nem csupán okta­táspolitikai, hanem társada­lompolitikai kérdés, amely kö­vetkezményeit tekintve egész nemzedékek rétegeződését befolyásolhatja — károsan. Mindezt és természetesen még sok egyebet figyelembe véve született meg a baj át­meneti orvoslására a 4. (1976. XI. 20.) OM számú rendelet a pályakezdő peda­gógusok munkába lépéséről és a pedagógus munkakörök betöltéséről. A sebészi beavatkoiáshoz hasonló intézkedéstől senki sem várt, várhatott „csodáf", eredmények azonban máris születtek. Ezek mögött az eredmények mögött a ren­delkezés végrehajtásáért fe­lelős szervek szívós munkája húzódik meg, az egyéni és a közérdek egyeztetésének szép példáival, még több konfliktusával. Hogy a kö­vetkező években további ja­vulásra lehessen számítani, folytatni kell ezt a nehéz munkát, különösképpen az előkészítés fontos szakaszát kell az optimális határokig kiszélesíteni. Az eddigi tapasztalatok megyénkben csak részben kedvezőek — mint azt a Pe- degógusok Szakszervezete Baranya megyei Bizottsága közelmúltban megtartott ülé­sén hallhattuk. Az írásos elő­terjesztés megállapította, hogy az 1977—78-as tanév­ben a Baranya megyei isko­lákban a betöltetlen állások száma az elmúlt évi 46-ról 16-ra csökkent. A képesítés nélküliekkel betöltött állások száma az elmúlt évben 125 volt, idén pedig 147. Bara­nyában ebben a tanévben 4 betöltetlen óvónői, 4 betöl­tetlen tanítói, 8 üres általá­nos iskolai tanári állás volt. A képesítés nélküliek magas számaránya viszont azt mu­tatja, hogy az üres állások jelentős részét velük töltöt­ték be. A végrehajtás első szaka­szaként felmérték a létszám- szükségletet. Már ebben a fázisban nehézséget okozott az, hogy a munkaerő-gazdál­kodás alapjául szolgáló éves intézményfejlesztési tervek nem voltak eléggé pontosak, figyelembe kellett venni a körzetesítéssel és az új in­tézmények belépésével együttjáró létszámváltozáso­kat is. A felmért létszám- szükséglet — a középiskolai tanár kategóriát kivéve — az állások betöltésére enge­délyezett keretnél nagyobb volt, ezért az álláshirdetések engedélyezésénél elsősor­ban a fejlesztéssel összefüg­gő létszámszükségletet és a vidéki szakos ellátás javítá­sát tartották szem előtt. Pécsett a meghirdetett ál­lások betöltése június 10-én az óvónő, az általános isko­lai tanár és a zenetanárka­tegóriában 100 százalékos, a tanítói kategóriában pedig 76 százalékos volt. Igen ked­vezőtlen a középiskolai taná­ri állások betöltése. Az előterjesztés külön fel­hívta a figyelmet a Pécsi Ta­nárképző Főiskola jelentésé­re, amely szerint az első pá­lyázati szakasz lezárultával 294 hallgató közül 205-en nyújtottak be pályázatot. Ke­vés volt az állás az angol— német, biológia—földrajz, ma­tematika—műszaki ismeret és rajz szakon. Igen elgondol­koztató tény, hogy azonos álláshelyre 61 pályázat ér­kezett be, 3 álláshelyre 24, kettőre pedig 37 végzős hall­gató pályázott. Mindezzel kapcsolatban az ülés részt­vevői — mindenekelőtt Buj­dosó László elnök azt hang­súlyozták, hogy végre meg kellene teremteni az össz­hangot a képzés és a mun­kaerőigény között. Tanulságos a jelentésnek az a megállapítása is, hogy a pályázók változatlanul a városokban kívántak munká­ba lépni. (Ez pedig — mint egyik hozzászóló is említette — a Munka Törvénykönyve ál­tal biztosított jog.) Az álta­lános iskolai tanároknál a pályázat lezárása után mu­tatkozott csak érdeklődés a községi álláshelyek iránt. A Detre Pálné megyebi­zottsági tag által előadott előterjesztés is aláhúzza a képzés és a szükséglet konf­liktusát megállapítva, hogy a szakos ellátottság azért sem javulhatott jelentősen, mivel az általános iskolai to- nárok részére meghirdetett állások szaktárgyi összetétele eltért a pályakezdők képesí­tési megoszlásától. Mindez — mivel a pályá­zatok lezárása utón sok pá­lyakezdő állás nélkül volt — azt a kérdést is fölveti, nem lett volna-e jobb legalábbis néhány helyen pedagógust alkalmazni — a képesítés nélküliek helyett —, mégha a végzett pedagógus szakja eltért is a kívánatostól. . . rendelkezés beve­zetésének összha­tásaként a Baranya megyei Tanács művelődés- ügyi osztályának véleménye szerint az idei tanév peda­gógusellátottsága kedvezőbb képet mutat a tavalyinál. És ez, mint egy, a közelmúltban az Oktatási Minisztériumban megrendezett újságírói mű­helybeszélgetésen kiderült, nagy általánosságban meg­egyezik az országos helyzet­képpel. Az intézkedés ered­ményei vitathatatlanok, a jö­vőbeni nagyobb siker a fo­kozottabb tervszerűségtől, a pályairányítás egész bonyo­lult rendszerének összhatásá­tól, a különböző, nemegyszer egymásnak ellentmondó rész­letrendelkezések összehan­golásától — és nem utolsó­sorban a pedagógust „meg­szerezni” és megtartani aka­ró helyi szervek ilyen irányú erőfeszítéseitől függ. — B. K. — Együttműködési megállapodás Czente Gyula, a Pécs városi Tanács elnöke és dr. Galabár Tibor, a Végrehajtó Bizottság titkára tegnap délután a Ha­zafias Népfront városi Bizott­ságára látogattak és találkoz­tak a városi népfrontbizottság vezetőivel. Czente Gyula ta­nácselnök és Gergely László, a Hazafias Népfront városi Bi­zottságának titkára aláírták a városi Tanács és a Hazafias Népfront városi Bizottságának együttműködési megállapodását és az ebből adódó feladatok­ról tárgyaltak. A találkozón részt vett többek között Krasznai Antal, a Hazafias Népfront Ba­ranya megyei Bizottságának tit­kára, dr. Pilaszanovich Imre, a Hazafias Népfront városi Bi­zottságának elnöke, Szabó Nán­dor, az MSZMP Pécs városi Bi­zottságának osztályvezetője és dr. Szelestyei György, a városi tanács osztályvezetője.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents